Epilógus

Sziasztok! 

Sajnos elérkeztünk a történet végéhez. 

Majdnem kerek egy évvel ezelőtt raktam fel a prológust. Annyira izgatott voltam akkoriban, szinte minden időmet kitöltötte ez a sztori. Imádtam Ann és Ash kitartó szerelmét leírni nektek és boldoggá tett az is, hogy titeket mennyire magával ragadott az egész blog. 

Köszönöm mindenkinek aki ebben az egy évben velem tartott és elnézte nekem a sok kimaradást. 

Örömmel hoztam mindig az új részeket nektek, és remélem a jövőben is velem tartotok. Jelenleg egy blogom fut még rendszeresen, ott bármikor megtaláltok valamint a csoportban is. 

Őszintén, sosem voltam jó az érzelmes búcsúkban, ezért most sem próbálkozom . :D 

Köszönöm a rengeteg kommentet és a feliratkozókat is akik vártak minden egyes részt. 

Hatalmas ölelés nektek és csóközön :* <3 

Sofiaa ^^

Hannah Ashwin

Sokan mondják, hogy egy gyermek nagy áldás, ami való igaz. Sok öröm és boldogság rejlik egy pici kis teremtmény apró mozdulati és békessége végett. Bár, muszáj bevallani, semmi sem olyan rózsaszín és tökéletes, ahogyan azt gondoltam. Rengeteg átvirrasztott éjszaka és nappal kellett ehhez, hogy rájöjjek arra, milyen is az igazi anyaság. Viszont egy percet sem panaszkodtam. Sosem hagyta el számat egyetlen egy kényes hang vagy hisztis hanglejtés, akármilyen nyűgös és fáradt voltam. Tudtam mire vállalkoztam, amikor kiderült, hogy állapotos vagyok.

Kereken hat hónappal ezelőtt látta meg Claire a napvilágot és bizton merem állítani, örökké az a nap lesz életem legszebb és leggyönyörűbb napja. Boldogságunk határtalan volt, persze voltak nehéz pillantok, amikor azt hittem, nem bírom tovább csinálni. De olyankor ott volt mellettem szerelmem, aki minden erejével azon volt, hogy támogasson és átsegítsen az akadályokon. Néha úgy éreztem, Ashton jobban fel volt készülve a szülői szerepre, mint én. Mindent olyan könnyedén vett, szinte percek alatt megtanulta miként és hogyan kell bánni egy csecsemővel. Az ő szemében semmilyen félelmet nem fedeztem fel, mint más férfiakéban, akik először tartják kezükben gyermeküket. Ashton más volt... Az első pillanattól kezdve magabiztosan fogta karjaiban lányunkat, rutinosan büfiztette és pelenkázta. Sosem gondoltam volna, hogy nemtörődöm stílusa mögött egy gondoskodó, érett férfi rejtőzik. Ha lehet azt mondani, azokban a pillanatokba még jobban beleszerettem. Az évek alatt nehogy csökkent volna, inkább nőtt szerelmem iránta. 

A holnapi nappal pedig végérvényesen is összekötöm életem vele, szerelmünk most már végre beteljesül teljesen. Igaz, eddig is egy családot alkottunk, de azzal, hogy a feleségének mondhatom magam, minden megváltozik. 

- Én mondtam, hogy mértékkel igyál - kuncogtam Ashton arcát látva, akinek egyből grimaszba szaladt mimikája, amint széthúztam a függönyöket. Tegnap a fiúk megtartották a legénybúcsút, ami nem végződhetett másként,  mint óriási lerészegedéssel. 

- Kicsim, kérlek, még egy kicsit hagyj aludni - könyörgő mély hangja kuncogásra késztetett. Bebújtam mellé az ágyba, majd sűrű barna tincsei közé vezettem ujjaim. Könyökömmel megtámasztottam magam, míg fejemet is megtartottam vele. Mosolyogva hallgattam halk morgását, amint ujjaim játéka váltott ki belőle. 

- Szívesen elnéznélek egész nap az ágyamban, de tudod holnap nagy nap lesz és még rengeteg dolgunk van. Nem hagyhatunk mindent a lányokra. 

- Pedig legszívesebben azt tenném... - morogta. - De igazad van, holnap nagy nap lesz. Végre hivatalosan is az asszonyom leszel - halk sikítás hagyta el ajkaim, amint fölém kerekedett és teljes testével rám nehezedett. Pimasz mosoly lapult meg arcán, míg kínzóan lassan végignyalta ajkait. Szemeim kikerekedtek és kénytelen voltam nagyot nyelni. Még ennyi idő elteltével is képes egyetlen mozdulatával teljesen megőrjíteni. 

- Ash - suttogtam, amint közelebb hajolt hozzám, majd őrjítően lassan végighúzta ajkait enyéimen, de nem adta meg, amire vágytam, szeretett előtte az őrületbe kergetni. 

- Igen, ez a nevem - ajkait nyakam érzékeny pontjához érintette, majd óvatos nyálas csókokat hagyott különböző pontjaimon. - Annyira imádom a bőröd ízét. Puha - nyomott egy újabb csókot államvonalára. - Selymes - haladt feljebb fülem felé. - És csakis az enyém - megharapta fülcimpám,  én pedig eddig tudtam hangom visszatartani. Jóleső sóhaj szökött ki ajkaim közül, szemeink tekintete találkozott, s végre ajkaink egybeforrtak. Testemen végigszaladt egy kellemes bizsergés, ahogyan nyelveink harcot vívtak egymás ellen. Érzékien mégis vadul faltuk egymás ajkait, úgy mint még soha azelőtt. Bevallom az elmúlt pár hónapban kevesebb időnk jutott egymásra, hiszen mindent időnket a lányunk foglalta le. Viszont mindig találtunk időt a lopott érintésekre és csókokra. Nehéz volt mindent onnan folytatni még mielőtt nem lett volna  a gyerekünk, de tudtuk mivel fog járni.
Megborzongtam ahogy keze trikóm alá csúszott és óvatosan cirógatni kezdte oldalam. Ujjaim ismét a hajába vezettem és morgással újfent hangot adott annak, hogy mennyire is imádja ezt.
Még mielőtt végleg egymáséi lehettünk volna, halk hangok szűrődtek ki babafigyelőnkből, ami mindkettőnket észhez térített másodpercek alatt.
- Később, Bébi - utolsó csókot nyomott ajkaimra, majd legördült rólam. Sietve kapta magára földön heverő pólóját s már csak hátát láttam  amin megfeszültek az izmai ahogyan igyekezett a Clarie szobája felé. Elnevettem magam sietségén  és nehezen én is rávettem magam arra, hogy kiszálljak az ágyból.
Halkan osontam utána a babaszoba felé ahol résnyire nyitva volt hagyva az ajtó.
Szerelmem már kiemelte Clarie-t az  ágyból és óvatosan a pelenkázóra helyezte. Értelmetlen gügyögő szavakat mormolt lányunknak, miközben finoman kihámozta rózsaszín tipegőjéből. Látni szeretetét gyermekünk iránt felemelő érzés volt. Életemet sokféleképpen elképzeltem még tinédzserkoromban, de arra sohasem gondoltam, hogy egy napon tökéletes családom lesz egy szerető vőlegénnyel és egy apró tüneménnyel az oldalamon.
Kislányom káprázatba ejtő kék szempárja érdeklődve figyelték mosolygós arcom amint kezeim közé vettem. Cuppanós puszit nyomtam pufók arcára, majd ismét átadtam vőlegényemnek, hogy befejezhesse munkáját.
- Olyan gyönyörű - kapta el derekam Ash, amint befejezte Claire öltöztetését.
- Igen, mondtad már - kuncogtam halkan, miközben megsimogattam babám ritka barna tincseit.
- Sosem fogok betelni vele. Igazai csodát hoztál nekem a világra - tekintet le babánkra, majd vissza rám. - Köszönöm Szerelemem - csókolt nyakamba, majd figyelmét egy szem lányának  szentelte.
- Ash, biztos jó ötlet őt egy hétre Anyádra és Apádra hagyni? Néha még mi sem bírunk vele pedig a szülei vagyunk - adtam hangot aggodalmamnak ami már napok óta nyomta szívemet és lefoglalta gondolataim.
- Ann, ne aggodalmaskodj - nyomott egy puszit arcomra és felvette Claire-t. - Nem egy gyereket nevelt már fel anya és apa, nincs min aggódnunk. Jó kezekben lesz, szeretik az unokájukat és nagyon jól tudom, hogy minden figyelmüket rá fogják szentelni.
- Utálom, hogy mindig igazad van - biggyesztettem le ajkaim, amikre békítő gyors csókot kaptam.  

Szerelmem kezében tartotta gyönyörű kislányunk, majd ujjainkat összefonta és vigyorral az arcán húzott magával egészen a hátsó kertig. Már minden készen állt a nagy napra. Zsigereim izgatottak voltak, perceket számoltam visszafelé és mindennél jobban az oltár előtt akartam már állni. Boldog voltam amiért minden barátom és családom megmaradt tagja részt vesz ezen az eseményen. Eleinte féltem a média erőszakos betolakodása miatt, de Ash mindent megtett azért hogy ez a nap csakis rólunk szóljon. Nem tudom mivel érte el célját sohasem kérdeztem róla, de biztosított róla hogy se Claire se a ceremónia nem kerül nyilvánosságra. 

- Héj, anyuka - szememet forgattam barátom szellemes megszólítására. - Az előkészületekkel végeztünk. Italok a helyén, sütemények a hűtőben, tányérok poharak meg az ilyen szarságokat kipakoltuk. 

- Calum Hood! - tapasztottam tenyerem nevetéstől hangos szájára. - Itt van a lányom! Hányszor mondtam már, hogy ne beszélj csúnyán előtte? Tudod, milyen könnyen tanulnak? 

- Nyugi már, anyuka - feszegette le ujjaim, miközben nevetve át karolta vállam. Ash kuncogott másik oldalamon és még szúrós pillantásaim láttán se hagyta abba. 

- Claire okos kislány és tudja, hogy a bácsikáját nem szabad utánozni - csípte meg kislányom arcát Cal, mire Claire kacagásba kezdett. - Hát nem ennivaló? Megeszlek, hercegnő! 

Mosoly játszott immár az én ajkaimon, elérzékenyülve figyeltem ezt a szép jelenetet. Persze nem volt semmi extra ezekben a mozdulatokban, de titokban tudtam, miért érint ilyen hevesen némely szituáció. Eva osont Calum háta mögé, majd kezeit barátom nadrágzsebeibe mélyesztette. 

- Claire, édesem, ne hagyd, hogy ez a csúnya bácsi szórakozzon rajtad - elhessegette barátja kezét lányom orcájáról játékosan. 

- Luke és Brynn merre van? - érdeklődött Ashton, majd átadta Eva karjaiba lányom. Barátnőm mosolyogva fogadta kisbabám, majd gyorsan elslisszolt a kert végében található hinta felé.

- Reggel óta nem láttam őket, de ha érdekel Michael, tudom, merre van - biccentett fejével barátunk fele, aki a kihelyezett bár körül sertepertélt és esküvőszervezőnknek udvarolt. 

- Ha magára haragítja Gwent, esküszöm kinyúvasztom - morogtam Ash karjaiba húzódva. 

- Nekem úgy tűnik, a csaj tudja kezelni Mike neveletlenségét - motyogta Ash hajamba, majd apró csókolt lehelt fejemre. 

- Tudja bizony - nevetett Cal. - De szerintem bejön neki ez a stílus. Mindig próbál közönyös lenni, viszont a mosolyát nem mindig tudja takargatni. 

- Ha Mike tetszik neki, az ellen semmit se akarok tenni. Ideje lenne már találnia valakit - vontam meg a vállam a szerencsés párt figyelve. 

Lassan mindenki révbe ér, csak Mike kóborol még egyedül a nagyvilágban. Szívből kívánom neki, hogy találja meg ő is élete párját, ahogyan én tettem. Igaz, a mi szerelmünk nem volt egy tündérmese, de ketten együtt mindennel megtudtunk birkózni. Az életem sosem akarom elképzelni Ash nélkül. Senki más nem tud rám úgy nézni, ahogyan ő. Mintha én lennék a világ leggyönyörűbb nője. Vágyok mindenre, ami a közös jövőnkben megtörténhet, szeretetre, gyengédségre,  mindenre, amit megtud nekem adni, ami hozzá tartozik. Ellenállhatatlan az összes porcikája és én innentől egyre többet akarok belőle. 

Ashton Irwin 

Figyelem szerelmem csodálatos arcát amit most fátyla eltakar előlem. Amikor végigsétált a sorok között azt hittem szívem kiugrik mellkasomból. Testhez simuló ruhája tökéletesen állt rajta, enyhe sminkkel fedett arca még varázslatosabbá tette megjelenését. Annyira elbűvölt ez a nő, hogy teljesen figyelmen kívül hagytam a körülöttem levő embereket. Amikor a gyűrűket kellett ujjainkra húzni, kezem jobban remegett, mint egy vén emberé. Régóta enyém volt már Hannah, de most végre semmi sem állhat közénk. Mától ő is Irwin, amit én büszkén fogok hangoztatni mindenkinek. 

Az első tánc volt a legfontosabb az egész esküvőben Ann számára. Pontosan nem tudom miért, de egyetlen szóval sem akartam ellenkezni akarata ellen. Ha ő boldog én is az vagyok. Nekem semmi sem fontosabb annál, hogy minél többet mosolyogjon, mert az a helyzet minden egyes mosolya után még jobban beleszerettem. 

Összekulcsoltam ujjainkat s mosolyogva léptünk be házunkba. Odakint tűzött a nap és egyre jobban láttam Hannah-n, hogy megviseli a hőség.  Ezért magukra hagytuk az ünneplő tömeget egy kis időre addig amíg ismét úgy látom feleségem arcán, hogy maximálisan jól érzi magát. Hangos gyermekkacaj töltötte be a nappalit ahogy arra lépdeltünk. Beérve Calumot pillantottam meg aki Claire-t dobálta a magasba. Kislányom sikongatva nevetgélt, bácsikáját nyakába kapaszkodott minden alkalommal amint hozzá tudott érni. 

- Azonnal rakd le azt a gyereket Calum - fenyegetőzött Ann lefehéredett arccal. 

- Most miért? Tudod, hogy vigyázom rá - puszilta meg lányom homlokát. - Igaz hercegnő? Te is tudod, hogy ez játék. 

Hagyom Annt tovább vesződni Calummal, inkább szőke barátom keresésére indulok, akit hamar meg is találok barátnője társaságában. 

- Szóval - csaptam össze tenyerem, amint letelepedtem melléjük a kanapéra. - Tegnap óta rohadt furcsának vagytok. Este Ann leakarta fújni az egész lagzit miattad, Hemmings - szegeztem ujjam az említettre. - Úgyhogy legyél olyan kedves, nyögd ki, mi a bajod! 

Feleségem mintha megérezte volna a közelgő vihart, sebesen mellém lépet, kezeit vállamon pihentette. 

- Mondd el nekik - nyomott puszit Brynn arcára Luke. 

- Nem terveztük, fiatalok vagyunk még nagyon, élvezni akartuk még kettesben az életünket, de közbe jött egy kis dolog, ami miatt most felborult minden - hadarta el egy szuszra, de a lényeg még mindig nem állt össze. Ann izgatottan kezdett el ugrálni előttünk, majd Brynnt kezénél fogva húzta fel és megölelte. 

- Jézusom, terhes vagy! - meglepett, amit Ann mondott. Luke-ra néztem, aki vigyorogva és büszkén feszített kémlelő pillantásunk alatt. 

- Hemmings - feleségem hófehér ruhájában ugrott Luke nyakába, szinte betakarta teljesen nevető barátom. - Remélem felkészültél az éjszaka sírásokra és a büdös pelenkára. 

- Nyugi baba - karolta át nevetve. - Luke Hemmings-szel beszélsz, előttem nincs akadály. 

- Oh, majd amikor megszületik a baba, és éjszakákon át sírni fog, majd akkor is ezt mondd. Tudod milyen fárasztó? Uh, és az a legrosszabb, mikor pont magadévá akarod tenni az asszonyt, és akkor kezd el bőgni... - grimaszoltam nevetve, mire Ann rendesen mellkason vágott. 

- Muszáj volt az utolsó mondatot hozzátenned? - füstölgött karjaim között szőke Szépségem. 

- Ugyan Ann, ne haragudj rá - tette kezét Ann vállára Brynn. - Ilyenek a férfiak, én nem aggódom. Ha velünk is ilyesmi történne, Luke-nak van két keze, majd eljátszadozik velük - röhögte el magát, majd óvatos puszit nyomott mérges barátom arcára. 

- Hát srácok, gratulálunk nektek - mosolygott kedvesen Eva Calum karjaiban. - Most már lassan mindenki családot alapít. 

- Ha akarod, én is csinálok neked egy lurkót. Van itt elég szabad szoba - suttogott Cal, de nem elég halkan Eva fülébe. 

- Az én házamban nem - nyomtam tenyerem mellkasába, mielőtt elindult volna az emeletre. Nevetve néztünk mindannyian össze és egy csoportos ölelésben végeztük. 

Kicsiny kezek találtak utat zakóm alá, mire lenéztem szépségemre. 

- Estig akartam várni, de ezek után nem tudok csendben maradni - hajolt fülemhez míg bele suttogott. - Kisbabát várok ismét Ashton!

Meglepve bontakoztam ki a többieket karja alól, majd magamhoz húztam szerelmem és ajkait bekebeleztem egy csókkal. 

- Szeretlek - mormoltan ajkára. - Istenem, annyira, de annyira szeretlek! Köszönöm. 

- Én is szeretlek, Apuka - kuncogott szorosan hozzám bújva. 

Pontosan megvolt minden, amit valaha akartam. Barátok, akik jóban rosszban mellettem álltak. Család, aki igaz, nem mindig állt mellettem, de az utóbbi időben igyekeztünk mindent bepótolni. S végül a szerelemem, feleségem és most már nem egy gyermek, hanem kettő. 

Az élet bármi akadályt lökhet mostantól elém, én túljutok mindenen, mert úgy hiszem, legyőzhetetlen lettem a sok szeretet által, ami körbevesz minket...