2015. augusztus 5., szerda

03. " Összefogom újra hozni a bandát "




Ashton Irwin


Kis kitérővel tettem meg az utam hazáig. A mosolyom levakarhatatlan volt a arcomról. A mai napot, és a tegnap estét rendkívül élveztem. Bár Hannah, nem emlékszik semmire az estéről, egyáltalán nem bántam a dolgot. Talán jobb is volt, nem kellett magyarázkodni, az ittas állapotunk miatt.
Lábaim a part felé vittek. Lerúgtam magamról a bakancsot, kezeimbe vettem őket, és élveztem a meztelen talpam alatt a homokot. Mostanában egyre sűrűben teszem meg ezt. Elszökök a többiektől, és senkitől nem zavartatva, ülök itt órákig, várva a naplementét.
Ann-nek igaza volt, de nem mertem neki elmondani a saját tapasztalataim. Fárasztó, és kimerítő mindig a legjobb formád hozni, a hetekig tartó koncertek, a végeláthatatlan próbák sorozata. Szeretem csinálni, a banda a legfontosabb az életemben, de néha azt kívánom, bárcsak eltűnhetnék egy kicsit. Senki ne tudja merre vagyok, csak szabadnak lenni pár órára, esetleg napra.
De most itt van ő, aki egy nap alatt elérte, hogy soha ne akarjak elbújni a világ elől. Akinek, minden nap szeretném látni a fülig érő mosolyát. Régóta nem tápláltam senki iránt semmit, mert a karrierem közbeszólt.
Sőt, még most is félek ettől. Igaz Ann, a testvére által benne volt ebben a forgatagban, és nagyon jól tudja mivel jár ez. Az érzéseim viszont azt súgják, hogy pont ezek a dolgok elől menekült el innen. Ha megpróbálnék vele szorosabb  kapcsolatot kialakítani, akkor nem biztos, hogy működne. Talán bele sem kezdne az egészbe, mert nagyon jól tudja, hogy az időm 20% -át kapná meg szinte. Az pedig édes kevés. Ő olyan lány, aki törődésre vár, aki mellett mindig kell lennie egy társnak, egy támasznak.
Mi van, ha én ezt nem tudnám megadni neki?
Ismét a folytonos kételyek, amik bennem kavarognak. Talán nem is tekintene rám férfi ként, csak egy barátként, én pedig már egy kapcsolatról álmodozok.
- Elvette az  eszed Asthon Fletcher Irwin, ez lány!  -  nevettem fel hangosan kínomban.
De nem tudok ellene tenni, ha behunyom a szemem, őt látom magam előtt. Ha a közelemben van, percenként ölelgetném, csak azért hogy érezhessem. Vajon ez már az őrület határa? Nem tudom. Egy biztos, alaposan át kell gondolnom mindent, mielőtt járna a szám, vagy tennék akármit is.


Hazaérve kellemes meglepetés fogadott. A házban pár takarítónő dolgozott azon, hogy eltüntesse a tegnapi buli maradványait.
Mosolyogva köszöntem a hölgyeknek, mikor becsuktam magam mögött az ajtót. Nem lehettek sokkal idősebbek nálam. Hallottam halk kuncogásukat a hátam mögött, amikor felfele mentem az emeletre. Valószínű, mint mindig minden rajongó, ők is megcsodálták a hátsófelemet.
Nevetve megráztam a fejem, és Mike szobája felé vettem az irányt.
Ő és Cal, egy videojátékon csüngtek, közben egymást püfölték.
- Kijózanodtatok? - ugrottam rá Mike ágyára.
- Ehh... A szívbajt hozod ránk - rémült meg az előttem ülő Cal.
- Rossz a lelkiismereted kicsi Cal? - vontam fel a szemöldököm egy vigyor kíséretében.
- Nem annyira, mint neked - röhögte el magát Mike.
Elképedve néztem a fiúra, a célzást nem nagyon értettem.
- Nekem miért is?
- A tegnap este. Láttam valamit - folytatta vigyorogva.
A fejembe szökött a vér, ettől az egy mondattól. Pirosodó fejemet a párnába rejtettem, amit a fiúk nem bírtak ki nevetés nélkül.
