Egy kis bejelenteni való!!

Sziasztok!

Ma elindítottam egy újabb blogot, amit megtalálhattok a profilomban is. 

Teljesen más lesz a blog témája mint az eddigieknek, de remélem azért elnyeri tetszéseteket!
Szóval nem húzom a szót sokáig, a kép alatti linken megtaláljátok az új történetet. 

Ha megtetszik valakinek nyugodtan iratkozzon fel, nem harapok. :D 

A New Chance

22. " Ellenem nem versenyezhet "

Sziasztok!
Hamarabb egy nappal, de meghoztam az új részt! Remélem tetszeni fog mindenkinek!
Kellemes olvasást és várom megjegyzéseiteket!
Ölelés mindenkinek Sofiaa^^
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Hannah Ashwin 

A közönség szinte elvesztette az eszét, amint a fiúk a színpadra értek. Lányok százai skandálták egyszerre Luke nevét, amikor kedvesen köszöntötte őket. Őrület volt az egész stadionban. Végig néztem a tömegen, akik sírtak, nevettek, ugráltak örömükben. Gondolataim egyből a Raven felé terelődtek, azon belül arra, hogy egyszer sikerül- e nekünk is ilyen rajongótábort összeszednünk. Valójából most sem lenne okom panaszra, hiszen több ezer rajongók van, s egy-egy koncert alkalmával a lelátók is szinte megtelnek. Viszont, ahogy elnézem a fiúkat és a táborukat, rossz érzés kerít hatalmába. Nem, nem féltékenység, hanem valami más, amire még én sem tudom a választ. Érzem, hogy még mindig nem fogadtak el teljesen a rajongók Hayden utódjaként, és ez ellen próbálok tenni minden erőmmel. Nem akarom, hogy hozzá hasonlítsanak, azt szeretném, ha teljesen más szögből néznének rám, valamint a bandára. Azt akarom, hogy egy új zenekart lássanak, akik képesek még többet kihozni magukból, mint a múltban.

- Szerintem a lovagod nemigen fog tudni koncentrálni úgy a dobolásra, ha folyton téged bámul – bökött meg nevetve Eva, fejével Ash felé biccentve, aki tényleg engem nézett, miközben ütötte a dobokat.  Nevetve ráztam meg a fejem és pár rosszalló pillantást küldtem a fiú felé, aki vette az adást és a zenére koncentrált. Elhiszem, hogy fél, és azt hiszi, az első adandó alkalommal meggondolom magam és lelépek. De nincs mitől tartani, azt hittem sikerült meggyőznöm, de tévedtem. Nem fogok már elfutni előle. Adtunk magunknak egy újabb esélyt, amibe az is beletartozott, hogy most pihenek egy kicsit és a fiúkkal tartok a maradék két hétre.

--  Srácok hagy halljam mennyire élvezitek a koncertet! – vigyorogva kiabált bele Luke a mikrofonba, míg a színpad szélére állt. A rajongók fülsüketítő sikításba kezdtek, amivel szét lehetett volna robbantani az aréna falait.

-- Ez meggyőző volt nem? - fordult Calum felé, aki nevetve bólintott. – A rajongásotokért cserébe, most először eljátsszuk a színpadon az új számunkat. Mit szóltok? – tartotta a mikrofont a közönség felé. A nép szinte egyszerre kezdte skandálni az igen szót, és az őrület még nagyobb lett. Luke visszasétált a fiúk mellé, kezébe vette ismét a gitárját, majd felcsendült az ismerős dallam, amit a próbák alatt annyira megkedveltem. A fiúk vért izzadva dolgoztak ezen a számon, hogy minél jobb legyen, és őszintén szólva, számomra hatalmas sikert aratott.

She maxed her credit cards and don’t got a job 
She pays the gas with all the change in her car

It’s not the end of the road

Yeah we’ve all been there before

And it goes oh oh oh oh oh oh

He’s walking home cause he can’t pay for the bus

He needs a dollar but he ain’t got enough

It’s not the end of the world

Yeah we’ve all been there before

And it goes oh oh oh oh oh oh

Hey everybody

We don't have to live this way

We can all get some

Yeah we can all get paid

So what you say everybody?

Gotta live it up today

We can all get some

Yeah we can all get paid

Oh oh oh

Oh oh oh

Oh oh oh
 

Don’t have your rent and it’s the first of the month

Your bank account has got insufficient funds

We can’t afford to give up

We gotta make our own luck

And it goes oh oh oh oh oh

Work every weekend just to get out of town

Everyone says that you’ll just turn back around

And what’s ironic to me the ones that don’t ever leave because they know

Hey everybody

We don't have to live this way

We can all get some

Yeah we can all get paid

So what you say everybody?

Gotta live it up today

We can all get some

Yeah we can all get paid

Oh oh oh

Oh oh oh

Oh oh oh

 

Hey everybody

We don't have to live this way

We can all get some

Yeah we can all get paid

So what you say everybody?

Gotta live it up today

We can all get some

Yeah we can all get paid

Azt hiszem nem okoztak a srácok senkinek csalódást. A közönség már az első akkordoknál esze vesztett tapsolásba és ugrálásba kezdett. Sikerük volt. Pillantásom Ashtonra esett, aki lihegve pihentette kezeit a dobon, míg Luke ismét beszélt a rajongókkal. Mintha megérezte volna, hogy figyelem, mert azonnal rám kapta szemeit és egy csókot küldött felém, amit nevetve elkaptam és tenyerem az ajkaimra simítottam. Abban a pillanatban az emberek felsikítottak, én pedig értetlenkedve fordultam feléjük. Akkor tűnt fel, hogy a kivetítő képei folyamatosan váltakoztak köztem és Ash között. Enyhén megráztam fejemet, és mosolyogva fordultam vissza párom felé, aki egy kacsintás keretében ismét a doboknak szentelte figyelmét. Eva átkarolta a vállamat, én nekidöntöttem fejemet az ő vállának, és folytattuk a koncert hallgatását. Csodálattal tekintettem a már fáradt fiúkra, akik minden erejükkel azon voltak, hogy ez a koncert feledhetetlen legyen az őket istenítő lányok számára. Minden alkalmat megragadtak, hogy a közönséget bevonják az előadásba és ezért rettentő büszke voltam rájuk, mert tudták, mivel és hogyan kell megragadni egy ember figyelmét, és hogyan tegyenek olyan gesztusokat, puszta érintések helyett, amikkel lázba hozhatnak bárkit.

