2015. augusztus 29., szombat

13. " Ezen te sem tudsz segíteni "




Luke Hemmings


Hannah arca számomra mindent elárult. Csalódott bennem, amit teljesen megértek. Pont én vagyok az, aki titkolózik előtte, aki eddigi ismertségünk során minden titkát elárulta neki. Egykor megígértük egymásnak, hogy bármi történjék, legyen akár rossz vagy jó, mindig megosztjuk egymással. Ezidáig sikerült is betartanom, de nem tudtam eleget tenni ígéretünknek. Nagyon fontos számomra Eva és Ő azt akarta, hogy egy ideig tartsuk titokban, amire én egyből igent mondtam. Tudom, hogy át kellett volna gondolnom, hogy mik lesznek a következményei a hallgatásomnak. Ismerem Annt, nem szereti a titkokat, pedig pont Ő az, aki rengeteg titkot tart magában. Talán pont ez az amiért nem akarja, hogy előle bármit is elhallgassunk, mert Ő egyáltalán nem képes bevallani a titkait. Sok vitám kezdődött már az miatt vele, hogy nem merte senkinek sem bevallni ami a szívét nyomja. Szerencsétlenül próbál egy olyan dolgot elfelejteni, aminek ki kellene derülni, de Ő nem képes szembenézni vele. Én viszont mindennél jobban szeretnék elébe menni a dolgoknak és magyarázatot kapni rá. 3 éve húzzuk halasszuk az igazság kiderítését, és mélyen magukba temettük az akkor történteket. Ann, úgy tesz mintha nem történt volna vele és velem semmi, pedig igen jelentős dologról van szó, aminek értelmet kell nyernie.
- Mióta? - tette fel hosszú hallgatás után a kérdést Ann. Tekintettem a lányra szegeztem, akin már kevésbé látszott a harag, inkább csalódottság vette át helyét.
- A koncertünk óta, amikor elvittük Evát bulizni - feleltem kérdésere higgadtan. Eva keze megrándult mondatom után, de szorosabban markoltam meg tenyerét biztatásul.
- Sajnálom Ann, hogy nem mondtuk el, de időt szerettem volna nyerni mielőtt elétek állunk - sütötte le szemeit barátnőm szomorúan.
- Sajnálod? Hát van mit! Azt hittem mindent elmondunk egymásnak, sosem hallgatunk el semmit. Főleg nem egy ilyen fontos dolgot! Csalódtam mindkettőtökben. Mégis mit hitettek? Hogy ellenezném a dolgot vagy mi? Én lettem volna a legboldogabb, ha a számomra két fontosabb személy egymásra talál és örömmel újságolják el nekem. Egyetlen epés megjegyzésem sem lett volna, de most nem tudok mit mondani. Hazudtatok nekem. Mikor megkérdeztem mi történt köztetek, mert feltűnően boldognak láttalak titeket, képesek voltatok a szemembe hazudni. Ezt nem tudom elfelejteni - túrt idegesen tincsei közé majd rám szegezte szemeit. - Megszegted amit ígértél!
- Tudom! De nem fogok bocsánatot kérni. Fontos nekem Eva, és ha Ő arra kér tartsuk titokban egy darabig, akkor megteszem neki - hangom túlságosan is kemény volt, ami teljesen meglepett engem is, de Annt is.
- Szóval ennyit jelentek neked? A nagy semmit? Ne haragudj meg Eva, amit most mondani fogok, ne értsd félre - nézett Evára majd vissza rám.  - Ha jön egy lány, akkor én már teljesen elhanyagolható leszek? Boldogon szeged meg minden ígérted? Mert ebből arra következtetek.
- Nincs igazad! - ingattam a fejem idegesen. - Tudod jól, hogy mit jelentesz nekem, de van magánéletem ami egyáltalán nem tartozik rád, akárhogy kötelez az az ígérte amit akkor tettem.
- Te pedig elvártad azt, hogy én elmondjak neked mindent. Napokig nem szólsz hozzám, ha valamit titkolok előled, most meg azt mondod nekem, hogy semmi közöm a magánéletedhez?
- Te is sok mindent elhallgatsz előlem, ezért nincs jogod rám kiabálni ezt az egy titkom! - rivalltam rá kissé mérgesen.
- Luke kérlek! - fogta meg aggódva Eva a vállam. - Ne mondj olyanokat amiket megbánhatsz.
- Teljesen hülye vagy Hemmings. Mit nem árulok el neked? Mindent tudsz rólam! Vagy talán arra vagy kíváncsi, milyen pózokban szeretkezek Ashtonnal? Mert talán csak az az egy titkom van előtted! - vágta le a táskáját a földre idegesen.  - De tudod mit, tényleg semmi közöm a magánéletedhez. Hiszen senkid nem vagyok, csak egy lány, akit anno a barátságodba fogadtál! - vette fel a táskáját a földről, és hátat fordított nekünk.
- Nagyon jól tudod, hogy ez nem igaz! Fejezd be ezt az önsajnáltatást. Nem vagyunk barátok hanem sokkal többek, csak te nem akarod beismerni ezt a tényt - léptem sebesen mögé és könyökénél fogva magam felé fordítottam. - Nem vagyok egy Hayden, de ugyan olyan szerepet töltenék be az életedben, mint Ő.
Könnyes szemeit rám szegezte, karját pedig kirántotta szorításomból.
- Nem akarom, hogy olyan szerepet tölts be az életemben. Sosem tudod pótolni őt, bármennyire is van meg kettőnk között az a kötelék - motyogta elfordítva arcát tőlem.
- Nem állt szándékomban pótolni Őt. De nekem is ugyan olyan jogom van hozzád mint ...
- Fogd már be!! Megmondtam már neked, nem akarok hallani erről. Azt akarom, hogy minden ugyan úgy maradjon - ordított rám idegesen.
- Semmi sincs már ugyan úgy amióta megtörtént az a nap. Miért nem vagy képes szembenézni a tényekkel? Eszedbe sem jut, hogy ezzel engem is mennyire tönkreteszel? Szerinted nekem öröm, hogy miattad magamban tartok egy rohadt titkot, aminek még utána járni sem tudok, mert te nem vagy hajlandó együtt működni - kaptam el a karját idegesen, szemeink pedig szikrákat szórtak egymás tekintetére.
- Sosem leszek képes rá. Nem akarom, hogy megváltozzon az életem! Nekem a sors ezt osztotta és nem fogok változtatni rajta - sziszegte idegesen és újból kirántotta kezét markomból. - Felejtesd el és soha az életben ne hozd fel újra.
- Önző vagy! Rohadt önző! Csak magadra tudsz gondolni - vicsorogtam utána mikor kinyitotta az ajtót. Mozdulatában megállt, majd felém fordult.
- Nem vagyok önző, csak gyenge. Sosem gondoltam volna, hogy pont te fogod ezt mondani nekem. Menj a picsába Luke, végeztem veled! - lépett ki a helységből, majd erősen becsapta maga után az ajtót.
Összetörten rogytam térdeimre, férfiasnak nem mondható könnyeim pedig előtörtek. Arcomat tenyerembe temettem, mérhetetlen dühöt éreztem magamban, amiért hagytam idáig elfajulni a dolgokat.
- Luke - guggolt le mellém Eva, s szorosan karjaiba zárt. - Nem lesz semmi baj, hamar megnyugszik majd Ann, és akkor megbeszélhetjük normálisan a dolgokat.
- Ugye tudod, hogy ez a veszekedés, már rég nem a titkolt kapcsolatunkról szólt? - mondtam könnyeimet törölgetve, majd csodás arcára néztem.
- Tudom! Ann elmesélt nekem mindent. Tudok mindenről, ami akkor történt. Nehéz Ann-nek, Luke. Egyszerűen nem tudja megemészteni magában a dolgokat, pedig már 3 éve történt. Az élete Hayden halála után romba dőlt, úgy volt vele, hogy senkije nem maradt. Ebbe pedig beletörődött és elfogadta. Így kezdett új életet. De amikor megtörténtek azok a dolgok, nem akart tudomást venni róluk, mert már továbblépett. Ha pedig veled marad azt érezte volna, hogy a múltban ragad, amit annyira elakart felejteni. Én is tudom, hogy nem volt a legokosabb megoldás ez tőle, de akkor össze volt törve. Nem várhattad el tőle, hogy örömmel fogadja majd. De most már tényleg itt az ideje, hogy visszatekintsen a múltba, örökre nem menekülhet - simította tenyerét nyugtatóan végig hátamon.
-Legszívesebben pofán vágnám magam, amiért ordítoztam vele - szorongattam kétségbeesetten blúza hátulját Evának. Hirtelen csapódott ki az ajtó, és az eléggé mérges Alison-nal találtuk szemben magunkat, aki maga után vonszolta Annt. Arca könnyes volt, szemei tűz pirosak.
Ha lehet azt mondani, akkor most még szarabbul éreztem magam. Egy olyan dolgot hánytorgattam a szemére, amiről tudom milyen fájdalmakat idéznek elő benne. De abban a percben elborult az agyam, és nem gondolkoztam. Sosem hozott még ki ennyire a sodromból, egyetlen egy hangos szóváltásra sem került sor, soha a kapcsolatunk alatt. Amióta visszajött, ezek a viták kiéleződtek és haragosabbak lettek. Félek valami eltörni látszik kettőnk között, arra viszont nem állok készen, hogy elveszítsem. Mindenki azt gondolja, hogy a mi barátságunk a legtökéletesebb a világon, és őszinte baráti szeretett érzünk egymás iránt. Pedig ez korán sincs így, sokkal többet érzek iránta mint bárki gondolná. Nem tudom mennyit mesélt Evának, de abban biztos vagyok, hogy nem a teljes igazságot.
Alison a fotózásra szánt ruhák elé rángatta Annt, majd egy határozott mozdulattal kitett engem az öltözőből és a többiekhez parancsolt. Az ajtó becsapódott az arcom előtt, nekem pedig nem volt más választásom, lehangoltan sétáltam Nathan mellé.
Helyre kell hoznom a dolgokat minél hamarabb. Mindennél jobban gyűlölöm azt, ha Ann haragszik rám. Megbántottam, de Ő is. Mindketten gyerekesen viselkedtünk, de az én rovásomon több volt, mint az övén. Ő csak fél, én viszont könyörtelenül gázoltam a leggyengébb pontjába. Bármit megteszek azért, hogy újra a karjaimban tarthassam és élvezzem ölelését.


Hannah Ashwin 


Fájt minden szó, ami elhangzott Luke szájából. Nagyon jól tudja mennyire nem akarok emlékezni azokra a percekre, és hogy a félelem teljesen átveszi felettem az uralmat. Csodálatos dologként kellene megélnem azokat az emlékeket, de én rettegek tőlük. Sosem volt tökéletes életem, de azon a napon, még az az aprónak mondható tökéletesség is porrá zúzódott. Erősnek kellene lennem, a félelmeim ellen harcolnom kéne, de nem merek. Ha megteszem, akkor végérvényesen megváltozik minden körülöttem, arra pedig nem állok készen. Volt három évem átgondolni a történteket, de úgy sem jutottam dűlőre. Hatalmas változást hozna az életünkbe, sok fontos személyt ezzel teljesen összetörve. Készen állok én arra, hogy a számomra fontos emberek életét tönkre tegyem ezzel a titokkal? Nem! Ezért is akarom elfelejteni. Most vagyok önző, nem akkor amikor Luke mondta, de inkább szenvedjek én és Luke, mint olyanok sérüljenek meg ebben a dologban, akik teljesen ártatlanok.
Eva remegve adogatta a kezembe a ruhadarabokat, és félve kapta mindig el a kezét, akárhányszor elvettem a ruhákat. Haragudtam rá amiért elhallgatta. Most viszont, hogy kezdek lenyugodni, rá már kevésbe haragszom.
- Eva mi a teljes igazság? - tettem fel neki a kérdést miközben próbáltam magam a ruhába hámozni.
- Ann, biztos jó ötlet? - pillantott félve rám.
- Csak mond már! - folytattam türelmetlenül.
- Én tényleg elakartam mondani, de túlságosan is féltem. Nem tőled, hanem Mike miatt. Nem egyszer hangoztattam, hogy soha nem kezdek nálam fiatalabb sráccal. Most pedig az állításom ellenkezőjét csináltam meg. Féltem, ha neked és Ashtonnak elmondjuk, akkor hamar Mikehoz jut az információ. De még nem állok készen arra, hogy elmondjam neki. Annyira szeret engem, és nem akarom összetörni a szívét - hadarta el lesütött szemekkel.
- Megfogja érteni. Eva... - emeltem fel állánál fogva fejét. - Nagyon jól tudja, hogy sose lesz köztetek semmi. Azt is elfogadja majd, hogy ti ketten jártok. Ismerem őt, hidd el nekem nem fogja földhöz vágni ez a dolog. Gyorsan túlteszi magát rajtad. De én úgy hallottam már a bulin volt neki valakije, akkor meg minek kellett titkolózni?
- Nem tudom - motyogta maga elé bámulva.- De ma este elakartuk mindenkinek mondani.
- El is fogjátok. Nem bujkálhattok tovább - tettem vállára kezem. - Boldog vagy vele?
- Igen! - emelte tekintetét a szemeimre.
- Haragszom még, de egyben örülök is nektek. Szeretnélek boldognak látni, és ha az Luke mellett találod meg, akkor áldásom rátok - mosolyogtam barátnőmre.
- Komolyan? - virult fel arca és a nyakamba ugrott nevetve. Örömmel viszonoztam ölelését, és szorosan karoltunk egymásba.
- És Luke? - kérdezte miután elengedtük egymást.
- Luke teljesen más tészta Eva! - vált hangom keménnyé. - A legfájóbb pontomon támadott meg. Nem tudom csak úgy elfelejteni, de nem akarok róla beszélni. A mai napra túlságosan is sok volt belőle - vettem fel a cipőmet, és az ajtó felé indultam. - Majd később megbeszéljük. Jössz?
Szomorúan bólintott és követett a terembe ahol a fotózás volt. Nem akartam többet beszélni Luke-ról. Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire megtud bántani. Ő ismeri az érzéseimet, tudja mit mikor kell nekem mondani. Pontosan tudom mennyire fáj neki is, ami akkor történt, de azt Ő is tudja mennyire összetörtem akkor, hogy a lelkem teljesen megsemmisült.
- Hannah, gyere kérlek. A fiúkkal már végeztem, már csak te vagy hátra - állt mellém Dan a fotósunk, majd a kamera elé vezetett. Próbáltam kizárni minden zavaró tényezőt a külvilágból és a gondolataimból, csak a munkára voltam hajlandó figyelni. Annyira érdekes, hogyha a munkáról van szó, teljesen áttudok kapcsolni egy másik Ann-re, de ha a magánéletemről van szó egy csődtömeg vagyok.
Elfoglaltam a helyem és követtem az utasításokat. Az elmúlt pár hétben, túl voltunk már pár fotózáson, így bátran merem állítani, hogy hozzászoktam a sok pózoláshoz, és a műmosolyokhoz, amit ilyenkor az arcomra kellett öltenem. Mosolygok. Mindig mosolygok, ha valami fáj. Mi mást tehetnék? Inkább elzárom magamban a fájdalmat annak reményében, hogy egyszer majd talán elfelejtem, hogy valaha is létezett.
- Kezeidet emeld fel a mellkasodhoz. és a leggyönyörűbb mosolyodat szeretném látni kislány! - nézett ki a kamera mögül Dan.
Tettem amire kért, felöltöttem a legtökéletesebb álarcom és csak arra koncentráltam, hogy minden úgy sikerüljön ahogy azt elterveztem még reggel.
Teljesen átadtam magam a helyzetnek, felszabadultan váltogattam a különböző pozíciókat, a mozdulataim profizmusra utaltak. Kevesebb mint 2 óra alatt szinte mindennel végeztünk. Átnéztük a képeket és megbeszéltük, ha kész lesznek, akkor együtt eldöntjük melyiket választjuk az album borítójára.
Luke kerülte minden pillantásom, ahogy én is. Most az egyszer nem fogok neki a két szép szeméért megbocsájtani.



                                                          ***


A fotózás után Chris és Jace, még visszament a stúdióba átnézni néhány dalt. Máskor gondolkodás nélkül velük tartottam volna, de most nem tudtam volna koncentrálni. Egy kicsit kiakartam kapcsolni az agyam. Elfelejteni mindent, ami ma történt. Nath láthatta rajtam, hogy nem éppen festek a legjobban, ezért velem tartott az egyik közeli bárba. Szükségem volt némi alkoholra, hogy rendbe tegyem magam. Nem ez a legjobb megoldás, nekem viszont szükségem volt rá. Minden feltűnés nélkül jutottunk be az épületbe, Nath pedig megtalálta számunkra a legeldugottabb asztalt. Se a poharak tartalmát, se a mennyiségüket nem néztem, csak döntöttem magamba amit a kezembe adtak. Felejteni akartam minden rossz emléket, de az alkohol semmit sem segített. Csak azt értem el vele, hogy még jobban felerősödtek bennem az érzelmek. A végén már az asztalon pihentettem a fejem, és szüntelenül ecseteltem Nath-nek a szar életem.
- Ann szívem. Elég volt - kapta ki a kezemből a poharat. - Elhiszem, hogy nagyon összevesztél Hemmingsel, de azért nem kellene a sárga földig innod magad. Jobb lesz, ha hazamész.
- Dehogy megyek haza! - utána akartam kapni a felesemnek, de Nath keze sokkal hosszabb volt. - Ma inni akarok, ebben te sem akadályozhatsz meg. Megengedtem, hogy velem gyere, és azt beszéltük meg, hogy nem szólsz bele mit csinálok.
- Igen arról, de már teljesen kiütötted magad! - rivallt rám mérgesen. - Úgyhogy lódulj. Holnapra hidd el örülni fogsz neki, amiért hazavittelek. - rángatott fel az asztaltól, de nem adtam könnyen magam. Utána nyúltam még az asztalon lévő utolsó piának és gyorsan meghúztam. Nath eldobta a kezemből a poharat, majd felkapott a vállára és indultunk is ki a bárból. Szó szerint bedobott a hátsóülésre, majd beszállt Ő is a kocsiba. A világ forgott körülöttem, a hangok és a fények teljesen elmosódtak. Fejembe folyamatosan nyílalt a fájdalom olyan szinten, hogy képes lettem volna sírni. Az időérzékem teljesen elveszítettem, már csak akkor eszméltem fel, amikor Nath kiemelt a kocsiból. Szememet résnyire nyitottam mikor letett az ajtó előtt, és a kulcsom kereste a táskámba. Viszont szerencsétlenségemre, az ajtó kinyílt magától mielőtt Nath kikaphatta volna a kulcsom. Két dühös barna szempárral találtam magam szemben.
- Hello - csuklottam bárgyú mosollyal az arcomon.
- Ne Hellóz itt nekem! - mordult rám. - Köszi Nathan, hogy hazahoztad! - vett át Nath öleléséből, majd kezet fogott a fiúval, aki adott nekem egy homlok puszit és elhúzta a csíkot.
Bizonytalanul lépdeltem be az előszobába, s végig magamon éreztem Ashton dühös tekintetét. Szinte lyukat fúrt a tekintete a hátamba, amint a konyha felé igyekeztem. Engedtem magamnak egy pohár vizet, megittam és Ash felé fordultam. Karjait összefonta a mellkasa előtt, szemeivel pedig gyilkolni tudott volna.
- Ezt miért kellett? - szavai fagyosak voltak, tekintete szinte megbénított. - Van fogalmad róla mennyire aggódtam érted? Nath felhív, hogy éppenséggel vedeled a tequilát, és eszed ágában sincs hazajönni.
- Túl sokat aggódtok mindketten. Jól megvoltam - legyintettem flegmán, s közben megkapaszkodtam a pult szélében, mert a világ forgott körülöttem.
- Látom mennyire voltál meg. Alig állsz a lábadon Ann - fújtatott mérgesen Ash, majd hirtelen átszelte a köztünk lévő távolságot és megragadta a karom. - Mire volt ez jó? Mi történt?
- Az történt, hogy utálom Luke Hemmingset - csavartam ki karom az ujjai közül és hátrébb léptem tőle.
- Ezért kell leinnod magad, mert egy kicsit összevesztetek? A rohadt életbe már, úgyis kibékültök pár órán belül. Mindig így van - túrt bele idegesen fürtjei közé.
- Nem. Most nem lesz így. Ide ne merje tolni a képét, mert nem vagyok kíváncsi rá! - szorítottam ökölbe kezeimet és Ashton meglepett arcára meredtem. - Nem akarom hallani még a nevét sem soha többé. A lelkembe gázolt, és ezt sosem  fogom neki elfelejteni. Ott bántott ahol a legjobban fáj! - emeltem fel a hangom mérgesen.
Az alkohol túlságosan is megeresztette a nyelvemet, és nem bírtam kontrollálni a szavaim. Minden gondolat, ami a fejembe kavargott azonnal a számat is elhagyta.
- Mi a francról beszélsz Hannah? Mondd el kérlek - lépett elém s karjaiba vont. - Szeretlek és tudod, hogy én mindig meghallgatlak.
- Ezen te sem tudsz segíteni - toltam el magamtól. - A múlton még te sem tudsz változtatni.
- Megint valami olyasmiről van szó, amiről én nem tudok - feszültek meg izmai. - Ismét a kibaszott titkaitok Luke-kal. Tudod mennyire elegem van már belőlük?
- Nem mondhatom el. Nem megy Ash - néztem rá kérlelően, s lehajtottam a fejem.
Idegesen lépett el tőlem, többször is beleütött ököllel a konyhaszekrénybe. Összerezzentem minden mozdulatától, nem ismertem még Ash-nek ezt az oldalát. Tudom, hogy Luke mindig is kényes pont volt köztünk, én pedig csak öntöm az olajat a tűzre azzal, hogy mindig kerülöm a múltunk titkait, amivel Luke is kapcsolatos.
- Ez kibaszottul nem működik így! - szegezte rám feldühödött tekintetét. - Gyűlölöm akár a gondolatot is, hogy valami esetleg volt köztetek a múltban. Amikor együtt vagytok és ölelkeztek, a gondolataim egyből abba az irányba terelődnek. Hiszen semmit nem mondasz el nekem, inkább kerülöd ezeket a beszélgetéseket. Te mire gondolnál, ha én csinálnám ezt?
- Nincs semmi ilyen Ash. Ne is gondolj ilyenre - nyúltam volna kezei után, de elhúzódott tőlem. - Ashton...
- Nekem ez így nem megy Hannah. Én őszinte kapcsolatot akarok, nem pedig titkokkal telit. Amíg nem tudsz nekem megnyílni, azt hiszem jobb ha szüneteltetjük ezt az egészet - lökte el magát a konyhapultól s elsétált mellettem.
Arcomra kiült a döbbenet, az alkohol egyből elpárolgott belőlem. Élesen szívtam be a levegőt, próbáltam nyugtatni magamat mielőtt hisztérikus sírásban törnék ki. Megfordultam Ash után, aki a bejárati ajtónál állt és a bakancsát húzta fel. Minden egyes mozdulata csavart még egyet az úgyis romokban heverő szívemen.
- Ha azt akarod, hogy kimondjam, akkor készülj fel a következményekre is, mert azzal neked kell majd szembenézned. Én nem tudok és nem is akarom megoldani, vagy megtudni a teljes igazságot - szóltam utána szipogva ahogy felállt és az ajtóhoz állt. Megfordult és értetlen arccal meredt könnyes szemeimre.
- Minden a baleset után történt. Miután felébredtem az életem teljesen megváltozott, de én nem akartam és még mindig nem akarom. Nem akarom elfogadni azokat, amiket hallottam az anyámtól. Tönkretenném egy boldog család életét, ha a múltban elkövetett hibák kiderülnének. Nem akarok én lenni az a személy, aki miatt egy család széthullana - néztem szemeibe zaklatottan. - Nem tudom tovább mondani Ash. Sajnálom...- ereszkedtem térdeimre, arcomat pedig kezeimbe temettem. Könnyeim megállíthatatlanul törtek utat maguknak, zokogásom hallatszott csak a nappali csöndjében.
- Én pedig nem tudok egy olyan személlyel együtt élni, akinek folytonos titkai vannak - felelte halkan, majd az ajtó csendes nyitódására lettem figyelmes. Tekintetem egyből Ashtonra szegeztem, minden erőmet össze kellett szednem, hogy beszédre nyissam a szám.
- A rohadt életbe is Ashton! - ordítottam utána, amire megállt egy percre még a küszöbnél. - Tudod milyen rohadt szar érzés megtudni azt, hogy a saját anyád egy életen át hazudott neked? Hogy a testvéred akit tiszta szívből szerettél, csak a féltestvéred? Az egész életed egy hazugság és megtagadták tőled azt, hogy egy boldog családban cseperedj fel? Mert nekem sohasem volt boldog gyerekkorom, az anyám mindig is utált, megvetett, lenézett,bántott. Én csak egy eszköz voltam neki, hogy megszerezzen magának egy olyan férfit, akinek már családja volt. Egy rohadt szajha volt az anyám, és csak azért esett teherbe velem, hogy megkaparintsa az igazi apámat.
- Ann - indult el felém rohanva, letérdelt elém és karjait átfonta rajtam. - Miért tartottad magadban? Bennem is ugyan úgy bízhatnál mint Luke-ban. Ő a barátod, de én a szerelemed vagyok. Nekem kellene kiöntened a szívedet.
- Nem. Luke nem a barátom Ashton - néztem szemeibe fájdalommal teli tekintettel. Nincs több mellébeszélés. Nincs több erőm eltitkolni előle. Nem akarom elveszíteni őt!
- Az a férfi, akit anyám elcsábított... - kezdtem dadogva. -  Luke apja volt...

13 megjegyzés:

  1. Szia!Itt vár rád egy díj:http://amigcsakelek.blogspot.hu/2015/08/sajnalatos-modon-nem-kovetkezo-reszt.html
    xxVivixx

    VálaszTörlés
  2. Omg!
    Es Luke is tudja? What? Te jo eg! Drágám, ez hihetetlen lett. Azt hittem, hogy Luke es hannah jártak, vagy valami, de ez...
    Anyám, te ugy a szívembe tudsz gazolni! Hogy teheted ezt velem? :(
    Szegény Luke :( en szeretlek <3 es Ash? Meg tudom érteni. Hannaht is, de most Ashnek van igaza... Téged is szeretlek <3
    Nos... Örülök hogy hannah es Eva jóban vannak de sokkal jobban örülnek ha Lukekal is kibekulne. Kérlek mondd hogy igy lesz! Ha erre a kérdésre válaszolsz, mindig írok neked nagyon hosszú megjegyzést es es... Te is kérdezhetsz egyet az en blogombol :") bocsáss meg, muszáj tudnom!

    Hatalmas ölelés, azonnal kérem a fejezetet,
    Brynn :*
    Ui: pls pls pls!!!!! :(

    VálaszTörlés
  3. Haha és nem ez lesz még az egyetlen csattanó ebből a históriából xD Mindent idővel kiderül majd :D Neee, nem akartam a szívedbe gázolni. :///
    Nyugalom, tudod milyen a kapcsolatuk! Iszonyatosan szeretik egymást és ezt is megfogják beszélni :D :D A következőben pedig úgy gondoltam majd visszatekinthettek arra a napra és az újabb titokra, amit senki nem tud :P Na most felborzoltam az idegeid, hogy mi lesz a következőben :D Próbálom hamar meghozni csakis a kedvedért :D
    Kérdezhetek?? Ugye nem Ashton volt a csaj pasija? :O :O És remélem nem kavar be még jobban.
    Csóközön Drágám xx
    Sofiaa^^

    VálaszTörlés
  4. OMG *-----* Ezt nem gobdoltam volna :o Nagyon jo lett es izgatottan varom a folytatast :3

    VálaszTörlés
  5. Én ezt most nem értem.. Luke és Hannah féltestvérek vagy most mii?? Bocsi de nem világos....

    VálaszTörlés
  6. Most komoly ez fergeteges resz volt ugy hogy most ejszaka kozepen elbogtem magam.En azt hidtem hogy Hannah Lukal csalta meg Jacet de ez... en nem olvastam meg egy ilyen jo blogot amin elsirtam magam.csak az Életem Játékaiba sirtam még el sokszor magam de ez annal tobb egyre jobban irsz es ez nemegy blog kene legyen hanem egy konyv es en lennek az elso aki megvenne.Én imadom ahogy irsz es ba4sak en is igy haladnek a konyvemmel de kezzel irok tollal papirra es minden action pont mar megvan a fejemben ujra meg ujra lejatszodva bennem de ez vlhogy mas amit te irsz nem.tudok neked semijen dijat se adni de ha en lennek a megaszuperuberkiralyvilagcsaszar akkor megkapnad az oszkart meg a nobelt is (bar a nobelnek.semmi koze at irashoz de nem baj boldoguljal egy olyan dijjal is).Nagyon szeretem amit irsz es remelem ez a komment hosszabb leett mint az elozo es bocs a helyesirasi hibakert meg az ekezet nelkulisegert de ugyszint telorol irtam es nem volt turelmem megvarni a holnapot es akkor irni kommentet.Imadlak imadom amit irsz puszil Szilvi

    VálaszTörlés
  7. Szia :)
    Vár egy díj a blogomon.
    http://demonvadaszos.blogspot.hu/

    VálaszTörlés
  8. Nagyon jó lett folytatást!

    VálaszTörlés
  9. Sziasztok :)
    Először is köszönöm a díjat :)
    A féltestvérekre kitérve, eddig nagyon úgy fest a dolog, de a következő részben minden kiderül :)
    Boldog vagyok, hogy ennyire tetszik Csengeri :D Próbálok fejlődni, de ez még mindig nem az igazi :D Ki tudja lehet, hogy olyan 3-4 blog múlva már teljesen perfekt leszek xD
    Addig is várjátok a következő részt :D Pusz

    VálaszTörlés
  10. Na kérem, ha már meg lettem szólítva, hogy kihagytam itt a dolgokat, akkor tessék, íme pótolom.....xDDD
    Szóval először is összességében örülök, hogy nem jött be, amit mondtam Luke és Ann múltjával kapcsolatban (bááááár még lehet, ha csak később derült ki, hogy féltestvérek xDDD) De viszont látod? Látod??? Mondtam, hogy olyan érzésem van, mintha Hayden így maradt volna része az életének, erre tessék......kiderül, hogy igenis úgy viselkedik, mint egy rendes, védelmező testvér!! Hahh, annyira zseni vagyok néha, hogy hmmm......xDD Neeeem, egyébként annyira jól írod a blogot, hogy érzékelteted finoman ezeket a dolgokat, és az ilyen megszállottak, mint én, akik egy-egy részt sokszor-sokszor-sokszor olvasnak el, azok megérzik.
    Az összeveszésüktől nem igazán félek, biztos vagyok benne, hogy ki fognak békülni, mert túlságosan is szükségük van egymásra :) Ha mégse, akkor lefejezlek, ennyi! xDDD
    Szegény Ash, nem irigylem hallod, jó kis problémás csajszit fogott ki magának xDDD De bízom benne, hogy mellette Ann végre megtalálja azt a boldogságot, amit mindig is megérdemelt volna (mondjuk mellette ki ne találná meg.....hülyeségeket beszélek,mi? :D )
    De a lényeg, hogy imádtam, I M Á D T A M ezt a részt! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drágám, én most már komolyan elgondolkozom ezen a telepátián xDD Lassan semmi meglepőt nem tudok neked hozni :D A békülést is biztosra veszed? xD Lehet fejezés lesz a vége :D
      Egy kicsit problémás igen, de a szerelem mindent legyőzz, nem???
      Most dagad a májam :D Örülök, hogy ennyire tetszett :D

      Törlés