2015. augusztus 2., vasárnap

02. " Ashton "



Hannah Ashwin



Kellemetlen, lüktető érzés hasított végig a tarkómtól, egyenesen a fejem búbjáig, amikor megpróbáltam kinyitni a szemem. A fejem szörnyen hasogatott, mintha szétakart volna robbanni az agyam. Szemeimet még mindig csukva tartottam, próbáltam mély levegőket venni, ezzel szüntetve a fájdalmat. Egy idő után viszont felhagytam a próbálkozással, ugyanis lassan tudatosult bennem,hogy valami teljesen körbefonja a testem.
Résnyire kinyitottam a szempilláim, Luke alvó arca tárult elém. Ami még furcsább volt az az, hogy a háta mögött ékeskedett, egy zöld, kócos haj. Oldalamon feküdtem, próbáltam megfordulni, viszont egy erős mellkasnak ütköztem. Amennyire csak tudtam, fejem hátrafordítottam, Ashton göndör fürtjei lógtak a nyakamban, mellette pedig Cal aludt. Óvatosan felemeltem a takarót, benézve a paplan alá. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel, amint megvizsgáltam magamon a ruházatom. A tegnapi ruhában voltam, amit még Ashton adott nekem, ezek szerint nem követtem el, semmi ostobaságot. Megmosolyogtam a fordulásomban akadályozott gátakat. Luke egyik keze a fenekemen pihent, míg Ash egyik karja a derekamat ölelte. Gyengéden megmarkoltam Luke csuklóját, ezzel arrébb lökve testrészét az enyémről. Kisebb morgást hallatott, megfordult Mike felé, de nem ébredt fel. Ash csuklóját is megérintettem, de abban a pillanatban szorosabban húzott magához. Éreztem másik karját az oldalam alatt, amint utat tör magának. Immár mindkét kezével engem ölelt, mint valami plüssállatot. Halkan kuncogtam az akciójára, és szép lassan megfordultam felé. Szemei csukva voltak, göndör fürtjei rendezetlenül hullottak a szemeibe. Arca olyan simának tűnt, kedvem lett volna végigsimítani rajta, hogy megbizonyosodjak róla, tényleg ilyen tökéletes-e pofija.
Nem sokra emlékszem a tegnap estéből, de amiben biztos vagyok, hogy egy nap leforgása alatt megkedveltem a fiút. Kedves, őszinte, szórakoztató és szókimondónak ismertem meg. Egy az egyben hasonlított ránk.
De volt benne valami más, a mosolyában, a hangjában, a szemeiben, amitől a pulzusom is gyorsabban vert. Mint most. Csak figyelem az alvó fiút, és máris magasba szökik a vérnyomásom. Nem hiszek a szerelem első látásban. Soha nem is hittem, ráadásul nem ezzel a céllal jöttem haza. Nem szerelmet, vagy kalandot jöttem keresni. Komolyabb szándékokkal.
Gyorsan elhessegettem a fejemből ezeket a kétes gondolatokat. Utolsót pillantottam a fiúra, majd próbáltam kibújni öleléséből. Mondhatni szorosabban ölelt magához, ajkai pedig mosolyra húzódtak.
- Hova szöknél? - suttogta rekedtes hangon, miközben kinyitotta szemeit.
Halkan kuncognom kellett a hangján. Annyira férfias és egyben aranyos volt.
- Csak fáj a fejem. Valami gyógyszer után akartam kutatni - csúsztam közelebb hozzá, nem akartam hangosan beszélni, nehogy fel kelljenek a többiek. Zavarban éreztem magam, amint a kezem az izmos mellkasára tettem. Barna szemei csillogtak, ahogy az arcom pásztázta, mosolya egyre szélesebb lett.
Elengedte a derekam, majd kezével egy kósza tincset kisepert a szemem elől.
- Halkan osonjunk ki. Ezek estig aludni fognak, rendesen kiütötték magukat - szólalt meg halkan. - Gyere! Keresünk neked valami gyógyszert.
Mosolyogva bólintottam, lassan felültem az ágyban. Körülnézve vettem észre, hogy Ash szobájába aludtunk mindannyian.
Próbáltam csendben, és óvatosan lecsusszanni az ágyról, nem felébresztve senkit. Bár mondjuk, lehet egy atomrobbanás is kevés lett volna most ide, olyan mély álomban voltak a fiúk. Az ágy szélére értem, Ashton nyújtotta a kezét, hogy segítsen felállni. Inogva, de megbírtam állni a lábaimon.
Csendben sétáltunk le a konyhába, néha néha egymásra pillantva mosolyogva.
Leérve biccentett a fejével az asztal felé, hogy üljek le. Másnapos voltam, ezért nem tiltakoztam. A konyha úgy nézett ki, mint valami disznóól, bár semelyikünk nem törődött vele.
- Tessék, vedd be ezt. Gyorsan hat - nyomott a kezembe egy tablettát, utána pedig egy pohár vizet.
Gyorsan bekapta a pirulát, a víz segítségével a szervezetembe juttattam. A poharat az asztalra tettem, a szemeim a fiút keresték, aki időközben eltűnt előlem. A hűtőből lógott ki a hátsója, kivett egy rakat felvágottat belőle, lábával pedig berúgta a szerkezet ajtaját.
- Mit kérsz reggelire? - nézett rám tanácstalanul, kezében felém mutatva a kínálatot.
- Egy új agyat kérek - nevettem, amire ő is elmosolyodott. - A régi még nagyon fáj, a gyomrom sincs jól, lehet abból is kérnék.
Letett a kezéből mindent, a pultnak dőlt, onnan figyelt engem nevetve.
- Nem kérek semmit, köszi! Ha ennék egy falatott is, az azonnal vissza is jönne, azt pedig te nem akarod látni - könyököltem fel az asztalra őt nézve.
- Akkor egy kávé?
- Az jöhet. De hagyd, te reggeliz, megcsinálom magamnak - pattantam fel a helyemről a kávéfőző irányába haladva. Volt még a kannában kávé, de ha csak a tegnapi buli részleteire gondolok, elfog a kétség, hogy valóban kávé van-e benne. Inkább kiöntöttem a mosogatóba, majd raktam fel egy újabb adagot. Ashton közben végzett a reggelije készítésével, így az asztalnál ült.
Míg a kávéra vártam, leültem a fiúval szemben. Bal kezemmel felkönyököltem az asztalra, államat a tenyeremben helyeztem, közben mosolyogva néztem a falatozó fiút.
- Azt akarod, hogy megfulladjak? - kérdezte teli szájjal, felém pillantva. - Ha így nézel, még a végén félrenyelek.
- Nem áll szándékomban, több gyilkossági kísérletet elkövetni ellened, azt meghagyom a fiúknak - nevettem még mindig őt bámulva. - Amúgy, lenne pár kérdésem.
- Micsoda?- tette le a szendvicsét a tányérra, hátradőlt a széken, szemeivel pedig engem fürkészett.
- Hogy a csudába kerültünk, mind a négyen a te ágyadba? Pár részlet kicsit elmosódott a tegnap estével kapcsolatban. Odáig rendben vagyok, hogy fent voltunk a szobádba, utána lementünk, ittunk egy kicsit, de onnan képszakadás - hadartam el gyorsan a fiút nézve.
- Semmire nem emlékszel, ami utána történt? - kérdezte meglepetten.
Fucsáltam az arckifejezését, mintha elszomorodott volna, amiért semmi nem ugrik be az estéről.
Megráztam a fejem, majd kérdően néztem rá. Valahova elkalandozhatott gondolatban, forgatta a tányérját, de nem szólalt meg.
A kávéfőző hangjára kapta fel csak a tekintetét. Felálltam az asztaltól, lekapcsoltam a gépet, elkészítettem magamnak, és neki egy bögre kávét. Mosolyogva fogadta el tőlem, amikor a kezei elé tartottam.
- Tudod egyáltalán, hogy szeretem? - vonta fel a szemöldökét mosolyogva.
- Nem! Úgy csináltam meg, ahogy én szeretem, 2 cukor, kis tej. Két választásod van, megiszod vagy kiöntöd.
Halkan kuncogni kezdett, mikor belekortyolt a kávéba. Letette a bögrét, széles mosoly terült szét az arcán.
- Még egy közös bennünk. Pont így szeretem.
- Na látod, tudtam én - nevettem majd elkezdtem magamba dönteni, az éltető erőt jelentő kávét. - Szóval, elmondod mi volt? - ültem vissza a helyemre.
- Semmi extra. Ittunk, táncoltunk, majd mikor kiütöttétek magatokat Calummal, a többiekkel felhoztunk titeket az emeletre, én bevitelek a szobámba, majd a többiek is velünk tartottak. Mike azt hitte megerőszakolnálak - röhögte el  kínosan magát, a szemeimbe nézve. Zavartan vakargatta a tarkóját, miközben fürkészte az arcom. Valahogy nem nagyon hittem neki, de nem firtattam tovább a dolgot.
- Szerintem én lassan megyek. Átakarok öltözni, és egy jó meleg fürdőt venni - mondtam, felálltam a mosogatóba tettem a bögrém. Neki dőltem a pultnak, Ash felé fordulva. Lehúzta az utolsó korty kávéját, ő is belerakta a mosogatóba a bögrét, majd elém állt.
- Elkísérelek  - jelentette ki mosolyogva.
- Nem szükséges, te pihenj nyugodtan - tiltakoztam feltartott kezekkel.
- Ugyan, még mindig szarul nézel ki. Nem akarom, hogy a meleg napon összeess nekem - kapta el a karom, majd kihúzott a nappaliba.
Felszaladt átöltözni, közben pedig próbáltam előkeríteni a cuccaim. Káosz uralkodott az egész lakásban, de sikerült rálelnem a nadrágomra, és a táskámra. A többi ruhaneműt, már feleslegesen tartottam megtalálni. Felhúztam a farmert, a hasamnál felkötöttem Ash pólóját, felvettem a szandálom, és a táskámmal a kezemben vártam a fiúra.
Többet készülődött, mint egy nő. De szerintem megérte. Végignéztem a lépcsőn lefelé lépdelő fiún. A fekete farmer simult a lábaira, ami kiemelte izmosságukat, felsőtestén egy lenge fehér trikó volt.
- Mehetünk? - szólalt meg hirtelen mellettem.
Nem tudom mikor került mellém, de csak remélni tudtam, hogy nem vette észre, mennyire bámultam őt.
Csendben haladtunk az utcán. Szemüvegét letolta a szemeire, zsebre dugott kezekkel sétált mellettem.
- És milyen a sztár élet? - próbáltam megtörni a kínos csendet.
- Egyszerűen, nagyszerű - nevetett mellettem. - Kissé fárasztó. A próbák, a stúdiózás, a koncertek. De megéri, amikor látod mennyien szeretik azt, amit csinálsz - folytatta az utat kémlelve.
- Gondolom. De, amikor majd  egy perced sem jut semmi, és senki másra, nem lesz nagyszerű. Sok ember azt hiszi milyen remek dolog is hírességnek lenni. Pedig nem így van. Lassan nincs időd a régi életedre, a régi barátaidra. Közben ők is megváltoznak, nem azt a fiút vagy lányt látják már benned aki voltál, csak egy sztárt, aki tele van pénzzel és lehetőségekkel. Ezt pedig ők is akarják használni, ha már úgymond a barátai - mondtam el az én gondolataimat. Levette a szemüveget a szemeiről, láttam a szemében a számtalan kérdést amit most kavargott a fejében.
A kapunkhoz értünk, kinyitottam az ajtót, beinvitálva őt is. A nappaliban vezetve leült a kanapéra, addig én lecuccoltam a konyhapultra. Még mindig ugyan úgy nézett rám, majd szólásra nyitotta a száját.
- A bátyád miatt igaz?
- Honnan veszed ezt? Azt sem tudod ki a bátyám - ültem le mellé a kanapéra.
- Ann, nekem is van annyi eszem, hogy leesik a nevetek egyezése. Valamint az ahogy beszéltél az albumáról tegnap. Az, hogy mennyire ismerted minden szám eredetét, és tulajdonságát - felelte szemeit rám szegezve.
- Lebuktam - hallattam egy hamis kuncogást.
- Amit az előbb mondtál, az akkor miatta volt igaz?
- Részben igen. Amikor befutott a zenekara hamar ismertek lettek, ami által én is. Onnantól kezdve, mindenki csak Hayden Ashwin húgát látta bennem, nem pedig azt, aki valójában vagyok. Minden fiú jó partinak tartott a bátyám miatt, a lányok pedig csak azért akartak velem barátkozni, hogy megismerjék a bátyám - emeltem a tekintetem rá.
Megértő arccal figyelt engem, majd közelebb húzott magához. Egyik karjával átkarolta a vállam, fejem pedig a mellkasának döntöttem. Nem ismertem még őt teljesen, de valamiért úgy éreztem neki kiönthetem a szívem.
- Velünk is hasonló történt, de engem mondjuk nem nagyon érdekelt, a sok kis álszenteskedő egyén. Ott voltak nekem a fiúk, akikkel szoros barátságot kötöttem - vett az ujjai közé egy tincset a hajamból, amivel játszani kezdett.
- Nekem is ők jelentették a  mentsvárat. Még mindig emlékszem arra a napra, amikor Hayden bemutatott nekik. Akkor még csak próbálgatták a szárnyaikat. De már az első találkozásunk alkalmával szoros barátságot kötöttünk. Nem számított, hogy fiatalabbak nálam, én velük éreztem magam jól. Az az egy két év korkülönbség, semmin sem változtat. Őket tényleg nem izgatta, hogy ki a bátyám, csak magamért kedveltek. Utána már csak azon kaptam magam, hogy szorosabb és még szorosabb barátság alakult ki közöttünk - kezdtem el piszkálni a mellkasánál a pólóját. Nem mertem ránézni, nem akartam, hogy lássa a szomorú arcom.
A fiúk voltak számomra a legfontosabbak azokban az időkben. Mindig mellettem álltak, nevetettek és boldogítottak. Soha egy percre se hagyták, hogy valami miatt szomorkodjak. Hayden halála után, pedig még szorosabb lett a kötelék közöttünk, amit én egyik napról a másikra, csak úgy eldobtam magamtól, majd egy szó nélkül leléptem. Tudom, hogy haragszanak érte, és a következő pár napban biztos borulni fog a bili náluk, és előjön majd ez a téma. És újra át kell majd élnem mindent, ami akkor történt.
- Örülök, hogy része lettél újra a csapatuknak, és hogy én is az vagyok. Szerintem elég jól fogjuk magunkat érezni, és remélem egyszer majd, amikor megbízol bennem, elárulod az okát is amiért elmentél - emelte fel a fejem az államnál fogva, és a szemeimbe fúrta tekintetét.
Arcunkat pár milliméter választotta el, az orrunk szinte összeért. Ha nem tudtam volna arról, hogy teljesen egészséges vagyok, azt hihettem volna, hogy szívritmuszavarban szenvedek. A szívem össze vissza vert, a meleg leheletét érezve az ajkaimon. Pillantásom letévedt a telt ajakira, majd vissza a szemeire. A vérem felforrt, éreztem, hogy lassan elvesztem az eszem. Dühödten próbáltam magamban kikérni az érzékimnek ezt a vonzódást. Egy napja se ismerem, de már is vágyom arra, hogy megcsókoljon.
- Még mindig nem jutott semmi eszedbe a tegnapról? - suttogta halkan az ajkaimnak.
Apró nemleges bólintással válaszoltam a kérdésére. Mosolyra húzta az ajkait, lassan leengedte kezét az államról, és elhúzódott.
Tekintetét elvette rólam, az ablakon kezdett kifelé bámulni. Próbáltam lenyugtatni a szívem dobogását, visszadöntöttem fejem a mellkasára, amit egy öleléssel jutalmazott.
- Miért állnak ilyen furán a függönyeid? - szólalt meg az említett anyagokra mutatva.
- Elég, ha annyit mondok, hogy Mikey és Cal ? - kuncogtam mellette.
 Éreztem a mellkasán a kuncogását, pillantásom az arcára siklott. Mosolyogva nézte a designos ablakaim.
- Feltegyem neked rendesen? - nézett le rám.
- Hagyd. Megígérték a fiúk, hogy ma megcsinálják, amit elrontottak.
- És te ezt elhitted? - nevetett fel. - Láttad, te milyen mélyen aludtak?
- Igazad van. Azt hiszem ez a tervük is romba dőlt - mosolyogtam, és felemelkedtem Ashtonról.
- Megcsinálom, a törpe méreteddel úgysem jutnál semmire - incselkedett.
- Kikérem magamnak - csaptam nevetve a vállára. - De megköszönöm, ha feltennéd rendesen. Addig én lezuhanyozom.
Mosolyogva nyomtam egy cuppanós puszit az arcára hálám jeléül, majd felrohantam az emeletre a szobámba.
Kikerestem a mai ruhámat a bőröndömből, és a fürdő felé vettem az irányt. Magamra zártam az ajtót, s a tükör elé álltam. Egy másnapos fej köszöntött vissza rám, amint belenéztem. Kihámoztam magam a ruháimból, amiket lazán beledobtam a szennyes tartóba. Ash pólóján akadt meg a szemem, és mosolyogva elkönyveltem magamnak, hogy ezt a pólót nem igen kapja már vissza. Mindegyik fiútól volt már valami ruhaneműm, amit elcsórtam tőlük. Ez vele sem lesz másképp.
Nem akartam sokáig egyedül hagyni Ashtont, így inkább egy gyors tusolás mellett döntöttem.
Megengedtem a vizet, és hagytam hogy teljesen eláztasson. A cigi, és a pia szag, lassan ivódott ki a bőrömből és a hajamból. Minden testrészemen, kétszer mentem át a tusfürdővel, mire elértem a kívánt illatát a bőrömnek. Elzártam a vizet, kicsavartam a hajamból a vizet, majd a törölközőért nyúltam. Beletakartam magam az anyagba, és kiléptem a kádból. Végre a tükörképem egy átlagos lányt mutatott. A tegnap este nyomai majdnem mind eltűntek. Felfrissülve kapkodtam magamra a ruháim, hajam hagytam magától megszáradni. Teljes jó kedvel mentem vissza a szobámban, a tükröm elé álltam, egy enyhe sminket akartam felrakni. Nem hallottam semmi hangot lentről, arra gondoltam, hogy még mindig ügyködik odalent Ash. Kezembe fújtam egy kis hajhabot, és lassan elkentem a hajamon. Dudorászva illegettem magam a tükör előtt, miközben igyekeztem lehengerlő megjelenését alkotni magamon. A Tesóm kedvenc dala jutott eszembe, amit mindig akkor dúdolt ő is, amikor készülődött valahova. Olyankor több időt töltőt a tükör előtt, mint én.
- See the devil on the doorstep now
   Telling everybody oh just how to live their lives. 
   Sliding Down the information highway 
   Buying in just like a bunch of fools 
   Time is ticking and we can't go back
   What about the world today 
   What about the place that we call home
   We’ve never been so many
   And we've never been so alone
- énekeltem a saját tükörképemnek mosolyogva.
- Tehetséges bátyó, tehetséges húggal rendelkezik? Nem is tudtam - hallottam meg Ash hangját mögöttem. A tükörbe pillantottam, a hátam mögött, az ajtófélfának dőlve nézett engem vigyorogva.
- Sok mindent nem tudsz még rólam, Irwin! - feleltem neki fülig erő szájal. 
Letettem mindent a kezemből, még egy utolsó pillantást vetettem magamra, majd felé fordultam.
- Teljesen emberi formát öltöttél. Hova lett a reggeli boszorka? - lökte el magát az ajtótól, majd beljebb merészkedett a szobámba.
- Imádni való voltam úgyis, nem? - kacsintottam rá játékosan.
- Lássuk csak? - váltott gondolkozó pózra, ujjat a szája el rakva. - Kócos haj, pia és cigiszag lenget körül. Egy kicsit horkoltál is, de ha mindezt félre tesszük, imádni való voltál.
Tetetett dühvel rá csaptam a vállára, amire ő csak egy röhögéssel válaszolt .
- Ezért még számolni fogunk. Nem szoktam horkolni! - néztem rá mérgesen. - A többi lehet hogy igaz volt, de az az egy nem. 
- Jól van már, ne durcáskodj! - karolta át a vállam. - Csak egy picit horkoltál - pöccintette meg játékosan az orrom, mire én ismét, csak mérgesen néztem rá. 
Láthatta szomorú sorsát, ezért hátrálni kezdett nevetve mellőlem. Nevetve szaladt ki a szobámból, én pedig szint úgy futottam utána. Gyors volt. Gyorsabb mint gondoltam, lihegve értem le a lépcsőn, a szememmel őt kerestem. A nappaliban csend volt, de ő sehol sem volt. A kanapé mellé értem, amikor hirtelen lehúzott valaki oda. Egy vigyorgó Ash fejjel találtam magam szemben, aki maga alá gyűrt, kezeimet pedig lefogta magam mellé.
- Ha megígéred, hogy nem bántasz, akkor elengedlek - vigyorgott továbbra is kitartóan. 
Megadóan sóhajtottam bólintva, hogy benne vagyok. De, egyáltalán nem így gondoltam.
Amint lazult a szorítása, és elengedte a kezeimet, megkapaszkodtam a vállaiba, és lelöktem a kanapéról.
A kezem után nyúlt, és sikeresen húzott magával. A mellkasán landoltam, lábaink teljesen összegabalyodtak. Hirtelen megjelent egy fura mosoly az arcán, amitől semmi jó előérzetem nem támadt. Ujjait a pólóm alatt éreztem, a legcsikisebb pontot megtalálva. Óvatos mozdulatokkal körözött az érintett területen, amitől belőlem kitört a nevetés. 
- Ash, kérlek hagyd abba! - próbáltam lerázni magamról a fiút, de a könyörgő hangom nem hatotta meg. 
A vigyora még szélesebb lett, és kiterjesztette a csikizést az egész hátamra. Remegett a testem minden érintéséről, a kacagásom pedig nem csillapodott. A levegő mar nehézkesen jutott el a tüdőmig, amit ő is észrevett. Kihúzta a kezet a pólóm alól, én pedig lihegve borultam a fejemmel a mellkasára. 
- Ilyet többe ne csinálj - nyögtem ki levegőért kapkodva. 
- Jobb ha hozzászoksz. Megtaláltam a gyenge pontod Ann! - felelte, s éreztem karjait összefonódni a derekam körül. 
Percekig csak feküdtünk a földön, próbáltam a levegőt szabályosan venni. 
- Mutassak neked valamit ? - emeltem a tekintetem az arcára. 
- Ha az a hálószobádban van, Oké! 
- Hülye! Álmodozz csak - helyeztem magam lassan ülő helyzetbe a derekán. - Olyan dolog, ami neked is tetszeni fog - mosolyogtam a fiúra, és felálltam.
Kezemet kínáltam segítsége gyanánt, amit elfogadott, majd feltápászkodott ő is. Nem engedtem el a kezet, összekulcsoltam ujjainkat, és elindultam a pince fele vezető ajtóhoz. Kinyitottam az ajtót, s megcsapott a hideg levegő, amitől megborzongtam egy kicsit. Lassan vezettem le a lépcsőn, majd megálltam egy újabb ajtó előtt. Kivettem a szoba mellett álló virágtartóból a kulcsot, belehelyeztem a zárba, majd kinyitottam. Vigyorogva húztam magam után Asht, aki értetlenkedve várta mi sül ki ebből az egészéből. Magamban kuncogtam rajta, lehet azt hitte, egy szadista gyilkos vagyok, aki most készül kinyírni őt. 
Fel kapcsoltam a villanyt, a fiú pedig kikerekedett szemekkel nézett körül.
- Basszus nektek egy komplett stúdió van az alagsorotokba - bámult körbe tátott a szájal, majd oda szaladt a dobfelszereléshez, amit alaposan megvizsgált. 
- Ezek a Raven felszerelési - csodálta meg a hangszereket. 
Mosolyogva foglaltam helyet a széken, nézve Ash gyerekes rohangálását. Olyan volt, mint aki most szabadult be egy olyan helyre, ahol számára elérhetetlen dolgok voltak, de most megérintheti, és megcsodálhatja őket. - Kiélted magad? - törtem meg kacagva az idilli pillanatát. 
- Nem. Ide akarok költözni, ide az alagsorba, hogy minden nap megcsodálhassam ezeket a történelmi hangszereket! -  fordult felém ellentmondást nem túró arckifejezéssel. 
- Történelmi ?  Ugyan Ash - nevettem el magam. 
- Te is tudod, hiszen láttad a CD-im , hogy csodálom a tesód bandáját. Ezek dolgok, számomra felérnek egy műkincskiállítással. 
- Örülök, hogy ennyire kedveled az együttest - feleltem, miközben tekintetem körbepillantott a helységben. Minden percem itt töltöttem tiniként. Hallgattam Hayden zenéjét, és csodáltam a többieket. A szemem előtt váltak sikeres, és népszerű zenekarrá. Annyi emlék, köt ehhez a helyhez. Ebben a székben ülve, pillantottam meg először Lukeot. Itt kötöttünk egy életre szóló barátságot. Ez a terem jelentette számomra a boldogságot, itt elbújhattam minden szörnyűség elől, amit a családom, és a régi barátaim miatt éreztem. 
Egy menedék volt, amit szeretnek most újra arra használni, de másként. Szeretnem ha ezek a hangszerek újra életre kelnének, a tulajdonosaik pedig visszatérjenek. 
- Nagyon elgondolkodtál Ann - szólalt meg hirtelen mellettem Ash.
 Egy aprót megrándult minden izmom, amint hozzam ért, kirángatva a gondolataimból. 
- Csak eszembe jutott pár emlék - sóhajtottam és kinyújtóztattam a lábaim. 
- Szeretted te is a bandát nagyon, igaz ? - kérdezte mosolyogva. 
- Igen. Sokat jelentettek számomra a srácok. Minden eseményen, próbán, fellépésén jelen voltam. Imádtam amit csináltak, szerettem az összes zenéjüket. Ezért se akarom azt, hogy elfeledjék az emberek ezt a bandát - feleltem neki őszintén. 

Ujjaimat tördeltem beszéd közben. Mindent elszerettem volna neki mondani, de nem lehetett még. Megbízom benne, de a terveim csak rám érvényesek. Nem akarok senkit sem belerángatni, a kudarcomba vagy a sikerembe. Egyedül boldogultam az elmúlt időszakban is, és most sincs másként. A saját erőmből kell helyrehoznom a dolgokat. 
- Köszönöm, hogy megmutattad ezt a helyet. Ez azt jelenti, hogy megbízol bennem - ölelte át vállam, amire én ráhajtottam a fejem. 
- Őrültség egy nap után azt mondani, hogy igen, de jelenleg úgy érzem igenis bízom benned - válaszoltam. 
- Szerintem nem őrültség egy nap után ilyet érezni. Ha két ember, az első pillanattól kezdve egy hullámhosszon van, akkor az sokat jelent. A feltétlen bizalomhoz, és barátsághoz nem kellenek évek, hónapok, napok. Elég egyetlen pillantás is ahhoz, hogy tudd, abban az emberben megéri bíznod. Úgy lehet a legjobban barátságot kiépíteni, ha nyíltan elmondjuk a másiknak, mit gondolunk, mit érzünk. Ahogy most mi ketten csináljuk. Őszinték vagyunk egymáshoz, ezért barátok vagyunk - mosolya eltűnt az arcáról amikor beszélt. Komoly tekintettel magyarázott. Döbbenetes, milyen hirtelen elszállt a fojtogató félelmem, milyen tökéletes biztonságban éreztem magam, abban a pillanatban, amint meghallottam a hangját. Szavai miatt tényleg elhittem, hogy nem őrültség, amit érzek iránta. Igaza volt. Feltéttel, és komolyabb ismertség nélkül  felkínáltam a barátságom neki. Ez amiről beszélt. 
- Lassan indulnom kell. Meg kellene néznem, hogy élnek-e meg a többiek - törte meg a kellemetlen csendet. 
Felemeltem fejem a válláról, mosolyogva bólintottam. Lekapcsoltam a villanyt, visszazártam az ajtót, majd fel mentünk a nappaliba. Most tűnt csak fel, hogy a függönyök, tényleg a helyükön voltak. Nem szanaszét, ellenkező irányba, félig lelógva. 
- Köszi, hogy megcsináltad - mutattam az ablakok fele. 
- Szóra sem érdemes. Ha bármit kell csinálni, akkor csak szólj, és segítek. Asszem Calummal és Mikeyval nem járnánk jól - vakargatta a tarkóját. 
- Te leszel az első - öleltem át köszönet képen. 
- Holnap remélem találkozunk - nézett a szemeimbe, mikor elengedett. 
- Szerintem hamarabb, mint gondolnád. Amint emberi formát öltenek a fiúk is, itt fognak tobzódni. Hidd el nekem - engedtem el én is mosolyogva a karját. 
- Akkor nemsokára - indult el a kijárt fele. 
Felhúzta a bakancsát, az ajtó melletti tükörnél megigazította még a haját, majd feltette a napszemüvegét. 
- Semmi jót ne hallják addig rólatok - nyitottam ki az ajtót. 
- Rólunk? Soha. Hisz ismerd a srácokat - vetett felém egy fogsor villantós mosolyt. 
Felpipiskedtem az arcához, majd egy puszit nyomtam oda. Meé a szemüvege alatt is láttam, hogy meglepődött. Mutatta a másik arcát is, de csak nevetve kilöktem az ajtón, intettem neki, amire csak lebiggyesztette ajkait, s elindult. 
- Ha hiányoznék, a számom be leírtam a telódba - kiáltott vissza a kapuból. 
- Mégis mikor ? Ti ezty így csináljátok ? Te is, és Mikey is - ingattam meg a fejem nevetve. - De úgy lesz, ha valami csoda folytán megtörténne. 
 - Ennyire rossz társaság voltam ? - könyökölt fel a kerítés tetejére. 
- A legjobb voltál Ash, - kacsintottam a fiúra, majd beljebb léptem, és becsuktam az ajtót. 
Vigyorogva indultam a kanapé fele, és ledőltem oda. A mai nap, attól függetlenül, hogy milyen borzalmasan kezdődött, olyan jól telt. Ash rajongása az alagsorban, boldogsággal töltötte el a szívem. Ilyenkor érzem azt, hogy volt értelem hazajönnöm, értelem van annak, amit tenni akarok. 
Mikor újra kinyitottam a szemem, már sötét volt a nappaliban. Nem tudom mikor aludhattam el, de nem is bántam. Fáradt voltam, és az alvás jót tett. Lábaimat leakartam tenni a földre, de valami megakadályozta. Hunyorogva toltam a felsőtestem ülőhelyzetbe, és szembe találtam magam két jeges kék szempárral.
- Luke, az istenit! A szív bajt hoztad rám - szóltam mérgesen a fiúra. - Hogy jutottál be? 
- Még mindig megvan a kulcsom - pörgette meg a kezében az említett tárgyat. 
- Miért is lopakodtál be hozzám? - kérdeztem félve. 
 Sejtettem. Tudtam miért van itt. Ő az aki előtt sosem tudtam titkolózni, akinek egy nyitott könyv vagyok, amióta csak ismer. 
- Beszélnünk kell! Te is tudod, hogy miről. Mindent tudni akarok...


 

11 megjegyzés:

  1. Folytaads! Nagyon jó!

    VálaszTörlés
  2. Szia! :)

    Imádom a srácokat, így kétség sem volt, hogy elolvasom. El kell mondanom, hogy kellemeset csalódtam, azt hittem, hogy te is valamiféle "utánzattal" állítasz ide. Imádom! Nem tudom az okát, hogy miért ment el Hannah, de az biztos, hogy Luke ki fogja szedni belőle. :) Alig várom!
    Nagyon remélem, hogy hamar hozod a következő részt, mert már tűkön ülve várom! :D

    Ölel, és további sikereket kíván,
    Brynn c:

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia :D
      Próbálom nem sablonosra írni, nem akarok beállni a sorba egy sablonos sztorival :D
      A következőben kiszedi belőle Luke, ezt megígérhetem :D
      Szerdán hozom, addig tarts ki :D :D
      Köszii
      Sofiaa ^^

      Törlés
  3. Folytasd nagyon jo !!! *.* ♥✋

    VálaszTörlés
  4. Mi volt koztuk mi ????? Akarom tudni !!Amugy nagyon jo ez a blogod is.

    VálaszTörlés
  5. Mi volt koztuk mi ????? Akarom tudni !!Amugy nagyon jo ez a blogod is.

    VálaszTörlés
  6. Mi volt koztuk mi ????? Akarom tudni !!Amugy nagyon jo ez a blogod is.

    VálaszTörlés
  7. Kik között? Ha az akikre gondolok, akkor a köviben kiderül :D

    VálaszTörlés
  8. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  9. Ez a blog egyszerűen zseniális, nem tudok betelni vele!! Szerintem még ma elolvasom a részeket!!!

    VálaszTörlés