- Most min is kell nevetni amúgy? - hagyta abba egy percre a röhögést Cal, és hol rám, hol Mikera nézett.
- Ja tényleg. Te is ki voltál ütve, mint Ann. Rendesen beitattok ti ketten. Annyi tequilát meginni, mint ti - vigyorgott Calumra Mike.
- Egy kicsit elszaladt velem a ló. És akkor? Ann, meg benne volt a buliba - rántotta meg a vállát Cal.
- Idefigyelj Mike. Senkinek egy szót sem, a tegnapról. Rendben? - szegeztem tekintetem a fiúra.
- Ha Lukera gondolsz, ő nem látott semmit! Meg ezek szerint Cal sem.
- Na jó! Mit nem láttam? És Luke, mit nem láthatott? - kérdezte idegesen most már Calum.
- Hát azt ... - kezdte volna Mike,de befogtam a száját.
- Tegnap összeakadtam egy lánnyal, de mára már azt sem tudom ki volt az - próbáltam adni egy hihető választ.
Méregetett Cal egy darabig, de egy vállrántással rám hagyta a dolgot, és visszafordult a tévé felé.
Megkönnyebbülten sóhajtottam fel, majd vetettem Mikera egy szúrós pillantást. Kezével mutogatta, hogy most már lakat a száján. Remélem úgy is lesz.
- És Luke? - most tűnt csak fel, hogy a szőke herceg sehol sincs.
- Elviharozott valahova - felelte Mike.
Sejtettem hogy hova mehetett. Sokat hallottam, az ők szoros barátságukról. Tudtam azt is, hogy Luke átakarja vele beszélni a dolgokat, és ahhoz kettesben akar vele lenni.
De valahol belül mégis bántott a dolog. Nem tudom Ann-nek, mit jelent Luke valójában. Tényleg ilyen szoros a barátságuk, vagy ez már annál több?



Hannah Ashwin 



Egymás mellett feküdtünk az ágyamon. Nem néztünk egymásra, kitartóan bámultuk mindketten a plafont. Meg kellett volna szólalnom, de nem tudtam, hogy hol kezdjem. Hogyan meséljem el neki, mit miért tettem? Miként fogadja a terveimet.
Egy szó nélkül pattant fel ágyból, mire ijedtemben én is felugrottam. Idegesen vakargatta a tarkóját, el vissza járkált a szobában. Megállt a tükröm előtt, szemeivel az én arcom vette célba. 
- Féltem Hannah! Egyetlen egy szó nélkül elmentél. Nem vetted fel a telefont. Nem válaszoltál az üzeneteimre. Sehol sem tudtalak elérni. Minden nap rettegtem attól, hogy valami bajod esett, a történtek után. Én melletted akartam lenni, segíteni akartam neked, hogy áttud vészelni a gyász időszakát. De te kegyetlenül kidobtál az éltedből. És a mai napig nem tudom, hogy miért - szólalt meg idegesen a hajába túrva többször is. - Rettentően féltem, hogy többé nem lesz alkalmam így együtt lenni veled, hogy soha többé nem beszélgetünk. De miért beszélek is neked az érzéseimről, amikor te sosem mondasz nekem semmit? Olyan, mintha folyton csak falakba ütköznék, mert nem értem az érzéseidet - fordult felém könnyes szemekkel.
Nem láttam még Luke-ot ilyen állapotban, sohasem amióta ismerem. A szívemen egyre nagyobb fájdalom keletkezett, mire rájöttem mekkorát hibáztam. De most nem állhatok meg, a múltbéli hibáimon rágódni. Ellőre kell tekintenem, kezembe kell vennem a sorsom.
- Sajnálom Luke - böktem ki halkan. - Mindent, de tényleg! De el kellett mennem. Úgy éreztem akkor, hogy senkim nem maradt. Elakartam menekülni az emlékek elől, újra akartam kezdeni az egész életem. Nem akartalak itt hagyni titeket, de legfőképp téged.
- Mégis elmentél - rivallt rám mérgesen. -  Az isten szerelmére Ann! Azért vannak a barátok, hogy segítsenek. Azért voltam melletted minden nap, hogy tudd bennem megbízhatsz, hogy sohasem hagynálak cserben. De, csak akkor tudok segíteni, ha őszinte vagy velem, és elfogadod a segítségem.
