10. " Mindent az épséged érdekében "

Sziasztok! :)

Nem akarok most kommentekért, vagy bármi másért szövegelni, nyugodjatok meg :P :D Azért írok még gyors, az elejére, mert majd észre fogjátok venni, hogy a rész alatt többször is változik a betűtípus. Nem tudom miért történt ez, de sehogy nem akart visszaállni a megfelelő méretre. Engem nagyon zavar, és ezért is kérek elnézést a kinézete miatt. De remélem kárpótol majd titeket a fejezet hosszúsága :D Olvassátok sok szeretettel, és írjatok véleményt xD Na jó az első mondatban írtam, hogy nem akarok követelőzni, de mindig jól esik az embernek, ha írnak a munkájához. :D Legyetek jók, és hozom gyorsan a következőt is :D 

Ölelés mindenkinek:)

Sofiaa^^

Hannah Ashwin


Napok teltek el az interjú óta, de még mindig a hatása alatt voltam. Nagyon jól tudtam, hogy felszínre fog kerülni pár kérdés a bátyámmal kapcsolatban. De azt hittem, elég erős leszek ahhoz, hogy minden akadály nélkül túllendüljek azokon a kérdéseken. A magabiztosságom romokba dőlt abban a pillanatban, amint az a férfi feltette a kérdéseit. Nagyon jól tudom, hogy én vagyok a hibás mindenért. Ha én nem lennék, Hayden még mindig élne. Azt hittem ennyi év elteltével, könnyebben fogok, majd tudni reagálni ezekre a kérdésekre. A mai napig foglalkoztat a dolog, és próbálok felülkerekedni rajta. Össze kell szednem minden erőm, ha végig akarom csinálni ezt az egészet. Nem zuhanhatok össze, akárhányszor csak egy riporter felhozza a testvérem. Erős falat kell felhúznom a múltam köré, azért, hogy a jövőm ne sérüljön.
A jövőm pedig most csodásnak tűnik, ami Ashtonnak köszönhető. Amennyire féltem ettől a kapcsolattól, most annyira élvezem minden percét. Egyáltalán nem sietettünk semmit, mindent az időre, és a sorsa hagyunk. A tenyerén hordoz, és érezteti velem, hogy nem vagyok egyedül. Én pedig elhiszem neki, hogy most már tényleg nem leszek egyedül. Korai még igaz, ilyeneken gondolkozni, de ha két ember ennyire vonzódik, és szereti egymást, az csak azt jelentheti, hogy a sors egymásnak szánta őket. Ezt érzem jelen pillanatban, mással, vagy más véleményével pedig nem foglalkozom.
Sok időt kell külön töltenünk. Mindkettőnknek fontos a karrierje. Ash-ék most vannak a csúcson, rengeteg fellépéssel, és stúdiózással. Én pedig most kezdtem csak, bele egy banda összerakásában, ami sok erőt, és időt vesz el tőlem. Bármennyire is vagyunk elfoglaltak, kettőnkre mindig próbálunk időt szakítani. Igaz van amikor 2-3 napig nem látjuk egymást, csal telefonon érintkezünk. Viszont amikor találkozunk, az ölelések, kedves szavak, érintések, elmondják mindkettőnk számára, hogy nem jelent nekünk semmit a távolság, mert szeretjük egymást. Szeretet! Az interjú napján, csak úgy kicsúszott a számon az a  mondat, amit azóta is hangoztat szeretettel Ash. Valójában úgy gondolom, de szerintem még korai lenne kimondani azt az SZ betűs szót. Félek kimondani, mindig féltem kimondani. Jace sosem hallhatta a számból, ahogy senki más sem. Mindig is felesleges, és hazug szónak tituláltam. A mai világban olyan könnyen ejtjük ki a szánkon, mint ha csak egy Szia -t mondanánk. Az érzéseim sem voltak soha tiszták senki felé, talán ezért is tudtam, olyan könnyen megcsalni Jacet. De most teljesen más a helyzet, felnőttem, és az érzelmeim is mások lettek. Az iránta érzett szerelmem is teljesen más, mint az eddigiek. Őt tiszta szívvel szeretem, őrülten, szenvedéllyel, és magabiztossággal.

A mai nap eddigi részét egyedül töltöttem a próbateremben. A fiúk ma szabadnapot vettek ki, de én attól is bejöttem dolgozni. Ashtonék az esti koncertjükre készülnek, ezért vele sem tudtam eltölteni az időm. Eva kapott egy stylist állást, és az ideje nagy részét ott tölti. Ezért határoztam el, hogy ma inkább a dalok írásával fogok törődni.
A zongoránál ültem, egy az albumtól független dalt próbáltam összehozni. A szöveg nagyjából már kész volt, csak ütemet kellett hozzá találnom.
- Miért nem vagy otthon? Szombat van, és tudtommal szabadnapotok van! - ült le mellém Allison, mire egy aprót sikítottam annyira megijedtem.
- Nem volt kedvem otthon maradni egyedül. A fiúk készülnek az esti koncertre, Eva pedig dolgozik. Ezért döntöttem úgy, hogy inkább bejövök gyakorolni - engedtem fel ujjaimat a billentyűről.
- Ezt a dalt még nem hallottam. Egy új szerzemény? - nézegette Al az előttem elterülő kottát.
- A szöveg az régi, és semmi köze a Raven dalaihoz. A dallamot próbáltam megalkotni, de még mindig nem cseng úgy, ahogy azt megálmodtam - sóhajtottam bánatosan, fejem pedig Al vállára döntöttem.
- Játszd el - tolta el a fejem vállától, mire egy szemöldök felvonást kapott értetlen nézéssel. - Ne legyél már nyuszi. - noszogatott nevetve.
- Csak a te kedvedért, de utána kérem a véleményed. Rendben? - mosolyogtam a nőre.
- Megegyeztünk - bólogatott, és átült egy mellettem lévő székre.

