17. " Teszt "

Hannah Ashwin

Mintha egy mázsás súlytól szabadultam volna meg azzal, hogy Luke- kal végre megbeszéltük a dolgokat. Magamnak is be kellett vallanom, hogy ha már az első perctől kezdve magabiztosan elé állok, akkor könnyebben is alakulhatott volna az elmúlt pár hetünk, mind számunkra, mind a többiekére. Most viszont madarat lehetne velem fogatni, úgy érzem, semmi, de semmi nem ronthatja el azt a boldogságot, ami jelenleg körülvesz minket. 

Napokig emésztettem magam a Braddel történtek miatt, sokszor merültem el a gondolataimban és visszaemlékeztem arra a napra. Szörnyű volt. Más szóval nem tudnám jellemezni. Végre azt hittem, fellélegezhetünk és Brad soha többet nem jelenik meg az életünkben, de hatalmasat tévedtem. Az pedig egy percig sem fordult meg a fejemben, hogy nekem akar ártani, ami majdnem sikerült is. Ha Calum nem lett volna velem, biztosra veszem, hogy akkor a legszörnyűbb dolgokat tette volna velem. Azzal pedig elérte volna a célját. Kihallgatása után előzetesbe helyezték, az ünnepek után pedig lesz egy tárgyalás. 

Borzalmas perceket okozott az a szemétláda nekem, de erős lány vagyok, és csodálatos barátaim vannak, akik segítenek felejteni. 

Ash szó szerint az össze cuccomat átpakolta a fiúkkal közös házukba. Egyedül sehova nem mehetek ki, ahogy Eva sem. Mindenhova kísér minket egy testőr, vagy éppen ők, amikor idejük engedi. Őszintén szólva, az elején még jól esett ez a fajta törődés, de az idő múlásával egyre idegesítőbb a folytonos aggódás. 

Az ünnepek kezdetével próbáltam minden sötét gondolatom elhessegetni, egy tökéletes karácsonyt akartam eltölteni a barátaimmal. A szentestét együtt töltöttük mind a hatan, senki nem ment haza a családjához. Olyan kevés időt tudunk mostanában együtt tölteni, ezért sem akartunk külön lenni ezen a napon. 

A főzés ránk lányokra maradt, amíg a fiúk a fát díszítették. Örültem ennek a feladatnak, hiszen a zenélésen kívül ez volt a második dolog, amit örömmel csináltam. 

- Szerinted Luke mit fog szólni az ajándéknak? - suttogta halkan Eva, miközben a krumplit pucoltuk. 

- Eva, ne aggódj már annyit. Luke annak is örülne, ha csak meztelenül várnád az ágyban - kuncogtam kezemet a szám elé téve, közben pedig barátnőm felháborodott arcára néztem. 

- Ashwin, én nem te vagyok - sziszegte idegesen. - Attól hogy ti a nap bármely szakaszában képesek vagytok egymásnak esni, mi nem vagyunk olyanok.

- Hohó! Álljunk meg egy percre! Nem esünk minden pillanatban egymásnak - csattantam fel nevetve. 

- Nem- e? Tegnap is arra jöttem haza, hogy a falnak voltál szorítva a bejárati ajtónál. Még a szobáig se értek el. Bár mindegy, hol csináljátok, a hangokat ugyan úgy halljuk - dobott nevetve a tálba egy megpucolt krumplit. Arcomat pillanatok alatt öntötte el a forróság és valósággal lángolt a bőröm. Némán néztem Eva szemébe, aki hangos nevetésbe kezdett mellettem. 

- Fejezd be! - motyogtam dühösen rá pillantva. 

- Istenem, csak látnád az arcod! Ezt meg kell örökítenem! - vette elő telefonját és felém tartotta. Mérgesen kapkodtam a készülék után, de mivel egy fejjel magasabb volt nálam, még ugrálva sem értem el. 

- Ne merészeld megtenni, karácsony van, a szeretet ünnepe, de ugyan úgy behúzhatok egyet - toporzékoltam mellette. 

- Ugyan már, Ann - röhögött mellettem. - Csak egy fotót - vigyorgott rám.

Mérgesen keresztbe fontam karjaimat mellkasom előtt,, majd egy gúnyos mosolyt villantottam a kamerába. 

- Utállak - tátogtam a nevető lánynak.

- Én pedig szeretlek - kacagott hangosan. 

- Lányok, elhiszem, hogy jó szakácsok vagytok, de nem sietnétek? Éhen veszek, a szervezetemnek szüksége van az ételre. Növésben levő kamasz fiú vagyok - dugta be a fejét a konyhaajtón Mike. 

- Akkor menj a nappaliba, kamasz fiú. Nemsokára készen vagyunk - vágtam felé a konyharuhát.

- Most haragszom, Ann - kuncogott halkan, majd eltűnt az ajtó mögött. 

- Mike - rázta meg a fejét mosolyogva Eva. - Sosem fogom tudni neked meghálálni, amiért magaddal rángattál ebbe az országba. Boldog vagyok. Olyan barátokat szereztem a fiúk személyében, akikről soha nem is mertem álmodni. Sőt, az, hogy a világa egyik leghíresebb fiú bandájával fogok egy házban lakni, remélni sem mertem. Azt meg pláne nem, hogy pont Luke Hemmings lesz a barátom és velük együtt mehetek turnézni, ezzel lehetőségem adódik megmutatni a divat iránti szeretetem. Annyira köszönöm, Hannah - fakadt ki hirtelen Eva, s szoros ölelésben részesített. Őszintén, azt sem tudtam hirtelen, hogy mi történik. Szinte fel sem fogtam a szavait, amiket mondott. Döbbentem álltam előtte, beletelt pár percbe, mire viszonozni tudtam az ölelését. 

- Nem kell köszönnöd semmit. A barátnőm vagy a legeslegjobb, s egy percre sem fordult meg a fejemben, hogy Angliában hagylak. Azon a napon, amikor felkapartál a földről, az életem része lettél - fogtam szorosabbra a karjaim körülötte. 

- Mert egyformák voltunk. Akkor még nem tudtam a történetedet, de tudtam, hogy te is megtört vagy belül. Nem tudtam, de láttam a szemeden és akkor megfogadtam, hogy segítek rajtad, s talán te is fogsz rajtam. De te sokkal többet tettél értem, mint én érted... - tolt el magától mosolyogva, de én karjai után kaptam, s könnyes szemekkel átöleltem. 
- Annyira, de annyira szeretlek, hogy azt el sem tudom mondani. Köszönöm - szipogtam karjai között. - Nem is tudom mi lesz velem három hétig nélküled. Hiányozni fogsz...
Összeráncolt homlokkal nézett le rám, majd  hangosan kifújta a bent tartott levegőjét.
- Te is tudod, hogy velünk jöhetnél simán. Asthon hetek óta könyörög neked! 
- De nem mehetek, Eva - túrtam idegesen tincseim közé, és a pultnak dőltem. - Már így is teljesen elvesztettem a célom. Elhanyagolom a bandát, pedig most kellene ezerrel melóznunk. Én nem elégszem meg azzal, hogy előzenekarként játszunk más nagy bandák előtt. Azt akarom, hogy mi legyünk a legjobbak, ugyan olyan sikeresek, mint a fiúk, vagy még annál is jobbak. Ehhez pedig keményen kell dolgoznunk. A szilveszteri koncerten meg kell mutatnunk mindenkinek, hogy leverhetetlenek vagyunk. Ashtonnak és nektek is meg kell értenie, hogy nekem feladatom van, amit nem fogok elhanyagolni, akármennyire is vagyok szerelmes és legszívesebben veletek mennék - hadartam el egy szuszra Evára tekintve, aki rosszallóan csóválta a fejét. 
- Túlságosan is makacs vagy. Hannah, megértelek. Tettél Haydennek egy ígértet, de időközben azt elfelejted, hogy neked is vannak álmaid és van egy kapcsolatod. A karrieredet egész életedben tudod építeni, de a szerelem mulandó. Mi lesz, ha pont ez az ígéreted fogja tönkretenni a kapcsolatotokat Ashtonnal? 
- Akkor nem szeret igazán. Ha tényleg szerelemes belém, elfogadja azt a tényt, hogy jelenleg csak második lehet az éltemben. Senki kedvéért nem fogok lassítani és egy helyben toporogni. Most van itt az én időm, cselekednem kell, és fogok is - löktem el magam a pulttól majd a nappaliba siettem. Átverekedtem magam a fiúk között, szinte feltéptem a kertbe vezető ajtót lépteimet pedig a medencéhez vezettem. Leültem a széléhez, lerúgtam magamról a papucsom, majd a hideg vízbe raktam a lábam. 
Felzaklatott, amit Eva mondott. Ő nem ért meg engem, ahogy senki sem a bandából. Céljaim vannak, amiket véghez akarok vinni. Sosem szegtem meg a szavam, akármi is történt. Nem most fogom elkezdeni. Hay volt a legfontosabb az életemben és még most is Ő az. Az Ő álmát élem, amit mindig is akart, amiktől megfosztottam. Nem tudnék nyugodtan hátradőlni és élvezni az életet,  miközben tudom, minden az én hibám, minden miattam romlott el, mindenkinek miattam tört össze az álma. Esélyem van a lelkemben tomboló bűntudatot helyrehozni, s ezért áldozatokra is képes vagyok. De istenem, Eva úgy beszél, mintha hónapokra mennének el, pedig csak három hét. Más ember hónapokat van külön a szeretteitől, mi meg csak heteket leszünk. 
- Sajnálom - ült le mellém Eva lehajtott fejjel, és belemártóztatta lábát Ő is a vízbe. Fejem elfordítottam az ajtó felé, ahol a fiúk álltak, majd mikor észrevették, hogy őket nézem berohantak  a nappaliba. 
- Sokszor próbáltam másként látni a dolgokat, de nem ment. Az agyam minden pontjába beleivódott már az a nap, amikor Hayden sírjánál álltam Jace- szel és Chris- szel. Nem tudok túllépni rajta Eva, értsd meg. Minden erőmmel azon vagyok, hogy helyt álljak barátként, énekesnőként és társként is. Megtudom csinálni, biztos vagyok a dolgomban. Ashtont is meg tudom tartani, valamint a banda ügyeit is kézben tartom. Csak kérlek, bízz bennem! - suttogtam halkan, s közben lábammal a víz felszínét rugdostam. 
- Egy feltétellel! - nézett rám szúrós szemekkel, mire én bólintottam. 
- Ha sok lesz, ha nem bírod a hajtást, ha rosszra fordulnának a dolgok, akkor fogadd el a segítségünk. Ne zárj ki senkit, mert egyedül akarod megoldani a dolgokat! 
- Rendben! - morogtam az orrom alatt mosolyogva.

- Köszönöm - emelte fel a kezeit az ég felé, somollyal a arcán.

- Hülye vagy - nevettem el magam, és a vállába bokszoltam. - Bevallom, nehéz lesz titeket elengednem holnapután. Olyan üres lesz a ház nélkületek - préseltem össze ajkaimat, hogy visszaszorítsam könnyeimet. Rossz lesz nélkülük, rettentően hiányozni fognak a fiúk és Eva is. 

- Minden nap beszélni fogunk úgyis. Hamar el fog telni az a három hét, főleg így, hogy te is dolgozol és mi is. 

- Amint elmentek, esélyt sem adok magamnak arra, hogy szomorkodjak. Már aznap belevetem magam a munkába. 

- Nem szeretném, ha túlhajszolnád magad Ann. Szólni fogok Jace- nek hogy figyeljen oda rád - nézett rám szúrós tekintettel. 

- Mondanod sem kell neki, megteszi ő magától is, ne aggódj - legyintettem. 

- Akkor megnyugodtam - állt fel mellőlem. - Gyere, menjünk be. A fiúk azóta romhalmazzá varázsoltak a konyhát. Amikor kijöttem utánad, ők vették át a munkát tőlem. 

- Életed legnagyobb hibáját követted el. Se Luke- ot se Mikey- t nem engedném soha a konyhám közelébe - nevetve ugrottam fel a medence széléről, majd Eva  karjába karoltam. 

A konyhába érve meglepő tisztaság fogadott minket. Az étel készen volt, sőt, még el is mosogattak a fiúk. Mind a négyen a konyha pultnál álltak és mosolyogva néztek ránk. Nevetve megráztam a fejem, s Ash karjaiba vetettem magam. Szoros ölelésben részesített, én pedig mellkasába fúrtam arcom. Kezét felfuttatta vállamra omló tincseim közé, s apró simításokat végzett rajta

***

A vacsora és az azt követő ajándékozás nevetésben, bolondozással és jó kedvvel telt el. Calum ismét meglepett egy csodaszép magassarkúval, amolyan meglepetésként ért, mivel azt hittem, az a cipő lesz az ajándék, amit a plázában vettünk együtt. Mike egy hatalmas rózsaszín plüss mackót vett nekem, ami még nálam is nagyobb volt. Bár nem nehéz nálam nagyobb figurát találni, könnyű túlszárnyalni az én 153 centiméteremet. Luke egy igazán személyes ajándékot szánt nekem. Az elmúlt évek alatt összegyűjtött közös fotóinkat gyűjtötte össze egy albumba. Olyan képek is szerepeltek benne, amiket még nem is láttam és azt sem tudtam, mikor készültek. Szinte könnyeimmel küszködtem, amikor átlapoztam a könyvet. Talán ez volt az egyetlen ajándék, ami ilyen reakciót váltott ki belőlem. Luke minden képhez tett egy kis apró megjegyzést, ezzel pedig mosolyra késztetett. Ashton. Minden nap elhangoztatta, hogy ő nem jó ajándék választásban, sosem találja ki, hogy ki minek örülne. Ezért egy különleges ajándékot kaptam tőle, amiben biztos volt, hogy jobban örülnék, mint bármilyen ruhának ékszernek vagy bárminek. Ajándéka egy közös duett felvétel lesz. Először lesokkolódtam, amikor elmondta és elém tolta a szerződést, hogy elvállalom- e. Miután felfogtam, hogy egy szerelmes duett felvételére készül, visítva borultam a karjaiba és őrült módjára csókoltam össze-vissza. Az én ajándékom az övéhez képest semmi. Hayden egyik dedikált gitárját adtam neki ajándéknak. Igaz, hogy ujjongott és vagy ezerszer megköszönte, de nem éreztem magam jobban tőle. 

- Min agyalsz annyit, Kicsim? - bújt be mellém mosolyogva az ágyba Ash, majd magához húzott. Fejem a mellkasára tettem, s apró köröket rajzoltam meztelen felsőtestére.

- Gondolkoztam csupán - vontam meg a vállam, mire a fiú felsóhajtott. 

- Bébi, ha te nagyon agyalsz valamin, akkor nagy lehet a baj. Ismerlek - járatta fel, s le ujjait gerincem vonalán. 

- Kicsit rosszul érzem magam. De nem akarok róla most beszélni, rendben? - tornáztam feljebb magam, hogy a szemébe tudjak nézni. 

- Hannah - szólalt meg kissé éles hangnemmel. 

- Jó-jó tudom... - szakítottam félbe megadóan. - Csak rosszul érzem magam az ajándékoddal kapcsolatban. Sosem kaptam még senkitől ilyen nagy dolgot, én pedig csak egy jelentéktelen marhaságot adtam neked. Lehettem volna kreatívabb ennyi. 

- Hannah Rebecca Ashwin - emelte fel a hangját. - Jelentéktelen? Meghülyültél? Életemben nem kaptam jobb ajándékot ennél. Egy igazi relikvia az a gitár. A testvéred használta, és most én kaptam meg. Nagyon jól tudod, mekkora rajongója vagyok a régi bandának is. Ezért ennek a meglepetésnek borzasztóan örültem, egy percre se gondolj arra, hogy nem volt menő az ajándékod. Számomra különleges volt. 

- Túl jó vagy hozzám - kuncogtam el magam. - De csak egy picit nyugodtam meg. 

- Szeretnéd, ha megnyugtatnálak teljesen? - gyűrt maga alá kaján mosollyal ajkain. 

- Hűtsd le a második agyad helyét, Édesem - raktam nevetve tenyerem mellkasára. - Elfáradtam ma. Minden este megkapsz szinte, csak ma este hagyj pihenni - emeltem fel fejem hozzá, s lebiggyesztett ajkaira tapasztottam enyémet.
Egyik kezemmel beletúrtam gondosan megcsinált hajába, másikkal pedig felfedező útra indultam a tarkója környéken. Az Ő végtagjai le csúsztak a derekamra, s egyre közelebb vont magához. A szeretete, ami körbevesz, fantasztikus. Ash kezei a fenekemre vándorolnak, és megmarkolja azt, mire mosolyogva elvezetem onnan a kezét. 
- Mondtam, hogy nincs szex - motyogom, s egy utolsó csókot nyomok duzzadt ajkaira. Visszabújtam biztonságot adó ölelésébe, fejemet ismételten feszes mellkasának döntöttem. 
- Úgy látom, nincs más választásunk, mint az alvás - kuncogott a fülembe. Felemeltem mellkasán pihenő kezemet, kitapintottam arcát és gyengéd pofont nyomtam neki. - Aú, ez fájt! - nevetett játékosan. 
- Aludj, Ash - mosolyogtam csukott szemekkel.
- Nyertél. Szertelek, Kicsim - válaszolta, s hosszú puszit nyomott homlokomra. 
- Szeretlek - suttogtam halkan. Karjait derekam köré fonta, és úgy húzott magához egyre közelebb.  
Percek sem kellettek, mire egyenletes szuszogása töltötte be a szoba csendjét. Óvatosan emeltem fel fejem, így pont ajkaival egy szintben lettem. Mosolyogva figyeltem az alvó fiú arcát. Tökéletes volt. Számomra tökéletes. Utolsó lágy csókot nyomtam ajkára, majd visszahelyezkedtem a kellemes érzetet adó ölelésbe. Hallgatni akartam még megnyugtató levegővételét, de minél jobban ébren akartam maradni, annál közelebb kerültem az álmok világához. 

Halk suttogásra ébredtem, de szemeimet még nem akartam felnyitni. Nem éreztem már a melegséget árasztó testet magam körül, ezért teljesen magamhoz húztam a takarót. Fejemet belefúrtam a párnába, visszaakartam aludni, de két hideg kéz megállított a folyamatban. 
- Ébredj, Baba - észleltem az egyáltalán nem a szerelmemhez tartozó hangot. Nyögve fordultam a hátamra, majd Luke kék szempárjaival találtam szembe magam, amint kinyitottam enyéimet. 
- Mit akarsz? - kérdeztem rekedtes hangon. Nehezen ülőhelyzetbe tornáztam magam és akkor vettem észre a szobában lévő személyeket. - Miért is van itt mindenki? - néztem az ágyon ülő Ashtonra. 
- Szeretnénk neked és Luke-nak odaadni valamit - válaszolt Ash helyett Mike. 
- Mit? Mert én sem tudom miért kellett átjönnöm - ráncolt össze homlokát Luke,  Mike- ra nézve. 
- Ne haragudjatok, amiért ezt tettük, de a ti érdeketekben történt - folytatta Calum zavart mosollyal az arcán,  majd többször beletúrt hajába. 
- Na jó! - csattantam fel mérgesen. - Mit tettetek ? - néztem a szobában tartózkodó személyekre, akik idegesen topogtak egy helyben. 
- Elmondtam Calumnak és Mikeynak a titkotokat - nézett a két említett személyre Ashton. A levegővételt elfeledtem egy percre, de Luke is mellettem. Riadtan néztünk mindketten Ashtonra, aki lehajtotta addigra a fejét. Kezében egy borítékot tartott, amit kitartóan szorongatott. 
- Én csak jót akartam nektek - folytatta idegesen. - Ebben a levélben... - emelte fel a kezében tartott papírt. - benne van a DNS Teszt eredménye. 
Szó szerint kidülledt szemekkel néztem a fiúra. A teszt eredménye? Mégis hogyan? Értetlenkedve ráztam meg a fejem, tekintetem pedig Luke arcára vezettem, aki nagyokat pislogva nézte Ashton kezei között található borítékot. 
- Csak vicceltek! Nem adtunk semmilyen mintát, akkor hogyan tudtátok megcsinálni? - kérdezte hitetlenkedve Luke. 
- Nyálmintát bármikor tudunk szerezni tőletek. Egy házban lakunk - oktatta ki Luke- ot Mike. 
- Így van! - szólalt meg halkan Eva is. - Az én dolgom Luke volt. Mivel mindig nyáladzol álmodban... - kuncogta el magát barátnőm. - nem volt nehéz szereznem. 
- Én pedig tőled szereztem - nézett szemeimbe aggódva Ash. 
Idegességemben a takarót markolásztam. Hihetetlen, hogy a beleegyezésünk nélkül megcsinálták. Jogunk lett volna beleszólni a dologba, végül is rólunk van szó. 
- Ez egy különleges karácsonyi meglepetés lenne - próbálta nevetve elviccelni Mike a dolgot. Szúrós pillantást küldtem a fiú felé, aki egyből vigyázzba húzta magát. 
- Add ide! - ugrott fel mellőlem Luke és szinte kitépte Ash karjai közül a borítékot. Remegő kezekkel ült vissza mellém, szemeivel pedig az enyémet kereste. 
- Egyszerre? - kérdezte kétségbeesetten. 
- Ühüm - bólintottam, majd Luke ujjaival feltépte a papírt. Reszketve húzta ki a borítékból a lapot, majd lassan szétnyitotta. Félve kezdtem olvasni a sorokat. A neveink, a címünk, minden rajta volt és valahogy nem akartam lejjebb vinni a tekintetem. Urrá lett rajtam a félelem az igazsággal kapcsolatban. Egyetlen mondat képes megváltoztatni az életünket. Készen állok én erre? 
Luke kezei közül kiesett a papír, gyorsan utána kaptam, és a fiúra néztem, aki fal fehér arccal bámult előre.
Remegtem, izzadtam, de erőt vettem magamon és a levélre néztem. Nem vacakoltam tovább, a lényeges részt kerestem és meg is találtam. 
Minden megváltozott. Minden értelmét vesztette.
Nagyot dobbant a szívem, de nem akartam hinni neki. Már úgy éreztem, hogy megszabadultam mindentől, túl vagyok a nehezén.
Szememet minél tovább tartottam azon az egy mondaton, a fájdalom úgy csavart egyre többet és többet szívemen. Minden emlékem, elvem, tettem, ebben a pillanatban szertefoszlott.
Anyám elérte amit akart. Teljesen megsemmisített, eltaposott és megszégyenített.
Semmi sem égeti úgy a szívemet most, mint az üresség. Elvett tőlem valamit, valakit, elveszítettem mindent.
- Mondjatok már valamit!