  ***

Az utolsó dal előtt elhagytuk a színpad közelét Evával és a backstage- be foglaltuk el a helyünket. Az emberek még mindig tomboltak odakint, mi pedig az egyik kivetítőn keresztül néztük a tömeget és  fiúkat. Percekkel később befejeződött teljesen a koncert és négy izzadt, és lihegő srác toppant be a helyiségbe. Ashton szinte vetődve ugrott nyakamba, ezzel teljesen beleszorítva a kanapé fogságába. Nevetve csaptam mellkason a fiút, akinek száján pimasz mosoly bujkált. Ajkait csücsörítve mutatta felém, míg kezeit combjaimra simította.

-   Ma nagyon jól teljesítettem, kérem a jutalmam – motyogta csukott szemekkel csókjára várva. 

- Ki mondta, hogy jár ezért bármiféle jutalom? – vontam fel a szemöldököm játékosan, ujjamat végighúzva ajkán. 

- Ne legyél gonosz, Hannah – sutyorogta negédes hangon. – Csak egy icipici csókocskát. 

-  Ma több száz lánnyal flörtöltél, és szerinted ezért jár a csók? – húztam agyát nevetve. 

-  Hmm – hümmögött. – Ez a munkámhoz tartozik. Viszont őket nem cipelem az ágyamba, csak téged. Nekik nem suttogok perverz szavakat a fülükbe, és nem érintem meg őket ott, ahol iszonyat nedvesek tudnak lenni – suttogta a fülembe és az ölébe húzott. 

-  Perverz vagy, Irwin – simítottam tenyerem mellkasára. -  Mióta kibékültünk, többet jár az eszed a dugáson, mint a zenélésen. 

- Nem tehetek róla, hogy olyan csajom van, akire ha csak ránézek merevedésem lesz – csókolt bele nyakamba és kezével erősen belemarkolt csípőmbe. 

-   Már nem azért, srácok, de ezt a saját szobátokban kellene csinálni, nem pedig közönség előtt. Bár, ha  szeretitek, ha néznek titeket, akkor legalább hagyjátok, hogy felvegyem videóra – süppedt be mellettünk a kanapé, és Mike vigyorgó arcára tekintettünk. Az összes vér szinte az arcomba tódult és az sem segített zavaromon, hogy a két fiú vihogott arcomon. Morogva kiszálltam Ash öléből, és a két fiú közé ültem. Ash lazán átdobta karját a vállam felett, így közelebb húzva magához, majd hosszú puszit nyomott homlokomra…

Eva Smith

Feszengve álltam a pult mellett az afterpartin. Luke a tiszteletköröket rótta a menedzserek és szervezők között, míg én Hannahval italokat kértünk szomjuk csillapítására. Ann beszédbe elegyedett a pultos lánnyal, aki nagy rajongója, mint kiderült. Szememmel végigpásztáztam a hírességekkel vegyített tömegen addig, amíg össze nem akadt tekintetem egy barna szempárral. Mereven figyeltük egymást és nem tudtuk elengedni a másik tekintetét. Kényszerítettem magam, hogy elfordítsam fejem és a pult felé forduljak, és hallgassam Hannah értelmetlen magyarázását. A koktélomban heverő szívószállal kezdtem el játszani, míg gondolataim repkedtek fejemben. Miért pont nekem kell ilyen helyzetbe kerülnöm? Először ott volt Mike, aki, mint kiderült, csak szórakozott kicsit, de akkor is tetszettem neki. Utána jött Luke, akivel boldog vagyok, bár nem vagyok még mindig szerelmes, de úgy érzem kiegészítjük egymást. Kitaláljuk és tudjuk is, hogy a másik mit szeretne. Szeretek vele lenni és elhallgatni a bohóckodását. Imádom hosszú ujjait, amikkel szinte csodákra képes és minden egyes érintésével lázba hoz. Nem tudok betelni csókjával és ajkaival, amik minden percben vonzzák szemeim. Tökéletes kapcsolatnak látszik, be kell valljam, de nekem hiányzik valami plusz. Hiányzik az a tűz, az a szenvedély, ami szinte elsöpri az embert és a szakadék szélére sodorja. Az az érzés, amikor fojtogat a levegő, amikor közeledben van az a személy, akit mindennél jobban imádsz. Az őrült lepkék a gyomrodban, amik minden érintésre esze veszett száguldásba kezdenek. Ez mind hiányzik belőlem, mind hiányzik abból az érzelemből, amit Luke iránt érzek.

Valamint ott van Calum, aki teljesen meglepett a szilveszteri vallomásával. Szerelmes belém. Először jó poénnak gondoltam, de miután a karjaiba húzott és teljes erővel rám kényszerítette csókját, elhittem minden szavát. A karjaimba omlott össze és mesélte el könnyeivel küzdve, hogy amióta megpillantott a repülőtéren, érez irántam valamit, de sosem mert lépni, mert tudta, hogy esélye sem lehet nálam, mert ő nem olyan menő, mint Luke. Azt mondta tudta és érezte, hogy az, aki megfog szerezni magának Luke lesz, és nem ő, ezért nem is harcolt értem. Teljesen össze voltam zavarodva a vallomása után, és percekig csak csöndben bámultam a fiúra. Egy értelmes mondatot nem tudtam neki kinyögni, ezzel pedig csak mélyebb veszélyekbe sodortam magam, mert ezzel a részeg fiút bizalomra ösztökéltem, ami ahhoz vezetett, hogy újra megcsókolt. A legszörnyűbb az egészben, hogy a másodikat viszonoztam. Úgy tapadtunk egymásra, mintha az életünk múlna ezen a csókon. Olyan tüzet élesztett fel bennem, amit évek óta nem éreztem. A szenvedély szinte elsöpört azokban a percekben és úgy éreztem magam, mint egy tini, akit élete szerelme most csókolt meg először. De a bűntudat és a szégyen gyorsan visszalendített a ló másik oldalára és észhez tértem. Olyan gyorsan ugrottam el a fiútól, mintha ép tűzbe nyúltam volna. Azóta nem szóltunk egymáshoz két szót sem. Kerülünk minden alkalmat, amikor kettesben maradhatnánk és még kellemetlenebbül érezhetnénk magunkat. Egy elcseszett ribancnak érzem magam, amiért ezt tettem Luke- kal, de nem tudom a fiút elengedni. Fontos számomra Luke, bár tudom, hogy semmi jóra nem vezet, ha szerelem nélkül vagyunk valakivel, de hiszem, néha a vonzódás is elég. Persze Cal kihozta belőlem azt a tüzet, amit hiányolok, de nem fogok egy nehezen felépített kapcsolatot eldobni egy járatlan ösvény miatt. Inkább mélyen magamba temettem az akkor történteket és csak a jelenre koncentrálok, megpróbálok még boldogabb lenni Luke- kal és megadni neki azt a szeretetet, amit megérdemel. Ő nem érdemli meg, hogy bántsák, ezért én sem fogom soha.

