2015. augusztus 13., csütörtök

07. " Sikerülni fog "



Hannah Ashwin 


Volt már olyan, hogy szeretted volna mindennél jobban, a valóságot álomnak hinni?  Hogy bárcsak azok a dolgok, amiket mondtál, és tettél, csak a képzeleted szüleménye lenne? Mindennél jobban visszaakarod forgatni az idő vaskos kerekét oda, ahol megtörtél, vétettél, cserbenhagytál. Szeretnéd elfelejteni a rossz dolgokat, de amint kinyitod a szemed, rá kell eszmélned arra, hogy a dolgok ugyan azok maradtak. Nem álom volt, ami aznap történt veled, hanem maga a valóság. 
A testem, a lelkem, a szívem minden rezzenése azt kívánta, hogy a tegnap soha meg sem történt volna. Egy részem boldog volt, megtehettem az első lépést a célom felé. De a másik felem, a poklok poklát élte át, amiért megbántott egy olyan embert, akit túlságosan is megkedvelt. Lassan ébredeztem álmomból, de szemeim nem mertem kinyitni. Magamban százszor elismételtem, hogy csak álom volt a tegnapi nap. Féltem, hogyha teljesen felébredek, könnyeim utat engednek maguknak, és akkor végképp összetörök. Riadtan vettem észre, a derekamat szorító karokat. Nem álom volt. Luke, itt van mellettem. Halk zokogásom törte meg a csendet, hiába próbáltam visszafojtani könnyeimet. Kezek szorítása szorosabb lett a derekamon, és szorosabban simult a hátamhoz.
- Hannah, ne sírj kérlek. Itt vagyok - szemeim kipattantak a hang hallatán.
Másodpercekig próbáltam elhitetni magammal, hogy ez az amit álmodom. Óvatosan fordultam meg a karjaiban, és gyönyörű barna szemeibe néztem. Könnyeimet letörölte arcomról, ajkait pedig mosolyra húzta.
- Álmodom igaz? - kérdeztem szipogva. - Csak egy álom vagy Ash.
- Nem vagyok álom. Érzed - érintette meg remegő ajkaim az ujjaival.
 Szívem eszeveszett tempóban dobogott, lágy érintésétől. Ajkaimra mosoly húzódott, mire eljutott a tudatomig, hogy a valóságban vagyok
- Sajnálom, hogy tegnap eltűntem. De begőzöltem, amint megláttam azt a képet. - komorult el az arca.
- Én elakartam mondani, hogy mi volt kettőnk közt régen, de sosem találtam alkalmasnak az időpontot - sütöttem le a szemeimet.
- Héjj - emelte fel a fejem az államnál fogva. - Ő a múltad. Mindkettőnknek voltak kapcsolatai, ezért sem haragudhatok rád. Ennyi erővel te is felhánytorgathatnád az én csajaim - mosolyodott el. - Elhamarkodottan döntöttem tegnap, nem gondolkoztam. De amikor felhívott Luke, és elmesélt mindent, egyből rájöttem mekkora marha is vagyok.
- Luke? - kerekedtek ki a szemeim. - És még engem dumált le arról, hogy átmenjek hozzád.
- Őszinte legyek? - vakargatta meg a tarkóját, én pedig bólogattam. - Jól tette, hogy nem engedett. Forrtam a dühtől, és folyton azt a képet néztem.
- Sajnálom - hüppögtem halkan.
- Nem Ann. Ne mond ezt többet - nézett rám kétségbeesetten. - Nem a te hibád, amiért marha voltam. Nekem kell bocsánatot kérnem. Megtudsz bocsájtani?