- Nem akarom a segítséged Luke - ingattam a fejem, kezeimet odaemelve. - Mégis, hogy tudtál volna segíteni? Hogyan lehetne segíteni azon a tényen, hogy megöltem a bátyám? - fakadtam ki zokogva.
- Te hallod amit mondasz? Úristen! - kapott az arcához a tenyerével, majd vakító kék szemeit rám szegezte. - Ennyi év elteltével sem tudod felfogni, hogy nem a te hibád volt?
- Én ültem abban a kibaszott kocsiban, Luke. Én vezettem! Én miattam történt a baleset. Én vagyok az oka annak, hogy ő meghalt. Hogy anya gyűlöl, amiért elvesztette miattam a fiát. Hogy a fiúk elvesztették a bandát. Mindennek csak is én! Hát nem érted? - ordítottam rá szikrázó szemekkel.
Mindenről csakis én tehetek. Hagytam, hogy felidegesítsen. Nem törődtem az úttal, csak mérgelődtem, és veszekedtem vele. A következmények pedig borzalmasak lettek. Túl későn vettem észre a velünk szembe jövő autót, próbáltam elkerülni az ütközést, de már nem lehetett. Lábtöréssel, kartöréssel és zúzódásokkal megúsztam. De Hayden. Ő meghalt. A veszekedésünk alatt, kikötötte a biztonsági övét, ami a baleset ideje alatt nem volt bekötve. Kirepült az autóból, azonnal szörnyethalt.
- Mindig csak Én Én Én. Nem unod még? Egy életen át akarod magad hibáztatni, és mindenkit ellökni magadtól? - ragadta meg a két karom dühösen, és a falnak nyomott.  - Szánalmas amit csinálsz Hannah! Én nem foglak babusgatni. Igen, nem figyeltél. Elkerülhetted volna az ütközést, de megtörtént. Ezen már nem tudsz változtatni. Lépj már tovább, kérlek! Azt hittem azért jöttél haza, mert túlléptél végre, de csalódnom kellett - nézett  a szemeimbe zaklatottan.
- Nem léptem túl. És igenis tudok változtatni a dolgokon, még ha egy kicsit is - szűrtem ki a fogaim között mérgesen.
- Mit akarsz tenni?
- Semmi közöd hozzá! - fordítottam el a fejem.
- Nem kérdezem még egyszer Hannah. Felelj! - szorította meg még jobban a karom, amitől kicsit felszisszentem. Fájt ahol markolt, de az még inkább, hogy Lukeból milyen reakciót váltottam ki.
- Anyámat már nem tudom visszaszerezni, s őszintén nem is akarom. Haydent nem tudom feltámasztani. Tőlük már nem kaphatok megbocsájtást, amiért elcsesztem az életüket. De a bandától igen - tekintettem a jeges szemeibe, amikkel szinte ölni tudott volna.
Lassan elengedte a kezem, amik tehetetlenül rogytak le a testem mellé. Kémlelete az arcom minden pontját, rájőve mit is akarok tenni.
- Ugye nem az amire gondolok - szegezte fájdalmasan nekem a mondatot. - Nem léphetsz Hayden helyére, ezt te is tudod! Ann, ez őrültség. Neked ez nem fog menni, még mindig össze vagy törve lelkileg. Ezt nem tudod véghez vinni, ilyen állapotban.
- De menni fog. Összefogom újra hozni a bandát, Luke! Visszaadom nekik az álmukat. Újra életre fogom kelteni a Ravent. Minden erőmmel arra fogok koncentrálni, ha kell egy könyörtelen kibaszott ribanc leszek, hogy ezt elérjem. Hogy a tesóm, és a többiek álma ne vesszen a semmibe - markoltam a pólójába két kezemmel, tekintetemmel pedig próbáltam az elszántságomat mutatni.
- Nem fog menni! Se Jace, se a többiek nem fognak belemenni. Ők már feladták.
