2015. augusztus 11., kedd

06. " Képes vagy küzdeni a boldogságért? "




Ashton Irwin


A nap meleg sugarai, kellemesen cirógatták az arcom minden szegletét. Lassan hunyorogva nyitottam ki a szemeimet, hatalmas mosollyal az arcomon. A karjaimban halkan szuszogó lány jelentette nekem, a mindent elsöprő boldogságot, így kora reggel.
Utálom a reggeleket, nálam az ébredés felér egy kivégzéssel. De mostantól úgy érzem ez másként lesz.
Lepillantottam a mellkasomon édesen szuszogó lányra. Kezeivel szorosan ölelte a derekam, lábaink teljesen össze voltak gabalyodva. Szorosabban vontam magamhoz, és apró puszikat leheltem kellemes illatú hajába.
Aprót mozdított kézfejével a derekamon, gyengéden belecsípett oldalamba egy kicsit.
Mosolyogva borítottam be arca egyes pontjait, lágy csókokkal. Kezével beletúrt a hajamba, majd közelebb húzott az ajkaihoz.
Magamban nevettem édes arcán, amin széles mosoly húzódott. Rátapasztottam szám az övére, forró reggeli csókot adva neki. Magamhoz húztam jobban kicsi testét, egyik lábát pedig derekamra húztam. Lassan, finom mozdulatokkal simogattam térdhajlatától egészen a fenekéig. Mosolygott csókunk alatt, finoman harapdálta alsó ajkam, amivel majd elvette az eszem.
Legszívesebben most azonnal letepertem volna, és minden zokszó nélkül magamévá teszem, de nem tehettem. Ő nem az a fajta lány, akit egy éjszaka után az ágyamba vinnék. Minden egyes csókért, érintésért, és pillantásáért megakarok dolgozni.
Elengedtem ajkait, fejem a vállába fúrtam, majd apró puszikat leheltem nyakára. Felkuncogott, s végre kinyitotta gyönyörű tengerkék szemeit, amikben egyből elvesztem. Széles mosollyal az arcán, fürkészte ő is az én szemeim, ujjaival pedig gyengéden simogatta arcom. Elvettem kezét az arcomról, és gyengéd puszit nyomtam tenyerébe.
- Jó reggelt - suttogtam halkan. - Könnyű téged felébreszteni! - kuncogtam puszit adva szájára.
- Általában nehéz esett vagyok, de az ilyen ébresztési módszereknek nem tudok ellenállni - csimpaszkodott a nyakamba puszit nyomva az orrom hegyére.
- Akkor ezt észben tartom. Most már két fegyverem is van ellened - vigyorogtam rá teljes fogsorral.
- Borzasztó vagy - bökte meg nevetve a mellkasom. - Te már két gyenge pontom is ismered. De én egyet sem - biggyesztette le ajkait.
- Én tökéletes vagyok - feleltem magabiztosan.
Száján huncut mosoly terült szét, amit már nagyon jól ismertem. Ilyenkor mindig készül valamire, ami most sem volt másképp.
Hirtelen döntött hanyatt az ágyon, ő pedig felült a csípőmre. Kezeivel megtámaszkodott a fejem mellett, a pimasz mosoly pedig ott bujkált arcán.
Sejtettem mire készül, pedig már az is elég volt, hogy végignéztem rajta, és kiütéssel nyert ellenem.
Egyik pólóm volt rajta, ami épp a combja közepéig ért. Alatta nem volt más csak, egy csipkés francia bugyi, amit még az este kiszúrtam, amikor ruhát adtam neki, és átöltözött.
Vigyorral az arcán mozdult meg a csípőmön, és odapréselte magát férfiasságomhoz. Mosoly lefagyott az arcomról, mikor elkezdte a kínzásom. Eszem eldobtam a világ másik felére, majd beletúrtam hosszú szőke hajába, és magamhoz húztam. Vadul szívtam be alsó ajkait, nyelvemet pedig egy szempillantás alatt csúsztattam át az övébe. Szenvedélyes körözésbe kezdtem nyelve körül az enyémmel, kezeimet pedig a fenekére csaptam. Erősebben toltam le ágyékomhoz, egy halk sóhaj hagyta el ajkait. Fenekét markolásztam, ajkait rágcsáltam. Zihálva kapkodtuk a levegőt, sóhajaink pedig betöltötték a csendes szobát.
Hirtelen ellökte magát tőlem, és gyorsan lefordult rólam, majd mellém feküdt egy önelégült vigyorral az arcán.
- Ez nem volt fair -  ziháltam ráfordulva lenyomva őt az ágyra.
- Megtaláltam a gyenge pontod, Édes - húzta el a száját nevetve.
- Én egy aranyos lánynak ismertelek meg, nem pedig egy gaz csábítónak - szorítottam a kezeit a feje fölé.
- Nem ismerd még a benső istennőm - kacagott fel.
- Ha ilyen reggeleink lesznek, hamarabb megismerem mint gondolnád - simítottam végig oldalán gyengéden.
Arca kipirult az érintésemtől, amit egy hatalmas vigyorral nyugtáztam.
Csókkal akartam még jobban lázba hozni, de az ajtóm hatalmas erővel nyitódott ki. Hátra fordítottam a fejem, és a vigyorgó Mike feje jelent meg, aki az ágy felé tartott, és ránk ugrott.
- Ashton! Ne erőszakold meg a Hercegnőm. Pfujj menj innen - lökdösött le Ann-ről, majd karjaiba vette a nevető lányt. - Most már itt vagyok, megvédelek - babusgatta.
Nevetve dőltem le az ágyban melléjük, amikor hirtelen az ágyékomhoz ütött Mike.
- Mi a szart csinálsz? - kérdeztem tőle összegörnyedve, kincsemet szorongatva.
- Hűtsd le magad haver. Még a  vékony takaró alatt is látom, hogy minek nem kellene állnia, ott a lábad között - röhögte el magát, mellette Ann, már sírva bújtatta a fejét a párnába a nevetéstől.
- Mike, elég - tette a kezét nevetve Ann a vállára. - Ha kijön több hülyeség a szádon, én esküszöm agyonütlek. Megakarsz ölni nevető görcsben?
- Én csak egy esetleges teherbeeséstől akarlak megóvni - rántotta meg a vállát vihogva.
- Nyugi haver. Csak nem gondolod, hogy egyből leteperem - nyugtattam Mikeot.
- A lábad közötti kis zászlócska, nem arról árulkodik - bökött felém.
- Michael Clifford! - jelent meg Eva a szobám ajtajában, eléggé dühös arckifejezéssel. - Nem megmondtam, hogy be ne merd tenni ide a lábad? Most pedig velem jössz - kapta el Mike fülét a lány, és lerángatta a fájdalmasan nyöszörgő fiút.
- De megfogja rontani, nem hagyhatom egyedül vele - mutogatott rám röhögve Mike.
- Nincs már mit megrontani rajta, úgyhogy lódulj kifele - lökte ki egy seggbe rúgással a srácot az ajtón, aki jajgatva ért földet a padlón. Eva vigyorgó fejjel fordult vissza hozzánk.
- Voltam már otthon, hoztam neked ruhát - rakott le egy táskát a fal mellé. - Majd gyertek le reggelizni - mosolygott, majd becsukta az ajtót.
Hallottuk még, ahogy Mikeot szidja, a fiú meg bocsánatért esedezik, majd a lány kacarászva elhagyta a folyosót.
Hannah nevetve borult a karjaimba. Egy puszit nyomtam a homlokára, és átöleltem.
- Ezek bolondok - ingatta a fejét nevetve Ann.
- De már hozzászoktál, nem? Mostantól mindennap el kell ezt viselnünk - bújtam közelebb hozzá.
- Elviselek bármit, ha ilyen jó reggeleim lesznek - nyomott egy puszit az arcomra.
- Ennél csak jobbakat fogok neked nyújtani, Hannah Ashwin - kerekedtem ismét a lány felé.
- Hmmm, megmozgattad a fantáziám. Kíváncsian várom, le tudsz-e majd nyűgözni - öltötte ki nevetve a nyelvét.
- Még ma elkezdem a lenyűgözésed, kislány - haraptam bele alsó ajkába. - Ez lesz életed legjobb első randija.
- Akkor össze kell szedned magad. Túl vagyok már pár felejthetetlen randin. Vajon felül tudod őket múlni? - kulcsolta át a nyakam körül apró kezeit mosolyogva.
Pimaszul mosolyogtam az alattam fekvő lányra, majd gyengéd csókot nyomtam ajkaira.
Eddig el sem tudtam elképzelni, hogy ilyen mélyen lehet kedvelni valakit. Valakit, akinek a közelsége, tapintása, illata, a tökéletessége megdobogtatja a szívem, és minden mást kizár számomra a külvilágból. Mintha egy burokba léptem volna, ahol csak mi ketten létezünk.


                                                                          ***


Legszívesebben az ágyban maradtam volna egész nap Ann - el. De korgó gyomrunk, mindkettőnket a konyhába űzött. Így hát erőt vettünk magunkon, felöltöztünk, és kéz a kézben leballagtunk a többiekhez a konyhába.
A fiúk befogták Evát palacsinta sütésre, amit a lány egyáltalán nem díjazott. Állítólag nem egy konyhatündér, de meg kellett hagyni, hogy valami isteni volt, amit összedobott.
Nevetgélve fogyasztottuk el a reggelinket, az arcunkról levakarhatatlan mosollyal. Mike több vicces megjegyzést is tett felém, hogy ne merjek  úgy hozzányúlni az ő kicsi hercegnőjéhez. Ezért kapott is Ann -től néhány fülest, amiért a fiú inkább abbahagyta a viccelődést.
Reggeli után, ami inkább volt már ebéd, mind a nappaliban terültünk szét a kanapéra. Hannaht az ölembe húztam, fejem a vállára hajtottam, miközben Cal és Mike poénkodását hallgattuk.
- Luke - nézett Ann, a szótlan fiúra, aki mióta lejöttünk furcsán maga alatt volt. - Hahó Luke - bökte meg a lábával a mellettünk ülő fiút.
- Mi az? - emelte a tekintetét ránk. - Bocsi, csak elkalandoztam.
- Valami gond van haver? - kérdeztem tőle.
- Semmi. Elbambultam, ennyi az egész - vigyorgott rám, de nehezen tud átverni. Láttam rajta, hogy valami bántja, de vagy nem akarta elmondani, vagy Ann előtt nem merte.
Tudom, hogy milyen közel állnak egymáshoz, s talán az zavarhatja, hogy én összejöttem a legjobb barátjával. Másra nem tudtam tippelni csak erre. Már a gondolat is idegesített, ezért leültettem magam mellé Annt, majd intettem Luke- nak, hogy jöjjön utánam. A lányok továbbra is a két fiún röhögtek, akik a rajongói leveleket olvasták fel, és közben parodizáltak.
Luke - kal kimentünk a kertbe, leültünk a medence szélére, lábainkat pedig áztattuk a vízben.
- Kibököd mi a bajod? - néztem a még mindig szótlanul ülő fiúra. - Bár mondjuk van egy olyan sejtésem, hogy Ann miatt vagy ilyen.
- Miért tudsz mindig mindent anélkül, hogy mondanék bármit is? - tekintett rám.
- Mert ismerlek.. - vontam vállat.
- Igen, miatta. Vagyis inkább miattatok Ash. Tegnap én adtam neki egy kis löketet, hogy menjen beszéljen veled. Addig a pillanatig helyes döntésnek is gondoltam. Tudom, hogy nagyon kedvel téged. Nem kell mondani, simán leolvasom a mozdulataiból. Örülök nektek meg minden, csak ... -  döntötte a fejét hátra, és az eget figyelte.
- Mi csak? Luke... - ráztam vissza a fiút a valóságba.
- Nem gyors ez egy kicsit, Ashton? Vagy 3 hete ismeritek egymást. Féltem Hannaht. Nagyon jól tudom, milyen gyorsan, és könnyen szerelembe tud esni. Viszont azt is tudom, milyen mélyen tud gyűlölni valakit. Félek, hogy megbántod Ashton, nekem ő nagyon fontos, ezért nem szeretném, ha csak játszanál vele. Mert akkor elveszíted a legcsodálatosabb lányt a világon, és minket is. Ha összetöröd a szívét, gyűlölni fog, de te azt a gyűlöletet ne akard megismerni - nézett a szemeimbe komoly tekintettel, nekem meg az állam súrolta a medence alját.
- Figyelj. Nem játszom vele. Ha csak egy éjszakára kellene, bele sem fogtam volna az egészbe, mert tudom mennyire szeretitek őt. Nem akartam volna háborút senki között. Én kedvelem, boldog vagyok, ha a közelemben van. Annyira okos, szép és kedves, hogy nem tudok nem rá gondolni egész nap. Nem fogom megbántani, szeretni akarom. Megbízhatsz bennem Luke, nem fogom megsebezni, és okot sem fogok arra adni, hogy gyűlöljön - álltam szúrós tekintetét magabiztosan.
- Egy esélyt kapsz! Mondjuk nem is adna többet, ha átvernéd - váltott hirtelen vigyorgó fejre. - Nem is traktállak tovább a teóriáimmal. Ann mosolyog, amióta te a közelébe vagy. Rég láttam ilyen vidámnak. Évek óta barátok vagyunk, szinte mindig együtt lógtunk, de még az én közelemben sem mosolygott ilyen természetesen. Vigyázz rá haver, ő tényleg egy kincs, amit te most megszerezhettél - veregetett hátba nevetve.
- Még az életemnél is jobban fogok vigyázni rá - vigyorogtam Lukera.



Hannah Ashwin
  


Az ablakból figyeltem a két fiú beszélgetését a medencénél. Biztos voltam benne, hogy Luke miattam ilyen kedvtelen reggel óta. Szeret engem, és mindennél fontosabb neki a boldogságom. De úgy érzem, most tényleg nincs mitől tartanom. Magam alatt kellene legyek, a banda miatt, hogy nem sikerült. Viszont, most Ashton közelében, még azt is elfelejtem, hogy léteztek valaha.
Valamilyen szinten kezdett feloldódni Luke hangulata, mert a következő pillanatban már egymást próbálták belelökni a medencébe. Nem bírtak egymással, és inkább egymást átkarolva jöttek vissza a nappaliba.
Boldog voltam amiért megtudták beszélni a dolgokat, és már Luke is vigyorogva huppant le a kanapéra. A két fiú közé másztam, Ash ölébe raktam le a fejem, lábaim pedig Luke lábain pihentettem.
- Nagyon kényelmes vagy, mit ne mondjak - húzta el a száját nevetve Luke.
- Megtehetem. A két pasim ölébe feküdni nem bűn!
- De ugye én vagyok az első számú? - hajolt le mosolyogva az arcomhoz Ash egy pusziért.
- Mindenképp! - nyomtam még egy apró puszit ajkaira.
- Na menj innen - lökte le a lábam nevetve Luke. - Most törted össze a gyermeki szívem.
- Na Hemmo - ültem fel vigyorogva a fiúval szemben. - Tudod, hogy mennyire szeretlek. Te vagy a szőke hercegem.
- Csak nem én megyek érted fehér lovon, hanem a göndör herceged - vihogott Ashre nézve.
- Igen, ha kell szőkére is befestem a hajam, hogy én legyek a herceged - ölelte át a derekam.
- Isten ments - fordultam a fiú felé. - Te barnán vagy szexi! - kacsintottam rá.
- Hallottad Hemmings? - tekintett Lukera mosolyogva Ash. - Most már minden szempontból én nyertem. Remélem szívesen fogadod el a második helyet.
- Még eldöntöm - gondolkozott el mosolyogva.
Szólásra nyitotta volna a száját, de a telefonom csörgése megzavarta benne. Ash felvette az asztalról, majd a kezembe nyomta.
- Ki az? - kérdeztem amikor kivettem a kezéből, de csak megrántotta a vállát.
Ismeretlen szám volt. Általában nem szoktam felvenni, ha szám nélkül hívnak, de most kivételt tettem.
- Igen, tessék! - szóltam bele.
- Te, Chris, Nathan és Én. 30 perc múlva a régi törzs helyünkön. Ne késs, mert akkor végleg meggondolom magam! - hadarta el gyorsan Jace.
- Jace... - feleltem volna, de már csak a pityegést hallottam, hogy letette.
Bámultam a kijelzőt a telefonomon, egyik pillanatban vigyorogtam mint a vad alma, a másikban viszont elszomorodtam. Féltem még mindig Jace-től a tegnapiak utána. Az újra találkozástól, hogy mit válthatok ki ismét belőle. Vagy attól, hogy ha tényleg belemegy a dolgokba, tudunk-e együtt dolgozni?
- Luke! Velem jössz. Lódulj - pattantam fel Ash karjai közül.
- Mit akar Jace? Majd megyek én veled - állt fel Ash is aggódva.
- Ne, te maradj itt. Mi elintézzük ezt Luke-kal - tekintettem fel a fiúra. - Szeretném, ha kimaradnál ebből. - nyomta egy puszit a szájára, majd magam után vonszoltam Luke-ot.
Visszapillantottam még Ashton, aggódó és ideges arcára, ami miatt rosszul éreztem magam. Nem mondhattam meg neki az okát, amiért nem akartam magammal vinni. De úgy éreztem, hogy arra a beszélgetésre még nem állok készen, ami akkor következne be, ha velem jönne.


Nem kellett fél óra sem, már a kávézónál voltunk. Luke leparkolt, én pedig szélsebesen ugrottam ki a kocsiból. Megvártam a fiút amíg mellém ér, megfogtam a kezét, és bementünk az üzletbe.
Nem voltak sokan a kávézóban, így egyből kiszúrtam a fiúkat. Meglepetten vettem észre, hogy nem csak hárman voltak, hanem volt velük egy olyan személy is, akit szintén nem láttam a zenekar feloszlása óta.
Luke biztatóan megszorította a kezem, majd az asztalukhoz sétáltunk.
- Sziasztok - köszöntünk egyszerre Luke-kal.
- Hannah - ugrott fel Chris és Nath egyszerre, és szoros ölelésbe burkoltak.  -Istenem kész nő lettél - forgatott meg maga előtt Chris.
- Három év hosszú idő - mosolyogtam a fiúkra.
- Szevasz Luke - fogtak kezet a fiúval. - Jó téged is látni Szupersztár.
- Szupersztár még nem vagyok, de jó úton haladunk a felé - vakargatta a tarkóját mosolyogva Luke.
Jacre néztem, aki továbbra is az asztalnál ült. Idegesen dobolt az ujjaival az asztalon. Engem fürkészett, szomorú arccal.
- Hannah, kedvesem - ölelt át Allison mosolyogva. - Tényleg felnőttél. El sem hiszem - nézett végig rajtam.
- Köszönöm a bókot Allison, de ha megkérdezhetem, te mit keresel itt? - néztem az előttem álló nőre.
- Volt egy sejtésem, hogy te még fel sem kerested Allisont. Mikor eldöntöttem, hogy adok neked egy esélyt, egyből hívtam. Végül is ő a menedzserünk, mindenről tudni kell - mondta Jace rám tekintve.
Egy halk óóó-t ejtettem ki az ajkaimon. Annyira lefoglalt a fiúk visszaszerzési terve, hogy egyáltalán nem gondoltam Allisonra. Pedig valószínű, hogy őt kellett volna először fel keresnem.
- Gyertek üljetek le - intett nekem és Luke-nak a nő.
Csendben helyet foglaltunk, majd mind egymásra tekingettünk.
- Akkor kezdem én. Hannah - fordult felém Al. - Jace elmondott mindent, hogy összeszeretnéd hozni a bandát.
- Igen, ez lenne a tervem. Szeretném, ha mindenki beleegyezne - néztem a srácokra.
- Mi benne vagyunk! - szólalt meg Chris, majd hármukra mutogatott.
- Nézzétek. Tudom, hogy Hannah tehetséges. Talán még nagyobb tehetséggel van megáldva, mint Hayden. De tudnotok kell, hogy nem lesz könnyű ismét elindulni. Igaz, előtettek már ki van taposva az út nagy része, de a főnöknek kell beleegyeznie, hogy érdemes-e rátok pénzt áldozni, és időt. Én támogatlak titeket, nagyon örültem ennek az ötletnek. Szerintem Hannah-val is remek csapatott tudnátok alkotni - fejezte be a monológját Al.
- A főnök a következő lépés? - néztem a nőre, aki bólintott. - Menni fog. Nem fogom hagyni, hogy nemet mondjon. Bármi áron elérem a célunk - tekintettem magabiztosan a fiúkra.
- Nem olyan már mint régen, jobb ha tudjátok. Sokkal jobban megválogatja az előadókat, és rémes lett a természete. Ha elsőre nem tetszik majd neki, amit csináltok, akkor kereshetünk másik kiadót - fordult felém Allison.
- Ismerem őt Al, megtudom győzni.
- Attól, hogy ismered gyermekkorod óta, nem jelenti azt, hogy segíteni fog - húzta el a száját keserűen.
- Hozz össze holnapra egy találkozót vele - nézett Allisonra  Jace magabiztosan.
Jace kemény hangjára kicsit megijedtem, de az asztal alatt Luke szorosan markolta a tenyerem. Próbáltam minél természetesebben viselkedni, nem akartam, hogy megint kiboruljon Jace.
Al a telefonján pötyögött pár percig, valakivel sűrű üzeneteket váltott. Miután végzett, sóhajtozva nézett ránk.
- Holnap 11-kor a stúdióban. A főnök várni fog titeket - terült mosoly az arcára.
Mindenki arcára mosoly ült ki. Luke puszival ünnepelte az első akadályunk legyőzését. Örömünk felhőtlen volt, kivéve Jace-nek.
Igaz félelemmel tudtam csak ránézni, de valahogy túl kell lépnem rajt, mert ha tényleg együtt fogunk dolgozni, akkor a kettőnk közti feszültség, nem fog jót tenni a bandának.
Sutyorogva megbeszéltem Luke-kal, hogy kihívom az üzlet elé Jacet. Ha bármi történne, az ablakon keresztül láthat minket, és jöjjön segíteni.
- Jace! - álltam fel az asztaltól, mire meglepetten felkapta a fejét. - Kijönnél velem egy percre? Ha nem gond?- néztem a többiekre, akik mosolyogva bólogattak.
Jace lassan cammogva jött utánam, majd ajtón kívülre érve, hátát az ablaknak döntötte.
- Ne haragudj a tegnapiért Ann. Túllőttem a célon. Csak azt akartam, hogy tűnj el, és hagyj békén az ostoba teóriáddal. Ezért viselkedtem veled úgy. Annyira szarul éreztem magam - gyújtott rá idegesen egy szál cigire.
Karjaim összefontam mérgesen előtte, mire értetlenkedve felhúzta a szemöldökét, majd megadóan elnyomta a csikket.
- Ismét le kell szoknom? - mosolygott rám.
A haragom elillant mosolya láttán, és éreztem, hogy jelenpillanatban tényleg nincs mitől félnem. 
- Vissza se kellett volna. Te is tudod, mennyit árt a hangszálaidnak ez a szar - kaptam ki a zsebéből a dobozt, és a legközelebbi kukába dobtam.
- Arról nem volt szó, hogy most azonnal - állt elém felháborodottan.
- Pedig most azonnal kell leszoknod. Régen is így csináltam, nem emlékszel? - néztem fel a fiúra, apró mosollyal az arcomon.
- Emlékszem rá. Akkor szerettem beléd. Ahogy piercingestől kitépted a cigit a számból - érintette meg az arcom gyengéden, majd végigsimított ujjaival az arccsontomon.
- Jace - léptem hátra egy lépést a fiútól.
- Ne haragudj, hogy felhoztam ezt. De már értem, miért nem is próbáltál visszajönni hozzám - bökött a fejével a bent ülők felé.
- Nem értem. Mire akarsz ezzel kilyukadni?
- Hát Luke. Gondoltam, hogy ti egyszer összejöttök. Mikor kéz a kézben léptetek be, meg sem lepődtem. Mindig is láttam rajtatok, hogy vonzódtok egymáshoz.
- Tévedsz - nevettem a fiúra. - Semmi olyan közöm nincs Luke-hoz. Ashtonnal randizom.
Meglepetten figyelt rám a fiú, Ash neve hallatán, majd füttyentett egyet nevetve. De gondolataim máris elterelődtek Jace-ről, mikor eszembe jutott, hogy ma Ashtonal kellett volna randira mennem.
Gyors elővettem a mobilom a zsebemből, majd tárcsáztam a fiút. 3x csöngettem ki végig, de nem vette fel.
Sejtettem, hogy azért haragszik, amiért Luke jött velem. Árulónak éreztem magam, aki már az első napon cserbenhagyta szerelmét. Lehet őt kellett volna magammal hoznom, de nem mertem. Jace miatt. Tudom, hogy nem kerülhetem el, hogy ők találkozzanak, de amíg csak tudom húzom az időt.
- Van valami baj? - érintette meg a vállam Jace.
Ijedten fordultam a fiú felé, majd zsebre dugtam a telefonom.
- Semmi baj, csak valakit hívni akartam, de nem veszi fel - vontam vállat mosolyogva.
- Az előbb, azt mondtad, hogy Ashtonnal kavarsz. Luke dobosával?
- Igen vele - néztem félve a fiúra.
- Hát akkor mindent bele. Szerencsés srác - jelentette ki mosolyogva.
Arcomról lefagyott minden érzelem, fapofával bámultam a fiúra. Azt hittem őrjöngeni fog, kiabálni, elmond minden ribancnak, de nem így lett.
Mosolyogva karolta át a vállam, majd visszavezetett a kávézóba. Még mielőtt leültünk a fülembe súgott.
- Oldódj már fel Ann. Azt hitted ki fogok akadni, amiért van pasid? Nyugi már. Egyáltalán nem zavar, csak az a lényeg, ne haragudj rám a tegnapiért. Ígérem nem fog megtörténni még egyszer - fordított maga felé.
- Megbocsátok, de ezt az egy lehetőséget kapod. Ha megbántasz megint, véged van. Esküszöm - néztem fel a fiúra gyilkos pillantással.
Nevetve túrt a hajába, majd csatlakozott a társasághoz. Visszasétáltam én is Luke mellé, majd beszálltam a társalgásba.
Sokáig beszélgettünk, olyan nosztalgiázás féle volt. Mindenki elmesélte mi történt vele az elmúlt években, mennyire hiányzott nekik a színpad, és a zenélés. Bár mindegyikük zenével kapcsolatos munkát űz, az mégsem volt ugyan olyan, mint a banda. Meséltem én is nekik Londonról, az egyetemről, amit nem bírtam elvégezni.
Későre járt már, és mindenki felakart készülni a holnapi napra. Lassan összeszedtük magunkat, elköszöntünk a többiektől, majd a kocsi felé vettük az irányt.
Mielőtt még elindultunk, próbáltam elérni Asht, de kikapcsolta a telefonját. Idegesen szorongattam a telefont a kezemben, mérhetetlen bűntudattal párosulva. Elcsesztem. A mai napot csak neki ígértem, de elrohantam, otthagytam egyedül. Még rendes indokot sem mondtam neki, miért ne jöjjön velem. Megértem, ha haragszik, s talán nem is akarja folytatni azt, ami még el sem kezdődött. De pont neki, tudni kell, ismernie kell engem, hogy mindennél fontosabb nekem a csapat. Most esélyt kaptam az álmomra, és nem hagyhattam ki a lehetőséget. Ha ezt nem képes belátni, és elfogadni, hogy nekem ők az első számúak, lehet bele sem kellene kezdenem ebbe a kapcsolatba.
Idegesen jártattam a lábam az ülésben. Fejem a támlának döntöttem idegesen.
Reggel még olyan könnyű volt minden. A rózsaszín felhő ott lebegett körülöttünk. Tudtam, hogy nehéz lesz,  csak épp az ő karrierje miatt aggódtam. Viszont pont az ellenkezője történt, az én céljaim miatt haragudott meg valószínű.
- Ne nézd meg a Twittert - rángatott ki Luke a gondolkozásomból.
Fel sem tűnt, hogy már nálam vagyunk, és a konyhában serénykedik Luke.
Mintha kiesett volna az, hogy jutottunk el a kávézótól hazáig.
- Miért ne nézzem meg? - vontam fel a szemöldököm értetlenkedve.
- Mert máris kombinálnak a hiénák - rakott elém egy bögre teát, majd aggódva pillantott rám.
Elakartam kapni a telefonom a pultról, de Luke gyorsabb volt nálam.
- Add ide Luke. Megakarom nézni - szóltam rá idegesen.
- Nem Ann. Ha megnézed, hisztirohamot fogsz kapni - emelte magasba a telefonom.
A vérnyomásom az egekbe szökött, majd Luke elé álltam, és egy jól irányzott térdeléssel a férfiasságába rúgtam. Ordítva görnyedt össze, majd összerogyott előttem.
- Ez nem volt szép - suttogta a szavakat meggyötörten.
Kikaptam a telefonom a kezéből. Kikerestem az alkalmazást, majd bejelentkeztem. Az üzenőfalam szinte megtelt, számtalan hozzászólás jött egy képhez, amin megjelöltek.
Megkerestem a képet, idegesen vártam, hogy végre betöltsön.
A pupilláim kitágultak amint megláttam, hogy a kávézó előtt vagyok lekapva Jace-el amint átölel, és visszamegyünk a helységbe.
Az illető címként pedig hozzáfűzte: "  Hannah Ashwin & Jace Campbell ismét egy párt alkot "
Még a telefonom is kiesett a kezemből, annyira megdöbbentem. Hallottam a földön ripityára törni, majd Luke kezeit éreztem a derekamon.
Megfordultam, az arcom pedig a mellkasába temettem.
- Nem a kombinálás idegesít. Leszarom mit mondnak mások. Szinte biztos vagyok abban, hogy Ashton ezért kapcsolta ki a telefonját. Nem volt még alkalmam elmondani neki, a Jace-hez fűződő múltam. Most pedig biztos csalódott bennem, hogy egy közösségi oldalról kell megtudnia az igazságot - zokogtam a pólóját markolva.
- Nyugodj meg Ann. Holnap mindent elmagyarázol neki. Csak nem hiszi azt, hogy te még mindig kavarsz vele? Ennyire már ismerhetne téged - emelte fel az állam, majd megpuszilta a homlokom. - Beszélünk vele holnap. Ha pedig nem akar meghallgatni, erőszakhoz folyamodok.
- Most azonnal meg kellene keresnem, és beszélnem vele. Nem tudok holnapig várni.
- Az nem jó ötlet. Ha tényleg látta, és ez miatt nem tudod elérni, akkor hagynunk kell egy kicsit lenyugodni. Ismerem, ilyenkor jobb hagyni, mert ha nem, még olyat mondd amivel nagyon megbánthatna.
- Rendben - szipogtam a szemeim törölgetve. - Itt maradsz estére?
- Itt. Gyere - kulcsolta össze ujjainkat, majd elindult a szobám felé. - Fürödj meg, aztán alszunk. Énekelek neked, mint régen. Emlékszel?
- Igen. - húztam egy kisebb mosolyra a szám. - Mindig tudtad, hogy nyugtass meg.
Összeszedtem a pizsamámat, Luke-nak is dobtam a régi cuccai közül amik itt maradtak, majd mindketten elvonultunk a fürdőszobákba.
Vettem egy forró zuhanyt, felöltöztem, majd visszasétáltam a szobámba. Luke már az ágyon volt szétterülve, a telefonját nyomkodta. Ledobtam a köntösöm, majd bemásztam a fiú karjaiba. Szorosan ölelt magához, majd egy puszit nyomott a fejem búbjára.
- Köszönöm Luke, hogy vagy nekem - mosolyogtam a fiúra.
- A legjobb barátod vagyok. Ne köszönj semmit. Tudod, még ha nincs is igazad melletted állok.
- Támogatsz a karrierem miatt is?
- A véleményem nem változott Ann - sóhajtott mélyeket. - De melletted állok, amíg látom, hogy van értelme annak amit csinálsz. Viszont, ha nem fog sikerülni, akkor elfoglak rángatni onnan. Nem fogom hagyni, hogy olyan álmot hajszolj, ami nem fog megvalósulni.
- Értem - suttogtam. - Már az is előre lépés, hogy nem ordibálsz le.
- Nem foglak. Ma láttam a fiúkon, hogy ők is szeretnék csinálni. Lehet, hogy összejöhet a dolog. Az összefogás sokat jelent.
- Bízom bennük. Tudom, hogy sikerülni fog.
- Most, hogy ezt megtárgyaltuk, inkább aludjunk - szorított magához.
- Valamit elfelejtettél Hemmo - kuncogtam fel.
- Na Hercegnőm, akkor készülj, Luke Hemmings lenyűgöző hangjára. Ígérem bugyi nem marad szárazon - nevetett fel.
- Hülye, hülye, hülye - fúrtam bele a mutató ujjam az oldalába. - Ezt a rajongóidnak tartogasd.
- Megígérem - nevetett még mindig. - Jó éjt Ann!
- Neked is, de kezd már - sürgettem mosolyogva.
- Jó, de akkor válasz te valamit!
- Nagyon jól tudod mit szeretnék. Azt, amit az első esténk után írtál - emeltem a tekintetem a fiúra.  - Imádom azt a dalt.
- Szép emlékek is kötnek azokhoz az időkhöz. Csak te meg én - mosolygott. - Akkor hallgasd, és álmodj szépeket! - puszilta meg a homlokom, majd az ágy támlájának dőlt, és az ölébe húzott.

One look and I can’t catch my breath
Two souls into one flesh
When you’re not next to me
I’m incomplete

'Cause I’m on fire like a thousand suns
I couldn’t put it out even if I wanted to
These flames tonight
Look into my eyes and say you want me, too
Like I want you

Oh, love, let me see inside your heart
All the cracks and broken parts
The shadows in the light
There’s no need to hide

'Cause I’m on fire like a thousand suns
I couldn’t put it out even if I wanted to
These flames tonight
Look into my eyes and say you want me, too
Like I want you

It’s like a hunger in me
Yeah, it’s never ending
Yeah, I’ll burn for you (I’ll burn for you)

I’m on fire like a thousand suns
I couldn’t put it out even if I wanted to
These flames tonight
Look into my eyes and say you want me, too
Like I want you

I got a hunger in me
I got a hunger in me


Csak hallgattam a hangját, ami teljesen lenyugtatta a szívemet. Hónapokon, heteken, és napokon keresztül volt olyan, hogy csak Luke hangja tudott álomba ringatni. Ő jelentette nekem a reményt. Egy testvért, egy barátot, egy társat. Lehet külső szemmel, egy flörtölő párnak tűnünk, de koránt sem vagyunk már azok.
Egy barátként tekintek rá, aki a legvégsőkig kitart mellettem. Egy társra, akinek a karjai között megnyugvásra lelek, és képes velem elhitetni, hogy szebb lehet a holnap. Egy testvérre, aki megakarja akadályozni, hogy baklövéseket kövessek el, aki megóv a csalódásoktól.
- Köszönöm - suttogtam halkan szemhájaimat lecsukva.
Álmodni akartam, elmenekülni a fájó érzések elől. A felismerés elől, hogy már a legelején fájdalmat okoztam annak a fiúnak, akit tényleg megszerettem.
De az élet mindig akkor vág pofon, amikor a kezded elhinni, hogy végre boldog lehetsz.
És egyetlen kérdés marad a végén.
Képes vagy küzdeni a boldogságért? 

4 megjegyzés:

  1. Húhh nagyon jó lett várom a folytiit! ☺

    VálaszTörlés
  2. Imádom, imádom, imádom, nagyszerű!
    Nincsen részlet a következő fejezetből :O Kérlek változtass rajta! Meghalok a kíváncsiságtól, hogy szegény Ash mit fog szólni a kombinációhoz! Mellesleg nagyon tetszett, hogy Luke énekelt Hannah- nak, és annyira boldog vagyok, amiért Luke nem szerelmes a lányba (legalábbis remélem) <3 Végre nem egy sablonblog!!!!!! <3
    Ash, Ash, Ash... aww, imádom, olyan aranyos!!! <3 :3

    Ölelés,
    Brynn :3

    VálaszTörlés
  3. Szuper,imádom...áhh.... >.< Ennyire jót írni...van tehetséged.! Nagyon várom a folytatást.!! :) ;)

    VálaszTörlés
  4. :D :D Brynn, nincs részlet, holnap megkapod egészben xD Igen, egyáltalán nincs szó szerelemről az ő részéről :D Ash igen egy ISTEN xD Holnap kiderül tudják-e tisztázni a dolgokat :)
    Karola, nagyon-nagyon köszönöm :D Annyira örülök, amikor azt írjátok, hogy imádjátok :D Ezek szerint van értelme amit csinálok:D
    Köszönöm nektek :D <3

    VálaszTörlés