-   Ki az a ribanc?  - bökte meg idegesen vállam Ann és a fiúk felé mutatott. Elszakadtam a poharamtól és arra tekintettem én is. Pont akkor lépett a srácok körébe Bryana és üdvözölte Ashton és Luke- ot két puszival. Visszanéztem Ann arcára, akinek a düh minden fajtája mutatkozott mimikáján. Féltékenysége szembetűnő volt és valójában volt is rá oka. Amikor először megjelent a turnén ez a lány, szinte ribancként vonaglott Luke előtt, hogy a fiú észrevegye. De amint belátta, hogy nem fog sikerülni, Mike- ot és Asht vette célba. Persze mindegyik fiú váltig állítja, hogy csak barátként tekint a lány rájuk, és nem flörtöl velük. De ezt beszéljék be másnak, én is nő vagyok és tudom, mikor hízeleg és nyomul egy lány a fiúkra. 

- Bryana a neve – tettem le a pultra a poharam, és Ann felé fordultam, aki szikrázó szemekkel figyelte a lány mozdulatait. Őszintén nevetnem kellett Ann reakcióján, amiért ennyire felhúzta magát. Köztudott, hogy Ash rajong a lányért és sosem csalná meg, főleg nem egy Bryana-félével. 

-   Mit nevetsz? Ez rohadtul nem vicces! Nem látod, hogy simogatja Ash karját? – préselte egy vonallá ajkait és a fiút nézte, akinek a karján pont akkor húzta végig ujjait a ribi. 

- Mit aggódsz? Ashton szeret téged, sosem csalna meg, Hannah – kuncogva próbáltam oldani feszültségét, de még tüzesebb szemekkel meredt rám. – Bocs – emeltem fel kezem védekezően. 

-   Mióta ismerik Miss Ribancot? 

-    Az első koncerthelyszínen találkoztunk vele. Modell, vagy mi a fene. De mindegyik fiúnak csak barátként jön be. Nem nagyon törődnek vele – vontam vállat szívószálamat bekapva, és kortyolva italomból. 

-   És most mit keres itt? - fészkelődött székében idegesen. 

- Nem tudom. Úgy tudtam, nem ebben a városban tartózkodik – tettem a vállára a kezem nyugtatásként, de csak még jobban megfeszült érintésem alatt. – Sosem láttalak még ilyennek. 

-  Mert eddig nem fordultak meg Ash előtt a szemem láttára két lábon járó Barbie babák – morogta miközben felállt. – De most megtudhatja, Ash kihez is tartozik. Ellenem nem versenyezhet holmi picsarázós kis cafka – igazította meg szoknyáját és egy mindent tudó mosollyal arcán indult meg a fiúk felé. Nevetve figyeltem alakját, amint eléri Asht és se szó, se beszéd nélkül körül öleli derekát és lehúzza arcát egy polgárpukkasztó csókra. Bryana értetlenül meredt a szenvedélyesen csókolózó párra és közben próbálta csalódottságát leplezni. Ann mikor elszakadt Ashtől, a fiú fülébe suttogott valamit, ami széles mosolyra késztette a srácot. Amikor leöklözött a fiúkkal, akkor már sejtettem, mit közölt vele Ann. Percekkel később sietősen elhagyták a partit és tudtam, hogy ma este már nem kell a szobájuk felé mennünk. Luke tekintetét kaptam el, amint visszapillantottam a fiúkra és széles mosollyal az arcán közeledett felém. Kinyújtottam kezem mikor elém ért, és lábaim közé húztam a fiút. Egy óvatos csókot lehelt ajkaimra, s kezeivel átölelte derekam. 

- Volt valami oka annak, hogy Ann szinte keresztbe lenyelte Ashtont? – szívta be piercingjét ajkai közé, hogy visszatartsa nevetését. 

- Az okot egyszerűen elnevezte Miss Ribancnak – kuncogtam a kezemet nyaka köré fonva. – Majd felrobbant, látnod és hallanod kellett volna. 

- Azt hiszem azzal, hogy elrángatta Asht, minden kétes gondolatot ki fog űzni az elméjéből – túrt barna tincseim közé. – Pedig nincs oka féltékenykedni. Mindenki tudja, hogy Ash csak érte él. 

- Ezt mondd egy ittas Hannahnak, aki szinte gyilkolni tud a szemeivel, ha valaki megkörnyékezi tulajdonát – nyomtam nevetve csókot szájára, majd mikor elhúzódtam és szemeibe néztem. 

- De téged ugye nem bánt, hogy beszélgetünk vele? – nézett mélyen szemembe. 

- Nem. Tudom, hogy nem kellene neked az a lány, sőt más sem. Plusz nem vagyok féltékeny típus – húzódtam közelebb hozzá és fejem mellkasára hajtottam. Kezei derekamról hátamra siklottak, majd törődést adó mozdulatokkal simogatni kezdte gerincemet. 

- Fáradt vagy? – emelt fel államnál fogva fejem, mire aprót biccentettem. – Gyere, menjünk akkor. Nekem is elég volt mára, szeretnék már végre kettesben lenni a szerelmemmel és kiélvezni minden együtt töltött percet – húzott le a bárszékről, megállt előttem és ismét egy csókot lopott ajkaimról. 

- Menjünk! – öleltem át derekát, elköszöntünk a többiektől és mi is a szobánk felé vettük az irányt. Szorosan bújtam Luke oldalához és kiélveztem minden érintést, amit adhat nekem. Nem tudom megmagyarázni, miért nem érzem azt az őrült szerelmet egy ilyen fiú iránt, aki teljes szívével szeret engem és minden lépésem csodálattal nézi. Viszont elengedni nem tudom, mert ő az életemben egy fény, ami egy kis boldogságra sarkall, és ezt az érzést nem akarom elveszíteni. Az érzéseim nem tiszták felé még teljesen, de amíg jól érzem magam vele, amíg boldog vagyok, és Ő is az, addig nem számít semmi és senki…

21. " Sajnálom " 18+

Sziasztok! Meghoztam az új részt!
Kellemes olvasást hozzá és remélem észrevettétek a 18+ jelzést :D !!
Megjegyzéseiteket most is várom!!!
Sofiaa
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Hannah Ashwin

Feszengve léptem át a házam küszöbét, Ashton pedig szorosan követte minden lépésem. Táskám és cipőm hanyagul dobtam le a nappali közepén, majd a fiú felé fordultam, aki összefonta mellkasa előtt karjait, s minden figyelmét mozdulataimnak szentelte.

- Kérsz valamit inni? - mutattam félénken a konyha felé, Ő megrázta fejét, majd ellökte magát a faltól és elém lépdelt. Testem mellett lógó kezeimet az övéibe vette, s összekulcsolta ujjainkat.

- Sajnálom - suttogta ajkaimra, s apró óvatos csókot lehelt rájuk. - Én vagyok a világ legnagyobb balfékje, amiért itt hagytalak mikor szükséged volt rám - csukta be szemeit, orrunkat összeérintve. - Bocsáss meg, kérlek! Nem akarlak elveszíteni, Kicsim. Nem élném túl, ha eltaszítanál magadtól az ostoba viselkedésem miatt.

- Ha el akartalak volna lökni, nem éneklem el élő adásban azt a dalt - szorítottam meg kezeinket. - Szeretlek Ash, és inkább nekem kellene bocsánatot kérnem, amiért olyan dolgokat vágtam a fejedhez, amiket egyáltalán nem érdemeltél meg. Sosem akartalak megbántani, de iszonyat mérges voltam. Semmit nem gondoltam komolyan, nem akarok Luke- tól már semmit. Nekem csak te számítasz, a szerelmünk - néztem szemeibe könnyeimmel küszködve. Mosolyra húzta száját, elengedte kezeimet, megragadta csípőmet, s szorosan mellkasára húzott karjait összekulcsolta hátam mögött. Fejét vállamba temette, majd apró puszikat hagyott nyakhajlatomban. Most már nevetve viszonoztam ölelését, egyik kezemet fürtjeibe vezettem, ujjaimmal pedig többször átszántottam göndör tincseit, amik az idő elteltével egyre hosszabbak lettek. Borostás arca borzongásra késztetett, amint végighúzta állát vállam és a fülem között. Játékosan beleharapott fülcimpámba, majd gyengéd csókot lehelt arra a pontra, ahová mélyesztette fogait. Jóleső érzés futott át testemen, s erősen belemarkoltam hajába, mire egy halk morgást hallatott. Arcát őrjítően lassan húzta az enyém elé, kinyitotta vágytól csillogó zöldesbarna íriszeit, s kitartóan merengtünk el egymás tekintetében. Nem kellettek többé szavak, nem kellettek már a magyarázkodások, mindketten tudtuk, mit akarunk. Egymást! Olyan volt, mintha tekintete a szívem összes kimondatlan titkát látta volna, mindent, ami a szívemben van és róla szól. Szenvedtem, féltem az elvesztésétől, de most végre itt áll előttem, tart a karjaiban, s olyan csodálattal figyel engem, mint még férfi soha nem tette velem. Most már érzem, hogy ez az érzés, amit iránta érzek, és amit Ő irántam, minden vágy, szerelem, szenvedély valódi közöttünk. Ez nem lehet más, mint a szerelem az igazi, a mélyről jövő, amit életedben talán csak egyszer tapasztalsz meg. De ha az a személy eljön egyszer az életedben, tudni fogod, hogy ő lesz az egyetlen, aki képes lesz olyan szinten megdobogtatni a szívedet, mintha éppen valami elektromos sokk alatt állnál, hogy gyorsabban verjen az a szerved. Én pont ezt érzem. Voltak kapcsolataim, voltam szerelmes, de azok meg sem közelítették azt, amit most Ashton iránt érzek. Ő a fény a sötét múltamból való meneküléstől, ő az, aki mindent el tud velem feledtetni és csak a boldogságra tud késztetni. Egyetlen érintésétől forróság fut át egész testemen, szívem pedig eszeveszett iramban tud verni. A nézéstől megremegnek végtagjaim, s a levegő is szinte szakadozottan jut el tüdőmig. Minden apró érintés és szó, amiket egymásnak mondunk a szívünk legmélyéről jön. Tudom és érzem, hogy minden valóságos közöttünk és minden igazi, nem hazugság. Szeretem őt és boldogan adom át mindenemet neki, mert az, hogy nélküle éljem le az életem, nem szerepel a terveim között. Rögös út áll még előttünk, nagyon jól tudom, de Őt nem fogom sohasem az életemen kívül tudni. Harcolni fogok a szerelmünkért, mert megérdemlem, megérdemeljük, hogy boldog életet éljünk, csak mi ketten.

Elmerengő gondolataimból ajkai selymes érintése húzott vissza a valóságba. Lassan, kínzóan nyomta ajkait enyéim ellen, szenvedéllyel birtokolta számat, s az egész testemet. Forrt minden egyes érintésétől ajkaim, amint övéi hozzáértek, hasamban a pillangók ismét őrült táncba kezdtek. A lehetetlennél is közelebb húzódtam hozzá, kihasználva minden pillanatot, míg izmos testét érezhetem. Nyelvemmel végigszántottam felső ajkán, érzékien ráharapott alsó ajkamra, amit egy halk nyögéssel kísértem. Kihasználta szétnyíló, duzzadt ajkaim, majd nyelvét egy szempillantás alatt érezhettem enyém körül. Nem volt finomkodó, sem bátortalan, ahogy én sem, faltuk, haraptuk egymást. Kezeink felfedezőútra indultak egymás testén, minden pontunkat szorgosan átsimítva. Ujjai arcom cirógatták, majd közrefogta velük arcom, s egy lassú, de annál forróbb csókot váltott velem. Kinyitottam szemeim, egyenesen az ő csillogó szempárjaival találtam szemben magam, amik minden mozdulatomat vizslattak.

- Mindennél jobban szeretnék tovább menni, de nem lehet  - eresztette el ajkaimat, továbbra is rám tekintve. Kérdően figyeltem őt, s nem értettem, mire akar kilyukadni.

- Nem értelek - húztam fel szemöldököm. - Mi az akadálya?

- Az, hogy azt szeretném, ha aludnál. Ne merj ellenkezni, mert tudom, hogy napok óta csak pár órákat alszol. Itt leszek egész nap, csak holnap kell visszamennem, úgyhogy nem maradunk le semmiről - villantotta csábos mosolyát rám utolsó mondata után, amit nagyon is jól tudtam mit jelent.

- Csak akkor, ha velem maradsz, Szépfiú - mosolyogtam rá kedvesen, míg puszit nyomtam orra hegyére.

- Többé nem menekülsz előlem, Kicsim - csapta két tenyerét combomra, majd ölébe emelt. Nevetve csimpaszkodtam nyakába, miközben lenéztem a fiúra. Csücsörítéssel várta csókját, amit azonnal meg is adtam neki, miután elégedett volt tettemmel, megpördült velem karjaimban és a szobám felé vette az irányt. A lépcsőn többször is eljátszotta, hogy megbotlik, ezzel a szívbajt hozva rám, de vigyora biztosított arról, hogy szórakozik velem és nem fogunk hanyatt esni a hosszú lépcsősoron. Szobámba érve lábával becsapta az ajtót, majd az ágy előtt ismét talpaimra helyezett. Amint megláttam a bevetettlen ágyam, az álmosság úrrá lett rajtam.

- Mondtam én, hogy fáradt vagy - kuncogott hátam mögött Ash, majd derekamra vezette kezeit. - Most gondolj bele, mi lett volna, ha felhozlak ide és magamévá akartalak volna tenni. Bealudtál volna miközben érzékein nyalom végig tested annyira, hogy teljesen megmerevedek, te pedig nem tudsz majd velem mit kezdeni, mert alszol. Nem lett volna jó ötlet. Kénytelen lettem volna álmodban megdugni - húzott ajkait végig vállamon nyálcsíkot hagyva maga után. Az összes vér arcomba tódult és valószínűleg piros voltam, mint a paradicsom. Ash sosem rejtette véka alá szexuális utalásait, de ez most eléggé váratlanul ért.

- Te hülye! - fordultam meg ölelésében, hogy kezemmel mellkasára tudjak ütni. Ledobtam magamról minden felesleges ruhaneműt, s befészkeltem magam a pihe-puha ágynemük közé. Másodpercekkel később a matrac besüppedt mellettem, Ash közelebb mászott hozzám, kezeit átkulcsolta derekam körül, míg lábaink teljesen összegabalyodtak.

- Kicsim, miért vöröslik még mindig az arcod? - kuncogott a nyakamba. - Semmi kínos dolgot nem mondtam.

- Aludj Ashton, ha jót akarsz magadnak - fészkelődtem ölelésében, mire Ő még jobban elkezdett nevetni.

Szorosabbra vonta karjait derekam körül, mellkasát enyémnek nyomta, míg fejét nyakamba fúrta, s apró puszit nyomott arra a terültre. Mosolyogva hunytam le szemeimet a biztonságot adó karok között. Nyugalom és béke szállta meg testem most, hogy végre itt van mellettem. Szenvedtem minden külön töltött percben, ami rádöbbentett arra, hogy nélküle igencsak elveszett vagyok. Hayden- ön kívül nem kötődtem még senkihez sem ennyire, mint most Ashtonhoz. Hiszem, hogy vele minden más lesz, lehet egy szebb jövőm, egy szebb jelenem, amit csakis vele képzelek el és amit csak Ő tud megvalósítani.

***

Kellemes álmomból a nap fényes sugarai keltettek föl, mígnem magamban átkoztam a tegnap esti lustaságunk, még arra sem voltunk képesek, hogy elhúzzuk a sötétellőt. Kezemet óvatosan húztam ki Ash szorításából, majd az éjjeli szekrényen tapogatóztam telefonomért. Elhúztam a feloldógombot és hitetlenkedve tudatosult bennem az idő. Szinte egy egész napot átaludtunk, délután 5 óra volt. Halkan helyeztem vissza a készüléket a helyére, megfordultam barátom karjai között, s alvó arcát bámultam. Nem illik férfira ilyet mondani, de gyönyörű volt, ahogy arca minden pontját végigsimítottam ujjbegyemmel. Telt ajkai rabul ejtenek minden egyes pillanatban, főleg akkor, amikor puhaságukat enyéimen érzem. Tökéletes csókot tud kreálni ezekkel az ajkakkal. Talán életemben nem életem olyan tüzes és szenvedélyes csókokat, mint amiket Ő tud nekem adni. Megrezzentem kissé, mikor pillái remegni kezdtek, majd zöldesbarna íriszei elém tárultak. Csillogó tekintettel figyelte arcom, amíg apró félmosoly bujkált száján.

- Szia, Szépségem - szólalt meg reggeli rekedtes hangján, mire kuncognom kellett. Hosszú csókot nyomtam ajkaira köszöntésként, majd mellkasára hajtottam fejem.

- Szia - suttogtam halkan, és apró köröket kezdtem el rajzolni mellbimbói körül. Megérintettem, mire teste megfeszült fejem alatt, amire csak mosolyogni tudtam. Apró csókot leheltem köréjük, nyelvemmel pedig végigszántottam merevedő bimbóján. Derekamon pihenő karjai erősen fonódtak körém, majd egy hirtelen mozdulattal gyűrt maga alá. Vágyakozó tekintettel pásztázta végig fehérneműbe bújtatott testem, majd szemeimet is megtalálta.

- Máris rosszalkodsz? - szólalt meg rekedtes hangon, nekem pedig testemen kellemes bizsergés futott végig.

- Be kell pótolnunk az elpazarolt időt, amit külön töltöttünk - mosolyogtam rá pimaszul ajkaimat rágcsálva, s tettemre elsötétül íriszeivel találtam szemben magam. Nagyot nyeltem, mikor végignyalt alsó ajkán, majd szorosabban préselt a matracba. Tudtam, milyen lavinát indítottam el, de nem bántam. Vágytam az érintésére, a kényeztetésére és Ő magára is. Mindent akartam azonnal, amit csak Ő tud nekem nyújtani.

Fölém helyezkedett és az ajkaimat vette birtokba, lassan csókolt, szenvedélyesen, úgy, mint még soha ezelőtt. Ajkait lassan levezette a nyakamra, majd a kulcscsontomra vissza vállamra, s újra ajkaimra. Felsőtestemet csupán melltartóm takarta, amit egy egyszerű mozdulattal kapcsolt ki és húzta le a testemről. Csókjait tovább  folytatta  testemen, lassan leérve a mellemhez, amit kezelésbe is vett. Gyengéden csókolta, szívta bimbóimat, míg másik kezével masszírozta.

Kezemet bevezettem a pólója alá, körmeimet végig húztam gyengéden a mellkasától az alhasáig. Apró csókokkal borítottam el testét,  fülétől a nyaka ívén keresztül, egészen a kulcscsontjáig. Elvált melleimtől, s ajkaival hasamon haladt lefelé, míg el nem ért az intim területemet fedő csipkés anyagig. Szemeimbe nézett vágytól elsötétült íriszeivel, majd egy kacsintás kíséretében tépte le szinte a zavaró anyagot. Hangos sóhaj szakad fel torkomból, amikor nyelvét végighúzta nedves ajkaimon, majd megállapodott csiklómnál, amit gyengéden szívni kezdett. Hangosan nyögtem minden egyes nyelvcsapása után, kezeimmel pedig a takaró anyagát markolásztam. Elvesztem! Teljesen hatalmába kerített a kéjes érzés, minden mozdulatával egyre jobban feltüzelte testem. Élvezetemet már csak ujjaival tudta volna fokozni, amit hamar meg is kaptam tőle. Hirtelen érezhettem magamban két ujját is, amikkel kínzóan gyorsan kezdett el pumpálni. Az egész testem remegett, a lábaim kezdtek összezárulni, de szabad kezével kifeszítette azokat, majd kihúzta ujjait és nyelvét mélyen elmerítette bennem. Felnyögve ziháltam, a szemeim már kétszer akkorák voltak, próbáltam levegőért kapkodni, de sehogy se éreztem elégnek. Éreztem mosolyát rajtam, amikor már tudatosult benne is, hogy őrjítő módszerei által hamar a csúcson találom magam. Elvált testtájamtól mielőtt átléphettem volna a gyönyör kapuját, majd lassan felcsókolt magát nyakhoz, s ajkaimhoz. Csókja által éreztem ízem ajkain, amit jelen pillanatban egyáltalán nem találtam undorítónak, sőt még jobban feltüzelte érzékeim. Felkarjaiba kapaszkodtam, így fordítottam helyzetünkön. Mosolyogva csodáltam szerelmem telt ajkait és pirosló arcát.

Felsőtestét kis csókokkal árasztottam el, közben ágyékomat nekinyomtam övének, mire hangosan felnyögött és hajzuhatagomba markolt. Végignyaltam mellkasa egész területén, lassan haladva le, alhasáig. Kezemmel benyúltam bokszere alá, megragadva szerszámát, mozgattam a kezem fel-le. A keze remegett, száját harapdálta, mikor pilláim alól felnéztem arcára. Elengedtem, ujjaimat ruhaneműje két oldalába akasztottam, majd lerántottam róla, így elém tárulva mereven ágaskodó büszkeségét. Felcsókoltam magam izmos testén, kezeit derekamra csúsztatta lenyomva ágyékához. Nyögés tört fel ajkaim közül súrlódásunk következtében, de hangom elnyomtam egy forró csókkal. Ajkaink elválása után fülét vettem célba, amire gyengéd harapásokat mértem, csókolva füle mögötti érzékeny területet, míg tettemre megfeszült kissé alattam.

- Mi a gond, Ash? - suttogtam fülébe, majd szemeibe néztem, amikkel vágyakozva bámult vissza rám. Megragadta csípőmet erősebben nyomott férfiasságához, míg szemünket egy percre sem vettük le a másikról. Megbillentettem csípőmet fejét hátra vetette, s a levegőt is szaporábban vette.

- Ne hergelj tovább! - nyögte kérlelően, mire elmosolyodtam. Tudtam, hogy nem bírja a kínzó előjátékokat, de most én irányítottam, s minél tovább húzni akartam most az együttlétünket. Lejjebb csúsztam ágyékához, ujjaimat körbefontam büszkesége körül, s lassú mozdulatokkal mozgattam kezemet. Lábai megfeszültek mellettem, kezeivel Ő is rátalált a takaróra, amit erősen markolászott. Számmal érintettem merevedése hegyét, majd nyelvemmel is. Egész hosszán végighaladtam nyelvemmel, míg végül bekaptam. Kezemmel rásegítve mozogtam ütemesen fejemmel, nyelvemmel folyamatosan masszírozva őt. Hirtelen kaptam be egész hosszát, amit  hangosan nyögve fogadott, már a lábain is éreztem a remegést. Tudtam, hogy közel jár, de nem engedtem neki, hogy elmenjen, ugyan azt tettem vele, amit Ő velem. Ajkaimmal elengedtem, ismét arcára pillantottam. Mérgesen és feltüzelve meredt rám, mire elmosolyodtam, s visszakúsztam arcához. A nyakamat támadta meg vágyakozó csókjaival, a fenekembe erőteljesen belemarkolt gonosz mosoly húzódott ajkaira, majd hirtelen belém vezette hosszát. Mindkettőnk száját nyögés hagyta el, csípőmet mozgatva kezdtem el lovagolni rajta. Gyengéden, lassan mozogtam, míg ő a csípőmet meg a mellemet markolászta. Fokozatosan gyorsítottam, néha lassabban, néha gyorsabban. Ujjait erősen vájta csípőmbe, míg ellenem emelte fel csípőjét, ezzel hangosabb kiáltásokra ösztönözve engem. Alhasamban lassan kezdett kialakulni az eufórikus érzés, kezemet mellkasára nyomta támasztékként, hogy gyorsabb tempót vehessek fel. Fejem hátravetettem, míg kezeit ismét melleimhez vezette, majd bimbómat kezdte eszeveszettül csavargatni, amíg keményebbek nem lettek. Hirtelen fordított helyzetünkön, még felfogni sem volt időm. Egy percre sem váltunk szét, s amint maga alá gyűrt, ajkait számra tapasztotta, majd erősen kezdte bennem mozgatni magát. Mélyebbre és mélyebbre nyomta magát bennem, míg el nem találta G pontomat, mire hangosan felkiáltottam.

- Megvagy, Bébi! - nyögte két csók között, s újra belém döfte magát.

- Ash - ziháltam vállaiba kapaszkodva.

- Mit szeretnél, Kicsim? - állt le gyors mozgásával, felvéve egy lassabb tempót, ami testemnek és nekem sem tetszett igazán.