- Hidd el, hogy megtudom őket győzni - feleltem egy gonosz mosollyal az arcára nézve. - Ahogy a kiadónál is mindenkit, hogy érdemes lesz újra összehozni a csapatot. Én nem Haydent akarom helyettesíteni, hanem egy teljesen új szintre emelni a bandát. Megvan bennem az akarat, hogy megcsináljam.
- Sosem vezet semmire jóra, ha egy halott bandát akarunk feléleszteni. A régi rajongók, mind erőltetésnek fogják venni, és elpártolnak. Akkor mi értelme lesz?
- Majd szerzünk újakat. Nem félek ettől. Az kurva életbe is Luke, én egy jó dolgot akarok csinálni, miért nem állsz mellettem? - néztem már kétségbeesetten a fiúra.
- Mert belefogsz rokkanni a kudarcba. Azért, mert nem magad miatt csinálod, hanem a fiúk kedvéért. Ahhoz, hogy egy olyan bandát tudj összehozni, ami sikeres is lehet, teljes szívből kell csinálni. Élvezni kell azt amit csinálsz. Élvezettel kell kiállni a színpadra, és kezedbe venni a mikrofont, hogy a rajongóidnak áttudj adni mindent, ami te vagy. Te nem magadért csinálod, és nem a rajongókért. Tehetséges vagy, azt nagyon jól tudom. De a tehetség nem elég. Ezért nem fog sikerülni. Jobb lenne, ha átgondolnád mielőtt lépsz - fordított hátat nekem, s lassan kiindult a szobából. - És ezt komolyan mondom Hannah. Ne csinálj még több fájdalmat magadnak, mert nem lesz jó vége - szólt még vissza az ajtóból, azzal sarkon fordult és eltűnt. Tehetetlenségemben az ajtóhoz szaladtam, és dühödten becsaptam. Még csak hallani sem akartam, ahogy elhagyja a házat. Féltem a tudattól, hogy talán utoljára láttam őt.

Összeroskadtam az ajtó előtt. Zokogva zuhantam le a padlóra. Minden ami elhangzott, minden egyes fájó pillantás, amit Luke-tól kaptam összetörte a szívemet. Tudom, hogy nem gyűlöletből mondta azokat a bántó szavakat.Szeret, és megpróbál megvédeni, mert félt. Most viszont nem tudok rá hallgatni. Túlságosan is beleégett a fejembe már ez a terv. De meg kell értenie engem is. Lehet nem magam miatt csinálom, lehet csak egy képzeletet kergetek, hogy, ha minden jól sikerül, az én lelkem is megnyugvásra lel. És amíg ezt érzem, nem fogok leállni. Amíg egy csöppnyi esélyt is látok arra, hogy kikerüljek ebből a pokolból amiben élek, addig menni fogok. Nem fogom feladni!


                                                                     ***

Hangos csörömpölésre keltem reggel. Kisírt szemeimet alig tudtam kinyitni, annyira fel voltak dagadva a sok sírástól. Ránéztem az ébresztőórámra, ami 10 órát mutatott.
Lerúgtam magamról a takarót, felkaptam a székről a köntösöm, és lesiettem a földszintre. Nem féltem, hogy egy betörő, vagy valaki más lehet ott. Mert nagyon is jól tudtam kitől, vagyis kiktől származik ez a zaj.
Letettem a lábam az utolsó lépcsőfokról is, és három mosolygós arccal találtam szemben magam.
- Mindjárt kész a reggeli - emelte fel Mike a karját, amiben a fakanál ékeskedett. Ha nem csal a szimatom rántotta készült.
- Ne is csodálkozzam azon, hogy nektek is megvan még a kulcsotok igaz? - fordultam a tévét bámuló Calum felé.
Vigyorogva fordította felém az arcát, majd hevesen bólogatni kezdett.
- Egyedül nekem nincs kulcsom - biggyesztette le az ajkait Ash.
Mosolyogva figyeltem, a szomorúságot tettető fút. A táskámhoz léptem, leakasztottam egy kulcsot a kulcscsomómról, s a kezeibe nyomtam.
- Csak, hogy örülj! - nyomtam egy puszit az arcára, mire Mike elkezdett röhögve "uuuu"-zni.
Ash arcán széles mosoly terült szét, ami valamiért csak pár másodpercig tartott, mert komoly szemekkel vett utána szemügyre.