Elveszett néhány év
Mit álmodtam,porként hullott szét,
de ha bízni tudsz bennem még
tán átírhatnám,
nem késő tán.

S a zongorán újra szól egy dal,
hogy hangszerbe zárt szívem él
tartozom még egy álommal
s hangom után talán megfordul a szél.

A hétköznap álarcát hagytam,
hogy végleg rám rakják
kilépek az ajtón át, ez egy roskadóház
s te a fényben ott vársz.

S a zongorán újra szól egy dal
S hangom után talán megfordul a szél,
s fény gyúl mindenhol.

S a zongorán újra szól egy dal,
hogy hangszerbe zárt szívem él,
de tartozom még egy álommal
s hangom után talán megfordul a szél.

Elveszett néhány év,
de végigkísért egy hang,egy név
ki voltam még gyermekként
ugye büszke most rám?
ugye büszke vagy rám?

 Mosolyogva nyomtam le az utolsó billentyűt. Most, hogy közönségem volt, és úgy énekelhettem el azt a számot, a dallam is megtetszett. Még az ének közben is variáltam pár szólamot, de a végére tökéletesen csengett. 

Érdeklődve fordultam Al felé, aki öklét az állán pihentette, és mosolyogva figyelt rám. 

- Na? - kérdeztem türelmetlenül. 

- Tetszik. Hayden-nek szól igaz? - tette fel a kérdést bizonytalanul. 

- Van benne része - nyomogattam zavaromban a billentyűket. - Nem akarom, hogy minden róla szóljon, ez a dal is csak jött. Az én érzéseim, amikben még mindig fontos szerepet játszik. 

- Jajj Kincsem - ült le mellém és átölelt. - Semmi baj nincs azzal, ha az elhunyt bátyádról szól néhány dal. Nekem különösen tetszett, amit most hallottam. Talán berakhatnák az albumba is. Mit szólsz? 

- Ez annyira nem is jó Al - vontam fel a szemöldököm. - Amúgy is, nem akarok a fiúktól függetlent dalt. Azt szeretném, ha csak közös számaink lennének. 

- Abban semmi rossz sincs, ha bónuszként berakunk egy saját dalt tőled. A fiúk pedig tuti, hogy támogatnák ezt az ötletet. Ne csak a fiúk helyzetét nézd, Ann. A te jövődet is. Attól, hogy egy bandát alkottok, lehetnek szóló számaid is. Annak idején Hayden-nek és Jace-nek is volt. Semmi baj nincs azzal, ha neked is lesz.

- Maradjunk annyiban, hogy várjuk ki a koncert végét. Rendben? Ha tényleg tetszek majd a rajongóknak, akkor elgondolkozom azon, hogy benne legyen-e az albumban. 

-Oké. Szavadon foglak - mosolygott rám. 

- Nekem viszont lassan mennem kell. A fiúk koncertje nemsokára kezdődik - pillantottam a telefonom az órára. 

- Most látod őket először fellépni, nem igaz? 

- Bizony, és nagyon kíváncsi vagyok. Régen láttam, hallottam és játszottam is velük, te is tudod. De mióta Ash velük van, és szupersztárok lettek, nem volt alkalmam hallani az előadásuk. Azóta bolondabbak lettek, és el sem tudom képzelni mit művelhetnek a színpadon - nevettem el magam, ahogy Mike bohóckodását elképzeltem. 

- Őrültebbek lettek tényleg - nevetett Al is. - De nagyon jó csinálják, abban kétségem sincs. A színpadra születtek, és milliók rajonganak értük. Kiváltképp Luke-ért és Ashton-ért. 

- Azt tudom - legyintettem. - Kaptam már az elmúlt napokban fenyegető üzenetet, hogy szálljak le a férjeikről, mert ha nem pórul járhatok. 

- Micsoda? - dülledt ki Al szeme. - Ezt miért csak most mondod? Ashton tud róla? 

- Ne parázz már Allison. Régen is nagy ívben letojtam a féltékeny rajongókat, most sincs másképp. Ha pedig eldurvulna a dolog megint, ismét testőrt fogadok. Ennyi - vontam meg a vállam.

- Túl könnyen veszed a dolgokat Hannah. Akkoriban Jace-nek nem volt akkora rajongótábora, mint most Ash-nek. Veszélyesebb lehet a dolog. 

- Al, kérlek. Nehogy már pár kislánytól rettegjek? Úgy ismersz te engem? 

- Természetesen nem. De, ha tényleg eldurvul a helyzet, szólj! - parancsolt rám.

- Tudod, hogy szólok.  Most viszont lépek, mert készülődnöm kell - álltam fel a zongorától és összepakoltam a cuccaim. - Hétfőn találkozunk - nyomtam egy puszit az arcára, és szorosan megöleltem . 

- A fotózáson találkozunk reggel, el ne felejtsd - borzolta össze a hajam, mire csak egy gyerekes grimaszt vágtam neki. - Vigyázz magadra! - engedett el mosolyogva. 

Sietve szedtem a lábam az autóig, össze kellett magam szedni, mert már csak pár óra volt a koncertig. Evával azt beszéltük meg, hogy otthon találkozunk, és együtt megyünk majd a helyszínre. Időközben Ash segített beszerezni egy autót, így nem kellett már másokra támaszkodnom, ha elakartam valahova jutni. Nagyon hálás voltam neki, amiért segített, és tüzetesen átvizsgáltatta a kocsit. A legnagyobb biztonságban akart tudni, ami boldogsággal melengette a szívemet. 

A forgalom kedvezett az időhiányomnak, ezért nem telt fél órába sem és már otthon is voltam. Kapkodva léptem be a lakásba, nagyon kurjantva Evának, hogy hazaértem, de választ nem kaptam. Furcsálltam a helyzetet, mert a kocsija a garázsban állt, a cipője és a táskája pedig a helyén volt. Szétnéztem a nappaliban, az udvaron, de sehol nem találtam. Az emeletre siettem a szobája felé, és amikor az ajtó elé értem, halk zokogást hallottam a szobájából. Kopogás és kérdezés nélkül nyitottam be a helységbe. Eva a babzsákfoteljében ült, lábait felhúzta, karjait pedig összefonta térdénél, és halkan zokogott.
Eldobtam mindent, ami a kezemben volt, és odarohantam hozzá. Zokogva borult a karjaimba, ölelése tele volt félelemmel. Nagyon megijedtem, hogy ennyire összetörve láttam. Nem ez az első eset, hogy így látom, de akkor tudtam miért viselkedett úgy. Azok az idők viszont elmúltak szerencsére, soha többet nem kellett az miatt aggódnom, hogy újra összetörik legjobb barátnőm.
- Eva, Édes - emeltem fel könnyes arcát. - Mi történt?
Zokogása erősödött kérdésem hallatán. Feje búbját simogattam nyugtatás ként.
- Ha nem mondod el mi bajod, nem tudok segíteni. Eva, kérlek! - próbáltam ráerőltetni, hogy rám nézzen, de csak azt értem el vele, hogy még jobban a mellkasomba fúrta a fejét.
- Itt van Ann - szólalt meg zokogva, és megmarkolta a felsőm.
- Ki van itt? Nem értelek - ráztam meg a fejem értetlenül.
- Brad - suttogta szinte alig hallhatóan. A lélegzetem elállt egy pillanatra, amint kimondta azt az egy nevet, amit soha az életben nem akartam többé hallani. Eva minden fájdalmának okozója. Annyi szenvedést okozott már szerencsétlen lánynak, és ezért gyűlöltem őt teljes szívemből. Bántotta, és megalázó dolgokat követett el vele szemben. Azt hittem megszabadultunk tőle, de úgy látszik hatalmasat tévedtem.
- Hol láttad őt? - kérdeztem ingerülten.
- Fotózáson voltam ma, segítettem Daniellnek, ruhákat összeállítani egy fiúbanda részére. És ő ott volt. Az egyik fiúnak a haverja, és elkísérte. Annyira féltem Ann, egyből hazajöttem, nem tudom látott-e. De mit keres itt? Azt hittem börtönben van - törölgette a könnyeit.
- Nem tudom, hogy jutott ki, és mit keres pont Sydneyben, de nem fogom, hagyni, hogy a közeledbe merészkedjen. Remélem nem ismert fel téged, de a biztonság kedvéért, teszünk pár óvintézkedést. -toltam el magamtól, és a telefonomért nyúltam.
- Mit akarsz csinálni? - nézett értetlenkedve rám.
- Egy testőrt fogadok melléd. Nem tudok a egész álló nap melletted lenni Eva, és mindketten tudjuk mire képes Brad, ha rólad van szó - keresgéltem a híváslistámban a megfelelő személy nevét.
- Ne Ann, erre semmi szükség, és még megfizetni sem tudnék egy testőrt - felelete és kiakarta kapni a kezemből a telefonom.
- Meghibbantál? - rántottam el a kezem előle. - Megígértem neked, hogy soha többé nem hagyom, hogy bántson. Most pedig itt van a városban, nem tudjuk látott-e téged, ezért hagy tegyek már meg mindent az épséged érdekében. A pénz pedig nem érdekel, én fizetem. Ne merj megszólalni sem - rivalltam a félő lányra mérgesen. Kifújtam a levegőt, magamhoz húztam remegő testét, és tovább böngésztem a telefonom.
Megnyomtam a hívás gombot, kicsöngött és vártam, hogy felvegye.
- Nem érek rá Baba, nagyon sok dolgunk van, nem baj, ha visszahívlak? - hadarta lihegve.
- Le ne merd tenni Hemmings! - kiabáltam a telefonba.
- Hannah, mi a baj? Nem kellene ezért kiabálnod. Tudod, hogy egész nap próbálunk, nincs sok időm.
- Fogd már be egy percre - sziszegtem idegesen. - Hívd fel Theot, és küld el hozzám. Mond meg neki, hogy nem érdekel kinek dolgozik, hagyja abba és mostantól az én szolgálatomban áll.
- Mi a franc történt? - kérdezte idegesen. - Bántott valaki? Miért kell Theo?
- Velem nincs semmi. Jól vagyok. De most azonnal kerítsd nekem elő. Az esti koncert előtt érjen ide.
- Mond már mi a franc van. Mert kibaszottul nem értek semmit a ködösítésedből - ordibált bele a telefonban, még a fülemtől is el kellett emelnem annyira hangos volt.
- Fogd vissza magad Luke - korholtam le. - Mindent elfogunk mesélni, de nem telefon téma. Nem nekem kell, hanem Evának. Van valaki, akit egyáltalán nem akarok a közelébe engedni, csak ennyit mondhatok most. Úgyhogy mozdítsd meg a formás ki szádat, és tedd azt amire megkértelek. A koncert után, pedig mindent elmondunk. Érhető voltam?
- Eva jól van? - érezhető volt a hangjában a tiszta aggodalom. - Ugye nincs baja?
- Még nincs baja, és nem is lesz, ha sietsz.
- Rendben. Hívom és küldöm hozzád. Vigyázz rá Ann, és magadra is - nyomta ki a telefont.
Eva nagyokat pislogva nézett fel rám, én pedig nem értettem az okát. Az előbb még reszketett a félelemtől, most meg egy félmosolyt is megeresztett.
- Luke aggódik értem - bújt vissza a karjaimba, és abban a pillanatban hatalmasat koppant a padlón a felismerésem.
- Nem mondod komolyan, hogy tetszik neked? - kacagtam el magam.
- Egy icipicit meglehet - felelte halkan.
- Eva, ha neked valaki tetszik, az sosem icipicit tetszik. Úristen - mosolyogtam magam elé. - Hiszen még ilyen állapotban is képes voltál azért mosolyogni, amiért hallottad Luke hangján, hogy aggódik érted. Szerelemes vagy anyám.
- Képzelődsz - nevetett fel halkan. - Egyszerűen csak jól érzem magam vele - vonta meg a vállát.
- Nálam is így kezdődött - böktem meg az orrát nevetve. - Semmi baj nincs azzal, ha tetszik neked. Luke jó parti, és nem okozna neked soha fájdalmat. Azt pedig kifogom deríteni, hogy neki tetszel-e! - dörzsöltem össze a két tenyerem vigyorogva.
- Bajban leszek, ha te leszel a kerítő - kuncogott. - Abból jó nem fog származni.
- Na ne affektálj itt nekem. Csak hagyd, hogy a kezembe vegyem a dolgokat. Most pedig készüljünk - álltam fel a földről mosolyogva.
- Biztos, hogy el kellene mennem? - aggódott a földet bámulva.
- Nem bujkálhatsz. Theo majd vigyázz rád. Úgyhogy indulj - húztam fel a földről, majd, magára hagytam , hogy elkészüljön.
Hosszú pihentető fürdőt vettem, minden egyes porcikám sajgott az elmúlt hetek hajtásától. De a mai estén ott akartam lenni, és tökéletesen akartam mutatni Ash oldalán.
Törölközőbe csavarva álltam a szekrényem előtt, azon dilemmáztam mit vegyek fel. Végül megakadtam a szemem, egy ruhacsodán, amit nemrég kaptam Eva főnökétől. Leakasztottam a fogasról, az apró testhez simuló miniruhát. Kikerestem egy hozzá illő cipőt, és a legszexibb fehérneműmet. Ha ma este minden úgy alakul, ahogy elterveztem, akkor nem marad rajtam sokáig a csipkecsoda.
Magamban kuncogtam képzelgéseimen, de gyors elhessegettem őket, mielőtt saját gondolataimtól zavarba jövök. Hamar magamra kapkodtam a ruhákat, és már csak a sminkemre kellett koncentrálnom. Nem vittem túlzásba, sosem voltam az a fajta, aki túl sminkeli magát. Hajam begöndörítettem, még annál is göndörebbre mint valójában. Sok ember rühelli a göndör hajat, de én nem tartozom ebbe a csoportba. Sőt, inkább teszek rá még egy lapáttal, ha a hajamról van szó. Elégedetten néztem végig magamon a tükörben, jobbra balra forogtam, tökéletesnek találtam mindent. Vidáman nyúltam a kis táskám után, majd vigyorogva haladtam át Eva szobájába. Pont akkor lépett ki, amikor az ajtaja elé értem.
- Ma este a lábaid előtt fog heverni Hemmings - néztem végig a káprázatosan kinéző lányon. - Sajnálni fogom, amikor letépi rólad ezt a ruhát.
- Hannah! - csapott a vállamra mérgesen.  - Senki nem fogja letépni rólam, főleg nem Luke. Gondolkozz már - legyintett most már nevetve.
- Gondolkozom - mosolyogtam rá. - A kis Hemmo a lábai közt, igen életre fog kelni, amint megpillant ebben az alig takaró ruhában.
- Igen? - húzta ravasz mosolyra a száját. - Viszont, akkor neked meg azt tanácsolom, hogy bújj el a koncert végégig, mert ha Ashton meglát ebben a ruhában, a rajongók előtt tesz magáévá.
- Huhh - böktem ki zavaromban.
- Igazam van? Miatta választottad ezt a ruhát, igaz? Nem kell sokat bíbelődni vele mondjuk. Sokat sem kell felgyűrnie, hamar a lábaid közé férhet - nézett rám gonosz mosollyal.
- Úristen! Utállak! Zavarba hoztál! - kiáltottam rá, és elindultam le a lépcsőn. Röhögve követett, és párszor elhangoztatta, hogy Luke-os beszólásom miatt tette.
Pont leértem a nappaliba, amikor megszólalt a csengő. Sietve értem az ajtó elé, a kilincset szinte letéptem az ajtóról. Mosolyogva néztem a rég látott ismerősre.
- Theo!!! - borultam a nyakába nevetve, a mosolygó férfinak.
- Prücsök - szorongatott meg egy kicsit. - Istenem, hol van az az ártatlannak tűnő kislány, akit ismertem?
- Sosem létezett, csak te szeretted volna, ha olyan lennék!
- Így volt, imádtam amikor kis ártatlan arcokat vágsz - csipegette meg az arcom. - Luke küldött, szóval mi a baj?
- Jaa, igen. Theo, Ő itt Eva - húztam magam mellé a lányt. - Rá kellene vigyázni mostantól. És figyelmeztetlek, nem fogadok el reklamálást - fenyegettem meg a mutató ujjammal.
- Szerinted viccből jöttem el idáig? Amint mondta Luke, hogy kellek neked, csapott papot otthagytam - túrt nevetve lassacskán ritkuló hajába. - Örülök, hogy megismerhettem kisasszony - fogott kezet mosolyogva a lánnyal.

- Én is örülök uram - rázott kezet vele Eva. 

- Kérlek, tegeződjünk, nem vagyok azért annyira öreg. 

- Rendben. Amúgy honnan ismeritek egymást ? - nézet ránk felváltva. 

- Theo, Luke nagybátyja. Régen ő vigyázott rám, amikor kezdett zűrössé válni a helyzet, Jace rajongói miatt. Tökéletesen megbízom benne, tudom, hogy mellette biztonságban leszel - simogattam meg a lány hátat nyugtatás képen. - Figyeljetek, idő van lassan. A kocsiban mindent elmagyarázunk Theo, oké ? - fordultam a férfihoz, majd felkaptam a lakás kulcsom. 

- Akkor indulás hölgyek - nyitotta ki az ajtót illedelmesen. - A fiúk már biztos türelmetlenek.  

Eva karjába karoltam, és a kocsihoz sietünk. Többször is meg szorítottam a lány karját biztatás ként, jelezve hogy most már nem lesz semmi baj. Feltettem őt. Nem volt akkoriban könnyű élete, amikor Londonba kerültem. Brad folyamatosan bántotta, egy megalázó kapcsoltban élt, amitől csak nehezen tudott szabadulni. 2 évig boldog éltet élhetett, kezdte visszaszerezni a magabiztosságát, én pedig mindent meg akarok tenni annak érdekében, hogy boldog maradjon. Ő annyi mindenben segített nekem, segített átvészelni a barátaim hiányát, és a gyászon túl tenni magam. Nem lennék igaz barát, ha most nem ragadnék meg mindent eszközt azért, hogy biztonságban tudjam.

                                                                       ***

Hatalmas tömeg tódult össze a stadion előtt. Izgatott kislányok, lányok, és nők várakoztak arra, hogy bejuthassanak.

Mosolyogva figyeltem a rajongókat, képzeletben pedig elkalandoztam oda, hogy vajon minket is ennyien fognak-e egyszer várni. Lesz vajon ekkora rajongó táborunk valaha? Mindez szép és jó lenne, de hosszú út áll még előttünk, hogy újra eljuthassanak a fiúk erre a szintre. 

Észre sem vettem, de már lent voltunk a mély garázsban. Theo és Eva már rég kiszálltak, rám vártak. Kiszálltam én is a járműből, majd utánuk iramodtam. A lift hangos jelzéssel érkezett meg. Beszálltunk, és vártuk hogy felérjünk az első szintre. Amint kinyílt a szinten a lift ajtó, Matt-el találtuk szemben magunkat, aki gondolom hallotta, hogy megérkeztünk és ránk várt. 

- Gyönyörűek vagytok lányok - ölelt át minket szorosan, majd kezet rázott Theo-val. 

- A fiúk ? - érdeklődtem mosolyogva. 

- Az öltözőben, gyertek odakísérlek titeket. Amúgy is van egy kis dolgotok velük - indultunk el az öltözők fele. 

- Nekünk? - mondtuk egyszerre Evával. 

- Luke és Ashton dühöng. Nem tudom mi az oka, de úgy hiszem ti letudjátok őket nyugtatni - felelte kissé idegesen a fiú. 

- Sejtem mi lehet a gondjuk - húztam el a számat, mert biztosra vettem, hogy azért idegesek amiért nem mondtam el, minek is kell nekem Theo. 

Matt az útjára ment a fiúk öltözője előtt, minket pedig otthagyott. Kifújtam egy mély levegőt, Evára néztem aki ugyan ezt tette. A kilincsre tette a kezét, majd rám emelte barna szempárjait.

- Előbb utóbb túl kell esnünk ezen - bólintott mosolyogva, és lenyomta a kilincset. Rohangáló Calum és Mike látvány fogadott minket, amint kinyílt az ajtó. Cal egy hajszínező sprayt tartott a kezében és azzal üldözte a fiút. Luke, háttal ült nekünk a gitárjával a kezében, míg Ash, pont velem szemben állt meg a mozgásban. Mosolyra húzta az ajkait, majd tetőtől talpig végig mért. Miután végzett a ruhám képzeletben való letépésével, megnyalta alsó ajkát, és gyorsan átszelte a köztünk levő távolságot. Vigyorogva emelt a levegőbe, mire felsikoltottam nevetve, s lehajoltam egy csókért a magasból. Nedves ajkaink nehezen akartak egymástól elválni, de türtőztettük magunkat valamennyire. Mire Ash visszahelyezett a padlóra, Luke már Evát ölelte. 

- Kicsim, miért kellett testőr Eva melle ? - húzott derekamnál fogva közelebb magához Ash. 

- Eva ? - néztem a lányra, aki csak bólintott, összekulcsolta ujjait Luke-kal, és leültek a kanapéra.

Mind csatlakoztunk hozzájuk, Cal és Mike is abbahagyta a ökörködést. 

- Szóval - kezdte rekedtes hangon a lány. - Még mielőtt megismertem Annt, volt egy barátom Brad. Az elején jól alakultak a dolgok, de alig pár hónap leforgása alatt, megváltozott minden. Birtokló és erőszakos lett velem szemben. Nem mehettem szinte sehova a sulin kívül. Ha mégis megszegtem a szabályokat, kegyetlen módszerekkel büntetett meg. Nem ritkán fordult elő, hogy megvert. Volt olyan, hogy mozdulni sem tudtam, vagy eltört valamim. Utána ismertem meg Annt, sokat segített nekem, amikor megtudta milyen kapcsoltban élek. Együtt találtuk ki a menekülésem is, abból a pokolból. Segített megszöknöm tőle. Viszont azzal nem számoltunk, hogy őrült módjára fog keresni, és milyen hamar megtalál. Alig jöttem el pár napja tőle, de ő megtalált. Szörnyű dolgokat tett velem - csuklott el a hangja könnyes szemekkel, de sűrű pislogás árán visszatartotta a könnyeit. Luke biztatóan ölelte át, ami Evá-ból egy félmosolyt csalt ki. 

- Mi történt utána Istennőm? - guggolt le Eva mellé Mike aggódva. 

- Lelőttem! - bukott ki belőlem a válassz. 

Minden szempár, kivéve Eváé kérdően meredt rám. A levegő megfagyott a szobában, csak a szuszogásokat lehetett hallani. Ash kezei meg feszültek a derekam körül, nekem pedig a szívem a torkomban dobogott, ahogy felelevenítettem az emlékeket.

- Amikor magammal hoztam abból a házból Evát, beszereztem egy fegyver. Volt engedélyem, nyugodjatok meg. Tudtam, hogy próbálkozni fog még az a rohadék. Amikor aznap hazaértem és megláttam, hogy meg akarja erőszakolni Evát, elöntötte a düh az agyam. Nem gondolkoztam, csak azt akartam, hogy hagyja már végre békén. Azt volt a szerencsém, hogy nem vett észre a fiú, előkotortam a pisztolyt, és gondolkodás nélkül meghúztam a ravaszt. Nem akartam megölni, nem vagyok gyilkos. A golyó a vállát találta el. Azonnal a földre került, én pedig elrángattam onnan Evát.

Kimenekültünk a lakásból, és egyből hívtam a rendőrséget. Bradet letartóztatták, Eva kórházba került, engem pedig kihallgattak. Önvédelem volt, ezért nem kaptam büntetést - fejeztem be a történetünk remegő hanggal. 

Ujjaim tördeltem, a könnyeimet próbáltam visszafogni. Hirtelen Ash az ölébe rántott, s szorosan átölelt. Védelmező, bátorító, megnyugtató ölelés volt. 

- Ha testőr kell Eva mellé, az azt jelenti, hogy kint van a börtönből a fickó? - kérdezte ökölbe szorult kezekkel Luke. 

- Igen. De a legszörnyűbb az egészben, hogy ma találkoztam vele. Itt van Sydneyben - nézett Luke-ra kétségbeesetten. - Nem tudom meglátott-e. Azonnal hazafutottam. 

- Minden rendben lesz. Nem hagyjuk, hogy bántson téged - ölelte magához Luke a lányt. 

- Köszönöm - fúrta a fejet a fiú vállába Eva. 

- Ash? - néztem kérdőn a fiúra, de csak két aggódó szempárral találtam szemben magam. 

- Semmi baj Kicsim - nyomott egy puszit ajkaimra. - Megvédted a barátnőd. Ki tudja mit tett volna vele az a barom, ha nem lépsz. Abba meg bele se merek gondolni, hogy lehet veled is csinált volna valamit - rázta meg a fejet idegesen s a mellkasomba fúrta. Átöleltem, és puszit nyomtam feje búbjára. 

 - Én Eva mellett leszek minden percben, amíg ki nem derítem mit keres itt az a fickó - szólalt meg Theo. - Nem kell félnetek, minden rendben lesz. 

- Köszönjük bácsikám - mosolygott a férfira Luke. 
Mindenki megértően nézett Evára, és rám. A feszültség kezdett eltűnni, helyét, megértő és biztató mosolyok vették át.

- Most, hogy ezt megbeszéltük, irány készülődni fiúk - pattantam ki Ash öléből.

- Igaza van a hercegnőmnek - egyenesedett ki Mike is. - Ma egy fergeteges koncertet kell adnunk - csapta össze két tenyerét nevetve, és mi is csatlakoztunk a hahotához. 

- Fiúk - szólalt meg Eva mosolyogva. - A kedvemért mindent adjatok bele. 

- Érted bármit megteszünk - térdelt le elé Mike csillogó szemekkel.

- Theo, azt hiszem megkérlek arra is, hogy ezt a perverz kisfiút is tartsd tőlem távol - mosolygott ördögien a fiúra Eva. 

- Lelombozol mindig - állt fel csalódottan Mike. De nem sokáig bánkódott, kezébe vette sprayt, és most ő kezdte el üldözni Calumot. 

- Fiúk! 10 perc és kezdünk - nyitott be Matt az öltözőbe. - A lányokat addig elviszem a Backstage-be. 

- Neee - kiáltott fel egyszerre. 

Meglepődve néztem körbe a fiúkon, feszületen próbáltak valamit jelezni Matt- nek a szemükkel. 

- Jaaa - szólalt meg egy kis időt után Matt. - A színpad mellett kell lennetek egy darabig. 

- Miért is? - vontam fel a szemöldököm kérdően. 

- Mert azt akarjuk, hogy lássatok extra közeléből is minket. Csodás látványt fogunk nyújtani. Ez az ajánlat csak nektek szól - karolt át Cal egy kacsintással egybekötve. 

- Legyen - tettem fel a kezeim megadóan. 

- Most, hogy tisztáztuk, indulhatunk is! - nyitotta ki az ajtót Matt.

 

Mindenki összeszedte a hangszerét, és a férfi után indultunk. Elől haladtam Matt-el, épp a közelgő fesztivált tárgyaltuk ki, amikor valaki elrántott mellőle, és hátra húzott. Felnéztem a piros kendővel hátra fogott hajú fiúra, aki vigyorogva ölelt át. 

- Ugye tudod, hogy ebben a ruhában egy istennő vagy? - suttogta a fülembe, mire halkan kuncogni kezdtem. 

- Tudom! Remélem elnyerte a tetszésedet! - hajoltam én is a füléhez. 

- Elég ha annyit mondok, hogy kicsi Ash, egyből felébredt amint meglátott ebben a szerelésben? - vigyorgott le rám, s egy gyors csókot nyomott az ajkaimra mielőtt a színpadhoz értünk. 

Már indulni akart, amikor visszahúztam a karjánál fogva. 

- Ha letudsz nyűgözni az est folyamán a zenétekkel, akkor kicsi Ash megláthatja azt is, milyen csipke van a ruha alatt. Annyit elárulhatok, hogy tömény csipke - suttogtam az ajkaira. Derekamnál fogva magához húzott, s falánk csókkal bekebelezte a számat. 

- Ne akarj tönkre tenni - zihálta szinte a csók után. - Már csak az elég, hogy elképzelem, és itt helyben elélvezek. 

- Arra még várnod kell Szupersztár, a koncert végéig biztosan - mosolyogtam rá kacéran. - Menj és adj bele mindent - csókoltam még gyorsan, majd a többiek után szaladt vigyorogva. 

Matt várt rám a színpad mellett, akihez egyből csatlakoztam. Jól látható helyre állított minket Evával, ő pedig Theoval a hátunk mögött maradtak. 

- Ann, hatalmas röhögőgörcs akar belőlem kitörni - nevetett mellettem halkan a lány. - Látod azokat a feliratokat ? - mutatott a táblákat tartó lányokra. 

" Vegyél feleségül Luke " " Leszek a gyermekeid anyja Ashton " " Mike egy félisten! Szeretem a hajad minden árnyalatát " és végül " Szeretlek Calum " feliratokon akadt meg a szemem. 

Összenéztem Evával, és hatalmas nevetésben törtünk ki. Könnyeim potyogtak minél többet mutatott Eva. Halkabbra vettük a hangunkat, mert a fiúk belekezdtek a koncertbe. Az arénában fülsüketítő sikítás kezdődött, amint a színpadra léptek. Egy vigyorgó üdvözlés után, amit Luke- tól kaptak a lányok, belekezdtek a srácok Don't Stop című dalukba. Feldobódva hallgattuk végig a számot, közben pedig néha a csípőnket ráztuk. Magunknak is fergeteges hangulatot teremtettünk, minden szám alatt. Mióta itthon vagyok, meghallgattam már a zenéjüket, de így elő koncerten ezerszer jobb volt. Ritmusosan dülöngéltünk az Amnesia alatt Evával. Megöleltük egymást amikor vége lett a számnak, és vártuk a következőt. De helyette Luke, a színpad elejére állt a rajongókhoz. 