- Mit szeretnél, hogy csináljam? Lassan? - húzódott ki belőlem, majd óvatosan visszalökte magát. - Vagy gyorsabban? - hatolt belém őrült tempóban, ismét pontomat kényeztetve. Hajába markoltam, amit hangos morgással rendezett le, majd nyakam körüli területet vette kezelésbe.

- Ash, kérlek - suttogtam halkan félre billentett fejjel, hogy több területhez jusson ajkaival.

- Eddig te játszottál, Édes - szívta meg a nyakam. - Most én jövök. Halljam édes hangod, és, hogy mit szeretnél, mit csináljak?

Ajkaival számat kebelezte be, közben lassan mozgott bennem, míg a kezeimet a fejem fölé nyomta. Automatikusan emeltem fel a lábaimat és kulcsoltam a dereka köré, hogy még több helye legyen és még mélyebben tudjon bennem elmerülni.

- Ne kínozz, kérlek  - nyögtem hangosan, mikor ismét mélyen belém hatolt. Fejemet felbillentettem arcához, s szemeimet az övébe fúrtam. - Dugj meg, az istenért már rendesen! Rohadtul ne finomkodj! - hadartam el zihálva.

- Ezt akartam hallani! - harapott bele a nyakamba.

Minden egyes lökésnél hangos nyögések hagyták el mindkettőnk száját. Levegővétellel küzdve támaszkodott az ágyon, karjaim a nyaka köré fontam és magamhoz húztam őt. Alhasamban elkezdett felépülni a testi gyönyör, s éreztem, hogy kegyetlenül el fog söpörni. Éreztem, ahogy teljes hossza lüktet bennem, egymás szemébe néztünk, tudtam, hogy Ashton már nagyon közel jár. Utolsó lökéseivel mélyebbre merítette el magát bennem, ami nekem pontosan elég volt a vágyam beteljesüléséhez. Vonaglottam alatta, s egy kisebb sikollyal kísérve élveztem el. Még a saját orgazmusom komoly hatása alatt voltam, amikor éreztem, hogy megremeg, és nevemet ismételgetve megy el bennem.

- Soha többet ne veszekedjünk - lihegte, miközben teljes testével rám borult. Kezeimmel fürtjei közé túrtam, gyengéd csókot nyomtam homlokára.

- Kitalálhatom, mi lenne a mondandód vége? - szólaltam meg én is, sűrűn levegő után kapkodva.

- A-a - nevetett fel. - Csakis én mondhatom ki, hogy nem bírnék ki több mosolyszünetet. Még a gondolat is rémisztő, hogy nem dughatlak meg így, ahogy most! 

- Sosem nősz ki a perverz beszólásokból, igaz? nevettem fel, s gyengéden eltoltam magamtól. Kihúzódott belőlem, majd  mellém feküdt és karjaiba húzott. Takarót meztelen testünkre húztam, míg elvesztem izmos karjai között.

- Nem szeretnéd, hogy kinőjek belőlük. Tudom, hogy izgat téged, amikor így beszélek veled - csókolt ajkaimra, kezét pedig fenekemre helyezte. - De Bébi, te sem vagy jobb nálam. Te kiabáltad az előbb, hogy dugjalak meg és ne finomkodjak.

- Fejezd be, Ash - bújtam kuncogva mellkasához, hogy eltakarjam pirosló arcom.

- Imádom, mikor elpirulsz - nevetett fel hangosan, gödröcskéit megvillantva.

- Én pedig imádom azt a mocskos szád - hajoltam ajkaira egy csókért. - El sem tudod képzelni, mennyire aggódtam, hogy esetleg elhagysz és soha többet nem lehetünk így, mint most - terültem el mellette gondterhelten.

- Ann - fordult oldalára és arcomon végigsimított ujjaival. - Nem akarom, hogy ilyeneken gondolkozz. Soha egy veszekedésünk sem lehet olyan komoly, hogy elhagyjalak.  Megígértem neked valamit. Megígértem, hogy boldoggá teszlek, minden erőmmel azon vagyok, hogy betartsam az ígéretem, csak annyit kérek, hogy néha nézd el a kiborulásaim. Én is emberből vagyok, hibázok sokszor, de szánt szándékkal sosem bántanálak. Túlságosan is szeretlek ahhoz.

- Nem, Ash. Nekem nem kell semmiféle ígéret, ezt te is tudod - fogtam két kezem közé szomorú arcát. - Boldog vagyok. Te boldoggá teszel. A bátyám meghalt, a családom utál, a hazugságok, amik kiderültek, felforgatták az életem, de mikor veled vagyok, boldog vagyok. Ne akarj bizonyítani semmit sem, kérlek. Nekem a puszta jelenléted is elég ahhoz, hogy teljesnek érezzem magam.

- A nők mindig tudják, hogyan nyugtassanak meg egy férfit - nevetett gyermekien. - Szeretlek, Kicsim!

Mosolyogva tekintettem fel a fiú arcára, míg hallgattam szüntelen kacarászását. A hátralévő életemben minden reggelem azzal szeretném eltölteni, hogy hallgatom szerelmem édes nevetését. Ilyenkor könnyebbnek és kiegyensúlyozottabbnak érzem magam, amikor mellettem van. Olyan magabiztosság és erő tulajdonságával ruház fel jelenléte, amire senki más nem képes. Tudom, hogy sokszor hibázok, de Ő mindvégig kitart mellettem szerelemmel, hűséggel, és odaadással. Nekem csak annyi a dolgom, hogy megbecsülöm ezt a remek férfit, akit a sors nekem szánt és el nem hagyom senkiért.

Calum Hood   

Halkan csuktam be a lakosztályunk ajtaját és léptem ki a meleget árasztó teraszra. A tegnap este mindenki számára nagyszerűen sikerült, ami a lerészegedést érinti. Lassan már ismét estét írunk, de a kis csapatunk még javában az igazak álmát alussza. Telefonommal a kezemben telepedtem le az egyik székre és életem egyik legnehezebb hívására készültem. Napok óta meg kellett volna már tennem ezt a lépést, de mindig találtam valamilyen okot rá, hogy halasszam. De nem várhatok tovább és nézhetem ölbe tett kezekkel, hogy ismér felforgatja az életünket.

- Hello, Calum - szólt bele álmos hangon a vonal másik végén lévő unokatestvérem.

- Brynn - kezdtem nagy levegővétellel, s mondandómat próbáltam összerakni fejemben.

- Minek köszönhetem hívásod? Netalán Boldog Új Évet akartál kívánni? - beszélt kimért hangnemben.

