2015. szeptember 12., szombat

16. " Emlékek "




Hannah Ashwin


Levakarhatatlan mosolyt csalt arcomra a Calummal folytatott beszélgetésem. Mindenben tökéletesen igaza volt, nem hagyhatom a barátságunkat kárba veszni, és a többiekkel kialakított szoros kötelékemet sem. Buta, félős kislányként viselkedem, aki csak menekül és menekül a problémák elől. Viszont most jött el az ideje annak, hogy a sarkamra álljak, és szembenézzek velük. Az első állomás pedig Luke lesz.
Dudorászva kecmeregtem ki a mosdóban található fülkéből, majd a tükör elé álltam. Kezemet leöblítettem a csapból folyó jéghideg vízzel. Sietve kapkodtam ki pár darab papírtörlőt a tartóból, igyekezni akartam, nem szerettem volna, ha Cal sokat vár rám. Épp meg akartam fordulni a kijárat felé, amikor valaki teljes erővel nekiszorított a mosdó falának. A jéghideg csempén fájdalmasan koppant a homlokom, s talán még a látásom is elsötétül másodpercekre. Félelem és ijedtség járta át a testem összes porcikáját, ahogy a hátam mögött lévő személy erősebben préselt a falhoz. Lehunytam a szemem, s akkor megéreztem borostás arcát az enyémnek dörgölőzni. Nem sejtettem ki lehet az, és mit akarhat tőlem, bár, minden nő fejében az fut át elsőként, hogy erőszakot akarnak rajta alkalmazni. Nekem is ez volt az első gondolatom, amikor a férfi keze a hasamra kúszott.
- Helló Hannah - törte meg a fojtogató csendet a férfi, akinek a hangját egyből felismertem.
- Brad - nyögtem ki erőlködve, s erősen belevájta ujjait derekamba.
- Megismertél, Bébi? Azt hittem, hogy mióta olyan fene nagy sztár lettél, elfelejtetted azt, akinek tönkretetted az életét - szólalt meg gúnyosan, testem pedig magával szembe fordította.
Önelégült mosoly terült szét azon az undorító fején, amint találkozott tekintetünk. Semmit sem változott az évek alatt. Ugyanaz az az arrogáns testtartás, és beképzelt fej jellemezte.
- Mit akarsz tőlem? - próbáltam felvenni a magabiztos beszédet, de testem nem erről árulkodott, mert szinte minden csontom remegett.
- Börtönbe juttattál Hannah - szegezte tekintetét mérgesen rám. - Minden egyes bent töltött szörnyű napomért meg fogsz fizetni, azt garantálom.
- Megérdemelted, amit kaptál! Egy rohadt bűnöző vagy, aki éveken keresztül bántalmazta, és erőszakolta a barátnőmet! - köptem a szemébe idegesen a szavakat.
- Azt kapta, amit érdemelt. Egy szajha volt, és az is marad - húzott gúnyos mosolyt szájára.
- Ne merj Eva közelébe menni! - sziszegtem mérgesen.
- Ó, ki mondta, hogy Eva érdekel még? - szorította le két csuklómat a testem mellé vigyorogva. - Tudod már régebben is kinéztelek magamnak, Hannah - feszítette szét lábaimat a térdével, s közéjük férkőzött.
Hatalmas gombóc keletkezett torkomban, a testem egyből megdermedt mozdulatától.
- Eressz el! - suttogtam elhalló hangon, de cseppnyi esélyt sem láttam önelégült arcán, hogy elengedne. - Kint vár egy testőr. Fel fog neki tűnni, hogy nem megyek ki pár perc után.
- Vele már nincs gond. Az igazak álmát alussza - röhögött fel, majd közelebb nyomta magát hozzám. Próbáltam megmozdulni, s kiszabadulni szorításából, de ereje sokkal nagyobb volt az enyémnél.
- El sem tudod képzelni mennyire felizgat a remegő tested. Félsz? - nézett szemeimbe. -Van miért. A kis tökéletes életedet tönkreteszem. Talán azzal fogom kezdeni, hogy elveszlek attól a kis mitugrász dobosodtól.
- Nem tudod tönkretenni a kapcsolatunk semmivel - dacoltam vele idegesen, és ki akartam rántani kezeimet a markából.
- Ne vegyél rá mérget. Olyan mocskos dolgokat fogok veled tenni, hogy nem tudsz majd másra gondolni, csak az én farkamra, ami benned lesz nemsokára. Nagyon jól tudom, mennyire megviseli a nőket, ha megerőszakolják. Te se leszel kivétel... - hajolt közelebb hozzám, s fogaival beleharapott fülcimpámba.
Egy sikoly szaladt ki a számon, de Ő belém fojtotta a hangokat egy erőszakos csókkal. Kétségbeesetten fészkelődtem előtte, szemmel a kiút után kutattam. Nem szabad még jobban megrémülnöm, csak ez járt a fejemben. Mert, ha megteszem, akkor ezüsttálcán szolgálom fel magam neki. Összevissza mozgolódtam, Ő pedig folyamatosan az összezárt számat harapdálta. Éreztem a legutolsó harapásnál a számon kiserkenő vért, s fájdalmat. Elnyíltak ajkaim a fájdalomtól, s a nyelve egyből áttért az én számba. Legszívesebben hánytam volna attól, ahogy mozgott erőszakosan nyelve az enyém körül. Fogaimmal ráharaptam nyelvére, s Ő szitkozódva vált el tőlem, majd egy erős pofonnal jutalmazta tettemet.
- Rohadt kurva! - sziszegte mérgesen, majd kezeit a szoknyám alá vezette, és megérintette durván nemi szervem. - Most megmutatom, hogy velem nem érdemes szórakozni - nyúlt be a bugyimba, s ekkor kicsordult az első könnycsepp szememből.
- Engedd el te rohadék! - hallottam meg Calum hangját Brad mögött.
Abban a pillanatban lerángatta rólam Bradet, majd a földre taszította a fiút. Cal jobb keze ökölbe szorult, és iszonyatos erővel kezdte el ostromozni Brad arcát. Arcát percek alatt lepte el a vér, és folyamatosan csorgott le az arcáról. Lábaim nem bírták már a sokkhatást könnyű szerrel zuhantam le a hideg járólapra. Cal megállíthatatlanul püfölte a srácot, aki egy percre sem védekezett. Gúnyos mosollyal az arcán tűrt minden ütést. Des lépett Cal háta mögé pár biztonsági őr társaságában majd leszedték a dühöngő fiút Bradről. Könnyes tekintetem barátomra emeltem, aki hirtelen előttem termett, és szorosan karjaiba zárt. Fejem mellkasába fúrta, s lassan elengedtem bent tartott könnyeimet. Kiabálások, és szitkozódások terjengetek a helyiségben, amit minden erőmmel próbáltam kizárni magam körül. Kissé felemeltem a fejem, hogy áttudjak nézni Cal válla felett. Des a karjánál fogva ráncigálta ki Bradet a mosdóból, majd eltűntek a szemem elől. Zokogva borultam vissza a megmentőm karjaiba, aki hátamat simogatta nyugtatásképpen.
- Most már minden rendben - motyogta halkan, és elhúzódott tőlem, majd kisimította szemembe hullott tincseimet.
- Hogy került ide? - suttogtam szipogva, és Cal barna szemeimbe tekintettem. - Teljesen megőrült...
- Bántott?  - tette fel a kérdést arcomra nézve, ahol gondolom még piroslott Brad pofonjának nyoma. Némán bólintottam a fiúnak, Ő pedig leült a hideg kőre, és az ölébe vont. Ringatózva próbált megnyugtatni, és karjaival védelmezően ölelt.
- Nem Evát akarta Cal... - csuklott el a hangom.  - Rajtam akar bosszút állni, amiért börtönbe juttattam.
- Senki nem fogja hagyni, hogy még egyszer a közeledbe menjen. Bár azt hiszem ezek után vissza viszik a börtönbe, vagyis nagyon remélem - döntötte homlokát az enyémnek sóhajtozva.
- Köszönöm, hogy megmentettél - csuktam be a szemem, s átfontam karjaim nyaka körül.  - Ha te nem jössz, akkor lehet...
- Css! - vágott szavamba. - Időben jöttem, az a lényeg. És ne köszönj nekem semmit. Legszívesebben halálra vertem volna azt a rohadékot.
- Meg kellett volna ölnöm akkor, amikor lehetőségem volt rá. De direkt csak megsebesítettem, nem akartam gyilkos lenni. De most, hogy visszagondolok, jobb lett volna, ha örökre végzek vele és eltűnik az életünkből.
- Ne mondj ilyet Hannah! - simogatta hátam továbbra is, de hallottam ahogy hangja elcsuklik. - Nem vagy gyilkos, és nem is leszel az. Többet nem fog a közeledbe jönni, ezt megígérhetem.
Könnyáztatta szemeim az arcára vezettem és hálásan mosolyogtam a fiúra. Szörnyű perceken vagyok túl, de a túláradó szeretete és kedvessége mindennél többet jelent nekem. Az Ő szájából halva még el is tudnám hinni, hogy most utoljára láttam Bradet.
- Hol vagytok? - rontott be a helységbe Jace, akire mindketten meglepetten néztünk. Egy szempillantás alatt mellettünk termet, majd hirtelen kiszakított Calum karjai közül, s a sajátjába vont.
- Hogy kerülsz ide, Jace? - motyogtam az ölelése alatt.
- Megyek, felhívom a fiúkat - lépett mellénk Cal. - Tudni kell erről Ashtonnak.
- Tudom - hajtottam le a fejem megadóan.
- Kint találkozunk - nyomott egy gyors puszit homlokomra, majd telefonját elővette és kiviharzott a mosdóból. Elengedtem Jacet, majd a csap elé álltam, megengedtem a hideg vizet, és leöblítettem arcomat. Mihelyst végeztem, a fiú felé fordultam, miközben nekidőltem a mosdókagylónak.
- Aggódtam - lépett elém komoly tekintettel, majd ismét karjaiba húzott. - Tudod milyen vagyok, én is mindig az utolsó pillanatokra hagyom a vásárlást. Ezért is jöttem ma ide. Láttam a tömeget, ami a mosdó előtt gyülekezett, a kíváncsiságom pedig idehajtott. Éppen akkor vittek el egy fiút innen, akit Des ráncigált jobbra balra. Felvázolta gyorsan nekem, hogy mi is történt, én pedig egyből iderohantam. Annyira féltem, hogy valami bajod esett.
- Szerencsém volt. Calum időben érkezett, és leszedte rólam Bradet - kulcsoltam össze ujjaim magam előtt lehatott fejjel.
- Ismered azt a görényt? - kérdezte hitetlenkedve.
- Igen. Túlságosan is jól. Ő az akiről meséltünk Evával. Aki bántotta Őt éveken keresztül és most rajtam akar bosszút állni, amiért börtönbe került.
- Egy percre sem foglak mostantól egyedül hagyni. Mindig veled leszek - ölelt át szorosan.
- Jace, nem lesz most már semmi bajom. Jól vagyok. Amúgy sem szeretném, ha minden idődet rám pazarolnád. Ashton ott lesz mellettem, nem kell aggódnod - korholtam le a fiút.
- Nem mindig van melletted. És amikor Ő nem lesz ott, én fogok rád vigyázni. Ezt az "erős vagyok" álarcot meg felejtsd el előttem, mert ismerlek. Tudom, hogy mennyire megviselt ez a dolog - szidott le mérges tekintettel.
Igaza volt, mint mindig ha rólam volt szó. Talán Jace volt az egyetlen, aki még Luke- on kívül is jobban ismert. Mély nyomokat hagyott bennem ez az incidens, és rettegek a következményektől. Mikor végre lecsillapodni látszik magunk körül minden, mindig jön valami, ami tönkreteszi a pillanatot. Szeretem az életem, de néha úgy szeretnék ismét elbújni a világ elől. Nem akarok szomorú lenni, de olyan rohadt nehéz boldognak lenni mikor szinte csak a rossz dolgok történnek velünk.