- Egy meglepetéssel készültünk nektek - kiáltotta a közönségnek, akik üdv rivalgásba kezdtek. 

- Van egy régi dal, amit még a zenekar befutása előtt írtam, egy nagyon kedves ismerősömmel. Ezt a dalt szeretném veletek ma megosztani. Sőt, az ihlet társammal együtt szeretném elénekelni. Valójában neki is meglepetés lesz, a produkció. Kíváncsiak vagytok rá? - üvöltötte a mikrofonba, nekem pedig lefagyott az egész testem. Eva ijedten kapta rám a tekintetét, és szólongatni kezdett, de idegességemben figyelmen kívül hagytam. Most már tudtam mire készül Luke, miért kellett a színpad mellé állnunk. 

- Drága egyetlen legjobb barátnőm Hannah, kérlek gyere fel - tekintett oldalára le rám Luke, de én csak a középső ujjam mutattam fel neki. 

- Na ne kéresd magad! Szerintem, hagy hallja a hangotokat, hogy ti is kíváncsiak vagytok rá - nézett a közönség fele Luke. 

Kiabálásba kezdtek, Luke pedig csak buzdította őket. Matt nyomott a kezembe egy mikrofont, majd földbe gyökerezett lábaimat megindította a lépcső felé. 

Durcásan mentem fel a színpadra, Luke szemei köze szórtam mérges pillantásaim, aki csak vigyorogva tárt karokkal várt. A közönség tapsolni kezdett, amint a fiú elé értem, és átölelt. 

- Megfogsz halni Hemmings - suttogtam a fülébe, majd felemeltem a mikrofon. 

- Sziasztok - intettem a nézőtér felé mosolyogva, cserébe hangos sikítást kaptam. Magabiztosan álltam Luke mellett, egyáltalán nem izgultam. Mielőtt feljöttem egy kicsit megijedtem, de amint feltettem a lábam a színpadra, és megláttam a közönséget az ijedtségem elszállt. 

- Ugye emlékszel még arra a dalra ? - emelte a szájához a mikrofont Luke. 

- Hogyne emlékeznék - nevettem fel. - Először és utoljára írtam veled dalt, mert te behisztiztél, hogy nem tetszik neked a szövegben semmi. 

- Nem is igaz! Csak hangot adtam a  véleményemnek - röhögött mellettem. 

- Na de ne csigázd már a rajongókat! Kezdhetjük? - mosolyogtam Luke, ő bólintott a fiúknak, és belekezdtek. 

Hannah

 Bársonyos, tiszta és hideg,

Az égbolt felettünk remeg,

Sok bámész csillag minket néz,

Az ember alig érti meg.

Kábán, vakon, részegen,

Futunk át az életen,

A félelem hajt, mint a szélvész.

Hannah & Luke

A vágyak sorban állnak,
Vége lesz hamar a bálnak,
Oh bárcsak érinthetnél!
Ne kérd, hogy: lassan a testtel!
Ne súgd, hogy: most ne siesd el!
Oh, bárcsak érinthetném

 Luke  

 Bár minden egész eltörött,

Létezik IGAZ és ÖRÖK!

De jól vigyázz, ha gondolsz rá,
Az ördög rögtön felröhög.

H&L 

A virághabos fák alatt,
Ölelkezik két pillanat,
Elillanunk, elomlunk porrá.

A vágyak sorban állnak,
Vége lesz hamar a bálnak,
Oh, bárcsak érinthetnél!
Ne kérd, hogy: lassan a testtel!
Ne súgd, hogy: most ne siesd el!
Oh, bárcsak érintheném

Luke

Akad, aki érti mit jelent,
Hogy a húr csak megfeszülve zeng, Akad, aki érti mit jelent,
Hogy az a húr csak megfeszülve zeng!

H&Ł

A vágyak sorban állnak,
Vége lesz hamar a bálnak,
Oh, bárcsak érinthetnél!
Ne kérd, hogy: lassan a testtel!
Ne súgd, hogy: most ne siesd el!
Oh, bárcsak érinthetném! 

Mosolyogva tekintettünk egymásra, majd a közönség felé fordultunk. Tapsvihar, és hangos éljenzés követte a közös produkciónkat. Arcomra felszökkenő vigyort, senki nem tudta volna levakarni. Ott álltam, ahol mindig is a helyem lett volna. A színpad az életem, az emberek, a csapatom, a barátaim. Minden elhalványul ezek mellett. Végre az ereimben érezhettem azt a tomboló adrenalint, ami a színpad ereje nyújtott. Hálás voltam a srácoknak. Toporzékolva vártam pár nappal ezelőtt, hogy mikor jutunk már oda, hogy színpadra állhassunk. Luke pedig meghallgatta imám, és teljesítette egyetlen kívánságom idő előtt.
Derekam köré hideg karok fonódtak, nyakhajlatomba gyengéd csókot kaptam. A tömeg hangosabb sikításba kezdett, majd felnéztem a izzadtságtól nedves arcú barátomra.
Mindenem megvolt amit valaha is kívántam, és boldogságom is kézzel fogható volt. Szerettem, szerettek. S ez a legfontosabb. Most már bármi történhet, bárki állhatja az utam, mert úgy érzem legyőzhetetlen lettem...