2015. augusztus 9., vasárnap

05. " Igazad volt, nincs rád szükségem "


    



Hannah Ashwin


A napjaim, még jobban felpörögtek, amióta Eva megérkezett. Bár döcögősen indult már az első lépés a reptérről, mert egy jól irányzott ütést vitt be Mikenak. Ráadásul még a virágcsokrot is hozzávágta, amiért egy könnyű nőcskének gondolta.
Sok magyarázkodással tudtuk csak, elhitetni vele a dolgokat, hogy a fiú nem úgy értette.
Három nap telt el, de a fiúk szinte már hozzám költöztek, és Eván lógnak egész nap. Kivéve Asht.
Sokat jár az agyam, a majdnem csókunkon. Már a gondolatba is beleborzongok, ha az ajkaira gondolok, amik épphogy súrolták a szám. Belegondolni sem merek mi lett volna, ha nem szólal meg a telefonom.
Néha ejtünk pár lopott pillantást egymás ajkaira, de semelyikünk nem teszi meg az első lépést, amit jelenleg nem is bánok. Szeretném még jobban megismerni, nem akarok elhamarkodott döntést hozni. Most pakolom újra össze az életem darabjait, és most egy kis szerelmi affér nem fér bele. Nem szeretnék belefutni egy kalandba, ismerem az ilyen zenészfiúkat, és sosem vezet semmi jóra egy ilyen kapcsolat. Előbb vagy utóbb, a sok távollét megöl bármiféle érzelmet, ami kettőtök közt kialakult. De most nem is próbálok ezzel foglalkozni, csak sodródok az árral.
- Hannah! - kiáltotta Eva a nevem a nappaliból.
Ashtonnal a szobámban fetrengtünk a földön, és az általa írt dalokat böngésztük.
- Mit akarsz? - ordítottam vissza.
- Hívd vissza a pincsid, mert különben megint lekeverek neki - kiabált vissza idegesen.
Nevetve megráztam a fejem, sejtettem mi folyik odalent. Mikey még mindig nem adta fel az álmait Eva iránt. Minden nap kedveskedni próbál neki, a maga perverz stílusában, amit Eva egyáltalán nem díjaz.
- Le kellene menni, megkötni Mikeot - kuncogott fel Ash mellettem.
- Szerintem hagyjuk. Én élvezem, amit ezek ketten művelnek - legyintettem egyet nevetve, és visszadugtam a fejem a papírok közé.
- Figyu Ann - bökte meg a vállam, mire rátekintettem. - Este nincs kedved átjönni hozzám? Nézhetnénk valami filmet, vagy ha akarod elmehetünk moziba is? - kérdezte remegő hanggal, amire nevetnem kellett.
Úgy vakargatta a tarkóját, mint egy tini, aki most készül élete első randimeghívására.
- Benne vagyok, de csak akkor, ha nem csinálsz semmi perverz dolgot - kacsintottam rá.
Hevesen bólogatni kezdett, én pedig átöleltem a nyakát.
- Éhes vagyok. Hagyjuk abba mára. Menjünk le a többiekhez - néztem a szemeibe.
- Gyerünk akkor. Nem akarom, hogy a gyerekünk éhen haljon - nevetett miközben felállt, és felhúzott engem is.
- Nekünk nem lesz semmilyen gyerekünk. Csak egy kicsit meghíztam - csaptam a vállára röhögve, megfordult velem szemben, huncut mosolyt vett fel, majd felkapott a vállára.
- Most pedig jön a büntetés! - kiáltotta el magát, és futni kezdett le velem az emeletről.
- Tegyél le te őrült! Elfogunk esni - vihogtam a pólójába kapaszkodva, majd rácsaptam a fenekére.
- Így állunk? - horkant fel, és ő is rácsapott az enyémre.
Fájdalmasan, de nevetve felsikoltottam, majd a nappaliban levő Mikeyra és Evára néztem kérlelően, de csak mosolyogva figyelték, ahogy Ash a medencéhez tart velem.
- Ashton Fletcher Irwin. Ha belemersz dobni, elfelejtheted a mai estét - csaptam megint a fenekére.
- Hannah Rebecca Ashwin. Úgyis eljössz, akármit fogok tenni! - szorította meg erősen a combom, és belevetődött velem együtt a medencébe. Lecsúsztam a mellkasához a víz alatt, szorosan fogta a derekam, közben pedig idióta fejeket vágott. Elnevettem magam, és a maradék levegőm is kifogyott a tüdőmből. Felakartam jutni a felszínre egy kis oxigénért, de Ash visszatartott. Kétségbeesetten néztem rá, de megfogta a combom, a derekához szorított. Kezemet átkulcsoltam a nyaka köré, arcunk pedig összeért. Széles mosolyra húzta az ajkait, majd ellökte magát, és a felszínre jutottunk. A pozíciónk még mindig az előbbi volt, de már nem foglalkoztunk vele, csak levegőért kapkodtunk.
Megszorítottam a tarkóját, a homlokomat a homlokának döntöttem, és mérgesen a szemeimbe néztem.
- Ilyet többet ne csinálj. Megijedtem - mondtam kissé idegesen.
- Mivel engesztelhetlek ki? - csúsztatta a kezeit a fenekemre vigyorogva.
- Ha nem veszed el a kezeidet onnan, akkor semmivel.
- Biztos vagy benne? - érintette össze az orrunkat.
Szívem ismét vad kalimpálásba kezdett, és megint nem tudtam semmi másra gondolni, csak az ajkaira. A szemeinket fel s alá jártattuk az ajkaink, és a tekintetünk között. Ösztöneim felül kerekedtek rajtam, és gyengéden összeérintettem ajkainkat.
- Mi van belefull.... - hallottam meg Eva hangját az ajtóból.
Ash elengedett, és a lány felé fordultunk, aki fütyörészve ment vissza a nappaliba, mintha nem látott volna semmit.
- Lesz olyan pillanat, amikor végre senki nem zavar meg? - bújt a hátam mögé Ash és átölelte a derekam. - Remélem egyszer lesz folytatása.
- Álmodozz Irwin - csaptam nevetve a hátam mögé egy kis vizet, elhúzódtam tőle, és kimásztam a medencéből. A ruháimból csavarni lehetett a vizet, a hajam pedig ragadósan tapadt az arcomra.
Csípőre tett kézzel megfordultam Ash felé, aki vigyorogva méregetett.
- Esküszöm, hogy nagyon durva lesz a bosszúm - vigyorogtam.
- Alig várom - harapott az alsó ajkaimba.
Nevetve legyintettem egyet, és bementem a házba. Eva és Mikey érdeklődve figyelte a mozdulataimat, és halkan kuncogtak. Mielőtt elértem volna az emeletre vezető lépcsőt, nyílt a bejárati ajtó.
Megtorpantam a lépcső előtt, és megszeppenve néztem a fiúra. Nem nézett rám, szorgosan a padlót fixírozta.
Tettem egy lépést felé, mire felemelte szemét. Könnycseppek gyűltek a szemeimben, de visszatartom őket, amint megláttam egy kósza mosolyt az ajkain.
- Ez a divat? Vagy kihagytatok a vízi csatából? - kérdezte röhögve Luke.
Mosolyogva néztem a fiúra, és ő is ugyan úgy méregetett. Két nagy lépéssel előttem termett, és szorosan magához húzott.
- Sajnálom Ann - szorított magához még jobban. - Hülye voltam, de már nem bírom tovább nélküled. Ugye még nem késő? Hozzuk rendbe!
- Hiányoztál - suttogtam halkan, az arcom a nyakába fúrtam, kezeimmel pedig a hajába túrtam.
Megkönnyebbült sóhaj hagyta el az ajkait, majd gyengéden eltolt magától.
- Tiszta víz lettem - fintorgott a pólójára mutatva.
- Gyere, visszakapsz egyet a azokból amiket elloptam tőled - nyújtottam ki a nyelvem.
- Aztán semmi perverz dolgot nem csinálni, mert Asthon féltékeny lesz - röhögött a kanapén szétterülve Mike, majd lepacsizott Evával.
- Mire leszek féltékeny? - lépett be a terasz ajtón Ash, majd Luke-ra pillantott. - Szóval megjött az eszed - vigyorodott el.
- Neked köszönhetem - vigyorgott felé Luke. - De látom addig se hagytad unatkozni a virágszálam - mutogatott a vizes ruháinkra. - Köszi, bíztam benned!
- Mi van? - fordultam Luke felé értetlenkedve.
- Előre is esedezem a bocsánatodért Ann, de én kértem meg Asht, hogy legyen melletted többet, mint általában. Nem akartam, hogy szomorú legyél, és reméltem, hogy ő majd felvidít.
Értetlenül kapkodtam a fejem a két fiú között. Luke szavai úgy hatottak rám, mint akit most döftek le egy késsel.
- Szóval csak egy feladat vagyok? Akit szórakoztatni kellett? - néztem dühösen Ashre, de ő csak lehajtotta a fejét, és a padlóval szemezett.
Mit is gondoltam? Egy feladat, amire Luke kérte meg. Egyáltalán nem azért közeledett felém, mert érez valamit irántam. Hogy lehettem ennyire ostoba? Szabadjára engedtem az érzelmeim majdnem, pedig tudtam, hogy nem lenne szabad.
Dühösen trappoltam fel a szobámba, és magamra zártam az ajtót. Vizes ruháimat szinte leszaggattam magamról, kezeimből pedig a szoba sarkában landoltak. Kihoztam a fürdőből egy törölközőt, megtöröltem magam, majd a szekrényemhez léptem. Mérgesen tártam ki az ajtajait, ami következtében az egyik ajtó majdnem visszacsapódott. Lerángattam a fogasról egy fehér blúzt, kihúztam az összehajtott nadrágjaim közül egyet.
Forrtam a méregtől, és magamat hibáztattam, a majdnem elgyengülésemtől. Haragudtam Ashre, és jelenpillanatban a föld alá kívántam.
Halk kopogás zavart meg, a szenvedő öltözködésemben. Nem törődtem vele, inkább tovább pufogtam.
- Húzz már el! - ordítottam ki az ajtó előtt álló személynek.
- Én vagyok az Hannah. Beengedsz? - hallottam meg Eva kérlelő hangját.
Felhúztam a nadrágom, az ajtóhoz szaladtam, majd hirtelen berántottam, és újból visszazártam az ajtót.
- Jól vagy? - érintette meg a vállam gyengéden.
- Kibaszottul nem. Haragszom nagyon Ashtonra - vágtam le magam dühösen az ágyra.
- Jajj csajszi. Ezt a történetet, csak te fordított ki magadnak. Nem hiszem, hogy csak Luke miatt töltött veled annyi időt - ült le mellém gondterhelten.
- Pedig szerintem meg igen. Lehet még a barátjának sem tekint, csak kényszerből tetette, hogy ne gondoljak Luke-ra.
- Hát te hülye vagy! Esküszöm - csapott a tarkómra, én pedig szúrós tekintettel néztem rá. - Te nem láttad magatokat külső szemmel. Igaz, még csak három napja vagyok itt, de nagyon is jól láttam, hogy mennyire vonzódtok egymáshoz. Ashtonon látszik a legjobban, hogy nem Luke miatt csinálja. Hanem mert tetszel neki  Hannah - bökte meg nevetve az arcom.
- Nekem viszont nem. És ezzel végérvényesen lezártam mindent, ami kettőnk közt nem is volt soha - csattantam fel idegesen.
- Neked nem tetszik? Na ne röhögtess - nevetett fel szarkasztikusan. - Pár perccel ezelőtt a medencében, nekem nem pont ez jött le. Nem is tudom ki vetődött a fiú ajakira, mert nem ő, hanem te.
- Pillanatnyi elmezavar volt. Ennyi  - vontam vállat.
- Kétszer volt pillanatnyi elmezavarod? - bámult a szemeimbe ravasz mosollyal az arcán.
- Ami múltkor történt, az az ő hibája volt. Nem én kezdeményeztem.
- Mindketten vonzódtok a másikhoz, ezt be kell látnod. Ne próbáld elhessegetni a szívedből ezeket az érzéseket. Annyira cukik vagytok együtt, mikor ölelkeztek - olvadozott mellettem Eva.
Épp egy csípős megjegyzést tettem volna neki, ha nem kezd el rezegni a telefonom az asztalon. Lustán vonszoltam el magam az asztalig, majd felvettem a mobilt, és megnyitottam az SMS-t.
Chloe írta, hogy a testvére hamarabb jött a városba. És nem marad csak 4 napot. Úgyhogy azonnal menjek el hozzájuk, ne halasszam a dolgokat.
- Itthon van Jace - néztem döbbenten Evára.
- Mit fogsz tenni?
- Most azonnal indulok. 4 napot lesz itthon. Nincs időm várni - kapkodtam össze cuccaim a táskámba.
A tükör előtt kifésültem még a mindig vizes hajam, ledobtam az asztalra a fésűt, és felkaptam a táskám.
- Remélem sikerül meggyőznöd - ölelt át Eva. - Ezt a beszélgetést pedig később folytatjuk.
Nemlegesen megráztam a fejem, az ajtóhoz mentem, kinyitottam, majd leszaladtam a lépcsőn. Kíváncsi szempárok figyelték a mozdulataim, ahogy idegesen kapkodtam a cipőm magamra. Indultam volna, ha nem jut eszembe, hogy még mindig nem szereztem be egy autót, és Jace pedig a város másik végében lakik.
Visszafordultam az engem bámuló fiúkhoz, majd szemem megakadt Calumon, aki valószínű nemrég érkezett.
- Cal, eltudnál vinni valahová? Sürgősen - néztem a fiúra, aki csak bólintott, majd elvette a kulcsát a konyhapultról.
- Ann beszélnünk kellene - állt elém Ash bűnbánó szemekkel.
- Most nem Irwin. Dolgom van - nyitottam ki az ajtót, és elindultam a kapu felé.
Cal szótlanul sétált mellettem, valószínű ő is hallotta a veszekedés témáját már.
Csendben ültünk a kocsiban, fejemben ezer kérdés, és monológ fogalmazódott meg, hogy mit fogok mondani Jacenek.
- Biztos, hogy most akarod rázúdítani Jacere az egészet? - kérdezte Cal az utat figyelve.
- Nem várhatok. Most elmondom neki. Hagyom, hogy megeméssze, és mielőtt lelépne választ kérek.
- És ha egyből lelép, amint felteszed neki a kérdést?
- Utána megyek és meggyőzöm. Nincs sok lehetőségem, de harcolni fogok a győzelmemért - húztam ki magam magabiztosan.
- Remélem sikerül, mert nem szeretném látni, hogy szomorú leszel - pillantott egy percre rám szomorúan, majd visszavezette tekintetét az útra. Nem akartam válaszolni, nem volt erőm hozzá. Hinni akartam abban, hogy sikerülhet rábeszélnem Jacet, és nem volt hiábavaló a visszaköltözésem.

Mintha ezer évet utaztunk volna, a testrészeim elvoltak zsibbadva, alig tudtam a talpamra állni, amint kiszálltam a kocsiból.
- Sok szerencsét. Itt várlak - húzta le az ablakot Cal, és biztatóan rám mosolygott.
Mély levegőt vettem, és elindultam a ház felé. Halkan nyitottam ki a kiskaput, lassú léptekkel értem el az ajtót.
Ujjamat a csengőre raktam, és egy kis hezitálás után megnyomtam. Mocorgást hallottam odabentről, és lépteket. Az idegességem nőttön nőt, ahogy közeledni hallottam a lépteit. Kattant a zár, Jace morcos arca tárult szemeim elé. Egyáltalán nem volt meglepődve, hogy itt talál, tett felém egy lenéző pillantást, és csukta is volna be az ajtót.
- Nem érdekel amit mondani akarsz - nézett vissza rám, és próbálta ellökni a kezem az ajtótól.
- Jace, kérlek hallgass meg. Ennyit kérek csak - fúrtam tekintetem a fiúéba, akinek az arcán még mindig dühös arckifejezés ült.
- Chloe elmondta mit tervezel, de jobb ha tudod, én nem fogok csatlakozni. Keress egy másik basszus gitárost, engem pedig felejts el - lökte beljebb az ajtót, de a lábam a küszöbön belülre tettem.
- Nem keresek mást! Most pedig meghallgatsz - löktem félre a fiút, majd besétáltam a nappaliba.
Nem kérdeztem semmit, nem néztem rá, csak levágtam magam a kanapéra. Lábaim keresztebe tettem, kezeimet összefontam a mellkasom előtt, idegesen mocorogtam.
- Addig nem adod fel, amíg ki nem hajítlak igaz? - ült le velem szembe Jace idegesen.
Szikrázó szemekkel méregetett, kezeivel idegesen dobolt a combjain.
- Nem fogsz kidobni, nagyon jól tudom - néztem magabiztosan a szemeibe. - Figyelj Jace. Komolyan gondolom az egész banda dolgot. De egyedül nem megy. Szükségem van rád. Szeretném, ha mellettem állnál, és velem együtt emelnéd újra a figyelem középpontjába a Ravent.
- Nem! - csapott idegesen a combjaira. - Hannah, én továbbléptem. Esélye sincs annak, hogy újra a bandában játsszak. Jobb, ha te is elfelejted.
- Nincs az a pénz, amiért meggondolnám magam. Mindennél jobban akarom Jace. Nem a régi bandát akarom visszakapni, hanem valami ujjat akarok összehozni, de veletek együtt. Veled együtt. Minden álmod a zenekar volt régen, most pedig esélyt akarok arra, hogy mindannyian újrakezdjük. Csak próbáljuk meg, kérlek. Ha kell könyörgöm térden állva - álltam fel idegesen, bizonytalanul elé lépkedtem, és leguggoltam elé.
- Meg ne próbáld! - húzott fel a földről az ölébe. - Egy nő nem térdelhet le egy férfi elé. Szánalmasak az olyan nők, te pedig nem vagy olyan.
- Megváltoztam Jace. Mindenre képes vagyok, ha a céljaimról van szó. Bármit megteszek azért, hogy újra összeálljunk - tekintettem csillogó zöld szemeibe.
- Hannah, ne mondj ilyeneket - tett maga mellé, majd ő állt fel, és fel alá járkált előttem.
- Sokáig úgy gondoltam, hogy nem hagyom abba a profi zenélést. De megtörtem. Az első törést pedig, te adtad nekem Ann. Mégis mit gondoltál? Három év után hazaállítasz, és minden úgy folytatódik, mint mielőtt elmentél? Hát kurvára nem! Én Szerettelek, mindent megadtam neked. Melletted álltam, segítettem, szerelmemmel tartottalak a karjaimban. Te pedig? Leléptél egyetlen szó nélkül. Még egy kibaszott üzenetet sem hagytál, nem szakítottál, csak felszívódtál. Gondoltál arra, hogy mennyit szenvedtem? Hogy Luke-kal mennyit kerestünk? - vágta a fejemhez ordítozva. Kezei ökölbe szorultak, arcára egyre jobban kiült az idegesség.
Akkoriban tényleg nem foglalkoztam senki érzéseivel, csak a sajátoméval. Szerettem őt, de itt kellett hagynom. Rájöttem az érzéseim nem voltak erősek iránta, talán ezért is tudtam ilyen könnyen elhagyni. Próbáltam elfelejteni mindent, ami kettőnk között volt, és sikerült is. De ahogy nézem a tekintetét, a szemei fájdalmát, és érzem a bőrén át vibráló idegességét, a bűntudatom egyre nagyobb lesz.
- Annyiszor mondtam már az elmúlt hetekben ezt a szót - sóhajtottam nehezen. - Sajnálom. Nem tudom mit mondhatnék még. Hibáztam, nem figyeltem az érzéseidre. Nem gondolkoztam. Tudom hogy hatalmas pofa kellett ahhoz, hogy most idejöjjek, de nem volt más választásom. Gondoltam arra mennyit szenvedtél, de akkoriban úgy éreztem, nálam jobban senkinek nem fájnak a dolgok. Nem várom el, hogy megbocsáss nekem.
- Semmit nem érzel már irántam, igaz? - húzott fel a kanapéról, és az ajtó felé kezdett el tolni.
- Jace kérlek - próbáltam kitépni a karom a szorításából.
Az ajtó előtt megállt, egy lökéssel a falnak nyomott, kezeimet pedig a fejem fölé szorította.
- Jace - suttogtam a fiúnak, akinek a tekintete teljesen elsötétült.
- Mégis hogy tudnék együtt dolgozni veled? Hogy nézzek rád úgy, mintha semmi nem történt volna? Eltelt három év, de még mindig megdobogtatod a szívem, csak egyetlen pillantásoddal. Mit kellene tennem? Elfelejteni ezeket az érzéseket? - suttogta a fülemhez hajolva, nyelvével megnyalva a fülcimpám.  - Én is változtam Ann, és nem jó irányba.
- Eressz el - mormoltam el az orrom alatt a padlót nézve.
Nem mertem a szemeibe nézni. Féltem tőle. Ezt az erőszakos énjét sohasem ismertem. Annyira szorította a kezemet, hogy azok már zsibbadni kezdtek. De a szorítása csak erősebb lett, majd kezeit az állam alatt éreztem, és kényszerített, hogy ránézzek.
- Nem érzek már semmit, sajnálom. Én azt hittem ezt megtudjuk beszélni normálisan, nem pedig erőszakosan - szűrtem ki a fogaim között idegesen.
- Nálam már ez a normális. Ilyen lettem, jobb ha elfogadod - vigyorgott ördögien. - Nem akarlak megrémiszteni, de megakartam mutatni neked, a valódi énem.
- Ha ilyen lettél, nem vagyok kíváncsi rád. Inkább elfelejtelek örökre - álltam a tekintetét magabiztosan, de a lábaim nem úgy gondolták, mert hirtelen remegni kezdtek. Ha Jace nem kapja el a derekam, nagy valószínűséggel a földön találtam volna magam. Kétségbeesetten pillantott rám, a szemei újra a visszatértek a való önmagukhoz. A csuklómat elengedte, amiken a kéznyomai, két hatalmas piros foltban ékeskedtek.
- Annyira sajnálom - érintette volna meg a csuklóm, de elhúztam tőle.
Mitől változott meg? Vagy talán mindig is ilyen erőszakos volt, csak én nem vettem észre? A róla alkotott képemet teljesen összetörte, az elmúlt pár percben. Nem maradt más csak a fájdalom, amit most a testemen is érezhettem.
- Három év után végre kimondom. Kettőnk között vége mindennek. Felejtsd el, hogy itt jártam, és elmondtam neked a terveim. Igazad volt, nincs rád szükségem - néztem könnyes szemekkel rá.
Ő arcán is fájdalom ült ki, és talán még egy kis megbánás is.
Letöröltem a könnyeim, majd felálltam és kinyitottam az ajtót.
- Viszlát Jace. Egyet jegyezz meg azért. Egy nőt sosem bántunk, bármennyire is megbántott minket - néztem az utca felé. Nem szólt, csak a gyors levegővételét hallottam. Kiléptem a házból, és becsuktam magam mögött az ajtót. Vége. Ezennel vége az álmaimnak, az ígéretemnek. Jace nélkül nem fog működni a banda, és a többiek sem fogják nélküle újrakezdeni. Tudtam, hogy ő lesz a legkeményebb dió, de sohasem gondoltam volna, hogy képes idáig vetemedni.
Zokogva érintettem meg a csuklóm, ami egyre inkább lilásabb volt, mint piros. Próbáltam magyarázatot keresni a viselkedésere. Nem értettem, miért vett ekkora fordulatot az élete.
Felemeltem a fejem és Calt kerestem, de a sportkocsijának hűlt helye volt, helyét felváltotta egy fekete terepjáró, oldalának dőlve pedig az aggódó pillantásokkal néző Ashton. Ellökte magát a kocsitól, szapora léptekkel haladt felém.
Haragudtam, Ashtonra, Lukera, Jacere és saját magamra is. Valami most összetört bennem. Az álmom!
Legszívesebben ismét elmenekültem volna. Az első Londonba tartó gépre felszálltam volna, magam mögött hagyva mindent. Viszont, akkor megint elbuktam volna, újból az összeomlás szélére sodorva magam. De jelenpillanatban, volt két erős kar, amikre támaszkodtam, támaszkodni akartam.
Kezét a térdhajlatom alá rakta, másikat pedig a derekamra helyezte. Óvatosan emelt fel, és lassú léptekkel haladt az autó felé. Nem szólt, nem nézett rám. Mióta itt vagyok, kiismert. Tudta, hogy ilyenkor semmit nem ér nálam az aggódás, és a beszéd. Jobb, ha csendben van, vár amíg megnyugszom. Mérges voltam még mindig rá, de az elmúlt hetek alatt, az ő karjai jelentették számomra a biztonságot, és a megnyugvást.

A hazafelé vezető út csendesen telt, egyikünk sem szólalt meg. Mindvégig kifelé bámultam, és elmerengtem  a lassan sötétedő tájon. Csak akkor eszméltem fel, amikor kinyitotta az ajtót felőlem, amin majdnem kiestem, de időben elkapott. Ismét a karjaiba fogott, fejemet pedig a mellkasába fúrtam. A kapu hangosan nyikorgott amikor kinyitotta, és tudatosult bennem, hogy nem az én házamnál vagyunk. Nehézkesen jutottunk el a házig, kulcsaival szórakozott a combom alatt, hogy kitudja nyitni az ajtót. Kiakartam szállni a karjaiból, de erősen belemarkolt a combomba, jelezve nem megyek onnan sehova. Visszabújtam hozzá, majd végre sikerült a kulcsot a zárba rakni, és bejutottunk a házba. Lerúgta a cipőit az előszobába, lerúgtam magamról én is, nem érdekelve, hogy mindkettő más irányban ért célt. Az emelet felé vette az irányt. A lépcső tetejénél megállt, majd a Mikey szobájából szűrődő hangokat hallgattuk. Eva hangos kacarászása, és Luke fülsüketítő vihogása csapta meg a fülem.
- Ash, beszélni szeretnék Evá-val. Lerakhatsz - néztem fel a fiúra, aki egy hangos sóhaj kíséretében lerakott a földre.
Együtt léptünk be a szobába, minden szempár ránk meredt. Szemeimen látszódott a sírás, de nem próbáltam takargatni. Mindannyian körém gyűltek, szorosan magukhoz szorítva.
- Tudtam, hogy egy seggfej Jace - suttogta a fülembe Luke.
Aprót bólintottam, ő pedig egy puszit nyomott a homlokomra.
- Sajnálom, hogy otthagytalak, csak... - nézett bánatos szemekkel rám Cal, de közbevágtam.
- Semmi baj - ráztam meg a fejem  kissé mosolyogva. - Srácok, ha nem gond beszélnék négyszemközt Eva-val - tekintettem körbe rajtuk.
Elengedtek, csak Eva maradt mellettem, akinek megfogtam a kezét, majd az udvarra sétáltunk.
Összebújva elhelyezkedtünk a hintaágyban, pokróccal betakarózva.
- Elmeséled? - kérdezte halkan, de éreztem a hangjában a félelmet.
Felhúztam a pulcsim ujját, és megmutattam neki a már lila foltokat a csuklómon. Ijedten sikított fel, mire a szája elé kapta a kezét.
- Ezt ő tette? - rémült meg még jobban.
Vettem egy mély sóhajt, és bólintottam.
- Megváltozott, és úgy érzem ez mind az én hibám - hajtottam le a fejem szomorúan. - Teljesen begőzölt. Nem az a Jace volt, akit szerettem. Elhagytam, ráadásul még most a szemébe is mondtam, hogy nem szeretem már, ezért nem kellene csodálkoznom, hogy kibukott. De, álmomban sem gondoltam volna erre. Ahogy figyeltem a szemeit, azt hittem megfog verni - szipogtam és közelebb bújtam hozzá.
- Shhh, semmi baj Bébi. Az a lényeg, nem lett komolyabb bajod - simogatta meg a fejem.
- Az volt a szerencsém, hogy idejében kapcsolt. Lehet, ha nem jön rá mit művel, akkor nem ülnénk most itt - csuktam be a szemem a könnyeimet megakadályozva, hogy előtörjenek. Erős akartam lenni, nem akartam összetörni teljesen.
- Figyelj rám - emelte fel a fejem. - Ne is foglalkozz vele. Egy pöcsfej, aki nem tudja türtőztetni magát. Nem érdemel egyetlen egy könnycseppet sem. Neked pedig nem szabad feladnod. Érted? Lehet Jace-el akartad újraindítani a bandát, de nélküle is megtudod tenni. Itt vagyok most már én is, a fiúk, mi mindenben melletted állunk. Úgyhogy ne okold magad semmiért. Egyszer már felálltál a földről, nem engedem, hogy újra odajuss.
- Köszönöm, hogy vagy nekem Eva - öleltem át szorosan. - Te nem lennél, már rég csak egy roncs lennék.
- Dehogy lennél - nevetett fel. - Kemény csaj vagy Hannah. Szeretnék én is ilyen lenni.
- Te beszélsz? - kacagtam fel. - Nálad erőszakosabb nővel még nem találkoztam. Mikeot is kiütötted egy ütéssel. Mint valami karate harcos, olyan voltál.
- Férfias nő vagyok. Van valami bajod? - grimaszolt nevetve.
Az eddigi keserűségemet, teljesen eltüntette a vidámságával. Mindig is tudta, mivel kell felvidítani. Ha szomorú voltam, általában ő vidított fel a sok hülyeségével. Egy percre sem éreztem magam mellette jelentéktelennek. Talán ezért is áll olyan közel hozzám. Szinte már nővéremként tekintek rá. A jövőmmel kapcsolatos terveimben, olyan verzió nem szerepel, amiben ő nincs ott. Most is azért van itt, mert nem bírtam volna nélküle sokáig. Habozott azzal, hogy elfogadja az ajánlatom, a kiköltözéssel kapcsolatban. De ő sem akart elválni tőlem. Ennek pedig nagyon örülök, egy igaz barát, aki bármikor mellettem áll.
Luke jelent meg előttünk,  aki leült a másik oldalamra, én pedig átfordultam felé, átölelve őt.
- Megnyugodtál? - simogatta a hátamat.
- Eva mindig képes felvidítani, a szörnyű személyiségével - pillantottam mosolyogva a felháborodott lányra.
- Kikérem magamnak. Luke? Te is ezt gondolod? - nézett barátnőm kiskutya szemekkel a fiúra.
- Őszintén? - nevette el magát. - Nekem bejön nagyon is a személyiséged. Aki lemeri ütni Mikeot, az csak jó csaj lehet. Engem meggyőztél.
Eva arca pirosban pompázott, Luke kijelentése után. Még pislogni is elfelejtett, kezeit pedig idegesen tördelte.
- Óó...Oké - ennyi futotta tőle.
Testem megremegett a nevetéstől, ami végigfutott rajtam. Lukeba kapaszkodtam, hogy ne forduljak le a helyemről. Luke csak mosolygott, széles fogvillantós mosollyal Evára, a lány pedig már a levegőt is alig szívta be.
- Elég Luke - csaptam a mellkasára a fiúnak. - Nem akarom, hogy kórházba juttasd a barátnőm, a mosolyoddal.
- Én semmit nem csináltam - védekezett egyből. Szemeim forgattam rá, mire lemondóan sóhajtott. - Befejeztem.
- Eva csakis Miké lehet - kacagtam fel, mire kaptam Evától egy jól irányzott oldalba verést.
- Megmondtam már nem? SOHA! - állt fel mérgesen, de egy apró mosoly ott bujkált a szája szélén.
Beletúrt a hajába kissé erotikusan, amit szerintem visszavágóként küldött Luke-nak, a mosoly miatt. A fiú szemei kiguvadtak, tekintetét pedig Eva testén legeltette, amíg a lány be nem ért a házba.
- Föld hívja Hemmings-et! - integettem a szemeim előtt. Megtörölgette a szemeit, majd átkarolt.
- Kezdek féltékeny lenni Hemmo. Kiveted a hálód Evára? Ejnye - csóváltam meg a fejem nevetve.
- Mindig te leszel az első! - pöckölte meg az orrom. - De pont te ne beszélj nekem. Amíg nem voltam melletted, Ashton szinte átvette a helyem.
- Nem is igaz - hebegtem felé fordulva. - Vagyis, az ő részéről nem volt igaz - sütöttem le a szemem.
- Hannah. Félreérted a dolgokat. Nem csak miattam volt melletted. Ő tényleg kedvel téged. Sokat jelentesz neki - nézett a szemeimbe. - Ezért is ment Calum után, és maradt ott helyette. Beszélni akart veled, de gondolom az a bunkó miatt nem tudtatok.
- Beszélnem kellene vele, igaz? - köröztem ujjaimmal a kézfején. - De olyan kínos. Délelőtt kiborultam, mint egy hisztis barátnő, pedig nem is vagyok neki senkije.
- Én nem úgy hallottam - nézett el a fejem mellett, nehogy a szemembe kelljen néznie.
- Mike vagy Calum? Ki kombinált? - fújtattam mérgesen.
- Senki. Mindenki látta már a képet, ami neked is megvan. Ne tagadd - mosolygott maga elé. - És hallottam Miketól, hogy milyen forró a hangulat, ha kettesben vagytok.
- Lehet megcsókoltam akkor a bulin, de semmire nem emlékszem. Csak a kép bizonyítja nekem, hogy megtörtént. Én nem verem nagydobra. Szerintem azóta mindketten elfelejtettük - álltam fel mellőle, majd előtte megálltam összefont karokkal.
- Biztos vagy ebben? Nekem a piros arcod, nem arról árulkodik - mutogatott az arcomra.
Kezeimet az arcom elé kaptam, elakartam takarni Luke elől, mielőtt még jobban belejön, az érzelmeim vesézésébe.
- Inkább megyek, és beszélek vele, a ma történtekről - hangsúlyoztam ki a mondat utolsó szavait, majd lassan ellépdeltem előle.
- Érzem lesz ott más is. Azért szóljatok, ha bármi történik. Akkor visszafogom a fiúkat, hogy ne nyissanak be - kiáltott utánam nevetve.
Válaszul felmutattam neki a középső ujjam, majd tovább haladtam. Félve tettem a lábaimat a lépcsőfokokra. Minél közelebb kerültem a szobájához, annál nagyobb pánik fogott el. Próbáltam összeszedni a fejemben a mondatokat, amiket szeretnék neki elmondani. De valahogy nem állt össze, egyetlen értelmes mondat sem.
Kopogtattam az ajtaján, mire halkan válaszolt egy gyere be - mondatott. Kezeimet a kilincsre tettem, lenyomtam, és kinyitottam az ajtót.
Az ágyán feküdt gitárral a kezében. Amint meglátott letette a kezéből a hangszert, gyönyörű barna szemeit pedig rám szegezte.
- Öhm...Leülsz? - mutatott maga mellé az ágyon.
Bólintottam, kezeimet tördelve foglaltam helyet mellette.
- Sajnálom Ann - vakargatta a tarkóját. - De nem úgy van, ahogy gondolod.
- Akkor, hogy Ashton? - néztem a szemeibe.
- Nem csak Luke miatt csináltam. Hidd el. Én tényleg kedvellek. Jobban mint hinnéd.
- Te mit hinnél a helyemben? Valaki azt mondja, egy számodra fontos személyről, hogy csak megkérték arra legyen veled kedves. Te is arra gondolnál egyből, hogy csak szánalomból volt melletted, nehogy butaságot csináljon - fordultam felé mérgesen.
Ajkai megrándultak a szánalom szó után. Felakartam állni, de megfogta a csuklóm. Behunyta a szemeit, láttam rajta nagyon visszafogja magát. Hirtelen rántott le az ágyra, amire háttal érkeztem. Még mindig csukott szemmel mászott felém. Hirtelen félelem járta át a testem, Jacere gondoltam, hogy ő is mennyire felhúzta magát a viselkedésemen, és a szavaimon.
- Engedj el Ash - markoltam a fiú vállaiba, próbálva ellökni.
Kinyitotta a szemeit, amikben egyből megláttam, hogy nincs semmi erőszakos szándék. Halk sóhaj hagyta el a számat a könnyebbüléstől.
- Nem szánalom volt. Mikor megkért Luke, erre a szívességre, én már rég melletted voltam. Nem is foglalkoztam a kérésével, mert nem miatta csináltam, hanem magam miatt - próbált közelebb hajolni hozzám, de a kezeim megakadályozták. Levette a vállairól a kezem, és a nyaka köré rakta, amin reflexszerűen összekulcsoltam az ujjaimat. A testem, a közelségétől szinte megrészegült, és magától mozgott. Óvatosan toltam lejeb az arcomhoz az övét, de megállított.
- Ann, amióta megláttalak elvetted az eszem. És nem a bulis napról beszélek. Hanem aznap este a tengerpartnál. Utána pedig csak egyre jobban magadba bolondítottál. Tudom már, hogy te is láttad a képet, ami a bulin készült. De nem mertem nyíltan eléd állni. Nem tudom, mit jelentett neked az az egész. Vagy az elmúlt napok majdnem csókjai, mert valaminek kell lennie közöttünk, ha kétszer is majdnem megtörtént - motyogta el az orra alatt idegesen.
Néztem a perzselő barna szempárba, ami talán nekem is rabul ejtette már a szívem azon a napon, csak magamnak sem mertem bevallani. Ha a közelemben van, minden porcikám megremeg, már az első naptól kezdve, ami a hetek múlásával csak fokozódott. Most már elég egy pillantás is ahhoz, hogy testem megremegjen. Tiltakozik a bensőm az érzéseim ellen, de hasztalan. Ennek a fiúnak olyan hatása van a testemre, mint senki másnak. És most, hogy tudom nem csak egy feladat vagyok neki, hanem annál több, készséggel borulnék a karjaiba. De van bennem egy félsz is, mi lesz ha most megcsókolom, mi lesz reggel, mi lesz a következő napokban?
Viszont nem hagyhattam a pillantott elillanni. Ha most nem kerülök közel hozzá, örökké bánni fogom.
- Hannah - érintette meg az arcom gyengéden. - Mondd hogy jelent neked is valamit!
A szemeink egybeforrtak, elengedtem egyik kezemmel a nyakát, ujjaimat a nyaklánca köré csavartam. Lassan húztam le felém, épphogy érintkezzenek ajkaink.
- Inkább megmutatom - suttogtam az ajkaiba.
Kissé megemeltem a fejem, így ajkaink összeértek. Másodpercekig csak ízlelgettük egymás ajkait, majd szenvedélyes csókban forrtunk össze. Kezem visszaemeltem a hajához, és mélyen beletúrtam. Kezei a combomra csúsztak, szorosan megmarkolta őket, mire egy halk sóhajt ejtettem csókunk közben. Mosolyra húzta ajkait, szenvedélyesebben, követelőzőbben érintette a nyelve a szám. Két kezemmel még közelebb húztam a tarkójánál fogva magamhoz. Szorosabban húzta magához a testem, lábaimat pedig átkulcsoltam a dereka körül.
Minden testrészem remegett, a csókjaitól, az érzéki simogatásaitól.
Nyelve bejutást kért ajkaim közé, amit én habozás nélkül meg is engedtem. Lassú, mégis szenvedélyes táncba kezdtek nyelveink, ami csak még jobban feltüzelte a forró testem. Gyengéden beszívta alsó ajkam, egy halk nyöszörgést ejtettem el közben. Beletúrtam göndör fürtjei közé, ajkaim pedig eszeveszett tempóban csaptak le az övéri. Mindkét kezével a fenekembe kapaszkodott, és ágyékához húzott. Éreztem a nekem feszülő férfiasságát, amihez próbáltam szorosabban simulni.
Zihálva szakadt el ajkaimtól, homlokát pedig az enyémnek döntötte. Lassan kinyitotta csodás barna szemeit, majd egy apró csókot lehelt a számra.
- Jobb, ha most leállok - zihálta kis huncut mosollyal az arcán.
- Jóbban is teszed Irwin - suttogtam az szájába, közelebb vonva magamhoz.
Mosolya nem tűnt el az arcáról, óvatosan érintette meg újra az ajkaim, majd mikor elengedett mellém feküdt. Bátortalanul húzott a karjaiba, én pedig boldogan simultam mellkasához.
- Mit csinálunk? - tettem fel a kérdést bátortalanul.
- Befejeztük azt, amit már napok óta be kellett volna - húzott egy tincset a hajamból az ujjai közé, és végig simította. - Ann, kedvellek. A történtek alapján bátran merem állítani, hogy te is. Szóval - könyökölt fel mellettem. - Holnap van kedved velem eljönni egy randira?
Nem tudom miért, de meglepett a kérése. Persze az előbbiek után, számíthattam erre a kérdésre, de most hogy kimondta, a gyomromban lévő pillangók őrült táncba kezdtek. Próbáltam lenyugtatni az érzékszerveimet, de túlságosan gyengének bizonyultam. Nem akartam hirtelen belesétálni Ashton Irwin karjaiba, időt akartam magunknak adni, hogy tényleg érdemes lesz-e belevágnunk ebbe a kapcsolatba.
Viszont már a testem, és a szívem megadta magát ennek a fiúnak. Egyetlen pillantása elég volt ahhoz, hogy elgyengüljek mellette.
Biztató mosolyt húztam ajkaimra, egy apró bólintással jeleztem a válaszom neki. Karjaiba zárta a testem, szorosan vont magához. Fejemet a vállába temettem, kezeimet derekán pihentettem.
Nyugodtsággal csuktam le szemeimet a karjaiban. Most már semmitől sem féltem, semmiért sem aggódtam.
Nem szerelmet keresni jöttem haza, de örökre menekülni sem akartam az érzés elől. Ő csak úgy besétált az életemben, én pedig hagyni fogom, hogy megtöltse a szívem boldogsággal. Lehet megfogom bánni, lehet nem lesz jó vége. De most még nem érzem így, amíg mosolyogva tudok erre a fiúra nézni, bármi történjék én nem menekülök el...  

7 megjegyzés:

  1. Nagyon tetszett! :3
    Akar meddig képes lennék olvasni a sztorid! Istenem Ash milyen cuki volt <3
    Jace meg egy barom >_<
    Siess a következővel! :3
    Ölelés,
    Brynn :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :D Vigyorgok és örülök, hogy tetszett :D
      Akkor majd a következő egy extra hosszú rész lesz, hogy minél tovább tudd olvasni xD
      Már neki fogtam a következőnek, lehet az is jön pár napon belül :)
      Viszont ölelés ^^
      Sofiaa

      Törlés
  2. Csengeri Szilvia2015. augusztus 9. 14:44

    Nagyon tetszett ez a resz csajszi te egyre jobban irsz.Remelem.en is befutok majd ilyen jol a konyvemmel csak az nem lesz ilyen gyors mert azert csak furi lenne hogy a 4-5 fejezetbe osszejon A fiuval. En koszonom hogy olvashatom ezt a blogodat is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Huhh könyved lesz? Na grat :D :D
      Húzni akartam még én is, de Ashnek nem lehet ellenállni :D :D

      Törlés
  3. Urrrristen *.* Véééégre! Erre vártam ♥ Eszméletlenül szeretem a blogod éd ezt már nem egyszer mondtam de naaa.... IMÁDOOOOOOOOM ♥♥♥♥♥ Nagyon várom a folytit ♥♥♥

    VálaszTörlés
  4. Urrrristen *.* Véééégre! Erre vártam ♥ Eszméletlenül szeretem a blogod éd ezt már nem egyszer mondtam de naaa.... IMÁDOOOOOOOOM ♥♥♥♥♥ Nagyon várom a folytit ♥♥♥

    VálaszTörlés
  5. IMÁDOM !!!! Folytasd nagyon gyorsan !!!! ♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥

    VálaszTörlés