Szorosan hozzábújtam a mellkasához, és átöleltem. Ölelésem viszonozta ő is, óvatosan tartott karjaiban.
- Felejtsük el Ann, ígérem nem fogok többet eltűnni.
- Köszönöm - emeltem az ajkaim a övéihez, lágy csókot hagyva magam után.
Mosolyogva húzódtam el a fiú ajkaitól, csak bámultam, és azt kívántam, bárcsak ez a pillanat örökké tartana.
- Lenne egy kérdésem - döntöttem homlokom mosolyogva az övének.
- Felőlem ezer kérdésed is lehetne - lehelt puszit az orromra.
- Hol van Luke?
- Miután te elaludtál, ő felhívott engem. A világ összes mocskos szavát elhadarta a telefonban, amikkel csak tudott illetni engem. Mikor megnyugodott, elmesélt mindent, ami tegnap történt. Aztán nyomatékosan kijelentet, hogy toljam ide a seggem. Eljöttem, és nem bántam meg. Luke, pedig hazament - simogatta nyugtatóan a hátam.
- Azt hiszem, az én drága barátom, már az elejétől ezt tervezte, amint hazaértünk - emeltem a tekintetem a plafonra. - De örülök neki, hogy mindig előttem jár egy lépéssel.
- Hát még én mennyire örülök neki - kerekedett felém vigyorogva. - Tegnap megígértem, hogy minden reggeled csodás lesz. Itt az ideje teljesíteni az ígéretem.
Értelmezni sem tudtam azt amit mondott, mert már az ajkai az enyémeken voltak. Ajkaim tökéletesen tapadtak az övére, mint ha csak két puzzle darabok lennének, amiket most összeillesztettek. Kezeimet összekulcsoltam nyakán, s közelebb húztam magamhoz. Szenvedélyesen túrtam göndör fürtjei közé, amire halk morgással válaszolt. Egyik kezébe még mindig az arcomat, míg a másikkal az oldalamat fogta a mellkasomnál, és hüvelykujjával finoman végigsimított az anyagon. Ajkaink erőlködés nélkül forrtak össze, és leheletünk is túl könnyen keveredett. Gyengén beleharaptam felső ajkába és meghátráltam, mielőtt ismét a szájára tapasztottam a számat.
- Azt hiszem megőrülök érted. Magadba bolondítottál Ann. Szeretlek - zihálta az ajkaimba, majd újra lecsapott rájuk.
- Mind őrültek vagyunk. Mi viszont, csak még örültebbé tesszük egymást! - sóhajtoztam ajkain.
Pimasz mosoly terült szét ajkain, szemeit egyenesen az enyéimbe fúrta. Nem csókoltuk egymást, szemeink rabságában voltunk. Ujjaink játszottak egymás testén. Lefuttattam hasán a kezemet, ami centikre volt az enyémtől, és ujjaimmal a bokszerének szegélyén simítottam végig. Kezemet az anyag alá csúsztattam, a háta ívbe feszült, és olyan közel húztam magamhoz, amennyire lehetséges volt. A nyakamra tapasztotta száját, ahol olyan finoman ért hozzá a bőrömhöz, hogy alig éreztem. Szorosan kulcsoltam teste köré a lábam, csípőm neki nyomtam, és nyilvánvalóvá vált, hogy ő is akar engem. Izgatottan húztam végig ujjaimat az alsóneműjén ismét. Halk sóhaj szakadt fel belőle, mikor hozzáértem férfiasságához az anyagon keresztül. Mindkét kezemmel megfogtam a bokszerét és lehúztam róla, ameddig tudtam ilyen pózban. Nyaka köré fontam karjaimat, míg ő teljesen lerúgta magáról az alsóneműt.


                                                                       ***

Egy álom, egy rohadt felkavaró álom volt. Annyira valósághű volt, én tényleg éreztem magamon Ash csókjait, érintéseit. Elgondolkodtam már az épelméjűségemen is, amiért kínomban ilyen szexuálisan túlfűtött álmom volt vele.
Felháborodottan ültem az autóban. Luke, és a többiek, kivéve Asht, velem tartottak a stúdióhoz.
Még mindig a képzeletem hatása alatt voltam. Viszont ami még szarabbul esett, Ash jelenlétének hiánya. Cal szerint az éjszakát sem töltötte otthon, ami még nyugtalanabbá tett. Nem ismerem olyan régóta, ezért nem is tudom, hogy ilyenkor mit tesz. Csak remélni tudom, hogy nem abba a csoportba tartozik, akik mérgükben berúgnak, majd felszednek egy csajt. Az estét nem töltötte otthon, ami lehetségessé teszi, a teóriám valóságát.
- Most már tényleg fejezd be a duzzogást, mert már idegesít - lökött ki gondolataim közül idegesen Calum.
- Nem duzzogok! - vágtam vissza foghegyről.
- Ó dehogy nem - húzta el a száját. - Mióta megjelentünk, és láttad, hogy Ashton nincs velünk, duzzogsz.
- Nem érdekel Ash - fordítottam felé a dühös tekintetem. - Tőlem aztán azt csinál, amit akar. Remélem nagyon jól szórakozik valamelyik kis csajával.
Cal és Mike, visítva röhögtek fel mellettem a hátsóülésen. Mérgesen kapkodtam a fiúk között a fejem, és felváltva ütögettem a vállaikat. Luke és Eva, szintén nevetve ültek elől.
- Az utat figyeld Hemmings - szóltam rá dühösen, de csak megrázta a fejét és nevetett tovább.
- Hannah, ezt te sem gondoltad komolyan, amit az előbb mondtál - mosolygott rám Cal. - Pont Ash, nem az a fajta, aki csak úgy szórakozik a lányokkal.
- Igen? Vajon miért nem tudom ezt elhinni? Talán azért, mert nem is ismerem igazán? Azt sem tudom hol van? Hol kellene keresnem, hogy megbeszéljük a dolgokat? - fújtattam idegesen.
- Nyugodj már le Hercegnőm - nyugtatgatott Mike. - Nincs baja Ashtonnak, és nincsenek csajok körülötte. Senkivel nem csalt meg. Nekem elhiheted.
- Miért vagy ebben annyira biztos? Haa? - fogtam meg az állát idegesen.
- Állj már le - húzott a karjai közé Cal. - Még ma kifogtok békülni.
- Mi a francot tudtok ti, amit én nem? Miért vagytok ebben annyira biztosak? - sziszegtem mérgesen a fogaim között.
- Elég!!! - taposott a fékbe Luke, ami következtében mind előre dőltünk. - Fejezd már be a hisztit Hannah. Kibaszottul idegesít már. Te is tudod, hogy semmi nem igaz abból, amit írtak rólad. Ezért rohadtul ne idegesíts, mert úgyis kibékültök, amint felfogja, hogy semmi nincs köztetek. Te is ismered Asht, úgyhogy ülj meg a seggeden, és maradj csöndbe addig, amíg oda nem érünk. Inkább gondolkozz azon, mit fogsz mondani Carl-nak! - fordult előre a kormányhoz.
Szótlanul maradtunk mindannyian. Luke, ideges lihegése töltötte be csak a kocsit. Teljesen lemeredtem, attól ahogy Luke kikelt magából. Sosem beszélt még így velem. Pislogva bámultam a fiú tarkóját, amit idegesen vakargatott. Egy mély sóhaj követően ismét a gázra lépett.
A mellettem ülő két fiúra sandítottam, akik kezüket a szájuk elé rakták, hogy visszatartsák a nevetésüket. Eva aggódó arccal kémlelt, de egy mosollyal lenyugtattam. Viszonozta, majd visszafordult az ülésben.
Csendben tettük meg a maradék utat. A két bolond mellettem, ahogy kitették a lábuk az autóból, leguggoltak a földre és nevetni kezdtek. A szemeim forgattam rájuk, és kikerültem őket. A távolban már kiszúrtam a fiúkat, és Allisont. Mosolyogva intettek felénk. Eva felrángatta a fiúkat a földről, majd elindultunk.
- Sziasztok - öleltem át Christ és Nath-et egyszerre.
Jace csak egy kis mosolyt ejtett felém, amit én is viszonoztam.
- Fiúk, hagy mutassam be a barátnőm, ő itt Eva - húztam magam mellé mosolyogva a lányt.
- Sziasztok - intett nekik csábosan mosolyogva.
- Szia - lépett elé Chris, és kézfején csókolta.
- Nath - lépett elé a fiú, majd leutánozta Chris tettét.
Szegény Eva, ennél pirosabb már nem is lehetett volna. Mikor már a fiúk rég elengedték a kezét, ő még mindig ugyan abban a pózban tartotta.
- Na jó fiúk, ne csábítsátok el az istennőm - karolta át a lány vállát nevetve Mike.
Eva szemei egyből életre keltek, és a színét is visszakapta.
- Mondtam már - csapkodta a táskájával. - Nem vagyok az istennőd. Soha nem is leszek, te perverz kisfiú.
- A kor nem számít már a mai világban - védekezett Mike.
Eva a fejét rázta értetlenkedve, mélyeket sóhajtozott és próbálta lenyugtatni magát, mielőtt olyanokat mond, amit később megbánhat.
Allison nevetve belém karolt, és az épület felé vettük az irányt. Légzésem egyre szaporább lett, minél közelebb kerültünk a bejárathoz. Nagyokat sóhajtva próbáltam összeszedni a gondolataim.
Erősnek kellett maradnom, nem ijedhetek be az utolsó pillanatban. Elhatároztam, hogy mindent megteszek a célom érdekében, s kerüljön az bármibe.
Csendben sétáltunk a hosszú folyosón. Néhány ismerős arc néha felbukkant, és mosolyogva köszöntöttek minket. Luke, Eva, és a két észlény levált tőlünk a menedzserük irodája előtt. Luke megígérte, amint végeztek utánunk jön, de maradásra bírtam. Nem akarom, hogyha bármi is rosszul sülne el, neki baja származzon belőle.
Megálltunk az Carl irodája előtt. Undorral néztem a névtábláját az ajtaján.
Ismerem őt, jobban mint bárki hinné. Minden ember felnéz rá, a hatalma, a pénze, és a sikere miatt. De engem ezek hidegen hagynak. Számomra, csak egy undorító féreg, aki képes cserbenhagyni a másikat, és magára hagyni a legrosszabb időszakában. Az a sok bántó szó, amit el kellett viselnem tőle, örökre az eszembe vésődtek. Viszont a célom elérésben, őt kell magam mellé állítanom.
Allison halkan kopogott az ajtón, majd egy udvariatlan morgás hallatott a bent tartózkodó személy.
Óvatosan félre toltam Allisont, és lenyomtam a kilincset. Egy lökéssel kitártam az ajtót, s belibbentem rajta.
Irodája semmit sem változott az évek során. Ugyanazok a fehér falak, és fehér bútorok voltak a szobában.
- Hannah - szólalt meg rekedtes hangján az íróasztala mögül. - Rég nem láttalak, kedvesem.
- Hagyjuk a álszenteskedést légyszives. Nem vagyok kedves számodra - intettem le kimérten.
Allison oldalba bökött, mire értetlenkedve bámultam rá. Eltátogott egy Megőrültél? mondatott, de leintettem őt is.
- London előnyödre vált. Kinyílt a kicsi szád - mosolygott elismerően rám. - Üljetek le! - mutatott a fehér kanapéra.
A fiúk egyből kényelembe helyezték magukat, Allisonnal együtt. Lassan sétáltam én is kanapéig, és magabiztos pozícióba vágtam magam. Nem engedhettem meg magamnak, hogy meginogjak. A lehető legridegebb álarcom öltöttem fel, amit az évek során sikeresen kifejleszthettem. Senki nem tud áthatolni ezen arcok között.
- Carl, gondolom már értesültél a fiatalok tervéről - kezdett bele Al, mikor Carl csatlakozott a társaságunkhoz.
- Hallottam - kortyolt bele az italába. Nem ültem messze tőle, s innen is éreztem az olcsó Whisky szagát. Hiába volt temérdek pénze, az italból mindig is a legszarabbat választotta világ életében.
- Szeretném, ha elgondolkodnál rajtuk. Szerintem nagyon sok lehetőség rejlik bennük - folytatta Al, de abba is hagyta, amint Carl nevetni kezdett.
- Lehetőség? Majd azt én eldöntöm - nézett szúrós szemekkel Al-re. - Mégis mit hisztek? Három év után, feltudtok támasztani egy olyan bandát, akik már rég a feledés mocsarába kerültek? Senki nem kíváncsi már rátok, rég elfelejtette mindenki, hogy valaha létezett a Raven - nézett ránk lekezelősen.
Jace kezei mellettem ökölbe szorultak, gyorsan rátettem kézfejem az övére. Szemem sarkából láttam, ahogy rám pillant, de nem néztem rá. Kitartóan álltam Carl, kihívó tekintetét.
- Úgy látszik nem hiszel a képességeinkben - szúrtam a tekintetem az övébe. - Tökéletes csapatott tudunk alkotni. A múltban is együtt tudtunk működni mi négyen, s ugyan úgy a jövőben is együtt tudunk. Senki nem ítélkezhet felettünk anélkül, hogy hallott volna minket játszani. Van bennünk kitartás, és akart erő, újra eltudjuk érni azt, amit Haydennel értek el a fiúk.
- Tudod, hogy Haydent nem tudod pótolni! - horkant fel nevetve. - Miért akarod ennyire ezt az egészet? Hayden halott, ahogy a zenekar is vele együtt. Nem tudsz a helyére lépni Hannah.
Izmaim megfeszültek a lenéző tekintete láttán. Legszívesebben felálltam volna, s egy jól irányzott pofont adtam volna neki.
- Nem akarok a helyére lépni. Sokkal több leszek, és jobb, mint valaha Hayden volt. A siker kulcsa én vagyok, a hangom és a képességeim. Te sem tagadhatod le azt, hogy mindig is jobb voltam nála. És most eljött az én időm, hogy megmutassam mire vagyok képes - dőltem hátra a kanapén, miközben a szemeibe néztem.
Féloldalas mosolyra húzta a száját, és elégedetten méregetett. Már a puszta nézésétől is a hányinger kerülgetett.
- Mindig is kételkedtem abban, hogy az én vérem vagy. De most, hogy látom ezt az éned, a magabiztos, könyörtelen, és kihívó személyiséged, egyre büszkébb leszek rád - emelte vigyorogva újra szájához a poharat.
- Nagyon jól tudom, hogy sosem élvezhettem a kegyeid, Papa - hangsúlyoztam ki az utolsó szót. - Mindig is Haydent tekintetted az unokádnak, rólam pedig tudomást sem vettél. Viszont mostanra változtak a dolgok. Elfogom érni, hogy engem támogass, ha akarod, ha nem.
- Ennyire biztos vagy a dolgodban?
- Biztosabb nem is lehetnék - mosolyodtam el.
- Akkor tegyél próbára, most azonnal lemegyünk a próbaterembe, és ha elsőre letudtok nyűgözni, akkor nincs kifogásom az ellen, hogy átgondoljam a szerződést - tette le a poharát a dohányzóasztalra majd felállt.
Őszintén? Megijedtem. Évek óta nem zenéltem a fiúkkal, és most is úgy jöttünk ide, hogy egyszer sem próbáltunk el egy számot sem. Ijedten néztem a többiekre, akiknek az arcáról ugyanúgy leolvasható volt a félelem, kivéve Jace arcáról. Komoly tekintettel figyelte Carlt, aki épp telefonált valakivel.
- Nem lesz semmi baj - szorította meg a kezemet. - Ti se aggódjatok - fordult a két fiú felé. - Jók vagyunk együtt. Még ha nem is próbáltunk együtt évek óta, az eszünkben, a vérünkbe ivódtak már a dalok. Csak koncentrálnunk kell.
- Most vagy soha ! - csapta össze kezeit Nath, és felállt a kanapéról.
- Csak nem kétségbeestél Hannah? - fordult felém Carl, amint lerakta a telefont. - Ha annyira jó vagy, és remekül tudsz együtt dolgozni a fiúkkal, akkor ez semmiség neked, hogy felkészületlenül előadjatok egy számot.
Elhúztam a számat a mondatai után. Elengedtem Jace kezét, felálltam és szemébe néztem maga a sátánnak.
- Induljunk. Majd meglátjuk ki nevet a végén - indultam el az ajtó irányába.
Kitártam az ajtót, s három kíváncsi alak esett be a küszöbön.
- Fiúk - néztem le a srácokra mérgesen. - Mondtam, hogy maradjatok ki ebből.
- Nem bírtam tétlenül ülni és várni - állt fel Luke és leporolta magát.
Eva a háttéreben állt, feszülten méregette az arcom.
- Menjetek a dolgotokra - állt mellém Carl, majd arrébb lökte a fiúkat, s kiment az ajtón.
- Velünk jönnek - szóltam utána, de csak megrántotta a vállát.
Kifújtam a levegőt, s utána indultam. Chris és Nath csatlakozott mellém, megfogták két oldalról a remegő kezeimet. Szorítottam fogásukon, próbáltam lenyugtatni az ezerrel verő szívem.
Óráknak tűnt, amíg elértük a próbatermet. Carl levágta magát egy székre, és a hangszerekre bámult.
Biccentettem a fiúknak, akik körém gyűltek.
- Mit adjunk elő? - esett pánikba Nath.
- Baszd ki, honnan tudjam - pánikolt Chris is.
Jace idegesen kapott a két fiú vállába, akik összerezzentek érintése alatt.
- Egyetlen egy szám van, amit akármilyen próba nélkül eltudunk játszani, amit Hannah is tökéletesen tud. Nagyon jól tudjátok melyikről beszélek - mondta elszántan Jace ránk pillantva. - Nem gyengülhettek el a nyomás alatt. A mi dalaink, senki sem tudja jobban eljátszani nálunk. Hannah pedig ismeri mindet mint a tenyerét. Csak annyi kell, hogy bízzunk egymásba. Menni fog?
Mind bólintottunk egyet, majd szoros ölelésbe fontuk magunkat. Elengedtük egymást, és elindult mindenki a helyére. Jace és Chris a gitárokhoz indult, Nath pedig a dobokhoz.
Lábaim mintha ólom súlyt cipeltek volna, olyan nehéznek éreztem őket. Remegve álltam a mikrofon elé. Ajkaim remegtek a bizonytalanságtól, felemeltem a fejem, s tekintetem egyből találkozott Luké- val.
Mélyen a szemeimbe nézett, megértettem sugallatát. Megtudod csinálni! 
Mosolyra húztam az ajkaim, tekintetem pedig Carlra szegeztem.
Felemeltem a kezem, intettem a fiúknak. Félelmem elmúlt abban a pillanatban, amikor a mikrofont a kezembe vettem.
- Sikerülni fog! Én vagyok a legjobb! - húztam még szélesebb mosolyra az ajkaim gondolatom alatt.