- Jól vagy Ann? Nem vagy beteg? A szemeid tiszta pirosak - érintette meg a homlokom, mint aki lázat mér.
- Nem vagyok beteg. Csak nem aludtam jól az éjjel - fordítottam el a fejem, nehogy meglássa a szemembe gyűlt könnyeket.
Akarva akaratlanul is, ha a tegnap estére gondolok, elfog a bőgés. Mióta ismerem Luke-ot, nem veszekedtem még vele így. Rá pár perce mindig kibékültünk, de ez most más. Nagyon haragszik rám, hisz most sincs itt.
- A kialvatlanságodnak ugye köze van ahhoz, hogy Luke nincs itt? - nézett rám Cal szomorúan.
- Tegnap egy kicsit összebalhéztunk - vontam meg a vállam, kikerültem Asht, aki aggódó arccal követte a mozdulataim. Leültem a konyhapultnál található székre, Mike elém tolt egy bögre kávét mosolyogva.
- Srácok. Asszem nektek is elmondom azt, amit este Luke-nak - kavargattam a kávém idegesen.
- Elég komoly lehet a dolog, ha még Luke-kal is összevesztél - hajolt velem szemben a pultra Mike.
Ash leült mellém, Cal pedig Mike mellé állt.
- Szóval...- nyögtem ki halkan. - Az ok, amiért hazajöttem, a Raven volt. Szeretném, ha a banda összeállna újra, csak annyi változással, hogy én leszek az énekes - pillantottam félve a többiekre.
Cal és Mike fülig érő vigyorral a fejükön bólogattak, míg Ashton kikerekedett szemekkel bámult maga elé.
- Luke-nak is elmondtam. De ő nagyon rossz ötletnek találja. Tudom én is, hogy nehéz egy ilyen dolgot egyedül véghez vinni, de én akarom, sőt megfogom csinálni. Mindenem a banda volt, és nem tudom elfogadni, hogy csak úgy vége lett. Tudom, hogy ehhez szükségem van Jacere, Nathanre és  Chrisre, de hiszem, hogy megtudom őket győzni - fújtam ki a levegőt idegesen.
- Nem leszel egyedül, mi itt vagyunk - fogta meg a bögrén pihenő kezem Cal, a másik srác pedig csak bólogatott. Ashre pillantottam, aki elmerengve tekintet előre.
Gyengéden megérintettem a vállát, amire összerezzent egy kicsit, de végre rám figyelt.
- Ha tényleg bízol magadban, akkor melletted állok én is - mosolygott felém.
Köszönetkép széles mosolyra húztam ajkaim, és bólintottam.
A dohányzóasztalon, eszeveszett csörgésbe kezdett a Lap-Top. Bögrémmel a kezemben sétáltam a gép elé, Eva neve jelent meg Skype-on. Leültem a díványra, a fiúk körém gyűltek érdeklődve, majd fogadtam a hívást.
Eva vigyorgó arca tárult szemeim elé, miközben puszikat küldött a kamera felé.
- Helló Csajos - köszöntem nevetve, majd a fiúk is bekukkantottak, és mosolyogva intettek.
A lány lélegzete, és pislogása, egy pillanatra megállt. Karjait mellkasa előtt összefonta, dühös szemekkel méregetett engem.
- Mi a francot keres nálad, a 5 Seconds of Summer? Mi a fene folyik ott? - kezdett rikácsolni, én pedig Ash ölébe dőltem nevetve.
- Eva, hagy mutassam be neked Mikeyot, Calumot és Asthont. Ők a barátaim - mutattam körbe a srácokon.
- Szia Eva! - köszönt neki mindhárom fiú.
- Nagyon szép vagy! Láttam rólad fényképet, és azonnal szerelmes lettem beléd. Már kíváncsi vagyok rá, hogy milyen lehetsz élőben - tolta arrébb a fejem Mikey, hogy Eva szemeibe nézzen vigyorogva.
Szó szerint sokkot kapott a barátnőm. Tátott szájjal bámulta Mikeyot, akinek az  arcáról nem lehetett levakarni a mosolyt.
- Szerelem van a levegőben  - röhögött Cal, s vállon veregette a fiút.
- Fogd be. Épp szemezek a szépséggel - lökte arrább a fiút.
- Ez... Te... - dadogott Eva. - Normális vagy? Még hogy szerelmes. Nem is ismersz. Ezek szerint te is egy olyan fiú vagy, aki a külsőségek alapján dönt. Hát szép, mondhatom - meredt dühösen Mikeyra.
Arcról lefagyott a mosoly, elképedve nézte a barátnőm dühös tekintetét.
- Nem, nem. Félreértesz - hebegett a fiú.
- Mit értek félre? Hogy te is csak egy sztárpalánta vagy, aki kihasználja, hogy híres, és ezáltal azt hiszi, minden lány bedől a szövegének? - fújtatott mérgesen Eva.
A nevetésem már szinte röfögésbe ment át, Ash karját pedig már szétszorítottam, ahogy kapaszkodtam belé. Cal, és Ashton sem bírt egy percnyi levegőt sem venni, a folyamatosan feltörő röhögőgörcsök miatt.
- Eva, kérlek! Mike nem olyan, csak kicsit hamarabb beszél, mint gondolkozik - töröltem le a könnycseppjeim az arcomról. Próbáltam normális ütemben venni a levegőt, a nevetésem pedig visszafojtani. Nagyon sóhajok és nyelések árán, sikerült is.
- Tényleg ne haragudj rá, jó fej srác. Csak sajnos az agya helyén egy borsó nőt, amiben nem sok ész található - vigyorgott Ash a barátnőmre.
Mikey még mindig rémülten pislogott a lányra, arcán pedig kiült a félelem.
- A személyiséged lehengerlő! Sosem láttam még ilyen csajt! Kérlek szidj még - nyomta az arcát a kamera elé.
A srácokkal nagyokat pislogtunk Mikey reakcióján.
- Ez mazochista ! - röhögött fel mellettem Cal.
- Na jó csajszi, inkább visszahívlak akkor, ha egyedül vagy. Még a végén olyat találnék mondani ennek az ökörnek - mutatott Mikeyra.
- Jó jó, de várj egy percet. Mikor jössz? - intettem le, hogy várjon.
- Jövőhéten. A repülőjegy már megvan. A család elintézve. Repülök utánad bébim - kacagott.
- Már alig várom! Addig berendezek neked, egy csajos szobát!
- Meg ne próbáld! Hajadnál fogva lógatlak ki az ablakon - fenyegetőzött mosolyogva.
- Úgysem tudsz bántani - öltöttem rá a nyelvem.
- Arghh, megyek inkább. Szeretlek csajszim - küldött egy puszit felém, amit elkaptam a kezemmel, és én is küldtem neki.
- Jó legyél. Majd hívlak - integettem, majd kinyomtam a beszélgetést.
Mikeyra meredtem aki, már csak a háttérképemet tudta bámulni.
Eva nem mindennapi lány. Rajong a fiúbandákért, de nem olyan, aki csak úgy odaadná magát akárkinek is, azért mert csak híres. Kívülről egy kemény csaj, akinek van dumája, és nem habozik kimondani a véleményét. De én tudom, hogy belül egy romantikus lány, aki vágyik a szerelemre, és a romantikára.
- Istennő! Ann - fordult felém Mikey. - Ezt a nőt meg kell szereznem. A feleségem kell, hogy legyen. A szavai, a mozdulatai mind beindítanak.
Egyenesen az arcába nevettem a fiúnak, a hallottak után. A kérlelő szemei, amivel nézett rám, csak még nagyobb kacagásra bírtak.
- Figyelj. Majd szólok pár jó szót az érdekedben - tettem a vállára a kezem.
Szemei felcsillantak, felkapott a kanapéról, és a levegőben megpörgetett párszor. Nevetve kapaszkodtam a fiúba. Addig pörgetett, míg el nem szédült, mi pedig ráestünk Calra és Ashre.
Lelökdöstem magamról a fiúkat, rendeztem a ruházatom, és a hajam, majd eldőltem a kanapén.
Megbántott arccal nézett le rám mindhárom fiú, és elém álltak sorban.
- Nem adok helyet. Ez csakis az enyém - néztem fel rájuk fél szemmel.
- Nem úgy megy az - szólalt meg Cal, majd ráugrott a fenekemre. Mikey és Ash is követte a példáját. Egyik a combjaimon,  másik a hátamnak préselődött.
- Elég! Tiétek az egész - nyögtem ki lihegve.
Nem volt elég, hogy nehezek voltak, még ugráltak is rajtam. Fájdalmas nyögéseim hallatán, megesett a szívük rajtam, és felemelték a popójukat.
Ők elterültek a kanapén, és eldöntötték, hogy filmet fogunk nézni. Amíg a fiúk válogattak, addig én elfogyasztottam a Mikey által elkészített reggelit. Talán a sótartalmam pótlásával, nem kell foglalkoznom egy darabig. Szinte kimarta a sok só a nyelvem. Azt hittem, csak anyám tud sósan főzni, de Mikey rajta is túltett. Mintha az egész zacskót beleöntötte volna. Persze mosolyogva nyeltem le minden falatot, mert nem akartam a fiút megbántani. Ő kedveskedett nekem, én pedig nem lehetek bunkó, hogy kiköpöm a szeme láttára.
Bepakoltam az edényeket a mosogatóba, majd próbáltam helyet csinálni magamnak a fiúk között, de nem sok sikerrel. Elterültek, mintha otthon lennének. A fotel tele volt régi kacatokkal, amiket még nem pakoltam el, és most sem volt kedvem hozzá.
Ash csuklómnál fogva lerántotta az ölébe, és ránk húzott egy pokrócot. Meglepetten vettem tudomásul a cselekedetét, de nem ellenkeztem. Egyáltalán nem bántam, hogy hozzábújhatok.
Átölelte a derekam, én pedig fejemet mellkasának döntöttem. Megnyugtató érzés volt, a karjaiban lenni. A tegnap este mély nyomokat hagyott bennem, szükségem volt most, egy erős karra, aki elfeledteti velem a gondjaimat. Nem tudom Ashton érezte-e a feszültségem. De valamiért úgy éreztem, hogy csak nyugtatni akar, ami sikerült is neki.
Mélyen az orromba szívtam, kellemes parfümjének az illatát. Jobb kezemmel megérintettem a kézfejét, s ujjainkat összekulcsoltuk. Mosolyogva tapadtam a képernyőre. Bár nem néztem fel rá, akkor is tudtam, hogy az a aranyos, széles mosolya terül szét az arcán.

 A filmnek, olyan fél egy fele vége volt, de Ash és Calum mélyen horkolt mellettem. Nem volt valami nagy szám film, inkább unalmasnak nevezném. Próbáltam nem mocorogni Ash ölében, nem akartam felkelteni a fiút. Olyan aranyos volt, ahogy résnyire nyitva voltak ajkai, és apró horkolásokat hallatott.
Mikey a telefonját bűvölte, ahogy én is. 10 SMS -t írtam Luke-nak, de egyre sem válaszolt. Kezdtem nagyon aggódni miatta, és a barátságunk miatt.
Szomorúan dőltem Ash mellkasának, mikor megrezzent a kezemben a telefonom. Pillanatok alatt kioldottam a billentyűt, azt hittem Luke írt vissza. Meglepetésemre Mikey neve villogott. A fiúra néztem, aki vigyorogva mutatta, hogy nyissam meg az üzenetet. Rányomtam, és vártam amíg betölti a fájlt, amit küldött.
Amint megjelent a kép, a szemeim ráfagytak a telefonra.
Ashton és Én! A medencében voltunk, egymás száján csüngve. Nagyokat pislogva néztem fel az említett fiúra. Semmi! Az ég világon semmi sem rémlik, hogy én ilyen szituációba keveredtem volna vele. Mikey felé néztem, aki hüvelykujját a magasba emelve, bólogatott vigyorogva. Szemeim ismét a képre vezettem, nehezen akartam elhinni, hogy ez a kép valódi. Pedig tisztán kivehető, az én arcom, és az övé is.
De miért nem mondta el?
Lehet ő sem emlékszik a történtekre?
Talán a barátságunk, tényleg sokat jelent neki, és nem akarja elrontani?

3 megjegyzés: