2015. augusztus 15., szombat

08. " Itt vagyok melletted "


Sziasztok! :) 
Nem szoktam rész elé írni soha, de most kivételt szeretnék tenni. Egy nagyon nagy kérésem lenne! :) Szeretném, ha minél többen írnátok megjegyzéseket, a történettel kapcsolatban. Persze örülök az eddig hozzászólásoknak is, de kíváncsi lennék a többi olvasóm véleményére is, hogy milyennek találják a blogot. Én is olvasok blogokat, és néha nekem is nehezemre esik írni megjegyzést a végére, pedig nem megerőltető munka lenne. Egyszerűen lustaság kérdése nálam xD Na de nem rólam van szó. :D Akinek egy kicsit is tetszik a blog, attól szeretnék kérni egy pár szavas véleményt :) Nem vagyok az a fajta, aki megszabja, hogyha nem jön 10 comment, akkor nem lesz addig rész. Ilyenről szó sincs xD Cserébe, inkább a következő rész extra hosszú lesz. Áll az alku? xD Mindenféle megjegyzést elfogadok, nem vagyok az a kiakadós típus. Max akkor, ha nagyon ócsárolnak. Na, de nem is húzom tovább a szót, és remélem veszitek néhányan ezt az icipici fáradtságot. :) Nagyon örülnék neki. Mindenkinek kellemes olvasást! :) 
Sofiaa^^






Hannah Ashwin


Már rég elfelejtettem, milyen amikor az ember, idegösszeomlás szélén áll. Agyam kattogott különféle további opciókon, hogy most  mi lesz velünk. Kezeimet már nem tudtam egy helyben tartani, annyira remegtek a dühtől, ahogy Carl tekintetét figyeltem.
Jace arca semmilyen változást nem mutatott. Ugyanazzal a féloldalas mosollyal mérte végig, az előttünk álló férfit. Kezeinket összekulcsolta, és erősen  megszorította a remegő ujjaimat. Luke, és a többiek is feszülten figyeltek a háttérben. Az idegtépő várakozás mindenkiben idegességet keltett. Chris és Nathan mellénk álltak, mind a négyen átkaroltuk egymás vállát sorban, s vártuk az ítéletet. Carl tekintette végleg megállapodott rajtunk. Lassú léptekkel sétált elénk, komoly tekintetét rajtunk tartva. Mikor végleg megállt előttünk, a kék szemeit rám szegezte.
- Egyetlen esély. Mutasd meg, hogy te egy igazi Ashwin vagy, aki bármit eltud érni - szólalt meg rekedtes hangján, egy mosoly kíséretében.
A lélegzetem is elállt szavai után, szám tátva maradt, pilláimat lecsukni sem mertem. Szívesen magamba csíptem volna, hogy biztos megint álmodom, de nem volt szükség rá. Jace pillanatok alatt emelt a magasba, és pörgetett meg a levegőben, széles mosollyal az arcán. Vigyorogva tettem a két kezem a vállára fordulás közben, s mosolyát figyeltem, amit már olyan rég láttam. Óvatosan helyezett vissza a földre, majd szoros ölelésben forrtunk össze. Hátulról hirtelen ölelt át sok kéz, ami Chris és Nath karjai voltak. Kacagva tűrtem a fuldokló öleléseket. Kibontakoztam az ölésükből, és egyetlen személyt vettem célba, akinek mindennél jobban vártam a dicséretére. Hosszú lábait szélsebesen szelte felém, amire én is megszaporáztam a lépteim. Nevetve ugrottam Luke ölébe, lábaimat összekulcsoltam dereka körül, s fejem a vállába fúrtam.
- Megcsináltad - suttogta a fülembe a hajamat simogatva. - Tudtam, hogy sikerülni fog. Büszke vagyok rád.
- Köszönöm - törtek fel örömkönnyeim a szemeibe nézve. - Köszönöm - öleltem át szorosabban a nyakát.
Miután leszálltam Luke-ról, körbe ölelgettem mindenkit. Mosolyom levakarhatatlan volt, és büszkén húztam ki magam.
- Ugye tudod, hogy sokat kell majd dolgoznod, ha tényleg egy új Ravent akarsz összehozni? - lépett elém Carl.
- Tudom. Minden figyelmem csak erre fogom fordítani - feleltem határozottan.
 Elnézett mellettem, és biccentett a fiúknak, hogy jöjjenek mellénk. Szorosan mellém álltak, mind a férfi további mondandójára vártunk.
- Össze kell hoznotok egy új dalt. Nem debütálhatok egy régi dallal. Ha tényleg valami újat akartok csinálni, háttérbe kell szorítani a régi dalokat - vezette tekintetét át a csapatunkon. - Az őszi fesztiválig kaptok időt. Ott fogtok újra színpadra állni, mint a Raven. Ezek a féleszűek lesznek a főattrakció, előttük fogtok fellépni - nézett Luke-ra és a többiekre.
A idegeim elpattantak a kijelentése után. Ez az egész egy terv volt a részéről. Hogy lehettem ilyen ostoba, hogy nem jöttem rá korábban? Világ életében egy számító ember volt, ami az évek során semmit nem változott. Már akkor fel kellett volna tűnnie, amikor olyan gyorsan belement a találkozóba. Mindig is hasznot akart húzni belőlem, és a bátyámból. Sosem érdekelte, hogy az unokái vagyunk, egyetlen egy percig sem viselkedett úgy, mint bármelyik nagyapa.
- Te teszteltél minket - fontam össze karjaim a mellkasom előtt.
- Parancsolsz? - nézett rám vigyorogva Carl.
- Jól hallottad. Tesz-tel-tél - szótagoltam le a szót. - A te fejedben már rég eldőlt a sorsunk. Ez a kis előadás pedig, csak egy kis színjáték volt. Csak szórakoztatott igaz, hogy mennyire akarom ezt, és te tudtad bármire képes lennék a célom érdekében? Élvezted, hogy úgy ugrálok ahogy te fütyülsz. Tetszett, hogy ideg összeroppanást kaptam majdnem.
A ritka őszes hajába túrt, majd nevetni kezdett. De ez nem olyan ártatlan nevetés volt, sokkal inkább hasonlított egy ördögi felkacarászásra.
- Nagyon is tisztában voltam azzal, hogy milyen portéka is vagy Hannah. Mikor megkaptam az információkat a kis tervedről, már akkor eldöntöttem, hogy a magasba emellek téged. Hiszen a Raven alakulásakor is, téged akartalak a frontembernek, de anyád nem engedte a korod miatt. Tisztában vagyok a képességeiddel, és hatalmasat profitálhatunk belőled.
- Egy portéka mi? Mindig is tudtam, de a te szádból hallani, undorító - néztem fel rá lenézően. - Benned egy cseppnyi szeretet sincs, csak a pénzre tudsz gondolni. Ahogy a saját unokádat is, csak egy pénzforrásnak tekinted.
- Ilyen a mai világ kedvesem. Pénz beszél. De ne panaszkodj nekem, mert az a szép kis összeg, ami minden hónapban a számládra megy, ebből a pénzéhes természetemből szerzem.
- Nem! - néztem rá hitetlenkedve. - Azt a nagyi küldi, amíg nem lesz rendszeres keresetem. Soha nem kaptam tőled egyetlen fillért sem.
- És te ezt elhitted? Kedvesem, mióta Londonba mentél én álltam minden kiadásod, az egyetemet, a lakásod, a nem kevés költőpénzed. Most pedig itt az ideje, hogy visszafizesd a formás kis kinézeteddel, és a hangoddal - vigyorgott le rám.
Tudtam, hogy a családom minden egyes tagja egy rohadék, de most amint ki lettek mondva, az el nem mondott szavak, rendesen lesokkoltam. Sosem volt olyan a mi életünk, mint más átlagos családé. Apám nem ismerem, Anya pedig mindig is a munkájára koncentrált, ránk alig szánt időt. Ahogyan Carl sem, sosem tekintettem rá, mint egy nagypapa. Inkább egy öregemberként néztem rá, aki null 24-ben dolgozik. Az egyetlen személy, aki törődött velem az a nagyi volt. Vele nőttem fel szinte, ő volt mellettem minden percben, amikor Anya magunkra hagyott minket. Én csak egy átlagos családra vágyok, ahol nem kezelnek egy értékes áruként, ahol szeretnek, és tisztelnek. Szívesebben lennék inkább, egy átlag dolgozó kereső nő, aki mellett egy nagyszerű család áll, mint ilyen pénzéhes embereket nevezzek a családomnak.
Számat különféle szitkok akarták elhagyni, de Jace és Allison megragadták a karom, és arrébb húztak Carltól.
- Carl, akkor a részleteke megbeszéljük még. Szervezek a fiataloknak egy fotózást, és egy termet kisajátítok az épületben, ahol tudnak próbálni - fordult felé Al.
- Holnaptól elkezdhetik a munkát. Nem sok idő van már a fesztiválig. Visszahívatom a plakátokat, addigra legyen meg a fotózás, és feltüntetjük őket is rajta a 5 Seconds of Summer-rel, mint előzenekar. Valamint tartaniuk kell egy interjút is, hogy új formációban összeállt a csapat - tekintett a mobiljára közben, majd elhagyta a próbatermet.
Szemeim vérben forogtak, és megfordultam abba az irányba ahová ment. Tenni akartam egy lépést, de Jace visszarántott.
- Eresz! - sziszegtem idegesen.
- Megkaptuk amit akartunk, és engem rohadtul nem érdekel semmi más tényező. Te se dühöngj, inkább örülj.
- Ne dühöngjek? Jace - kiáltottam rá. - Nem hallottad miket mondott? A saját nagyapám, csak a pénzt látja bennem, semmi mást. Már rég el is tervezte, hogy miként fog hasznot húzni belőlünk. Szerinted ezek hallatán nyugodt tudok maradni? Mert kurvára nem! - túrtam bele a hajamba idegesen.
Lábaimat jártattam, s többször is élesen fújtam ki a levegőt. Le kellett nyugodnom, mert úgy éreztem szétrobbanok az igazság ismeretében.
- A lényeg, hogy belement. Senkit nem érdekel, mennyi pénzt akaszt le rólatok. Csak az érdekeljen, hogy végre ott leszel majd, ahová mindig is tartoztál. A színpadra - érintette meg Cal finoman az arcom. Kezei közé vette egyik oldalról arcom, míg hüvelykujjával nyugtatóan simogatta arccsontom. Régebben, amikor feszült voltam, és Luke nem volt a közelben mindig így nyugtatott meg. A módszere most is beválni látszott.
- Igazad van - sóhajtottam nagyokat, s hagytam ujját dolgozni az arcomon.
Nyugodtság töltött el, már lábaim sem mozogtak idegességemben.
- Jól van, most hogy lenyugodott mindenki. Figyeljetek rám egy kicsit - rendezett egy körbe minket Al. - Amíg ti dühöngtetek, én intézkedtem. - mutatta fel mobilját. - Holnaptól az A szárny 2-es próbatermében próbálhattok. Szabad bejárást intéztem el nektek, akkor jöttök mentek amikor akartok, feltéve ha jól haladtok a dallal. Bízom bennetek, mind a négyen írtatok már dalokat külön külön. Együtt pedig 100%, hogy sikerülni fog - fürkészte a tekintettünket.
- Isten vagy Al - ölelte meg nevetve Chris a nőt. - Srácok - fordult felénk. - Mindent bele?
- Mindent! - mondtuk egyszerre mosolyogva.
Rendezett levegővétellel, és arccal döntöttem neki a hátam Luke mellkasának. Kezeit a derekamra vezette, s összekulcsolta a hasam előtt ujjait.
- Most már minden rendben van. Megnyugodtál? - lehelte szavait a fülembe suttogva.
- Nyugodtabb lennék, ha itt lett volna Ashton is - biggyesztettem le ajkaim. - Az elmúlt pár napban, úgy képzeltem el ezt a pillanatot, hogy itt van mellettem, és az utolsó szuszt is kiölelem belőle, ha Carl beleegyezik.
Halkan kuncogott bele a fülembe, mire én csak értetlenkedve néztem rá. Bohókásan megrázta szőke tincseit, majd nevetve arcon puszilt. Érdeklődve figyeltem arcát, próbáltam rájönni mi olyan vicces azon amit mondtam. Ennyire vicces lenne a szenvedésem? Vagy ő tud valamit, amit én nem?
Grimaszokat vágó arcomon még nagyobb nevetésbe kezdett, majd megragadta a csuklóm.
- Meg kell ünnepelnünk, hogy sikerült. Úgyhogy elmegyünk valamerre. Nincs kifogás, nincs hiszti. Jössz és kész. Hidd el, örülni fogsz nagyon - vigyorgott teli szájjal.
Felelni sem volt már időm, húzott maga után. Annyi időt adott még, amíg elköszöntünk a többiektől, majd Cal, Mike és Eva társaságában elhagytuk a stúdiót.
Próbáltam kiszedni a fiúktól, hogy hová is tartunk, de semmilyen információval nem akartak szolgálni. Duzzogva ültem Mike és Cal között ismét, szemeimmel gyilkos pillantásokat küldtem feléjük.
- Eva - szóltam ingerülten a lánynak. - Te vagy a legjobb barátnőm. Legalább te mond el, hogy hová megyünk. Kérlek - rebegtettem szempilláim felé.
- Nem hat meg a pillantásod. Számon lakat van - fordult hátra felém.
- Ha nem árulod el, kiraklak a lakásból.
- Akkor odaköltözöm a fiúkhoz - vont vállat mosolyogva.
- Istennőm, a szobám mindig tárva nyitva áll előtted - vigyorgott Mike a lányra.
- A helyedben kétszer is átgondolnám. Nehogy álmodban, levágjam a szép kis hajad - mutatott ujjaival ollós mozdulatokat. Mike nagyot nyelt mellettem, majd hátra dőlt az ülésen.
Nem firtattam tovább a dolgot, hajthatatlanok voltak. Pár perc elteltével szembesültem a szörnyű igazsággal, hogy a kikötőbe érkeztünk.
Gombóc keletkezett a torkomon, ahogy a jachtokat és hajókat néztem. Amit a legjobban utálok mindennél jobban a világon, az a hajókázás. Mindig is tengeribeteg voltam, és irtóztam a hajóktól. Legnagyobb félelmem, hogy felborul, léket kap és miegymás. Lehet kicsit sokszor néztem meg a Titanicot, ezért rettegek annyira. De nincs az az ember, akiért én feltenném a lábam egy hajóra.
Kezeimmel markolt az ülést, miközben Cal próbált kirángatni a kocsiból.
- Soha! - ordibáltam a nevető fiúra, aki lábamnál fogba húzott kifelé. Hason feküdtem már a hátsó ülésen, ujjaimat pedig belevájtam az anyagba.
- Ne legyél már kislány Ann - nyitotta ki a fejem felőli ajtót Eva. - Le kell győznöd a félelmeid - kacsintott rám, majd lassan lefejtette ujjaimat. Cal abban a pillanatban rántott rajtam, majd amint kint voltam a kocsiból a vállára vett.
- Eressz el Calum. Nagyon jól tudjátok, hogy rettegek minden járműtől, ami a vízen jár - csapkodtam a hátát.
- Egy kicsit arrébb ütögess, nagyon viszket a hátam - röhögött.
- Kérlek titeket. Nem akarok felmenni egy hajóra sem - könyörögtem mindenkinek, de elengedték a fülük mellett.
Feladtam! Unottan lógtam Cal vállán, s kínomban az emberekre mosolyogtam, akik értetlenkedve néztek engem és Calt. Szánalmas látványt nyújthattam, ahogy lógtam a fiún.
Egy nagyobb hajóhoz érkeztünk, feltekintettem a vállam mögül, és szúrós szemekkel mértem fel a helyzetem súlyosságát.
- Itt akartok enni vagy mi? Soha nem fogok belemenni, ha csak nem akarjátok, hogy lehányjak mindenkit - horkantam fel nevetve.
- Pedig ide jöttünk, te pedig szépen velünk jössz. Cal addig nem tesz le, amíg fel nem értünk - szólt rám Luke, amint elértük a bejáratott.
- Cal kérlek, könyörülj rajtam. Nagyon félek - szipogtam a fiúnak, aki csak feljebb dobott a vállán, és Luke nyomába eredt.
Minden vendég, aki a hajón volt, engem nézett. Arcom már pirosban pompázott a szégyentől. Minél beljebb haladtunk a hajón, a gyomoridegem annál nagyobb lett. Szédülni kezdtem, szemeimet pedig erősen összeszorítottam. Még csak látni sem akartam, hogy fent vagyok ezen a halál hajón.
Éreztem, hogy lépcsőn megyünk fel, mert Cal térde súrolta a lelógó lábam.
Lépett még pár lépést, majd hirtelen megállt.
- Készen állsz, hogy lerakjalak? - bökte meg az oldalam.
- Nem! Ha most leraksz, én abban a pillanatban összesek. Vigyél haza, és esküszöm bármit megteszek amit kérsz - markoltam meg a pólóját hátulról.
- Sajnos itt kell hagyjalak - kuncogott fel s éreztem, hogy lassan lerak a földre.
- Mi az, hogy itt hagytok? Esküszöm mindegyikőtöket kifogom nyírni - morogtam amint lábaim földet értek.
Kezeimet a szemem elé raktam, lábaim pedig remegtek mint a kocsonya.
Karok fonódtak a derekam köré, erősen tartva, hogy ne essek össze. Nem mertem elvenni a kezem az arcomtól. Életemben nem féltem még így, mint most.
- Na akkor mi mentünk - pöckölte meg Luke az orrom. - Szerintem most már szólalj meg, mert a végén még kórházban köt ki Hannah.
- Mi van ? - emeltem el a kezem a szemeim elől, de nem nyitottam ki őket.
Derekamon pihenő kezek tulajdonosa, lassan fordított maga felé. Kezdett összeállni a kép, miért is vagyok itt, és ki van a hátam mögött. Egy pillanatra megálltam előtte, vacillálva de kinyitottam a szemeim. Mosolyogva figyelte a zavart arcom. Lassan kinyújtotta kezeit, amibe én egyből belecsúsztattam az enyéimet.
- Miért nem tudtunk a száraz földön találkozni? - kérdeztem remegő hangon, miközben magamhoz öleltem, s jobban szorítottam pólóját a hátán.
- Nem kell félned. Itt vagyok melletted. Nem fogunk elsüllyedni, sem felrobbanni vagy mit tudom én mik járnak a fejedben - nevetett fel, közben nyugtatólag simította végig a hátamon kezét.
- Haragszol? - emeltem fel fejem lassan, hogy Ashtonra tudjak nézni.
- Nem adtál okot arra, hogy haragudjak. Én adtam elég okot arra, hogy haragudj, s most faképnél hagyj - érintette meg óvatosan ajkaim ujjaival, és gyengéden végig húzta hüvelykujját.
- Hülye lennék elmenni most, hogy végre itt vagy - pipiskedtem fel ajkaihoz.
Gyengéden érintettem ajkam az övéhez. Derekamról az egyik kezét felcsúsztatta a tarkómhoz, gyengéden beletúrva hajamba.
- Gyere - kulcsolta össze mosolyogva az ujjainkat, mikor elváltunk egymástól.
Senki nem volt rajtunk kívül, fent a fedélzeten. A hajóorr közelében egy asztal volt megterítve, ami gondolom minket várt. Az asztal előtt megálltunk, mielőtt leültünk volna felém fordult mosolyogva, és nekem attól a mosolytól kihagyott egy ütemet a szívem.
- Ígértem neked egy felejthetetlen randit. Remélem sikerül majd felülmúlnom az ezelőttieket - húzta ki a széket, majd mosolyogva leültem.
- Már most felejthetetlen. Egy barátom sem vitt még olyan helyre randizni, amitől rettegek - korholtam le.
- Hazudnék, ha azt mondanám nem volt szándékos. Egyszer hallottam Calumtól, hogy félsz minden olyan járműtől, ami a vízen közlekedik. Én pedig most segítek legyőzni a félelmed - mosolygott felém, majd ő is helyet foglalt.
- Sok sikert! - emeltem fel a poharam az asztalról, majd belekortyoltam.
- Héé, - nevetett ki. - Máris jó úton haladok. Nyitva van a szemed, és nem is pánikolsz már. Szerintem tuti siker lesz.
- Attól, hogy nem mutatom ki, a gyomrom még mindig görcsben van - könyököltem fel az asztalra pimasz mosollyal az arcomon.
- Azon a görcsön gyorsan tudnék segíteni, de sajnos nem vagyunk most olyan helyen, ahol ezt megtehetném - válaszolt egy perverz vigyor kíséretében.
- Hmm... Dereng valami arról a módszerről - húztam mosolyogva az agyát.
- Ha kívánod, később tartok belőle egy kis bemutatót.
- Csábító az ajánlat Mr. Irwin. Kíváncsivá tett. Lehet követelni fogom azt a bemutatót - haraptam bele alsó ajkamba.
- Hannah, ha így folytatod, nem eszünk semmit, hanem a vállamra kaplak, és meg nem állok a házadig - vonta fel a szemöldökét az ajkaimat bámulva.
Kissé kidugtam nyelvem, s végig húztam ajkaimon. Gyengéden ismét beleharaptam, amire már Ash is elvesztette a fejét. Hirtelen pattant fel a helyéről, felrántott engem is, és szorosan a karjaiba zárt. Olyan szenvedéllyel csapott le ajkaimra, hogy a testem minden pontja megremegett. Derekam szorosan tartotta, csókjait pedig átvezette a nyakamra. Halk sóhaj hagyta el ajkaim, s kezeimmel hajába túrtam.
- Inkább együnk! - toltam el magamtól nevetve.
Pufogva csókolt még egyszer a nyakamba, majd visszasétált a helyére és leült. Jól szórakoztam egész végig Ash fortyogó tekintetén, akárhányszor ránéztem. Boldog voltam amiért mellettem volt, és semmi feszültség nincs közöttünk. Minden perc amit vele tölthetek, csak még különlegesebbé teszi az életem. Pár hét leforgása alatt, teljesen megváltozott az életem, és ebben nagy szerepe volt Ashtonnak is.
Miután elpusztítottunk minden ennivalót, amit elénk raktak, a hajóorrba húzódtunk megnézni a naplementét.
Vonakodva tettem meg a lépéseket a korlátig. A szívem a torkomban dobogott. Ash szorosan fogta a kezem, minden félelmet próbált belőlem kiölni. Megálltam a korlát előtt, amiben erősen belekapaszkodtam. Ujjbegyeim szinte már fehérek voltak a szorításomtól.
- Ne félj már annyira. Itt vagyok veled, nem hagylak leesni - bújt a hátam mögé, és kezeivel átölelte a derekam.
- Remélem is, hogy nem hagyod. Ha ez megtörténne, esküszöm halálod napjáig kísértelek  - morogtam magam elé bámulva.
Halkan kuncogott reakciómon, én pedig megkínáltam a könyököm erejével az oldalában. Felszisszent, amire abbahagyta a nevetést, fejét a vállamba fúrta, és gyengéd puszikat nyomott vállamra.
- Szerettem volna, ha ma velem vagy. Csak te hiányoztál onnan - szólaltam meg pár perc csönd után.
- Ha testben nem is voltam ott, lélekben ott voltam és tudom, hogy milyen csodálatos voltál. Nem hagytad, hogy leigázzon a nagyapád, erős maradtál, ezért nagyon büszke vagyok rád.
- Honnan tudod, hogy ő a nagyapám? - fordítottam hátra a fejemet.
- FaceTime bébi - vigyorgott. - Calum felhívott amikor kezdtetek, és végig néztem az egészet.
- Óóó - feleltem halkan. - Akkor láttál mindent, azt is amikor elmondta Carl a válaszát?
- Igen. És ne idegeskedj Jace miatt. Egy kicsit ökölbe szorult a kezem, amikor hirtelen felkapott, és végig forgott veled, de bízom benned. Tudom, hogy nincs már semmi sem köztetek - lehelt egy puszit az arcomra.
- Ígérem nem lesz több titkom előtted. De nem nagyon tudtam, hogyan kellene neked elmondanom, a Jace-hez fűződő kapcsolatom.
- Ne beszéljünk róla többet. Itt vagy velem, és nekem ez a lényeg. Tudod... - simított végig gyengéden a karomon. - Tegnap este óta, erre a békítő vacsorára készültem, azért nem kerestelek. Megakartalak lepni, de mikor Cal mondta milyen feszült voltál, rosszul éreztem magam.
- Az voltam. Mérges is vagyok ezért egy kicsit, hogy szívattál, de miután Luke leordibálta a fejem, gyorsan kivertelek a fejemből.
- Leordibált? - húzódott el tőlem.
- Hisztiztem, és azt az énem bírja a legkevésbé. De semmi olyan nem volt, amiért össze kellett volna vesznünk - legyintettem mintha semmiség lett volna. Ash mellkasának dőltem, és csendben figyeltük a lassan lenyugvó napot.
- Örülök, hogy ismét veled láthatom - biccentett fejével a nap felé. - Legyen ez a mi különlegességünk.
- Az lesz, örökké... - fordultam meg a karjaiban.
Mosolyogva nézett le rám, ujjait felvezette arcomra, s lassan homlokon csókolt. Apró puszik kíséretében haladt az ajkaim felé, és szenvedélyes csókban forrtunk össze. Ajkaim remegtek minden egyes érintéstől, amit az ő ajkai ejtettek az enyéimen.
Akárhányszor is gondolok arra, hogy mi nem illünk össze, a csókjaink egyből elhessegetik ezeket a gondolatokat. Mert, amint megcsókol a fellegekben járok, és úgy hiszem ajkait pontosan az enyémekhez teremtették.
Nem mondanám ezt szerelemnek még, de közel állok már hozzá. Nem kértük, nem kerestük, de megtaláltuk egymást. Viszont egy kicsit fékezni kell, mert a gyorsan jött szerelem és vágy, hamar kialszik. Én pedig nem állok készen arra, hogy elveszítsem. Magam mellett kell tudjam addig, amíg őrült tempóban dobog a szívem a közelében...

11 megjegyzés:

  1. Jeszusom!!! Nagyon jó lett főleg a vége! :)) Csak így tovább a részekkel. ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :D Köszi :D Már írom nyugi :D Jön hamarosan, és ígértem, hogy hosszú lesz :P

      Törlés
  2. Úram isten!Imádom a blogodat!Annyira örülök,hogy kibékültek!
    (Na látszik,hogy Ash rajongó vagyok! :D )
    Izgatottan várom a folytatást! ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :D Nagyon örülök, hogy tetszik :D Szerintem a világ háromnegyede Ash rajongó xDD Velem az élen :D Sietek a következővel :D

      Törlés
  3. Drága Sofiaa!

    Huh, tudom, elsősorban nem tőlem szeretnél kommentet, de hát na. Ilyen az, amikor van egy olvasód, aki a nap minden percében azt várja, hogy mikor rakod már ki azt a nyamvadt fejezetet. Tudom, nem szólhatok, hiszen irtó gyorsan rakod a részeket, (ami nagyon boldoggá tesz) másoktól eltérően, viszont nem tudok mást kívánni. :D
    Istenem! Remek fejezet lett! - ez is. Carl szerintem egy tuskó, amiért csak pénzforrást lát az unokáiból, Jace- ről nem is beszélve. Értem én, hogy nem akar semmit (haha, ki hiszi ezt el?) Hannah- tól, de én utálom őt azóta, hogy megszorította a főhősnő csuklóját. Ash a szívem egyik csücske (nekem 5 van, pls, és ebből négyet a négy srác foglal el xD), és kérdés sem volt, hogy megcsalja- e Hannah- t, vagy sem. Mégis hogyan tudná? Ash a legeslegimádnivalóbb srác az egész világon (Calum, Mikey, és Luke mellett, természetesen)!!! Az a hajóút fantasztikus lett! Bevallom, kicsit én is félek tőle, pedig tudok úszni (egy picit), és imádom is a vizet. Fura, de így van. Hannah- nak (vagy/és neked) teljesen igaza van a párkapcsolatokról, de ahogy észreveszem, ők észveszejtően jók együtt! Imádom a párosukat! *w*

    Remélem sikerült kicsit hosszabb kommentet írnom, mint eddig, de persze folyamatosan untatlak majd ezekkel, remélem nem bánod. :D
    Hatalmas ölelés, és várja a következő fejezete(ke)t,
    Brynn :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drágalátos Brynn :P
      Egyáltalán nem fogsz untatni :D Mikor kirakok egy részt, mindig várom a megjegyzésed xD Valamiért mindig feldobod olyankor a napom :D Nekem nem a szívem csücskét, hanem az egészet Ash birtokolja xD Reméltem is, hogy mindenki imádja ezt a párosítást :D
      Örülök a hosszabb kommentednek :D Hozom pár napon belül, az extra hosszú részt remélem :D
      Ölellek én is :D :P
      Sofiaa ^^

      Törlés
  4. Tudom-tudom, új hozzászólókat szeretnél de naaaaa....Most ide írok......na jó ide is, mert úgyse bírom ki, hogy a facen ne pofázzak majd :D Az a baj, hogy nem sok újat tudok mondani Neked, csak ismételni tudom magam, de azt teljes hódolattal, hogy imádom a stílusod, a humorod, hogy egyszerűen érezhető, hogy szívből írsz. Neked hála a fiúkat is megszerettem, és szerintem nagyon jól eltaláltad a fiúk stílusát, én is hasonlónak gondolom őket. Na igen Jace nekem se túl szimpatikus, valahol ott mocorog a kis fejecskémben, hogy fog ő még bonyodalmat okozni, ördögi Sofiaanak vannak még vele tervei xDDD Nagyon helyes volt az a jelenet, mikor Calum kirángatta a kocsiból és felcipelte, valahogy jól esett, hogy ezt a részt neki szántad és most nem Luke volt megint kôzpontban, annak ellenére, hogy tudod, hogy imádom a fejét!! :D :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tudod, hogy mindenhol imádlak :D Akár itt, akár Facen xDD Túlságosan is jól ismersz, sosem lehet tudni, mit hozok ki még egy egy karakterből xD Tudom, hogy imádod, de valljuk be, Ashton előbbre rangsorolható egy kicsivel, mint Luke. Túl sokat volt már Luke a középpontban, itt a szerelmesek ideje D

      Törlés
  5. Folytatást! Nagyon jo rész volt ♥ egyre jobban írsz :-)

    VálaszTörlés
  6. Sofiaa
    Folytasd hihetetlenül gyorsan.! Tehetséged még mindig 100% ! ♥ Amit ki tudsz hozni 1-1 karakterből,vagy szituációból elképesztő. :D ! Csak így tovább! :) ♥♥♥

    VálaszTörlés
  7. Valami elképesztően írsz!! Gyorsan a következő részt!! Öszintén bevallom hogy én nem is ismertem az 5 Second Of Summer-t de miután jött ez a blogod meghallgattam őket és azóta is őket hallgatom. Imádtam az Életem játékai című blogofat is. Mind a kettőt imádom így tovább hamar a folytit!! :-D

    VálaszTörlés