 Luke Hemmings


Még mindig megdermedve álltam a lány előtt, aki csak mosolyogva pásztázta arcom minden pontját. Nem tudom szavakkal kifejezni az elmémben tomboló gondolatokat. Az emlékek sorban játszódnak le szemeim előtt. Valaha mindent odaadtam volna ezért a nőért, a szerelmem az életem, az egész lényem. A múltunk viszont nem volt ilyen rózsás, mint ahogy bárki gondolná. Szerelmem, amit iránta éreztem, mérhetetlen gyűlöletté alakult, minden érzelmem eltűnt feléje, és helyét átvette a megvetés, szánalom.
- Mit akarsz Brynn? Miért jöttél vissza? Úgy tudtam, Amerikába költöztetek - hadartam el mérgesen kérdéseimet.
- Hát, én is örülök, hogy látlak, Édes - nyújtotta el az Édes szót gúnyosan. - Pár napja költöztünk vissza, azt hittem, Calum megemlítette a visszatérésemet.
- Nem mondott semmit és nem is lettem volna kíváncsi rá. Mit akarsz, nem kérdezem még egyszer? - morogtam orrom alatt szemeibe nézve.
- Ugyan Luke - érintette tenyerét mellkasomhoz, amit azonnal ellöktem onnan. - Régen nem így viselkedtél velem. Hova tűnt az a fiú, aki egykor szerelmes volt belém? - kérdezte kacéran nevetve.
- A dolgok megváltoztak. Tudod nagyon jól, hogy utállak, amiért majdnem tönkretetted Hannah életét - sziszegtem idegesen fogaim közül.
- Ne már, hogy még mindig Hannah miatt vagy kiakadva. Ártatlan tréfa volt, az Ő hibája, hogy komolyan beleártotta magát a dolgokba - legyintett lenézően, mire én mérgesen könyökénél megragadtam.
- Ártatlan tréfa? - kérdeztem feldúltan. - Majdnem meghalt! És mindaz a te hibád volt, mert féltékenységi jelentett rendeztél.
- Mert nem volt okom? - nézett dühvel teli tekintettel szemeimbe. - Teljesen elvette az eszed, amint jobban összeismerkedtetek. Odáig voltál érte, ne is tagadd. Megérdemelte, amit kapott, tudnia kellett, hogy te kihez tartozol. Ami az enyém, az az enyém is marad.
- Nem voltam a tiéd, és már nem is leszek. Tűnj el, és ne is gyere vissza többet! - toltam arrébb az ajtótól a kapu felé.
- Nem tudsz ilyen könnyen lerázni, Luke! Jogom van itt lenni! - csattant fel idegesen.
- Nem érdekel, hogy Calum unokatestvére vagy, az nem jogosít fel arra, hogy itt tartózkodj. Nem látunk szívesen, fogd fel.
- Ó, dehogynem. A terveim közt szerepel, hogy kibéküljek Callal, úgyhogy elég sokat fogsz itt látni - nézett fel rám gúnyos mosollyal ajkain.
- Terveid? Remélem nem akarod megint kihasználni Cal jószívűségét, mert akkor velem fog meggyűlni a bajod - magasodtam fölé elrettentés gyanánt.
- Ki jött, Luke? - lépett mellém Ash mielőtt Brynn válaszolhatott volna. - Oh Helló. Ashton vagyok - nyújtotta a kezét a lánynak, aki széles vigyorral arcán kezet rázott vele.
- Brynn vagyok, Luke közeli barátja - vigyorgott a fiúra, s tudtam mit jelent ez a mosoly.
- Nem is hallottam még rólad - nézett rám érdeklődve Ash, és közben egy sokat sejtető vigyort vágott nekem.
- Mert nincs mit róla mondom - vontam vállat közömbösen. - Brynn menni készült éppen.
- Ugyan haver, hívd be nyugodtan. Addig én felhívom Annt, hogy merre járnak - vette elő a telefonját.
- Ó, Ann is itthon van?  - kérdezte rám tekintve félmosollyal arcán.
- Igen itt. És nem ajánlom, hogy a közelébe menj, se Ashtonéba - suttogtam közelebb hajolva hozzá, hogy Ash ne hallja.
- Semmilyen hátsó szándékon nincs, Édes - tette kezét vállamra.
- Baszd meg, Luke - jött vissza idegesen mellénk Ash. - Fogd a kulcsot és induljunk a plázába. Annt megtámadta Brad. - kapkodta sietve magára bakancsát, majd hozzám vágta a kocsikulcsot.
Pillanatokra lefagytam, amikor Ash kiejtette a szavakat. Brad? Rémület járta át porcikáim, ha csak arra gondoltam, hogy mit tehetett Ann- nel. Felkaptam a csukám én is, majd ki tessékeltem Brynnt és bezártam a a bejárati ajtót.
- Nem mondom el még egyszer. Ne gyere vissza! Hagyd békén Calumot és Hannaht is!  - vetettem még oda neki foghegyről, majd a megszeppent lányt otthagytuk és beszálltunk a kocsiba.
Ideges voltam Brynn megjelenése miatt. Az őrült féltékenysége majdnem Ann életébe került. S láttam a szemein, amikor Ash kiejtette Ann nevét, hogy az ellenszenve semmit sem változott a lány felé az évek alatt. Érzem, hogy készül valamire és nekem meg kell védenem Annt tőle. Húznom kell az időt, nem akarom, hogy Ann tudjon arról, hogy Brynn a városban van újra.


                                                                         ***


Amint leparkoltam a mélygarázsban, kiszúrtam az idegesen toporgó Dest, aki valószínűleg csak ránk várt. Ash másodpercek alatt kitépte magát a biztonsági öv szorításából, és csak az ajtó hangos csapódását hallottam. Követtem sietve én is a fiút, aki már Des előtt járt. Futva tettem meg a távolságot közöttünk és a  lift felé vettük a lépteinket. Ash összevissza nyomkodta a gombokat, hogy gyorsabban bezáródjon az ajtó. Szinte a levegőben tapintani lehetett az idegességét, ahogy az enyéimet is.
- Mi a fasz történt, Des? - tekintett vérben forgó szemekkel az említtet személyre.
- Én sem tudom, Ashton. Calummal Ann után indultunk, de amint a mosdók elé értünk megláttuk Johnt a földön fekve eszméletlenül. Calum egyből berohant a mosdóba és pont időben, mielőtt az az alak tehetett volna bármit is Hannah- val.
- Milyen testőrök vagytok ti? - kiáltott a férfira. - Az a dolgotok, hogy megvédjétek őt bárkitől! Erre fel, simán leteríti a társadat, holmi kis ficsúr gyerek? Esküszöm, ha bármi baja esett volna Ann- nek, azt nem úsztad volna meg szárazon - ragadta meg az ingénél fogva Dest, és a lift falának nyomta.
- Állj le, Ashton - fogtam meg a karjánál fogva.  - Desmond nem tehet róla, nem Ő volt mellette.
- Nyugodjak le? - engedte el a férfit és felém fordult. - Hogy a faszba tudsz ilyen nyugodt lenni? Nem érted mi történt?
- Értem, és én is ugyan olyan ideges vagyok. De azzal nem oldasz meg semmit, ha itt őrjöngsz és Dest felkened a falra - fújtattam idegesen rosszallóan a fiúra nézve.
Vitánknak a lift nyitódása vetett végett.
Követtük Dest, aki a személyzet szárny fele terelt minket. Megállt az egyik ajtó állt, majd halk kopogás után benyitott a helységbe. Ann Jace és Calum között ült egy ócska régi kanapén. Ujjait ideges tördelte miközben szorgosan a padlót fixírozta. Lépteink zajára felszegte fejét, s rögtön felpattant helyéről majd Ash karjaiba futott. Szorosan kapta kezei köze a lányt, majd alaposan átvizsgálta van e valamilyen sérülés rajta. 
- Ugye nem tett veled semmit? - fogta két keze köze Ann arcát, s apró puszikat nyomott homlokára. Megkönnyebbül sóhaj hagyta el számat, amikor bólintással jelezte, hogy nem bántotta. Újra Ash karjai köze vonta magát, s halk zokogásba tört ki. 
- Van még valami dolgunk ? - fordultam Des felé. 
- Amíg vártunk rátok, Annt addig kihallgatták a rendőrök. Úgyhogy nem maradt már semmi mehetünk. 
- És John? 
- Be kellett vinni a kórházba kivizsgálásra. 
- Rendben. Akkor menjünk haza - léptem Ann és Ash mellé. Könnyes szemekkel nézett fel rám, majd aprót bólintott. 
Jace felkelt a kanapéról mellénk állt, s megsimogatta Ann hátat. 
- Én akkor megyek is. Vigyázz rá haver - mondta komoly hanggal Ashtonnak. 
- Tudod, hogy úgy lesz, nem kell mondanod - szúrta oda kissé haragosan. 
- Csak figyelmeztettelek - vont vállat a fiú, s gyors léptekkel elhagyta a szobát.
Furcsállnom kellett volna azt a hangnemet, amit megütött a két fiú egymás felé, de jelen pillanatban az Ő ellenségeskedésük foglalkoztatott legkevésbé. 
- Menjünk haza, Ash - nyöszörgött a fiú karjai között Ann. 
- Hozzánk megyünk, ha nem gond Luke - tekintet rám Ash. - Jobb lenne ha Evát is odahívnád. Nem akarom, hogy továbbra abban a házban maradjanak egyedül. 
- Jó ötlet - makogtam zavartan. 
- Nincs semmi szükség erre, Ashton - nézett szúrós szemekkel a fiúra. 
- Hannah, csak most az egyszer ne ellenkezz, kérlek. Rohadt ideges voltam, amikor Callal beszéltem. Fel tudod fogni mennyire aggódtam ? - kérdezte feldúltan. 
- Fel - felelte halkan Ann. 
- Akkor ne mondj butaságokat! Féltelek és rajtad akarom tartani a szemem. Mindenkinek jobb lesz, ha velünk maradtok. Semmi sem biztos még, lehet kiengedik azt a gyökeret. 
- Hannah, hallgass Ashtonra! - szólalt meg Cal is, akire Ann is feltekintett. - Hagyd, hogy segítsünk, hidd el, nem akarunk rosszat nektek. Ne zárkózz  el a segítségünk elől. Te is és mi is nyugodtabbak leszünk így. 
Hannah aprót bólintott Cal monológja után, majd gyengéden átölelte a fiút. A szívem azokban a percekben akart darabokra törni. Sohasem hittem volna, hogy pont Cal lesz az akire hallgatni fog. Most értettem csak meg a helyzetemet. Lassacskán elveszítem őt. Mindig is én voltam az, akire hallgatott, aki ellen sosem szegült. De most a vitáknak köszönhetően a pozícióm bizonytalan lett. Helyre akarom hozni a dolgokat, de közben félek, hogy már késő lesz.
- Menjünk, Baba - simítottam végig hátán, majd felvettem a földről a cuccait, és elindultunk a kijárat felé. Kisebb tömeg még várakozott körülöttünk és pár fotós is feltűnt. Ash teljes testével próbálta takarni Hannaht, de nem sok sikerrel. Közre fogtuk őket Calummal, s az utunkat így tettük meg a kocsimig. Desnek átadtam a kocsi kulcsait, majd bemásztam Ash és Ann mellé a hátsó ülésre. Calum is bevágódott Des mellé, majd lassan kihajtott az épületből. 
Elővettem a telefonom, azzal a lendülettel írtam egy gyors SMS-t Evának, hogy ha végeztek Mikekal hozzánk jöjjenek egyből. Mérges voltam magamra, amiért nem mentem el vele arra a fotózásra. Mi lett volna, ha nem Ann után megy Brad, hanem Eva után? Hiába van velük Theo is, ha a mi testőrünket könnyűszerrel leterítette, akkor vele sem bajlódott volna sokáig. Ha bármi baja esett volna neki is, abba már tényleg belebetegedtem volna. Így is furdal a lelkiismeretem, amiért mostanában elhanyagoltak őt. A rossz viszonyom Ann- nel kihatott az Evával folytatott kapcsolatomra is. Sürgősen össze kell magam szednem, és talpra állnom, mert ez nem mehet így tovább. Nem marhatok el mindenkit magam mellől, akit szeretek. 
A házba érve Ann és Ash egyből a szobájukba mentek, én pedig Calummal tartottam az enyémbe. A fiú levetette magát az ágy közepére, én pedig mellé ültem. 
- Na, bökd ki, mi a gond ? - tette feje alá két két kezét majd rám tekintet. 
- Itt járt ma Brynn - böktem ki halkan. 
- Mi? - ült fel hirtelen kikerekedett szemekkel. - Megmondtam neki, hogy ne jöjjön ide. 
- Mégis idejött. Mikor akartál szólni hogy újra itt van?
- Őszintén ? - kérdezte mire bólintottam. - Nem akartam elmondani, mert világosan kifejtettem neki, hogy nem vagyok kíváncsi rá, és ti sem. 
- Hát ez nem jött össze - vontam vállat. - Kijelentette, hogy helyrehozza a kapcsolatotokat. 
- Az nem lesz könnyű. Akár rokonom, akár nem, súlyos hibákat követet el, amit rohadtul nem tudok elfelejteni. 
- Én csak annyit akarok, hogy ne menjen Ann közelébe. Főleg most ne. Nem mutatja ki, de iszonyat labilis lehet most a lelkivilága, és most nem hiányzik még Brynn gonoszsága. 
- Beszélni fogok vele, és leállítom - állt fel az ágyról majd megigazította ruháját. - Magadra hagylak, pihenj te is. Én ledőlök egy kicsit iszonyat nehéz volt ez a nap. 
- Menj csak - intettem neki, és elterültem az ágyon. Szemeim lecsuktam, hallottam az ajtó nyitódását, s csukódását. 
Fejemben kavarogtak a gondolatok, amik nem engedtek az álmok útjára engedni. Valami mindig történik, ami miatt egyetlen nyugodt percünk sem lehet. Az ember megoldódni lát egy dolgot, de rögtön követi is egy újabb bonyodalom. Azt hittem, ma sikerül beszélnem Ann- nel, de tévedtem, még meg sem oldódott a gondunk és máris itt a következő. Brynn. 
Tehetetlennek érzem magam ebben az ügyben. Cselekednem kellene azért, hogy ne rántsa le újra Annt a mélybe, de félek, ismét későn fogok érkezni, mint a múltban. Egy újabb kibaszott múltbeli titok, amit csak Mike, Cal, és én tudunk Ann- ről. Olyan, mintha a közös múltunk csakis titkokkal lenne tele, amik sosem fogynak el. Nem tudom meddig fogom még bírni, és meg tudok- e birkózni majd velük.
Gondolatomból hideg kis ujjak cibáltak ki, amik összefonták ujjaim az övével. Nem reagáltam, hiszen tudtam, ki az. Fejét a mellkasomra tette, én pedig szabad kezemmel átöleltem derekát és szorosan magamhoz húztam. Mélyen beszívtam samponjának kellemes illatát, s egy puszit nyomtam hajába. 
 - Szeretlek, Luke. Nem bírom ezt tovább. Hiányzol - törte meg a csendet halk zokogása. 
- Én is szeretlek, és iszonyatosan fájt, hogy távol kellett lennem tőled - gördült le az én szememből is egy könnycsepp. - Sajnálok mindent, Hannah. Mindent, amit a fejedhez vágtam. Semmit nem gondoltam komolyan. Ideges voltam és olyanokat mondtam, amit soha az életben nem lett volna szabad.
- Ahogy én is. Annyiszor kértem már ezt Luke, de felejtsük el. Nem tudok úgy élni, hogy haragban vagyunk. Hiányzol, rettentően hiányzol. Makacs vagyok, tudom, és te is az vagy, de ez tesz minket jó párossá - suttogta halkan miközben feltornázta magát mellkasomon hogy a szemebe tudjon nézni. - Csináljuk meg a tesztet ünnepek után.
- Hogy mi? - emeltem fel a fejem, hogy rendesen rá tudjak nézni.
- Jól hallottad. Csináljuk, ha tényleg a testvérem vagy, akkor elfogadom. Ha viszont nem, marad minden a régiben, mint legjobb barátok. De őszintén, jobban örülnék annak, ha kiderülne, hogy az öcsém vagy.
- Igen? - vontam fel szemöldököm. - Eddig ellene voltál, mi változott meg?
- Az, hogy szeretnék boldog lenni. Szeretnék egy családot, ami pedig téged jelent. Ha minden igaz, ami anya állított, akkor szeretnék a családod része lenni - mosolygott kedvesen apró kacajt ejtve. Felültettem magunkat, majd az ölembe húztam a lányt, aki meglepettségében sikított egy picit, de gyorsan elhallgattattam ölelésemmel.
- Semmit nem fog változtatni a tesztnek az eredménye. Pozitív vagy negatív, nem érdekel, te akkor is a családom tagja vagy, már attól a naptól fogva, hogy megláttalak - pusziltam meg arcát nevetve, s karjaimba bújt szorosan.
Sosem volt egyetlen egy pillant sem az életemben, amiben azt gondoltam, hogy Ő nem lesz benne. Attól a naptól kezdve, hogy találkoztam vele, a jelenemet és a jövőmet nem tudtam nélküle elképzelni.


Visszaemlékezés


Életem legjobb napja lesz a mai. Sosem gondoltam volna, hogy pont Hayden Ashwin lesz az, aki szárnyai alá vesz minket. Amikor Calum hívott, hogy szeretne minket meghallgatni, azt hittem a telefon kiesik a kezemből és menten elájulok. Mindig is csodáltam őket, attól a naptól kezdve, amikor elkezdtek zenélni. Minél többre vitték, annál jobban felnéztem rájuk. Szinte a semmiből építették fel a bandát és jutottak előrébb a szakmába. Sokat jelent számomra és a fiúk számára is, hogy észrevett minket egy kis jelentéktelen 3 tagú fiúbandát. 
Jace, az egyik gitáros nyitott nekünk ajtót Hayden házánál és kedvesen invitált minket be a házba. Vigyorogva követtük a fiúkkal, le az alagsorba, ahol Jace elmondása szerint próbálni szoktak. Tenyerem izzadt, minél közelebb kerültünk a helyiséghez. A többiek sem viselkedtek másként, Mike idióta grimaszokat vágott egyik oldalamon, amíg Calum szemei vérbe forogtak az idegességtől. 
Kellemes és szívet melengető dallamokat,  s hangokat hallottam az ajtóhoz érve. Különös volt, mert egyáltalán nem Hayden hangját véltem felfedezni, hanem egy édes női hangot. Jace beengedett minket maga előtt a szobába, ahol egyből a frontemberrel találtuk szemben magunkat. Mosolyogva intett csendre minket, és a mikrofon előtt álló lány felé mutatott. Amint ránéztem arcára, felismertem. Hayden testvére volt, Hannah. Már az iskolában is megcsodáltam párszor, igazán kedves, és közvetlen lány. Igaz, soha egyetlen egy szót sem váltottunk, túlságosan is különbözik a társaságunk. Míg Ő az iskola kiemelkedő tanulója és sztárnak számít ott, addig én egy senki vagyok. Egy átlagos diák. Megbabonázva hallgattam a lágy hangját, s figyeltem ajkait, milyen könnyen is formázza és ejti ki a szavakat. Tudtam, hogy tehetséges Ő is, bár egyszer sem hallottam még élőben, de most itt a lehetőségem és teljesen levett a lábamról. 
- Oké Hugica - szólalt meg mosolyogva Hayden a dal vége után. - Még egy és végeztél. 
- Muszáj Hay?  - nyafogott egy kicsit nevetve. - Nekem miért kell énekelnem? Nem az enyém a banda. 
- Figyelj, Életem. Tudod, hogy kevés szabadidőm van, ezért amikor van időm szeretnélek edzésben tartani. Nem akarom, hogy elkallódjon a tehetséged, mert jól tudom, ha én nem erőltetem, akkor te egy akkordot sem énekelsz - vonta fel a szemöldökét játékosan.
- Ez akkor sem igazságos. Tudod, hogy ez nem az én világom! - morgott orra alatt összefont karokkal mellkasa előtt. 
- Han, kérlek - könyörgött szinte hangjával a lánynak.  - Azt akarod, hogy az esti kis vacsorátokból Jace-el ne legyen semmi? 
- Haver, te most komolyan ezzel fenyegeted? - háborodott fel Jace nevetve. 
- Ha másképp nem megy - vont vállat a fiú. 
- Bébi, csipkedd magad és énekeld azt a számot, mert egy rohadt drága étterembe foglaltam asztalt - tekintett Hannahra a fiú. 
- Legyen - sóhajtott megadóan a lány. 
Hayden intett nekünk, hogy üljünk le nyugodtan a székekre és még elnézést is kért, amiért várnunk kell. Igazán meglepődtem, hogy ezt tette. Nem érdekelt minket, hogy mennyit kell várnunk, örültünk hogy itt lehetünk.
Hannah piszmogott még egy kicsit a kották között, majd mikor megtalálta a megfelelőt, újból felcsendült kellemes hangja. 


Oly hűséges, megbízható
Oly szerető s igaz
Oly erőteljes vigasz
Meg töltesz, látsz engem
Ismered lépésem
Szereteted éltet engem

Tudom, hogy szeretsz engem
Tudom, hogy szeretsz engem
Tudom, hogy gyengeségemben sem hagysz majd soha el engem
És tudom azért jöttél, hogy bele írj a szívembe 
Hogy meg tudjam, ki vagy te

Oly türelmes, oly kegyelmes, irgalmas és igaz
Csodálatos vagy mindenben
Meg töltesz, látsz engem
Ismered lépésem
Szereteted éltet engem

Tudom, hogy szeretsz engem
Tudom, hogy szeretsz engem
Tudom, hogy gyengeségemben sem hagysz majd soha el engem
És tudom azért jöttél, hogy bele írj a szívembe 
Hogy meg tudjam...

Tudom, hogy szeretsz engem
Tudom, hogy szeretsz engem
Tudom, hogy gyengeségemben sem hagysz majd soha el engem
És tudom azért jöttél, hogy bele írj a szívembe 
Hogy meg tudjam, ki vagy te
 

Hogy meg tudjam...

Tudom, hogy szeretsz engem
Tudom, hogy szeretsz engem
Tudom, hogy gyengeségemben sem hagysz majd soha el engem
És tudom azért jöttél, hogy bele írj a szívembe 
Hogy meg tudjam, ki vagy te



Átélése a szám iránt teljesen érezhető volt. Soha, senkit nem hallottam még ilyen szenvedéllyel énekelni. Mi az, hogy nem szeret énekelni? Neki is a színpadon lenne a helye, ahogy a bátyjának. Már értem, miért is akarja annyira Hayden, hogy a húga ne kallódjon el. Hatalmas esélyt lát benne valószínűleg, amit meg is értek. 
- Fiúk - fordult felén Hayden. - Van egy két szám, amit elakarok még ma próbálni a fiúkkal, utána teljes testben és lélekben a tiétek vagyok. Ha gondoljátok, addig nézzetek körül a házban, Hannah körbevezet titeket.
- Nem gond, ha meghallgatjuk legalább az első dalotokat? - kíváncsiskodott Cal mellettem. 
- Dehogy is - nevetett Nath. - Annak csak örülünk, ha szeretitek a számainkat. 
- Így van. Nem muszáj kimennetek, csak ötlet volt. - nevetett Hayden. - Akkor kezdjük, hogy minél hamarabb sorra kerüljetek. 
A fiúk elfoglalták a helyüket, Hannah pedig leült mellém az utolsó szabad székre. 
- Szia, Luke - mosolygott rám kedvesen, nekem pedig a padlót súrolta az állam, amiért tudja a nevemet. 
- Mi ez a nézés? - nevetett az arcomat fürkészve. - Valami rosszat tettem? 
- Nem... nem - dadogtam zavaromban. - Csak nem tudtam, hogy ismersz. Sosem beszéltünk még. 
- Ez igaz. Pedig sokszor láttalak a suliba, csak sosem volt alkalmam beszélni veled. Már régóta figyellek és nagyon tetszik a hangod és a zenétek - nézett a szemembe kedvesen. 
- Te követtél minket Youtube- on? - döbbentem le. 
- Igen! Én mutattam meg a videóitokat Hayden- nek - kacsintott szemeimbe nézve. 
- Örökre hálásak leszünk érte, Hannah! - hajolt be előttem Ann felé Mike. - Egész életedben szolgálni foglak ezért. Bármit kérhetsz.
- Te hülye vagy. Ne mutatkozz már be az első percekben, hogy milyen is vagy - toltam arrébb Mike- ot. 
- Nem gond. Aranyos - nevetett a szája elé kapva apró kezeit. - Az első kérésem az lesz, hogy nyűgözzétek le a bátyámat. Oké? 
- Vedd úgy, hogy el van intézve - húzta ki magát Mike vigyorogva, majd visszafordult Cal felé, aki megbabonázva figyelte a Ravent. 
- Bocsi az előbbiért - hajoltam közelebb, hogy jobban hallhasson. 
- Tényleg nincs semmi baj. Vevő vagyok én is hülyeségre - kacagott a vállamba kapaszkodva. 
- Amúgy meg köszönöm a srácok nevében is, hogy szóltál a bátyádnak rólunk.
- Semmiség - legyintett. - Tetszettetek és nem hagyhattam ki az alkalmat. Így legalább lesz időnk megismerni egymást. 
- Valóban - bólogattam ajkaimra mosolyt húzva. - Akkor talán körbe is vezethetnél a házban. Mit szólsz? 
- Gyere - fogta meg kezemet hirtelen és összekulcsolta ujjainkat. - Srácok, jövünk, pár perc - szólta Calnak és Mikenak, majd sebesen kihúzott a helységből. 
- Tuti, hogy tetszeni fogtok a tesómnak. Nagyon lelkes volt, amikor hallgatott titeket - magyarázott lelkesen miközben felfelé haladtunk az alagsorból. 
- Merem remélni, sok energiánk és időnk van a bandában - válaszoltam vigyorogva. 
Lassan vezetett körbe a házban, s közben be nem állt a szája. Csak öntötte magából a szavakat, amit egy cseppet sem bántam. Sok dolgot megosztott velem magáról, úgy kezelt mintha ezer éve ismernénk egymást. Barátságos és nyílt volt felém miközben közel 1 órája ha ismerjük egymást. 
- Tudod, Luke - fordult velem szembe amikor a medencéhez érkeztünk. - Elcsesztem akkor, amikor nem ismerkedtem veled közelebbről a suliban. Kedves és aranyos srác vagy, akivel jól ellehet beszélgetni. Ha nem baj szeretném, ha barátok lennénk.
- Ohh egy új oldalad. Kicsit mocskos a szád - nevettem a tarkómat vakarva. - De benne vagyok. Örülök neki, amiért a barátaid közé fogadsz.
- Egy, csak néha beszélek csúnyán - nyújtotta ki a nyelvét játékosan. - Kettő, van egy olyan érzésem, hogy sok közös van bennünk. Ne kérdezd, miért érzem ezt, de így van. 
- Akkor az új barátságunkra? - tártam szét karjaim egy ölelésre nevetve. 
- Gyere Hemmo - simult a karjaimba nevetve, s szorosan összezártam karjaimat háta mögött. 
Jól esett ölelése, ahogy apró kezeivel megszorította pólóm hátulját. Halk kuncogása pedig igazán üdítő volt füleimnek. Éreztem, hogy egy igazán erős és szoros barátság kezdete lesz. Egyáltalán nem a külseje, a pénze vagy a testvére miatt vonzódtam hozzá barátilag. Hanem az együtt eltöltött percek, a nevetése, a szavai, amik elérték a szívem. Nem fog bennem csalódni, és ahogy észrevettem, én sem fogok benne. Egyáltalán nem úgy néz ki, mint aki képes lenne valaha is ártani bárkinek. 
- Csak nem fickót hoztál haza Rebecca? - hallottam meg egy éles női hangot a hátam mögött. Hannah, mint a villám pattant ki ölelésemből, s a nőre tekintet.
- Anya, nem. Hogy gondolhatsz ilyet? 
- Valóban? Akkor miért ölelget téged nyilvánosan? Megmondtam, hogy egy barátod se teheti be ide a lábát - felelte erélyesen az anyja, mire a lány összehúzta magát. -  Ne csinálj ribancot magadból. Jace mit fog szólni? Hm? 
- Asszonyom - szóltam rá kissé idegesen. - Egyáltalán nem az van, amire gondol. Hayden - höz jöttem, csak Hannah volt olyan kedves és megmutatta a házukat. 
Felhúzott. Amint kiejtette a száján a ribanc szót, felment bennem a pumpa. Nem szoktam senkire sem hangosan szólni, főleg nem mások szüleire, de hogy mondhat ilyet egy anya a lányára? Főleg egy olyan lányra, aki teljesen az ellentéte annak, amit állított. 
- Akkor menj vissza a próbaterembe és ne itt enyelegjetek. Hannah, te pedig gyere fel a szobámba - fordított hátat nekünk és bement az épületbe.
- Sajnálom, hogy ezt hallanod kellett - szegte le fejét szomorúan. - Anya ilyen. Nem szeret se engem, se a barátaimat. 
- Héjj, Baba ne mondj ilyet - emeltem fel fejét, s láttam ahogy elmorzsol pár könnycseppet. - Engem nem izgat, hogy anyud mit mond. Te egy kedves lány vagy. És biztos anyukád is szeret, csak ilyen a természete.
- Nem, Luke, ezt nem értheted - hátrált tőlem, de megfogtam csuklóját és visszahúztam magamhoz. - Születésem óta gyűlöl. Többször is kifejtette már. Semmilyen szeretet nincsen benne, ami felém irányulna. Számára csak Hayden létezik - sírta el magát. 
- Ne sírj - vontam ölelésembe. - Tudod mit, nem is érdemli meg akkor, hogy egy ilyen csodálatos lánya legyen. Most már barátok lettünk, ezért rám mindig számíthatsz. 
- Komolyan? - emelte fel könnyes tekintetét enyéimre. 
- Igen. A barátság erről szól. Kitartunk egymás mellett és segítünk a másiknak. 
- Köszönöm - fúrta arcát mellkasomba. - Mennem kell, mert még jobban kiakad - szakadt ki ölelésemből, s egy puszit nyomott arcomra. - Holnap találkozunk, mert asszem' most nem mehetek vissza a próbátokra. 
- Semmi baj.  Holnap suli után? - kérdeztem mosolyogva, mire értetlen grimaszt vágott. 
- Suli előtt. Reggel a kapuba várlak titeket, és ha gondolod együtt reggelizhetnénk - mosolygott most már Ő is.
- Ott leszek. Szia - intettem a lassan ellépdelő lánynak. 
Meglepett kijelentésével. Azt hittem, barátságunk csak iskolán kívülre fog vonatkozni, de nagyot kellett tévednem. Ő tényleg komolyan gondolta, amikor a köreibe fogadott. Vigyorogva dugtam zsebre kezeimet, és utam visszavettem a próbaterem felé. Ez a nap egy új esély kezdete, még ha nem is sikerülne megnyernünk magunknak Haydent, nem bánkódnék. Mert találtam magamnak valakit, akit barátomnak hívhatok, akivel érzem, hogy a jövőben kellemes perceket fogunk eltölteni.


