2015. augusztus 27., csütörtök

12. " Folytonos titkolózás "





Ashton Irwin


Már egy hónap telt el a meglepetés esténk óta, azóta szinte minden szabad percünk egymás mellett töltöttük.  A srácok házába olyan mintha már csak vendégként járnék, aki néha eltölt ott egy éjszakát. Jó vele együtt lenni, minden nap egymás mellett ébredni, ajkairól csókot lopni kettesben töltött perceinkben. Mióta mellettem van, a mosoly az arcomról levakarhatatlan. Szeretem Őt és Ő is viszont szeret. Többet szerintem nem is szeretnék kívánni.
A reggelek a kedvenceim az egész együtt élt időből. Szőke, kócos hajzuhataga arcára omlik, ezzel elrejti előlem smink nélkül takart szépségét. Nem értem a lányoknak miért kell annyi kenceficét magukra kenniük. Ebbe Hannah is beletartozik. Félresöpröm tincseit arcából, s megbabonázva figyelem természetes arcát. Ilyenkor a leggyönyörűbb. Halvány rózsaszín ajkai résnyire válnak el egymástól, s halk szuszogással szívja be a levegőt. Gyengéden végigsimítottam arcán, mire Ő csak elmosolyodott és mellkasomba fúrta arcát. Egyik kezemmel átkaroltam derekát, míg másikat finoman végighúztam gerince vonalán. Meztelen teste megborzongott kicsit hideg ujjaimtól, s halkan felkuncogott mellettem. Imádtam! A kora reggeli halk kis nevetései, minden egyes napomat feldobták.
Hátára fordult és gyönyörű kék szemeit rám szegezte. Fölé magasodtam, arcommal lassan közelítettem az övé felé. Érzékien csókoltam meg, épphogy súrolták egymást ajkaink. Több apró puszit hagytam ajkain, majd visszafeküdtem mellé. Oldalára fordult, magamhoz húztam, s tekintetünket egymáséba  fúrtuk.
- Jó reggelt - simított végig arcomon mosolyogva.
- Neked is - nyomtam egy puszit a homlokára. - Mindig jó, ha mellettem vagy.
- Nyálas vagy! - kuncogott.
- De te szereted ezt a nyálas személyt! - markoltam fenekébe, ezzel közelebb vonva magamhoz.
- Igen, igen igen - felelte két kezével megérintve arcom egy csók kíséretében.
- Én is téged Kicsim - csókoltam vissza. - Ezért cserébe pedig szeretném, ha ma este mindketten időben hazaérnénk!
- Tudod, hogy próbálkozom Ash - húzta el keserűen ajkait. - De te is tudod, hogy a klip, az interjúk, a sok fotózás mennyi időt vesz el tőlem. Mindent megteszek azért, hogy veled lehessek ma. Ígérem! - bújt szomorúan mellkasomhoz.
- Sajnálom! Igen tudom milyen tempós most az életed, akár az enyém. De minél több időt akarok veled tölteni, még a turné előtt. Nem haragudhatsz rám azért, mert kiakarok minden szabad percet élvezni?
- Én nem haragszom. Hogy jut ilyen az eszedbe? - emelte fel fejét háborodottan. - Szerinted én nem akarok mindig veled lenni? Szeretnék, de nem akarom, most a kezdetek elején elhanyagolni a bandát. Olyan jól alakulnak most a dolgok Ash, veled is és a fiúkkal is. Csak kérlek ne veszekedjünk - jelent meg pár könnycsepp a szemeiben. Egyből megbántam mindent, amit mondtam neki. Szorosan magamhoz húztam, hátát nyugtatóan simogattam és próbáltam lehűteni magamat is.
- Szeretlek! Tényleg nem akarok veszekedni. Felejtsük el! Oké? Nekem az is elég, ha mellettem vagy amikor időd engedi. Én is próbálok minél több időt veled tölteni. Rendben? - döntöttem fejemet homlokának.
- Rendben. Azért tudnod kel hogy ennyivel nem fogod megúszni - húzta gonosz mosolyra ajkait.
- Mit tervezel békülésként? - pillantottam szemeire, majd a mosolyra húzódott telt ajkaira.
Hirtelen kerekedett felém és vidáman ült fel a csípőmre. Egyikünkön sem volt ruha, ugyanis a tegnap este mély nyomokat hagyott bennünk.
Kezeivel eltakarta formás melleit, amiről én gyorsan lefejtettem őket és magamhoz húztam egy csókra. Ami nem egy csók lett. Hosszú, szenvedélyes csókkal ajándékozott meg. Kezeim önkéntelenül a csípőjére tévedtek, és gyengéden nyomtam őt a férfiasságomhoz. Halk sóhaj hagyta el ajkainkat, amikor pontjaink találkoztak. Beletúrtam dús tincsei közé meghúzva őket, és erősebben csókoltam.
- Hannah! Jace már ezredjére hívogat. Lent maradt a .... - rontott be a szobába Calum. Ann egyből legurult rólam, a takarót pedig nyakunkig húzta fel. Cal az ajtóban állt ledermedve, majd hatalmas röhögés szakadt ki belőle. Lassan ereszkedett térdre, a kezeit arcába temette és úgy visított.
- Gyerekek, máskor zárjátok be az ajtót! - kapkodta a levegőt. - Régebben kíváncsi voltam Ann melleire, de mára kinőttem belőle. S lám, most megadatott ez a pillanat!
- Eszednél vagy állat? - dobott egy párnát Calhoz Ann. - Húzz ki! Nem legeltetted már elégszer a szemed rajtam?
- Ezért megyek mindig Ann-hez. Sosem tudjátok tiszteletben tartani az ember magánéletét - néztem dühösen Calra, aki meglepetten fürkészte tekintetem.
- Ashton - köszörülte meg a torkát.  - Nem - nem - kezdett el vihogni. - Nem tudok most diplomatikus feleletet mondani az előző kijelentésedre! Annyira vicces!  - temette ismét arcát nevetve kezei közé, majd hirtelen felállt. - Srácok, épp rányitottam a szexelő galambocskáinkra! - szaladt ki röhögve a szobából.
- Ez hülye! - dőltem vissza az ágyba s átkaroltam barátnőm.
- Megyek készülődni. Ma fotózásra kell mennünk - tekerte teste köré az egyik takarót és a fürdő felé indult.
- Haragszol?
- Miért kellene Ash? - sóhajtott mosolyogva. - Nem te tehetsz róla, hogy hülyékkel vagyunk körülvéve.
- Ma este hozzád megyünk - könyököltem fel és szerelmemre kacsintottam.
- Benne vagyok - mosolygott rám a fürdő ajtóból. - Van kedved velem tartani? - mutatott be a helységbe.
- Minden vágyam az lenne, de inkább türtőztetem magam. Nem tudom ki rontana ránk legközelebb.
- Ahogy érzed. Sietek - dobott nevetve egy puszit és eltűnt a fürdőben.
Mosolygós szemekkel figyeltem, ahogy a faszerkezet bezárul mögötte. Ő a legcsodálatosabb dolog az életemben, és nem akarok tőle távol lenni. De amióta túl vagyunk az Őszi Fesztiválon, a kettesben eltöltött időnk is csökkent. Hatalmas siker volt számukra a koncert, mindenki róluk beszélt másnap. Örültem a banda sikerének, viszont valahol legbelül szerettem volna, ha Ann megmarad csakis nekem.


Visszaemlékezés

Az emberek tolongtak a rendezvény helyszínén. Sokan voltak kíváncsiak a Raven-re és ránk is. Ahogy kinéztem a színpad mögül, különböző feliratú táblákat emeltek a rajongók. Legtöbbjük nekünk szólt, de szép számmal találtam a másik bandának szólót is. Talán legtöbbjükön Jace neve szerepelt. Mosolyogva vettem tudomásul a tényeket, és izgatottan indultam vissza szerelmem öltözőjébe. Lazán, zsebre dugott kezekkel ballagtam végig a hosszú folyosón. Megálltam a banda öltözője előtt, majd egy percre elmerengtem gondolataim között. Mérges voltam, amiért Ann nem kapott külön öltözőt. Egyáltalán nem örültem annak, hogy az a három facér férfi végignézi azt, ahogy a barátnőm átöltözik előttük. Vihettem volna hozzánk is, de ott még rosszabb helyzettel kellett volna szembesülnöm. Miketól, még az is kitelt volna, hogy letapizza Annt, azt pedig nem tűrtem volna szó vagy tettek nélkül. Nem tehetek róla, de baromira féltékeny vagyok, ha más férfiak közlében van. Ő az enyém, és nem szeretném másnak átadni a helyem. 
Elhessegettem fejemből ezeket a hülye gondolatokat, majd benyitottam. A fiúk a kanapén ültek, és vígan szórakoztak a fel-alá járkáló Ann látványán. 
- Fogjátok már be! Komolyan kiröhögtök? Nagyszerű barátok vagytok, inkább segítenetek kellene - kiabált rájuk Ann, de ők csak tovább vihogtak. - Argghhh!! - kapott idegesen fejéhez, majd pont felém fordult. Arca vonásai egyből ellágyultak jelenlétem miatt. Sietve futott kitárt karjaimba és szorosan vontam ölelésembe.
- Mi a baj Kicsim? - söpörtem el pár tincset szemei elől. 
- Teljesen be van parázva a koncerttől. Nem mer kimenni a színpadra, fél a leégés miatt - nevetett rám nézve Chris. 
- Kussolj Ökör - rivallt rá Ann. - Tudod milyen rohadék vagy amiért kinevetsz? 
- Nyugodj már le az isten szerelmére, mióta vagy te ilyen félős? - temette kezeibe arcát Jace. - Semmi okod az aggodalomra. Nem egyszer voltál már színpadon, akkor ez miért más? 
- Mert akkor csak szórakozásból álltam ott veletek, most viszont komolyban megy, és én vagyok a frontember. Félek, elszúrok valamit és akkor volt karrier nincs karrier - vonta meg mérgesen vállait. 
- Teljesen meghülyültél. Rengeteget gyakoroltunk, tutira veszem, hogy minden rendben fog lezajlani. Kívülről fújsz minden dalt, ha álmodból keltenének fel, akkor is tudnád - váltott komoly tekintetre Nath, Ann szemei pedig kikerekedtek. Morcosan fordult meg karjaimban, arcát pedig mellkasomba rejtette. 
- Te is így gondolod Ash ? - motyogta mellkasomba.
- Figyelj Kicsim. Igazuk van a többieknek. Megint csak parázol, és valótalonokat képzelsz be magadnak. Most ugyanazt játszod el, amit az első interjútokon. Ann az isten szerelmére, ne kelljen megint kiabálnom veled, hogy észhez térj! - toltam el magamtól, hogy szemeimbe nézhessek. - Sokat készültél erre a koncertre, és iszonyatosan jól mentek a próbák akárhányszor csak ott voltam. Semmi kétségem sincs afelől, hogy ma is annyira jók lesztek, mint a próbák alatt. Szedd össze magad végre, és állj ki arra a kibaszott színpadra, majd nyűgözz le mindenkit.
Kidülledt szemekkel meredt rám, arca pedig egyre fehérebb lett. Hirtelen szakadt ki karjaim közül és berontott a mosdóba. Mindenki az ajtóra szegezte szemeit, hallgatva Ann öklendezését. Percekig volt bent a mosdóban, és valószínű minden ma elfogyasztott ételt kiadott magából. Amikor kilépett az ajtón, arca még mindig falfehér volt, de apró mosoly is bujkált ajkain. 
- Hogy érzed magad? - szegeztem neki aggódva kérdésem, de mutatóujja felemelésével elhallgatatott. 
- Jól van! Emeljétek fel azt a formás seggeteket és menjünk. Ma lesöpörjük a színpadról a 5 Seconds of Summert! - nézett vigyorogva rám. 
- Bébi, ezt te sem gondoltad komolyan? - nevettem el magam, mellé sétáltam, majd átöleltem derekát. 
-  Sokkal jobb leszek, mint Luke valaha is volt! - nyújtotta ki nyelvét rám. 
- Hova lesz ilyenkor az én szeretetre méltó Hercegnőm? - ingattam meg a fejem. 
- Ezt hogy érted? 
- Amikor valamelyikünk leszid, amiért nyuszin viselkedsz, egyből összeszeded magad és átváltozol egy másik magabiztos személlyé. 
- Ilyen vagyok Kicsim, és köszönöm, hogy mindig helyreteszel - emelkedett fel arcomhoz. - Nyugi mostam fogat! - mosolyodott el majd apró csókot hintett ajkaimra. 
- Tőlem gyomorfogató büdös is lehetne a szád, akkor  is csókolnálak - vontam szorosan magamhoz egy forró csókkal bizonyítva. Kezeit felvitte göndör fürtjeim közé, s gyengéden húzogatta őket. Halk morgással jeleztem tette következményeit, mire elmosolyodtak ajkai. 
- Na elég a nyáladzásból. Al, már biztos idegesen vár már minket. Majd a koncert után folytathatjátok - rángatta ki karjaim közül Annt Nath. 
Nevetve kulcsoltuk össze ujjainkat, és elindultunk a színpad felé. Többször is erősebben szorította meg markomat Ann, olyankor egy puszit hintettem nyugtatásként feje búbjára. A színpad előtt megtorpant, majd gyorsan felém fordult és karjaim közé vetette magát. 
- Mi a baj Kicsim? - kérdeztem aggódva. - Most már nincs visszaút! 
- Nem, nem akarok meghátrálni, csak erőt gyűjtök - motyogta vállamba temetve arcát.
- Én vagyok az erő? - nevettem fel arcát bámulva. 
- Szeretlek és szurkolj nekem! - csókolt meg finoman. 
- Én is Szeretlek! Minden rendben lesz! Innen foglak nézni! Most pedig siess - csaptam fenekére, Ő pedig nevetve adott még egy csókot és elindult a fiúk után. Körbenéztem a színpad körül, és felfedeztem nem messze tőlem a többieket. Mike és Cal egymást ölelve álldogáltak és a színpadra tekintettek. Luke pedig Eva társaságát élvezte. Lassan odasétáltam a csapatom tagjaihoz, majd elhelyezkedtem Luke mellett. Ökörködve hátba vert, majd felmutatott barátnőmre, aki pont akkor állt a mikrofon elé. Gyönyörű mosollyal az arcán tekintett végig a közönségen integetés közben, mire a nép ujjongani kezdett. Jace röviden pár mondatban konferálta fel a bandát, majd Ann-re nézett, aki bólintva jelezte neki a koncert kezdetét. 




 Chris
              
Hátunk mögött éppen néhány év,
de vajon mennyi vár ránk még?
A szívünk örök tűzben ég.
Ne hidd hogy a gyávaság megvéd,
a vágyad semmitől nem fél,
mindig tudd hogy merre mész.

                                          Hannah                                            

Húszon innen, vagy már azon túl,
minden régi a sorsunk lesz csak új,
indulunk most négyen négyfelé,
Vezet majd egy láthatatlan jel,
legbelül egy hangos dallam kel,
hallom jól,
megölel a zene ami szól.

Együtt

 Csak élünk ahogy bárki,
nem a holdról jöttünk mondhatsz bármit,
nem fontos hogy mindig jónak láss,
de ha elkap az az érzés,
ami elragad már nincs több kérdés,
ma megtettük késő bánni kár.


De most a mi dalunk szól
Végre mi jövünk már
Végre csakis az a jó
A szívünk szabadon száll
Láss a falakon túl
Végül mindenki más
Mégis közös az út
Együtt sodor az ár.

                                                                             Jace

Rajzolnak az életünk falán,
Sok az eltúlzott szabály,
Nincs az, aki a szívünkbe lát.
Feltépem a szobám börtönét,
Tudod úgy elrepülnék,
A valóságtól elszakadnék.

Hannah
 
Húszon innen, vagy már azon túl,
minden régi a sorsunk lesz csak új,
indulunk most négyen négyfelé.
Vezet majd egy láthatatlan jel,
legbelül egy hangos dallam kel,
hallom jól,
megölel a zene ami szól.

Együtt

 Csak élünk ahogy bárki,
nem a holdról jöttünk mondhatsz bármit,
nem fontos hogy mindig jónak láss,
de ha elkap az az érzés,
ami elragad már nincs több kérdés,
ma megtettük késő bánni kár.


De most a mi dalunk szól
Végre mi jövünk már
Végre csakis az a jó
A szívünk szabadon száll
Láss a falakon túl
Végül mindenki más
Mégis közös az út
Együtt sodor az ár.



Hannah arcán sosem látott mosoly terült szét, a dal közben. Tudtam, hogy élvezte minden percét annak amit csinál, és mérhetetlenül boldog volt. Egyetlen egy próba alatt sem láttam még ilyen összedolgozottnak őket. Akkor is nagyon jól csinálták a dolgukat, de most teljesen mások voltak. Bátran merem állítani, hogy a mi összeszokott csapatunk, mellettük simán elbújhat. Ők a színpadra voltak teremtve, nem külön-külön, hanem együtt. Imádom a Ravent, de talán mindig is Hannah-nak kellett volna Hayden helyén állnia. A fiúkat, egyetlen egy régi felvételen sem láttam ilyen lelkesedéssel zenélni. Talán tényleg eljött az idő, hogy felemelkedjen ismét és Ann által valami új dolgot hajtsanak végre. Láttam a lány szemein, hiába is tagadná, de ez már rég nem egy ígéretről szól. Élvezi és szereti csinálni, ragyog minden mozdulata amikor a közönség előtt van. A nézők pedig, ahogy elnéztem feléjük, teljesen megbolondultak értük, ami azt jelenti, tényleg fantasztikus négyest alkotnak. 

Visszaemlékezés vége 

Nem tudok mást tenni, mint örülök Ann sikerének, és támogatom mindenben. Nekem az a legfontosabb, hogy Ő boldog legyen. Ha az az ára, hogy kevesebbet tudok vele találkozni, akkor megértem és türelmesebb leszek. Tudom, hogy ha kitartunk egymás mellett, akkor ketten mindenre képesek leszünk.
Felkaptam a földről a bokszerem, felvettem és elindultam Calum keresésére. Cseppet sem kedves szavakkal akartam megkérni arra, hogy ha lehet legközelebb a szobám közelébe se jöjjön, amikor Ann itt van.
Mike és Cal a nappaliba tespedt a tévé előtt, kezükben egy nagy tál chipsel. Amint megláttak, mindketten röhögésbe törtek ki, ölükből kiverve a tálat.
- Befejeztétek? - szóltam idegesen.
- Soha!! - nevetett Mike. - Én akartam felmenni, de jobb hogy nem tettem. Még a végén a látvány megrontotta volna szerény kis lelkem.
- Szerény? Nem is tudom ki álmodozott kikötözős szexről Evával - vágtam egy gonosz vigyort felé.
- Héjjj - tettetett felháborodást.  - Az álom és a valóság két különböző dolog.
-  Ne akard már bemesélni. Minden gondolatod Eva leteperésével kezdődik és végződik. Pedig semmi esélyed nála, ezt többször is kifejtette - röhögött mellette Cal. - Kisfiú vagy hozzá, nem emlékszel?
- Mondtam már a kor nem számít! Lehetek egy bika az ágyban, és romantikus hős szerelmes is 19 évesen - tárta szét a karjait mosolyogva.
- Amúgy hol van? - néztem körbe a helységben. - Nem itt aludt Ő is?
- De. - bólogatott Cal. - Valami fotózásra ment, azt hiszem oda, ahol Hannah-nak is meg kellene jelenni nemsokára. Luke pedig elment vele, mert Theonak ma fontos dolga akadt.
- Akkor hármasban töltjük a napot? - huppantam le közéjük, és átkaroltam vállukat,
- Igen, és csodás pillanatokat szerzünk majd egymásnak - simogatta meg a arcom Mike.
- Fújj - röhögtem. - Nem csalom meg veled Annt.
- Szemét! - fordította el a fejét. - Eldobod mindazt, amit együtt építettünk fel?
- Mike cica tudod, hogy szeretlek - pislogtam felé boci szemekkel. - Viszont most meg kell osztoznod Ann-el rajtam.
Röhögve fordult felém, és teljes erőből vállon boxolt.
- Csakis vele osztozom, senki mással!
- Háá Ash - bökte meg az oldalam Cal.  - Ann még mindig nem akar velünk jönni?
- Nem! - hajtottam le a fejem szomorúan. - Nagyon sok dolguk lesz a közeljövőben. Itt van a héten kezdődő koncert. Folyamatosan forgatják a klipet az új számukhoz és stúdióznak. Pedig mindnél jobban szeretném , ha abban a 3 hétben velem lenne.
- Majd kitalálunk valamit. Ha mi nem is, Luke biztos. Ő sem bírja Ann nélkül sokáig - vigasztalt Cal.
- Max mikor lesz egy kis szabadideje elraboljuk - nézett felém Mike. - Biztos jönne önként is, mert nem hiszem, hogy Eva nélkül kibírná sokáig.
- Szerintem is. Jó ötlet volt felkérni, hogy legyen a stylistunk. Mindenki ott lesz, így hátha Ann is belátja és jönni fog - magyarázott Cal.
Mosolyogva bólogattam, és próbáltam kiűzni fejemből a kétségbeesett gondolatokat. Minden nap ezen rágódom. Nem akarom távol tudni magamtól. Persze nagyon is jól tudom, hogy a zenei karrierünk turnékkal, folyamatos koncertekkel jár. Viszont elrabolta ez a lány a szívemet, és még csak gondolni sem akarok arra, hogy 3 hétig ne lássam. Számomra az lenne az igazi szenvedés, ha nem érinthetném meg, nem láthatnám csodálatos kék íriszeit, ha nem hallhatnám gyönyörűen csengő kacajait. Sajnos most csak magammal tudok törődni és a szükségleteimmel. Ezért mindent el kell követnem annak érdekében, hogy magam mellett tudjam az ünnepek után kezdődő turnén.



Eva Smith


Luke görcsös aggódása már néha az őrületbe kerget. Minden percben velem van, s óvón néz körbe a környezetünkben, akárhányszor kilépünk az utcára. Jól esik a törődése és az aggódása, viszont nem vagyok már egy törékeny lány, mint régen. Igen félek Bradtől, de nem bujkálhatok egész életemben előle, egyszer úgyis szemtől szemben kell vele állnom, és akkor nem fogok megfutamodni. Erősnek kell maradnom és túltenni magam a múlton, ha továbbra is boldogan akarom folytatni az életem.
Ann ruháit válogattam a fotózásra, és türelmetlenül vártam, hogy a mi énekes madárkánk megérkezzen. Jace szinte tombol a haragtól, amiért Ann nem érkezett meg időben. Sejtem mi, vagyis ki volt a késésének oka. Örülök a barátnőm boldogságának, tökéletes párt alkotnak Ash-el. A fiú szinte rajong érte, le sem tudná tagadni mennyire szerelmes belé. Boldog voltam amiért Ann rátalált a fiúra. Soha nem láttam még ilyen őszintén mosolyogni. Minden mozdulatuk és mondatuk egyezett, teljesen összeillettek.
- Mit csinálsz? - halottam meg mögülem Luke hangját. Bevallom kissé megijedtem, de mosollyal lepleztem reakcióm és felfordultam.
- Ann ruháját választottam ki. Nem jött még? - néztem el a háta mögé, de a banda többi tagján kívül nem láttam senkit az öltözőben.
- Most hívott Ashton, hogy elindult már. Vezet és azért nem veszi fel a telefont - mosolygott le rám igéző kék szemeivel.
- Ha ideér, Jace hatalmas felfordulást fog rendezni - kuncogtam. - Nem tudom, hogy felejthette el.
- Bizalmas információk szerint, amit Calumtól hallottam, amikor Ash-el beszéltem, az okot egyszerűen Irwinnek hívják. A reggeli torna elhúzódott - nevetett fel szőke tincsei közé túrva.
- A szerelem megbolondította őket - ráztam meg kacagva barna tincseimet.
- Csak őket? - kapta el derekam és szorosan magához húzott. Karjaim összefontam a tarkója körül, körbenéztem lát-e minket valaki, majd gyors csókot nyomtam ajkaira.
- Lehet minket is elkap hamarosan - feleltem mikor elváltak ajkaink.
- Szerintem hamarabb mint gondolád Bébi. Már most imádlak - döntött hátra karjaiban és nevetve adott csókot kulcscsontomra. - Csak egyvalami böki a csőrömet.
- Mi az? - kaptam fel a tekintetem szemeire.
- Ez a titkolózás. Rendben megértem nem akarod Mikeot megbántani, de te világosan megmondtad már neki párszor, hogy esélye sincs nálad. Nincs miért haragudni, ő is tudhatta, hogy egyszer úgyis lesz valakid. Szeretném már világgá kürtölni, hogy milyen gyönyörű barátnőm van!
- Hidd el én is. Nem esik nekem se jól, hogy még Ann elől is eltitkolom ami köztünk van. Biztos kifog akadni, hogy nem mondtuk el. De félek a többiek véleményétől. Mióta itt vagyok végig azt hangoztattam, hogy Mike túl fiatal hozzám, most pedig egy vele egykorú fiúval élem legszebb napjaim -
- Bébi, most kajak lenéztél a korom miatt? - nevetett fel. - Ez a fiatal fiú, több mindent tud neked mutatni, mint egy öregebb. Ebben biztos lehetsz - kacsintott rám mosolyogva. - Engem nem érdekel a korkülönbség, de ha téged ez annyira zavar...
- Shhh- tettem mutatóujjam ajkaira.- Ne haragudj. Jelenpillanatban engem sem érdekel a korod, csak az, hogy boldog vagyok melletted. Tudod mit, a többi nem számít - mosolyogtam Lukra, aki csak egy újabb csókkal ajándékozott meg.
- Este mondjuk el a többieknek! - vetettem fel ötletem, Ő pedig csak bólogatva helyeselt.
Tudom nem helyes, hogy titkolózunk előttük, de nagyon félek a reakciójuktól. Főleg Miketól. Kedvelem a fiút, de csak mint egy barátot. Úgy tekintek rá mintha az egy bolond kis öcsi lenne. Soha nem fogom viszonozni az Ő érzéseit és ezzel tisztában is van. Valójában nem lenne okom félni, hisz Luke is elmondta, hogy Mike előbb utóbb belátja, hogy valaki más mellett fogom megtalálni a boldogságot. Az a valaki pedig Luke. Még a mai napig sem értem, hogy történhetett mindez. Nagyon jól esett a támogatása azon a napon, amikor Brad előkerült. Nem hagyta, hogy akár egy percre is gondoljak a fiúra. Az azt követő bulin is, csak nekem szentelte minden figyelmét, ami engem teljesen elvarázsolt.

Visszaemlékezés

Nem sok kedvem volt a mai nap után elmenni szórakozni. Csak otthon akartam lenni és a párnáim közé vetni magam. Viszont ezeknek az eszement fiúknak, mindig sikerül elérniük amit akarnak. Igazuk volt abban, hogy ma este Ann úgysem fog hazajönni, mert biztosra veszik, hogy a romantikázás elhúzódik majd Ashtonnal, én pedig csak egyedül gubbasztanék otthon. Be kellett látnom igazuk volt, szívem szerint menekültem volna, de most nagyobb szükségem volt a társaságra mint valaha. 
Mike és Cal egymáson lógva trappoltak be a szórakozóhelyre. Eszeveszett sikítozásuk még a zenét is túlszárnyalta majdnem. Kuncogva figyeltem az előttem álló két fiút, akik egy szabad Boxot keresetek nekünk. Hideg kezek kulcsolták össze ujjaimat egy másik kézzel, mire elvettem tekintetem a fiúkról, s felnéztem az illetőre. Jég kék szemei még a félhomályos teremben is világítottak, és boldogan tekintettek le rám. Mint egy őrangyal úgy vigyázta minden mozdulatomat, amit én egyáltalán nem bántam. Mosolyogva szorítottam kezeinket, majd a két ökör felé tekintettem, akik már hevesen mutogattak nekünk az egyik szavad hely felé. Fejünket rázva a nevetéstől indultunk utánunk. Cal már egy tálca felessel ült az asztalnál, amin volt vagy 8 darab kispohár. Felvont szemöldökkel néztem a fiúra, aki csak a kezembe adott egy poharat, és lehúzott maga mellé. Luke is levágódott mellém és elvett Ő is egy italt. Mike velünk szemben ült, serényen döntött magába valami furcsa színű koktélt, aminek színétől még a hideg is kirázott. Cal meglökte a könyököm figyelem felkeltésként, majd összekoccintotta a poharainkat. Megvártam amíg megissza és csak a reakciója után húztam le én is poharam tartalmát. A szesz égette a torkomat, kezemen a szőrszálaim szó szerint ágaskodtak. Luke is megitta az övét, de semmi jelét nem mutatta annak, hogy neki is ugyan ezen tünetei lennének. Mosolyogva vett el még kettő poharat, az egyiket átadta nekem, a másikat pedig magának tartotta meg. Megráztam a fejem, hogy nekem nem kell, de bevetette szokásos " lebiggyesztem azokat a szexis ajkaimat, és gyönyörű szemeimmel nézek rád" trükkjét. Nevetve koccintottam ismét össze a két poharat, és már el is tüntettem a pohár tartalmát. Ez már kevésbé égette a torkom, sőt még jól is esett. Szőke hajú szívtiprónk átölelte a derekam, és magához húzott. Fejemet vállára hajtottam, és figyeltük Mike bolondozását, aki addigra már 3 pohár koktélt tudhatott maga előtt. Nem tudom ilyen rövid idő alatt, hogy csinálta, de akárhányszor felé pillantottam üres pohár sosem volt előtte. Újabb és újabb alkoholos ital került az asztalunkra, a hangulatunk is kezdett feloldódni. A fiúk szinte levetették minden gátlásukat, és bevetették magukat a táncoló tömegbe. Alig pár perc telhetett el, amikor már mindketten egy-egy lánnyal enyelegtek. Lukera pillantottam, aki az egyik kezében lévő pohárral játszadozott, a derekamon pihenővel pedig finoman cirógatta oldalam. Vigyorogva böktem fejemmel a barátaink felé, Ő pedig egy széles mosollyal nyugtázta szórakozásuk. 
- Nem táncolunk mi is? - próbálta túlkiabálni a zenét. 
- Menjünk! - kiáltottam vissza. 
Felállt, majd kezét nyújtva segített nekem is felállni. Intettem a pultnál iszogató Theonak, hogy a táncparkettnél leszek, Ő pedig egy bólintással nyugtázta a dolgokat. 
Bevonszoltuk magunkat a tömeg közepére, testünk szinte egyszerre mozgott a zene ütemére. Az alkohol kezdte átvenni az irányítást elmém felett, de most az egyszer nem bántam. Lazulnom kellett, és felejteni, a fiúk is pontosan tudták ezt. Hálás volt nekik, amiért nem hagytak egyedül, nem engedték hogy emésszem magam a gondok miatt. 
Feszes mellkas nyomult hátamnak, s finom karok ölelték át derekam. Nem volt szükség ahhoz, hogy hátraforduljak, tudtam ki áll a hátam mögött. Kezeimet az övéin pihentettem, és felvettem testével a ritmust. Még a lehetetlennél is közelebb vont magához, arcát a vállamba temette. Megcsapott erős illatú parfümje, ami megbolondította orromat, és a gyomromat. Furcsa mód, mintha ezer pillangó szállt volna fel hasamban, ahogy érintését élveztem. Lágy ajkaival egy apró csókot lehelt nyakamba, mire testemen egyből átfutott egy kellemes bizsergés. Szorosabban ölelt magához, fejemet pedig mellkasának döntöttem. Lassan mozogtunk a zenére, testünk minden pontja egymáshoz dörgölőzött. Karjait elvette derekamról, és óvatosan fordított magával szemben. Szinte egy magasak voltunk, így egyből igéző kék szemeibe tudtam nézni. Kezeimet összefontam nyaka körül, ő ismét derekamat vette célba. Összefonódva folytattuk táncunkat, szemeinket egyetlen egy percre sem vettük le a másikról. 
A pillangóim már őrült módjára száguldoztak, a szívem pedig vad tempót diktált. Tetszett Luke. Túlságosan, ezért is próbáltam minden ilyen képzelgést kiűzni gondolataim közül, de hasztalan volt. Szempárjai legyőzték az akaratom. Évek óta nem éreztem magam ilyen jól, egy fiú közelében se . Ahogy egy pillantással mosolyt tudott csalni szomorú arcomra, teljesen levett a lábamról. Mindent meglehet vele beszélni, és örömmel nyújtja segítségét. Mellette az ember egy percre sem lehet szomorú, mert mindig tesz arról, hogy vidámak legyünk. Millió lány rajong érte, mind a közelébe akarnak férkőzni, a hírneve vagy a kinézete miatt. De ők nem ismerik az igazi Luke Hemmingset, aki mosolygós, kedves, jószívű és iszonyatosan szeretetre méltó. 
- Mondtam már, hogy eszméletlenül gyönyörű vagy ebben a ruhában? - hajolt közelebb füleimhez, egy mosollyal nyugtáztam bókját. 
- Ann szerint neked öltöztem ki ennyire! - kacagtam. 
- Valóban? - tolt el egy kicsit magától és végigmért. - Akkor én lettem a világ legboldogabb embere, hogy egy ilyen szép lány a kedvemért kiöltözött. - hajolt ismét arcomhoz. 
- Ne legyél beképzelt Hemmings - duruzsoltam mosolyogva a fülébe.  - A másik pedig vannak nálam ezerszer gyönyörűbbek. 
Hirtelen kapta tekintetét arcomra, és összeszűkült szemekkel méregetett. 
- Lehet vannak, de számomra te vagy a leggyönyörűbb. Annyira rossz dolog lenne? - nézett szemeimbe mosolyogva. 
- Egyáltalán nem baj. Sőt, örülök neki - pillantottam rá fél szemmel, arcom pedig millió százalék, hogy pipacsvörös volt. 
- Ez esetben ha nem bánod - érintette ujjait állam alá, és felemelte fejem, hogy egyenesen rátudjak nézni. Amint egy szintbe került arcunk, ajkai egyből az enyémet ostromolták.  Ajka gyengéden érinti az enyémet, finoman ízlelgeti őket. Ajkaimat résnyire nyitom, s selymes nyelve egyből átcsusszan az enyém köré. Testem megadja magát az érzelmeimnek, amit ős is érez, és szorosabban von magához. Nyelveink őrült táncot járnak, finom, meleg ajkai teljesen bekebelezik enyémeket. 
Őrült vagyok, amiért közel engedek magamhoz egy ilyen fiatal fiút. De istenem, csak 2 év! A mai világban pedig már nem számít ki mit gondol. Ahogy engem sem innentől kezdve. Elvette az eszem, a szívem és én boldogan adom át mindenem neki. Lehet nem lesz könnyű, sokan fognak elítélni, de mit számít egy szerelmes szívnek, ha az aki boldoggá teszi mellette van? 


Visszaemlékezés vége

- Hahó Eva - legyezte meg szemem előtt kezét Luke.
- Csak elmerengtem a múlton - mosolyogtam.
- Remélem én is benne voltam - nyomott egy óvatos puszit ajkaimra.
- Te voltál a főszereplő! - kacagtam karjaiba kapaszkodva.
- Te szent szar!!! - hallottunk meg a hátunk mögött egy lányos sikítást.
Villámgyorsan  ugrottunk szét Luke-kal, majd Hannah-ra tekintettünk. Megdöbbenve állt az öltözőajtóban, a kilincset fehér ujjakkal markolta. Arca dühöt, csalódottságot vetített felénk. Félve pillantottam Lukera, aki Hannah arcát bámulta szintén. Semelyikünk nem szólalt meg, Ann idegesen méregetett minket, miközben szaporán vette a levegőt. Sejtettem mi fog következni. Kiborulás! Ő megbízik bennünk és mindent tudunk a másikról, titkaink nincsenek. Ő a legnagyobb titkába is beavatott, és hálás voltam neki, amiért megtisztelt azzal, hogy a bizalmába fogadott. Nem volt könnyű elmesélnie nekem azt a dolgot, a szívem szorult össze amikor megtudtam az igazságot. Én viszont egy hónapon keresztül hallgattam. Árulónak éreztem magam, Ő a legjobb barátnőm, a testvérem, a lelki támaszom. Vele kellene a legőszintébbnek lennem, mindent megosztanom vele, mert bízik bennem. Talán, ha már az elején elmondom neki, nem haragszik meg ennyire, és normális hangnemben megtudjuk beszélni a dolgokat. De most szinte biztos vagyok abban, hogy csalódott bennünk. Bennünk, a barátaiba. Nagyon jól tudtam mit jelent Ann számára az a mondás: "Az árulás nagyobb sebet ejt, mint a legélesebb kés.."
Becsukta maga mögött az ajtót, dühös szemeit pedig ránk szegezte. Luke biztatóan megszorította összekulcsolt ujjainkat, mire én lesütöttem a szégyenlősen a szemeimet.
Vártam arra aminek jönni kell. Szidás... Csalódottság... Harag... Árulás... Sértettség...


6 megjegyzés:

  1. OMG!

    Iszonyat jó lett, drága Sofiaa! :D Nagyszerű! És aww, Luke meg Eva! *w* Nem tudok most sok mindent hozzáfűzni a fejezethez, de eszméletlen lett. :D
    Mellesleg... Eva hány éves is? :D
    Legközelebb hosszabb megjegyzést írok, mert ugye az illő a részemről, ha már olvasód vagyok, csak most akadt egy kis dolgom a felmosóronggyal... :/

    Hatalmas ölelés,
    Brynn :*
    Ui: Hozd hamar, kérlek!!!! :3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na drágám!
      Az elrendezésnél kell beállítani a társoldalt. Tudod. Keress olyan modult, hogy "Kép". Ott menj rá. A legelső rublikába azt írd, hogy Társoldalam, a másodikba azt, hogy mi legyen a kép alatt, a linkhez pedig a http:// után a blogomat illeszd be, és kész! :D A képhez pedig a tallózás, és a fejlécemet kiválasztod (amit lementettél).

      Remélem tudtam segíteni, nálam már kint vagy. :3
      Hatalmas ölelés,
      Brynn :*

      Törlés
  2. Nagyon jo lett *o* Varom a folytatast <3

    VálaszTörlés
  3. Szia, imádom mind a két blogodat. Evával és Lukal megleptél de örülök nekik, várom a folytatást. =D> :-h

    VálaszTörlés
  4. Na Baba, ez megint nagyon ütős rész lett! Imádtam - minden egyes részletét!!! De tényleg! :) :) A reggeli édes kis romantikázás nagyon kedves kis jelenet volt, az meg ahogy Calum belerondított az meg frenetikus xDDD Imádtam a fiúk hülyéskedését ott a kanapén "édeshármasban" A Luke-Eva szál, na hát na.....sejtettem, vagy írjam inkább, hogy úúúúgy tudtam!!! xDDD?? Ennek is meg kellett történnie, és egészen cuki lett az összejövős rész, ez be kell valljam :D Ahogy írtad, hogy egyik kezével Eva oldalát cirógatta...háát wáá, libabőrös lettem - de ezt persze eskü alatt is letagadom!! :P xDD azért hagytál bőven megválaszolandó kérdést a következő részre...Hannah vajon kiakad, vagy jégkirálynő lesz? Okoz ez majd gubancot a gerlicéknek? Na meg az a sejtelmes kis utalásod ismét a TITOKra...... Egyszóval ismét fejethajtok a művésznő előtt!! xDD

    VálaszTörlés
  5. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés