2015. augusztus 18., kedd

09. "Szeretnéd hallani a történetem?"




Ashton Irwin


Az mögöttünk álló időszak eléggé stresszes volt, mindenki számára. A fiúkkal hetek óta keményen próbálunk az Őszi fesztiválra, valamint az előtte való koncertünkre. Ugyan így vannak Hannah-ék is a munkával. Hetek óta stúdióba vonultak. Az ideje legtöbb részét a dalok írásával tölt, vagy próbálnak, hogy még jobban összecsiszolódjanak. Úgyhogy mindketten elfoglaltak voltunk, de az a kis szabadidő, ami jutott nekünk, azt együtt töltöttük. Talán most már büszkén kijelenthetem, hogy ő álmaim nője. Minden szempontból, erősen koncentrál a bandára, a dalokra, a barátaira és rám is. Érzem, hogy egy kissé megerőlteti magát, de ha kettesben vagyunk, csak átveszem tőle az irányítást, és pihenésre száműzöm.
Ma van a nagy interjú, amikor is bejelentik a Raven összeállását. Ann nem mutatja felém, hogy félne-e, de én simán átláttam rajta. Akárhányszor felmerült témának az interjú, ujjait tördelte úgy, hogy azt hittem eltörnek.
Ma viszont tényleg eljött az idő, amit nem fogadott nagy lelkesedéssel. Állítólag nagyon beteg, és nem tud elmenni, de azt hiszem ez csak egy ostoba kifogás.
Eva hívott fel reggel ezzel a hírrel. Nehezen elszabadultam a próbánkról, és a lányokhoz vettem az irányt.
- Mit csinál? - kérdeztem Evát amint Ann szobája felé haladtunk.
- Játssza a halálos beteget. De nem tud átverni. Lebukott, amikor a hőmérőt a meleg víz alá tartotta - morgolódott mellettem a lány.
Csendben nyitottam be a szobába. Ann a takaró alá bújt hirtelen, amint meglátta, hogy benyitottam.
Mosolyogva rántottam le róla a takarót, ő pedig összekucorodott.
- Készülj Hannah! - fogtam meg gyengéden a karját, és ülőhelyzetbe húztam.
- Ash, nem érzem magam jól. Ne menjünk, majd máskor nyilatkozom - próbált szenvedő arcot vágni, és visszaszerezni a takaróját.
- Tudom, hogy félsz, de nincs mitől. Válaszoltok pár kérdésre, és ennyi - simogattam nyugtatóan a hátát. - Én is ott leszek, ha bármi gond lenne segítek. Amúgy is, ma akartuk nyilvánosságra hozni a nyilvánvalót is nem?
- De... - sóhajtotta. - Millió lány rajongó szívét akarod ma összetörni - nézet felém mosolyogva. - Ugye tudod, hogy holnaptól minden lány szemében én leszek a ribanc, aki elvette tőlük Ashton Irwint?
- És téged ez mióta érdekel? - hajoltam az ajkaihoz közelebb, s egy gyors puszit nyomta rájuk. - Szeretem a rajongóimat, de el kell fogadniuk, hogy van magánéletem.
- A magánéleted legfőbb alkotó eleme, pedig én vagyok - ült az ölembe vigyorogva.
- Hmm... Van sok érdekes dolog a magánéletemben, de hogy te vagy-e a legfőbb? - húztam el a szám nevetve.
- Be tudom bizonyítani, hogy csakis rám tudsz gondolni minden szabad percedben - kulcsolta át kezeit a nyakam körül, szorosabban helyezkedett ágyékomhoz.
- Nem válik be a kis játékod, Kicsim - markoltam a fenekébe. - Nem hiszem, hogy pont most szántad el magad arra, hogy mocskos dolgokat csináljunk. Ez inkább tűnik elterelésnek, hogy ne menjünk.
Mosolya ráfagyott arcára, nekem pedig nevethetnékem lett tőle. Csalódottan fordult le az ölemből, majd elterült az ágyon. Hirtelen kaptam a vállamra, és a fürdő felé vettem az irányt.
- Ashton tegyél le! - ütögette a hátam.
- Megfürdesz magadtól, vagy lefürdesselek én? - csaptam a fenekére. - Szívesen megteszem, tudod szeretnélek már ruha nélkül látni.
- Nyertél. Megy egyedül is - adta meg magát nevetve.
- Jó kislány - raktam le a fürdőajtóban. Nyomtam egy csókot a homlokára, majd visszafeküdtem az ágyra.