Visszaemlékezés vége

 Akkor ismertem meg Őt, az igazi Hannah Ashwint, aki mindig próbált erős maradni annak ellenére is, hogy az anyja folyamatosan megalázta. Tudtam, hogy a bátya előtt titkolja ezeket a dolgokat, és nem akart senkinek sem terhére lenni. De én mellette álltam, vigasztaltam, segítettem neki és lelket öntöttem belé. Akármikor úgy érezte, hogy senki nem szereti én voltam az első személy, aki megcáfolta ezeket a hülye teóriákat. Ugyan úgy, mint a múltban, most a jelenben is vigyázni akarok rá, de most már másként.
Testvéreként, az egyetlen személyként, akit a családjának hívhat...

5 megjegyzés:

  1. Drága Sofiaa! :)

    Huh. Egy kicsit csalódtam, hogy Brad volt ott, és nem Brynn szabotált, de na. Nem volt hiány az izgalomból. :D Imádtam!
    A történet olvasása közben olyanok jutottak eszembe, minthogy: wow! Ez igen! Aww, ez én vagyok! Jujj, mennyi van még hátra? Nee, már csak ennyi! Ajj, mikor jön a következő? Haha, és ez igaz! :D
    Luke olyan aranyos volt, meg Hannah, mikor egymás mellett feküdtek. Őszinte leszek, először azt hittem, Eva az, de végül is, így sem lett rossz. :D Örülök, hogy végre kibékültek, meg annak is, hogy Hannah beleegyezett a tesztbe. :)
    Mikor hozod már a következő részt? xD Alig várom!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! (nem írok több felkiáltójelet, esküszöm) Ú, és az is édes volt, mikor a két srác (Luke és Ash) azonnal pattantak, mikor megtudták, mi történt Hannah- val. Jace- ről nem mondok semmit, mert utálom! Iktasd ki, mert különben Brynn kivégzi XD

    Hatalmas ölelés,
    Brynn :*
    Ui: Én sose ártanék Luke- nak :O Szóval félreértés ne essék, ez valami hibrid, vagy gonosz iker lehet!!!! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. xD Na jó, nem győzök nevetni az utolsó mondatodon xD Pedig jobb lesz, ha hozzászoksz Jace jelenlétéhez, mert most több szerepet fog kapni :D :P
      Brynn még nem szabotál, majd idővel ami hamarosan bekövetkezik xD
      Muszáj volt lépnie Hannah-nak végre, sokat jelent neki Luke és végre tényleg elszánja magát a teszt elvégzésére :D
      Tudod, hogy sietek a következővel :D
      Csóközön :*
      Sofiaa^^

      Törlés
  2. Ahh nagyon tetszett imádtam!!! Brad HALJ MEEG!!!!! 😁😁

    VálaszTörlés
  3. Aztaa k*rvaa! Folytatást! Nagyon kiváncsi vagyok a tesztre!

    VálaszTörlés
  4. Próbálok sietni csajok, de most egy kicsit elvagyok maradva... Igyekszem behozni a lemaradást és hamar hozni :)

    VálaszTörlés