Hittem valamiben, mely oly távoli
Mintha én is ember lennék
   És megtagadtam a reménytelenség érzését
Mely bennem él, bennem él


Minden ígéret ellenére, amit tettem
Cserbenhagytalak
Hittél bennem, de én összetörtem


Nem maradt semmim
Nem érzek mást, csak ezt a kegyetlen elvárást
Melybe mind belebukunk
S most elvesztem a Paradicsomban


Bármennyire is szeretném, hogy ne létezzen a múlt
Létezik
    És bármennyire is szeretném azt érezni, hogy ide tartozom
Ugyanolyan rémült vagyok, mint te


Nem maradt semmim
Nem érzek mást, csak ezt a kegyetlen elvárást
Melybe mind belebukunk
S most elvesztem a Paradicsomban


Elfutok, elfutok
Egy nap majd elmúlik ez a fájdalom


Űzd el
Ezeket az árnyakat
Mert nem hagynak nekem nyugtot


Nem maradt semmim
Nem érzek mást, csak ezt a kegyetlen elvárást
Melybe mind belebukunk
S most elvesztem a Paradicsomban


Egyedül maradtam, elvesztem a Paradicsomban






Hangom tisztábban csengett, mint valaha. Akartam azt az átkozott szerződét, ezért mindenem beletettem ebbe a dalba. A szívemet, a lelkemet, az életemet. Mindenünk egyszerre dolgozott a fiúkkal. A hangom, az ütemek, minden a helyén volt. Olyan volt, mintha mindennap elpróbáltuk volna ezt a számot ezerszer. Pedig nem így volt.
Feszülten figyeltem Carl arcmimikáját. Homlokán a ráncok ide oda szaladgáltak. Többször is végigmért mindegyikünket. Semmi jelet nem láttam rajta. Se jót, se rosszat, ami nagyon dühített. 
Jace karolta át a vállam, s kérdően meredt a férfira. 
- Ennyire magával ragadott a játékunk, hogy beszélni is elfelejtettél? - kérdezte pimasz mosollyal az arcán a fiú. 
Carl tekintete megállapodott a fiúén, majd rajtam. Lassú, komótos mozdulatokkal kelt fel a székből. 
Idegtépő járkálásba kezdett a terembe. Minden egyes lépése, ami visszhangzott a csendbe burkolt terembe, riadtabbá tette a szívemet. Jace karjaiba kapaszkodtam, az idegesétől elgyengülni éreztem a lábaimat. 
Megköszörülte a torkát Carl, s ránk vezette cseppet sem nyugodt szemeit. 
A torkom kiszáradt, és izzadni kezdtem tehetetlenségemben. Minden pillantásából leszűrtem a választ. Nagyon jól ismerem, hiszen a nagyapám.
Nem sikerült...

5 megjegyzés:

  1. Oh, basszus. Lehet, hogy mondtad, hogy a nagyapja Hannah- nak, de woooow! Nem emlékeztem rá! :D
    Istenem, pedig azt hittem, tényleg nem álmodik! Olyan jó lett volna! :( És az, hogy nem sikerült? Ah, teljesen felborzoltad a kedélyeket, remélem, mihamarabb hozod a következő részt, és megtudhatjuk az ellenkezőjét. Hannah- nak biztos nagy tehetsége van, akár srácokkal, akár nélkülük. :)

    Hatalmas ölelés,
    Brynn c:
    Ui: Szerintem sem csalná meg Ash Hannah- t. Nagyon aranyosak együtt <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem, eddig nem említettem :) Ma nagyon rákattantam az írásra, lehet holnap este kint is lesz :) Tudod, kell egy kis izgalom a végére mindig :D
      Ölellek én is :P
      Sofiaa ^^

      Törlés
  2. Nagyon jo lett mint mindig :) varom a folyti :3

    VálaszTörlés
  3. Nagyon jól írsz! Várom a következőt! ☺��

    VálaszTörlés
  4. Várom a folytatást :-) és a másik blogodob is !!! :-) <3

    VálaszTörlés