                                                                         
                                                                              ***

Hannah egész úton a combomat markolászta idegességében. Minél közelebb kerültünk a helyszínhez, annál erősebben mart a combomba.  Rengeteg rajongó volt, akik mind a Raven miatt, és gondolom miattam voltak itt. A biztonsági őrük mutatták merre parkoljak le, ahol szabadon betudunk jutni az épületbe.
- Nem merek kiszállni - kapta el a csuklóm, amikor nyitottam az ajtót.
- Gyerünk Bébi. Te akartad a bandát, a hírnév pedig ezzel jár. Nem táncolhatsz már vissza. Vagy csalódást akarsz okozni a bandának, és rajongóknak is? Ennyire nem lehetsz gyáva! - szóltam rá kissé hangosan.
Valahogy meg kell értetnem vele, hogy innentől nincs visszaút. Ez volt az álma, most pedig megakar hátrálni egy kis interjútól.
Percekig csak bámult rám, majd rendezte gondolatait, és átváltott magabiztos tekintetre.
- Gyerünk - szállt ki az autóból.
Kipattantam én is, megkerültem a kocsit, összekulcsoltam ujjainkat, és a bejárat felé indultunk. Néhány rajongó még így is a közelünkbe tudott jutni, de gyorsan húztam magam után Annt, az őrök pedig feltartották a tömeget.
Idegessége eltűnt Ann-nek, aminek most kifejezetten örültem. Az öltözőhöz érve, két felé tereltek minket. Annt elvitték sminkelni, és öltözni, ahogy engem is. A többi bandataggal kerültem egy helyiségbe. Izgatottan léptem be az öltözőbe. Hetek óta ismerjük egymást, de még mindig izgulok a közelükben. Imádtam őket pár évvel ezelőtt. Minden egyes lemezük megvan, és szinte minden koncerten jelen voltam. Akkoriban még csak egy kis senki voltam, csak álmodozni tudtam arról, hogy beszélhetek velük. Most pedig itt vagyok velük egy szobában, velük együtt fogok interjút adni, sőt az egyikük húga a barátnőm. Ezt nem gondoltam volna legvadabb álmaimban sem.
Tracy, a sminkes lány leültet a székbe, és gyors munkálatokba kezdett az arcomon. Jace foglalt helyet mellettem, a tükrön keresztül vigyorogtunk egymásra.
- Izgulsz Irwin? - vigyorgott felém tekintve.
- Egy kicsit. Félek a rajongók reakciójától, Ann felé. Igaz mindenki sejthette már a különböző lesi fotókból, de most ez élesben fog menni. Nem akarom, hogy bárki is rosszat mondjon róla - feleltem idegesen.
- Nem lesz semmi gond Ash. Erős csaj Hannah, nem lehet olyan könnyen kicsinálni. Átélt már ilyeneket amikor velem volt kapcsolatban, akkor is erős maradt. Nem hagyta, hogy pár Twitter üzenet, meg email tönkre tegye.
- Tudom, hogy kemény fából faragták, de néha túlságosan is túl parázza a dolgokat. Most is nekem kellett kiráncigálni az ágyból, és indulásra bírni - mosolyogtam magam elé.
- Nagy hatással vagy rá, haver -dőlt hátra a székben, mikor a sminkes kezelésbe vette.
- Hogy érted ezt? - pillantottam felé érdeklődve.
- Az egyetlen személy, aki tudott mindig is hatni rá, az Luke volt. Soha senki tanácsát nem  fogadta meg, csak az övét. Most pedig akármit csinálsz, vagy mondasz neki, gondolkodás nélkül igent mond rá. Hallgat a véleményedre, és megfogadja. Sokat jelentesz neki Ashton, ezért nagyon vigyázz rá - szűkült össze a szeme ahogy rám nézett.
- Furcsa ezt pont a te szádból hallani.
- Meghiszem. De elfogadtam, hogy Hannah nélkülem boldog, és már mást szeret. Ha az a valaki te vagy, annak csak örülni tudok. Tudom, hogy jól megvagytok, és ezek után is jól lesztek. Ami köztünk volt, az miatt pedig ne aggódj. Kizárólag csak barátok maradtunk. Ezerszer megbántam már, hogy erőszakos voltam vele a legutóbb, de hirtelen elöntött a harag. De boldog vagyok, mert Ann megbocsátott, ő tényleg egy jó ember, csak sajnos a sors nem volt vele mindig ilyen kegyes. Most viszont itt vagy neki, és kicsattan a boldogságtól  - vonta meg a vállát vigyorogva.
Megakartam neki köszöni azt amint mondott, de pont akkor toppant be Allison az öltözőbe, Hannah-val az oldalán. A lány csodálatosan nézett ki. Szemeimet fel alá futtattam rajta. Tökéletes volt. Arca, haja, sminkje és a ruhája csodásan állt rajta. Testéhez simuló kék mini koktélruhája, szinte elvette az eszem. Tekintettem nem tudtam elvenni apró, mégis kecses lábairól. Mindig káprázatosan néz ki, a megjelenésére nagyon figyel, de a mostani kinézete még jobban feltüzelte vágyaimat. Felálltam a székből, és egyenesen elé sétáltam. Vigyorogva fúrtam szemeimet az ő csodálatos kék szempárja közé. Meglepett mosollyal nézett fel rám, majd mikor elé értem, hirtelen kaptam a karjaim közé, és lágy csókot nyomtam ajakira.
- Ezt miért kaptam? - kérdezte kipirosodott arccal, mikor elváltak ajkaink.
- Mert te vagy a legdögösebb csaj, akit valaha is ismertem - feleltem legszebb mosolyomat elővéve.
- Szóval csak akkor kapok ilyen csókot, ha kicsípem magam, de igazán? - játszotta a durcás kislányt, bár nem bírta sokáig, mert elnevette magát.
- Először látnom kell ruha nélkül, és akkor majd eldöntöm melyik tetszik jobban - suttogtam a fülébe.
Arca színe a piros minden árnyalatát játszotta. Nevetve engedtem el, szemeit szégyenlősen lesütötte, majd derekát átöleltem.
Mindig tudom mivel lehet zavarba hozni. Kapcsolatunk még nem emeltük magasabb szintre, szeretnénk várni a dolgokkal. Szeretem ezt a lányt nagyon, és nem akarom elkapkodni a dolgokat. Minden jön a maga idejében, nem érdekel mikor lesz az. A lényeg ő nekem. Nem a szex, hanem ő maga, a személyisége, a kisugárzása, a szépsége, és a szíve.
Allison mutatta, hogy idő van. Mindenkinek elmagyarázta a dolgokat, és követtük őt a sajtóterembe. Először a Raven interjúja lesz, a végén pedig én is csatlakozok hozzájuk, és hivatalossá tesszük a kapcsoltunk.
A többiek elfoglalták a helyüket a riporterek előtt. Hirtelen Matt, a menedzserünk jelent meg mellettem mosolyogva.
- Hannah izgul? - nézett mosolyogva a lányra.
- Egy kicsit. De jobban aggódik a mi interjúnk miatt. A rajongók idegesítik - emeltem én is a tekintetem a székében ficánkoló lányra. Jace súgott valamit a fülébe, Ann szemei másodpercekig méregették a fiút, majd ismét magára öltötte azt a magabiztos arcot, amit a kocsiba is felvett amikor rászóltam. Valószínű Jace is valami hasonlót mondhatott neki, amitől ismét visszaváltozott.
- Nem kell aggódni a rajongók miatt. Mindenkinek el kell fogadni, hogy szeretitek egymást. Nem lesz sima út, de ti elégé erős páros vagytok - rángatott ki a gondolataimból Matt.
Helyeslően bólogattam, majd a kezdődő interjúra kaptam a pillantásom.
Allison felállt, és elkezdte a beszédét, az új Raven -ről. Mikor végzett, szabad utat adott a riportereknek. Találomra választotta ki a szerencséseket, mert csak rámutogatott unottan egy két emberre, aki jelentkezett. Egészen jól ment nekik, nem tudták kifordítani egy mondatukat sem. Hannah tökéletes mosollyal ült a széken, és megtörhetetlen válaszokat adott.
- Hannah! - következett egy fiatal lány, aki nem sokkal lehetett öregebb nálunk. Dadogva tette meg első kérdéseit, látszott rajta, hogy kezdő még a szakmában.
- Igen? - mosolygott a lányra.
- Téged, hogyan érintett az a szóbeszéd, miszerint a bátyád által akarsz feltörni? - kérdezte félve a lány.
Hannah arcáról egy pillanatra lefagyott a mosoly, a bátya a legfájóbb pont számára. Sejtette, hogy lesznek, akik tesznek fel ezzel kapcsolatban kérdéseket.
- Egyáltalán nem érdekel az a szóbeszéd, kisasszony! - vette elő újra a mosolyát. - A testvérem sokat jelentett számomra, és ha annyira általa akartam volna felkapaszkodni, már akkor megtettem volna, amikor élt. Nem áll szándékomban őt utánozni, én csak esélyt akarok adni ennek a bandának még egyszer. Elvesztették az esélyt, hogy nagyszerű karriert fussanak be. Sokáig gondolkoztam a helyes megoldáson, és végül ez tűnt a legmegfelelőbbnek. Mindig imádtam énekelni, a fiúkkal is nagyszerű viszonyt ápoltam, ezért nem is volt kérdés, hogy együtt hozzunk létre egy teljesen új Ravent - dőlt hátra diadalittasan a székben Hannah, a riporterlány falfehér arca láttán.
- Ezek szerint helyre akarja hozni a hibáit? - tette fel a következő kérdést, egy undorító dagadt  férfi. 100 dioptriás szemüvege alatt is láttam, idegesítő nézését.
- Már megbocsásson ezt, hogy érti? - kérdezte Hannah nyugodtan a férfitól.
- Végül is az ön hibájából történt a baleset, ha jól tudom. Ha ön nincs, akkor a testvére ma is közöttünk lenne. Nekem ez egy megváltás hadjáratnak tűnik. Szeretné, ha mindenki olyan életet élne a bandából, mint mielőtt megtörtént a baleset. Gondolom, ha helyrehozza a banda dolgait, önnek se lesz bűntudata amiért meghalt a bátyja, abba a balesetben - fürkészte vigyorogva Ann arcát a fickó.
Ann arca elsápadt, a mosoly lehervadt az arcáról. Odaakartam menni, de Matt visszafogott nem engedte, hogy botrányt csináljak. Hannah szikrázó szemekkel nézett a férfira, majd felállt a székből, és egyenesen a férfira meredt. Mielőtt megszólalhatott volna, Jace visszarántotta a székbe.
- Szerintem, maga nincs tisztában a dolgokkal. Először is, faragatlanság egy halott embert felhánytorgatni csak azért, hogy legyen egy szaftos sztorija. Másodszor, nem Hannaht kell hibáztatni azért, mert a másik sofőr egyenesen beléjük rohant. Harmadjára pedig, nem gondolom úgy, hogy bármiféle feloldozás reményében akarta Hannah ezt bandát újra összehozni. Neki is sokat jelentet akkoriban a zenekar. Mindent dicsőséget, és kudarcot együtt élt át velünk, abban pedig semmi rossz nincs, amiért ezt újra átakarjuk élni. Mindig is szerettem Hannah hangját, és biztos vagyok benne, hogy együtt sikereket fogunk elérni. A rajongók pedig hamarabb megfogják kedvelni ezt a formációt, mint gondolnák - fejezte be a beszédét Jace, majd felállt, felhúzta Annt is.
- Azt hiszem mára elég is volt az ilyesfajta kérdésekből. Legközelebb, akkor tartunk majd interjút, amikor lezajlott az első koncertünk. Utána szívesen meghallgatjuk majd, az újabb becsmérlő kérdéseket, de azt hiszem addigra mindenki rájön majd, hogy egy kiváló csapatott alkotunk, akik csak a zenélésnek élnek, nem pedig ócska bűnbánat miatt. Köszönjük. - indult volna, de visszahajolt még a mikrofonhoz. - Most következne Ashton és Hannah interjúja, de szerintem eléggé felkavarta Maga - mutatott a fickóra. - Hannaht. Ezért csak annyit mondok, hogy nagyon aranyos párt alkotnak, összeillenek. Srácok kijelentem a nevetekben is, hogy ti együtt jártok már egy ideje. Mindenki fogadja el a kapcsolatukat - intett egyet, majd maga előtt tolta a még mindig falfehér Hannaht.
Matt fortyogott idegességében mellettem.Az újságírók hangos beszédebe kezdtek a teremben, mindenki fel volt háborodva Jace viselkedésén. Matt megragadta a karomat, és az öltözők felé vettük az irányt. Szinte biztos voltam benne, hogy Hannah most mélypontra került. Ő még személyesen soha nem mesélt nekem a balesetről, és arról, miként érez ezzel kapcsolatban. Minden amit tudok erről a sztoriról, Calumtól tudom.
Idegesen nyitottam be a szobába. Hannah a kanapén ült még mindig falfehér arccal. Allison pedig Jace-el ordibált. Gyorsan leültem Ann mellé, és gyengéden a karjaimba vontam. Szorosan magához húzott, s halkan zokogni kezdett.
- Te teljesen megőrültél Jace! - fogta a fejét idegesen Al. - Miért kell már az első interjún botrányt csinálni?
- Hagynom kellett volna, hogy a rohadék bántsa Annt? Te is hallottad és láttad, miket mondott az a fickó! - csapott idegesen az asztalra a fiú. - Undorodom az olyan emberektől, akik mások múltjában vájkálnak. Tudta az a disznó, hogy Annt miként fogja érinteni a bátyával való kérdése, és ki is használta. Azt az önelégült vigyort legszívesebben letöröltem volna a képéről.
- Ez akkor sem megoldás Jace - ült le az egyik székre Al. - Most mit fognak szólni az emberek?
- Semmit. Megvédtem Hannaht, ezt mindenki látta. A beszélgetést pedig erről a témáról itt befejeztem! - vágódott le mellém Jace.
- Ez akkor sem megoldás. Meg az sem, hogy a következő interjút, ami Ashtonnal lett volna, te csak úgy eltörölted - kezdett bele mérgesen Matt is.
- Matt ! - szóltam rá a férfira. - Szerinted ezek után hagytam volna én is, hogy Ann ott maradjon? Én csak köszönni tudom Jace-nek, amiért lezárta ezt az egészet.
- Ashton, te is tudod, hogy kötelezettségeitek vannak a média felé. Kettőtöknek kell beszélni a kapcsolatotokról, nem egy harmadik félnek, aki történetesen a barátnőd exe. - tekintett rám parancsolóan. -  Ráadásul még egy zenekarban is játszanak. A pletykák gyorsan szárnyra kaphatnak, hogy újra együtt vannak. Ashton, a  hírnevednek pedig nem tenne jót, egy ilyen pletyka- nézett dühösen ránk.
Hannah izmai megrándultak a karomban. Felemelte a fejét a vállamról, tekintete pedig vérfagyasztó volt, ahogy Matt-re meredt.
- Miért kell mindenbe belekeverni a régi kapcsolatomat Jace-el? Mi a jó büdös francért kell mindig, mindennek erről szólnia? Nem lehet felfogni, hogy rég nem vagyunk együtt? Egyáltalán, hogy jut ilyesmi az eszedbe? Szerelmes vagyok Ashtonba! Nem Jacebe! Aki nem tudja felfogni, az foghatja a cókmókját és távozhat! -  rivallt rá dühösen Matt-re, majd felkapta a táskáját, és kiviharzott az öltözőből. Idegesen léptem Matt elé, aki döbbenten meredt még mindig arra a helyre, ahol Ann ült.
- Ezt jól megcsináltad - szólalt meg mikor elmentem mellettem. Futottam a lány után, akit a parkolóban meg is találtam. A kocsinak dőlve várt, szemeit lecsukta és mélyeket lélegzett.
- Ne haragudj, csak kiborultam - szólalt meg amikor mellé dőltem. - Annyira felhúzott.
- Nem haragszom. Sőt boldogabb nem is lehetnék - vigyorogtam rá.
Kinyitotta szemeit, érdeklődve fürkészte vigyorgó arcom.
- Miért is vagy boldog? Ebben semmi boldogság keltő nincs.
- Bébi. Gondolj vissza a szavaidra, amit Matt-nek idéztél - húztam magam elé, majd átkaroltam derekát.
Gondolkodásba esett, és arca piros árnyalatot vett fel, mikor visszaemlékezett a szavaira.
- Nem jut eszembe semmi - terelte a témát.
- Ó pedig bennem tisztán csengenek a szavaid. Idézem : Én szerelmes vagyok Ashtonba! - kuncogtam a fülébe.
- Félrehallottad - próbálta menekülni a karjaim közül, de még erősebben fontam össze dereka körül kezeim.
- Tudod, nagyon jó a hallásom. Zenész vagyok, ezért kiváló érzékekkel rendelkezek - suttogtam a füleibe, amire egy aprót megrezzent a teste. Mosolyogva ejtettem csókot a vállára, lassan magam felé fordítottam, ajkaimmal szenvedélyesen csaptam le az övéire. Kezét felvezette a fürtjeim közé, gyengéden markolászta, ami nagyon is tetszett egyes testrészeimnek. Fenekénél fogva húztam testét még közelebb, ajkaimat forrón tapasztottam nyakszirtjére. Halk sóhaj hagyta el ajkait, ami engem csak bátorításra ösztönzött. Egyik kezemmel elengedtem formás fenekét, s gyengéden, testét cirógatva bújtattam be a felsője alá. Hideg ujjaim megborzolták testét, finoman siklottam fel és le az oldalán ujjperceimmel simogatva. Ajkaink újra találkoztak, Ann egyik keze is a pólóm alá csúszott, szenvedéllyel érintve minden pontom. Testünk felett kezdtük elveszteni az uralmat. Kezemet feltolta a melléhez, amit kérdezés nélkül vettem tenyerembe, gyengéden markolászva. Kezét kicsúsztatta  felsőm alól, majd egy kis tapogatózás után, az autó kilincsét hallottam kattanni. Belemosolyogtam csókunkba, előre toltam magunkat, kezemmel hátranyúltam az ajtóhoz, kinyitottam, amint szabad utat kaptam beljebb akartam húzni magunkat az ülésre, ha valaki nem kezd el köhögni. Villámgyorsan ugrottunk szét, és a hang irányába néztünk.
Nath állt előttünk vigyorogva, és helyeslően bólogatott.
- Ugyan, miattam ne zavartassátok magatokat, csak az autómhoz jöttem. Megyek haza - villantott mosolyt felénk. - De lehet nektek is menni kellene, a többiek nemsokára jönnek.
Szótlanul bólogattunk a fiúnak,egy hang nem jött ki a torkunkon. Életemben nem szégyelltem magam még ennyire. Már az is zavarba ejtő, ha csak arra gondolok, hogy lehet itt a kocsim hátsóülésen tettem volna magamévá először Hannaht. De még hozzátársul az is, hogy lebuktunk, amikor nyilvánosan faljuk egymást. Fejem valószínű teljes pírben pompázott, de Hannah arca sem volt szebb. Felkapta a táskáját a földről, megkerülte az kocsit, és bevágódott az anyósülésre. Összeszedtem magam, beszálltam én is. Ann idegesen dobolt ujjaival a combján, szemeivel a pár autóval arrébb parkoló fiút nézte. Kezem az övére tettem, összekulcsoltam ujjainkat.
Meglepetten vette észre tettem, de egy gyenge mosolyt azért megeresztett felém.
- Ez ciki volt - túrtam nevetve hajamba.
- Ciki? - legyintett idegesen. -  Égett a pofám, szó szerint Ash. Életemben nem éreztem még magam ilyen kínosan.
- Nyugi kicsim - tettem kezem a combjára. - Valljuk be azért, élveztük a helyzetet mindketten? - simítottam végig fedetlen combján a kezem.
- Nagyon is - mosolygott rám félig lehajtott fejjel. - De ne hidd, hogy még egyszer ez előfog fordulni itt.
- Itt? Hmmm... Akkor máshol lehet? - hajoltam közelebb az arcához, mire elmosolyodott, és egy apró csókot hintett ajkaimra.
- Majd meglátjuk milyen helyet találsz, ami elfogadható lesz számomra. Tudod válogatós vagyok - kacsintott nevetve, s elhajolt döbbent arcom elől.
Meglepett a kijelentése, ezek szerint ő is készen áll arra, hogy továbblépjünk. Mosolyom a fülemig ért, amint a gondolataim már el is tervezték a tökéletes estét, ahol a világ legboldogabb lányává fogom tenni. Visszahajoltam a kormány elé, beindítottam a kocsit, majd elhagytuk a garázst. Feszültségünk elszállt, amint elhagytuk az épületet, boldogan kulcsoltam össze ujjainkat a combján. Mosolyogva szorította meg a kezem, tekintetét pedig visszavezette az útra.


                                                                      ***


Hazamenni még egyikünknek sem volt kedve. Felvetettem az ötlete, hogy mi lenne, ha lemennénk egy kicsit a tengerpartra. Nem volt ellene kifogása, örömmel fogadta ötletem. Akármennyire is irtózik a tengeri járművektől, a tengert viszont annál jobban szereti. Akárhányszor lejövünk ide, mindig belefeledkezem a boldog, mosolygós arca látványába. Tudom, hogy nem volt teljesen boldog az elmúlt években, és pont ezért szeretnék minden lehetőséget megragadni arra, hogy a mosolygós arcát lássam.
Amióta összejöttünk Ann-el, mindig tartok a kocsimban egy pokrócot, sosem lehet tudni mikor támad kedvünk lejönni ide.
Leterítettem a meleg homokra a pokrócot, leültem és magam elé vontam Annt. Szorosan húztam a mellkasomhoz, fejét pedig nekem döntöttem. Ujjainkat összekulcsoltuk a dereka előtt, és a parton lézengő embereket figyeltük. Szótlanul ültünk, kiélveztünk minden kettesben töltött percet. Néha gyengéden a nyakába pusziltam, amit mindig halk kuncogással reagált le.
- Szeretnéd hallani a történetem? - döntötte mellkasomnak a fejét nagyot sóhajtva.
- Nem erőltetek semmit, Kicsim. Ha úgy érzed az újságíró miatt kell elmesélned az egészet, akkor ne tedd. Majd amikor készen áll rá, akkor itt leszek és meghallgatlak. Nem sietettek semmit, te is tudod - helyeztem állam a vállára, ő pedig gyengéden megsimítottam arcomat.
- Nem akarok várni. Már rég felkészültem erre a beszélgetésre.
- De, ha kényelmetlen neked erről beszélni, egyből befejezed. Rendben? - nyomtam egy puszit az arcára.
- Rendben! - bólintottam, majd ujjaimmal kezdett el játszani. - Imádtam a bátyámat. Számomra ő jelentette a családot, meg a Nagyi. Mindent megbeszélhettem vele, és ő is bármit elárulhatott nekem. Tiszteltük egymást, persze a bátyám volt, és próbált mindig óvni, de hamar rájött, hogy engem nem könnyű megfékezni. Ha pasikról volt szó, szó szerint elvesztette az eszét, és átvette az Apa szerepet, amit nem mindig díjaztam. Így volt ez azon a napon is. Jace miatt vesztünk össze. Tudta, hogy bármit is fog mondani, úgysem fogadom meg a tanácsát. De próbálkozott serényen - nevetett fel kínosan. - Elkövettem egy kisebb hibát a kapcsolatom alatt, amit Hayden egyáltalán nem díjazott.
- Milyen hibát? - szóltam közbe, s oldalra fordítottam a fejem, hogy az arcára tudjak nézni.
- Megcsaltam, amit Hayden megtudott. Ne kérdezd honnan, de rájött. Már akkor sem éreztem, olyan elsöprő szerelmet Jace iránt, de próbáltam magamat meggyőzni az ellenkezőjéről. Szóval, aznap is azt ecsetelte, hogy szakítsak a fiúval, de kiálltam a érveim mellett, hogy én igenis szeretem őt. Hatalmas veszekedést rendezett, különböző dolgokat vágott a fejemhez, de én is az övéhez. Minden áron azt akarta, hogy menjünk el Jace-hez, és mondjak el neki mindent. Persze nekem eszem ágában sem volt. Nagyon feldúlt voltam, ahogy kiabált velem, majd én is visszaordítottam rá, hogy szálljon ki az életemből. Még mindig emlékszem tisztán arra a pillanatra. Dühösen néztem a szemeibe, amik szikrákat szórtak felém. Az utolsó emlékem a testvéremről az az arc. A dühös és csalódott arca. Minden olyan gyorsan történt, amint visszakaptam a fejem a volán felé, az a kocsi már előttünk is volt. Talán még felfogni, és sikítani sem volt időm, abban a pillanatban elsötétült minden, csak nagy csattanást hallottam, utána semmit. Mintha meghaltam volna abban a percben - tört elő belőle egy kis zokogás, de próbált erős maradni. Ölelésem erősebbre vettem, magam felé fordítottam, és puszikkal árasztottam el arcát.
- Ennyi elég lesz.  Nem akarlak sírni látni - döntöttem homlokom az övének.
- Nem, végig akarom mondani. Kérlek - nézett könnyes szemekkel rám, csak bólintottam, és továbbra is karjaimba tartottam.
- A következő emlékem már a kórházról van. A baleset után 1 héttel tértem magamhoz. Eltört mindkét lábam, és a jobb karom. Enyhe agyrázkódást kaptam, és zúzódásokat szereztem. Szóval szerencsés voltam. Viszont Hayden a helyszínen meghalt, próbálták újraéleszteni, de sikertelenül. Soha életemben nem éreztem még akkora fájdalmat, mint amikor Luke elmondta mi történt vele. Összetörtem, napokig csak sírtam, és nyugtatóval tudtam aludni. A lelki sebeim hatalmasabbak voltak, bármilyen testi sérülésnél. Luke szerzett nekem egy pszichológust, akit azonnal elzavartam, amint belépett a kórterembe. Nem akartam senkinek sem beszélni a történtekről, főleg nem egy idegennek. De akkor még nem tudtam, hogy csak rosszabb lesz minden. Sosem volt felhőtlen a viszonyom Anyával. Úgy éreztem, csak egy kolonc vagyok a nyakán, sosem viselkedett velem úgy mint egy Anya a lányával. Haydent istenítette mindig. Amikor meghalt, a dolgok még rosszabbra fordultak. Az első látogatása, amit felém tett a kórházban, borzalmas volt. A képembe vágta, hogy egy gyilkos vagyok, és megöltem az egyetlen fiát. És amíg élek, ő gyűlölni fog engem, és minden lehetőséget megragad, hogy boldogtalannak lásson, mint amilyen ő most. Teljesen kiakadtam, sírtam mint egy kisiskolás. Luke és Calum tartották vissza Anyát attól, hogy megüssön. Ők rángatták ki a kórteremből, és küldték el. A saját anyám, gyilkosnak nevezett, és a boldogtalanságomat kívánta. Mintha ezer tőrt forgattak volna meg a szívemben, annyira fájtak a szavai.
- Istenem Ann. Ezt nem tudtam, soha nem meséltek erről a többiek - húztam még a lehetetlennél is közelebb magamhoz. Arcom a vállába fúrtam, kis kezeivel a tarkómat simogatta.
- Én kértem meg a fiúkat, hogy ezt hallgassák el előled. Azt akartam, hogy tőlem halld mindezt. Még a mai napig fáj, ha visszagondolok azokra a napokra. A családom addig sem volt teljes, de azon a napon végleg elvesztettem őket. Carlt addig sem érdekeltem mint unokája, úgyhogy az ő hiánya nem okozott sebeket. De Anya mégis más volt. Végül is ő szült meg, ő volt az anyám, és fájt mennyire meggyűlölt, eltaszított magától. A családomból egyedül a Nagyira számíthattam. Gondoskodott rólam, és szeretett. Londont is ő vetette fel, hogy kell egy kis környezet változás. Együtt néztük meg az egyetemeket, és ő segített választani. Szinte napok alatt bejuttatott oda, amit kiválasztottunk. Pár nap múlva pedig már Londonban is találtam magam. Senkitől nem búcsúztam el, mert nem bírtam. Szerettem a srácokat, sokat segítettek nekem, és nem bírtam volna elviselni, ha látom a szomorú arcukat. Most már tudom, hogy rossz döntés volt, hiszen én is ugyan úgy szenvedtem a hiányuk miatt. Luke kitartó volt, szinte 2 éven keresztül folyamatosan kutatott utánam. Elzárkóztam az emlékek előle, és teljesen új életet kezdtem. 3 évig sikerült is kizárnom mindenkit az életemből. De ez idő alatt felnőttem, és rájöttem nem menekülhetek el a múltam elől. A többit pedig már tudod, hazajöttem egy tervvel a kezemben, és azon vagyok, hogy megvalósítsam. Életem legnehezebb, de egyben legjobb döntése volt, hogy szembenéztem a múltammal. Talán, ha továbbra is bújkálva élek, akkor soha az életeben nem találkoztam volna veled. Melletted elfelejtem minden gondom Ash, boldoggá teszel pedig alig ismerjük egymást pár hónapja. De most már nélküled nem tudnék élni - emelte tekintetét rám, és arcom fürkészte.
Nem mondom, hogy nem sokkolódtam le azoktól, amiket mondott. Még csak elképzelni sem tudom mennyit szenvedhetett, amiért elhagyta a családja, és azért amiért ő elhagyta a barátait. Az én kapcsolatom sem fényes a szüleimmel, de ilyen élményekben még nem volt részem. Ez a lány annyira erősnek akarja magát mutatni, pedig egy törékeny személyiség, akit egyetlen szóval romba lehet dönteni. De ahogy mondta, itt vagyok neki, és boldog mellettem. Én pedig arra fogok törekedni, hogy még ennél is boldogabb legyen, mint most. A jövő számomra sem létezik nélküle. Minden pillanatot tökéletesen megfogok ragadni, és együtt lépünk az új útra, ami kettőnk jövője lesz. Soha nem fogom elhagyni, mint a családja. Amint szavakban is kitudom majd fejezni magam, neki is elfogom mondani, hogy mostantól én vagyok a családja. Csak mi ketten.
- Bárcsak akkoriban is melletted lehettem volna. Minden erőmmel azon lettem volna, hogy elfeledtessem veled a fájdalmat - hajtottam fejem a vállára. - A jövőd viszont teljesen más lesz. Az összes velem töltött perced nevetésben, és boldogságban fog telni. Nem fogom hagyni, hogy bárki még egyszer összetörjön, még ha a családodról is lesz szó.Soha többé nem leszel egyedül, melletted maradok Ann.
- Ígéred? - fonta össze kezeit a nyakamon könnyes szemekkel.
- Megígérem - érintettem össze ajkainkat szerelmes csókba...


6 megjegyzés:

  1. Nagyon jó lett! Nagyooon kiváncsii vagyok a következő rèszre. Hajrá!

    VálaszTörlés
  2. Drága Sofiaa! :D

    Huh, annyira fantasztikusannagyonjó lett, hogy el sem tudom mondani! nem számítottam ilyen történetre. Azt tudtuk, hogy Hayden meghalt, és, hogy Jace miatt alakult ki a vita, de a kórházasat sem lehetett könnyű átvészelni neki. Annyira sajnálom szegény Annt! :( Remélem boldog (lesz) Ash mellett, mert tényleg nagyszerű srác! :)
    Nekem nem szimpatikus az anyukája, viszont Jace kezdi bebizonyítani (nekem?:D), hogy nem unszimpatikus, hanem az ellenkezője. Az, hogy megvédte Hannah- t, az a szememben nagyon nagy lépés volt tőle. Igaz, kicsit szíven is ütött, mert arra számítottam, hogy Ash fog lépni, de természetesen megértem a fiút.
    Remélem mihamarabb hozod a részt, mert nagyon örülnék a folytatásnak! :D El sem tudom képzelni, hogy mi lesz a következő fejezetben. :D Mondjuk, ha Hannah és Ash ennyire egymásra talált, hogy már a kocsinál akartak egymásnak esni, hát... XD Lenne egy-két tippem. :D Még jó, hogy jött Nath. :D Az is tetszett, hogy Hannah nem adja magát egykönnyen, és Ash- nek meg kell dolgoznia azért, hogy "megszerezhesse". :D

    Hatalmas ölelés,
    Brynn :*

    VálaszTörlés
  3. Oh, wow.......Na igen, nem is tudom mivel kezdjem, annyi minden kavarog a fejemben. :) Az elején aranyos volt Ash, ahogy kirángatta Annt és talpraállította, na meg hogy pokrócot tart az autóban a kedvéért hmmmm, figyelmes kis cukorborsó! 😊😊 De igen csatlakozom Brynn véleményéhez, hogy az interjúnál vártam, hogy közbelép, megmenti szive hölgyét.......de gondolom annak is meg volt a jelentősége, hogy Jace került inkább előtérbe. Jace. Hmm-hmm, nem is tudom, nekem még mindig gyanúúús, hogy ilyen hős barát lett. Mint tudjuk, ami túl szép, hogy igaz legyen, az valószínű nem is igaz.......
    Hannah története, töredékeket már tudtunk eddig is, de így....hát huhh. Tudom, hogy nem valós, mégis megérintett.....szerintem mindenki átérzi, aki már veszített el szerettét, hogy igen a lelkiismeretfurdalás az rettenetesen maga alá tudja temetni az embert, érthető, hogy menekült. A kedvenc részem vagy nem is igazán rész, hanem az újabb utalás Luke kitartására, hogy nyomozott, hogy talán 'láthatatlanul' vigyázott rá, hogy nem hagyta magára, ez annyira, annyira....nem is tudom....meghitt!! Igen, azt hiszem ez a jó szó rá, szóval annyira meghitt, rendesen libabőrös lettem tőle. Tudtam én, hogy Ő az ÉN emberem!! :P :D :D Összefoglalva röviden: Ismét nagyot alkottál csajos! 😊😊😊

    VálaszTörlés
  4. Oh, bekérdőjelezte a mosolygó fejeimet.........

    VálaszTörlés
  5. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  6. Az elöttem lévő két hozzászolokkal nagyon egyetértek! Viszont lenne egy hozzá füzni. Nagyon jo volt ez a rèsz is és remélem a kővibbe lesz egy * szexi alkalom* gondolom ismerös! ;-) és várom a kövit

    VálaszTörlés