- Szándékomban sem állt neked ilyesmi. Egy dolog miatt hívtalak, az pedig az, hogy hagyd békén Hannaht és minket is. Ne akarj ismét zűrzavart kelteni közöttünk, kérlek! - fészkelődtem idegesen a székben.

- Nem érdekel a szövegelésed, Calum. Nem veszed észre, mit tett velünk az a nő? Régen sosem beszéltél volna ilyen hangnemben velem. Teljesen szétzilálta a csapatunkat. Én csak vissza akarom kapni a régi barátaimat, akiket elvett tőlem. Téged akarlak, az unokatestvéremet, Luke- ot, a szerelmemet, semmi mást, csak ennyit akarok mindössze - felelt idegesen és eltudtam képzelni, milyen idegesen járkálhat szobájába.

- Semmi nem tett velünk Hannah. Mindent csak magadnak köszönhetsz - túrtam bele hajamba mérgesen. - Miért nem veszed észre, hogy Ann semmit sem tett? A barátunk lett és ennyi. De te őrült módjára viselkedtél és átgázoltál rajta. Szörnyű dolgokat tettél vele, amiket soha nem fogok neked megbocsátani. Sőt, ahogy elnézem, most is arra készülsz, hogy tönkretedd őt, de nem fogom hagyni, Brynn, esküszöm.

- Ez a nő teljesen megváltoztatott téged - fakadt ki ordibálva. - Ő egy álnok kígyó, aki elhúzza előtettek a mézes madzagot, ti pedig ugortok minden szavára és...

- Fejezd már be! - csattantam fel hirtelen. - Vedd már észre, hogy nincs értelme annak, amit mondasz! Olyan nagy a gyűlöleted szegény lány íránt, hogy észre sem veszed te mennyire is elbaszott vagy! Minden egyes rosszindulatú gondolatomért, amit feléd érzek, csakis te tehetsz. Rohadtul elegem van belőled és a játékaidból. Inkább kezeltesd magad és az elfuserált képzelgéseidet, mert így sohasem engedlek közel magamhoz. Számomra csak egy idegen vagy, egy elmeháborodott, akit csak egy értelmetlen bosszú hajt! Az a lány, akiért anno mindent megtettem volna, halott, és azt hiszem, vele együtt halt meg minden érzelmem is. Szánlak, Brynn, amiért ilyen szintekre süllyedtél és félek, számodra már nincs visszaút. Felejts el minket és próbálj mást boldogítani, én itt befejeztem veled - nyomtam ki a telefont mérgemben, meg nem várva válaszát. Rettentő mérges lettem most, hogy végre hallottam az Ő szájából is, amiket Hannah mondott. Azt hittem, az évek alatt megváltozik és rájön, milyen gyerekes viselkedés volt az ő részéről az a sok gyűlölet, amit Ann felé érzett. De csalódnom kellett, mert semmit sem javult, sőt azt hiszem rosszabbodott az állapot. Félek, hogy valamit tervez Ann ellen, amivel végleg összetörheti a lányt. Csak érteném, miért teszi még mindig. Luke nem fog visszamenni hozzá, nem fogja újból szeretni. Én pedig nem tudok ismét megbízni benne és húgomként tekinteni rá.

- Minden rendben van, Cal ? - huppant le hirtelen a mellettem levő székre Eva, engem ezzel megugrasztva.

- Basszus! - kaptam a szívemhez. - A frászt hoztad rám!

- Nem akartam - kuncogott reggeli rekedtes hangján édesen. - Csak jöttem megnézni, jól vagy- e. Beszéltél magadban.

- Telefonáltam - vontam vállat nem törődve.

- Ohh - kuncog halkan, majd arca pillanatok alatt feszülté változik. - Azt hiszem beszélnünk kellene, Calum.

- Nincs miről beszélnünk. Hülyeség volt, amiket mondtam, csak az alkohol beszélt belőlem. Felejtsd el, ami történt - hadartam el mondandóm, majd felkeltem a székből és a szobám felé vettem az irányt. Mielőtt beléphettem volna a helységbe, Eva könyökömnél fogva rángatott vissza. 

- Ne mondd ezt, kérlek - nézet barna szemembe aggódva. - Nem tudok úgy tenni, mintha semmi nem történt volna.

- Ha szereted Luke- ot akkor elfelejtünk mindent, ami tegnap este történt. Szeretitek egymást, boldogok vagytok együtt, ne rontsd el, Eva. 

- És veled mi lesz ? 

- Miattam nem kell aggódnod. Már tökéletesre fejlesztettem az álcám, az érzelmeim leleplezése érdekében - fejtettem le óvatosan ujjait karomról, s még utoljára belenéztem könnyes szemeibe. 

- Calum - szipogta halkan, de nem maradhattam. Nem tehettem tönkre két ember életet. Hátat fordítottam neki, s nehéz szívvel, de magára hagytam az érzéseivel együtt. 

Hibát követtem el. Gyenge és sebezhető voltam. Túlságosan is próbálom leplezni a valós érzéseimet Eva felé, amik lassan felemésztenek engem. Talán tegnap pont ezért omlottam össze pont az ő karjaiban, és tettem, amit tettem. De mindent el kell felejtenem, ki kell őt űznöm a gondolataimbol. Tökéletes párost alkot Luke- kal, amit én nem akarok összezúzni. Tudom, hogy amiket tegnap mondott, csak azért tette, mert ittas volt. Nagyon jól tudom, hogy józanul sosem cselekedett volna így, sosem tarthattam volna a karjaim között. 

Árulónak érzem magam, egy rossz barátnak. Luke a legjobb haverom, én pedig menthetetlenül beleszerettem a barátnőjébe.  Hogyan kellene ezek után a szemébe néznem? Hogy tudnék mindent ugyan úgy csinálni, mint eddig ? A színpadon még el tudom játszani, hogy minden rendben van, de ha kettesben leszünk mit fogok tenni ? 

20. " Miért nem mész haza? "

Ashton Irwin

Hogy elrontottam- e mindent a felesleges kirohanásommal? Rohadtul el. Luke tegnap esti szavai víz hangoznak még mindig a fejemben. Minden egyes szó, ami elhagyta a száját igaz volt. Egy seggfej vagyok, amiért elmenekültem Hannah elől, és a próbáltam a szőnyeg alá söpörni a problémáinkat. Feldúlt voltam és nem gondolkoztam, csak azt néztem, mi a jó nekem. Csak az én érzéseimmel törődtem. Pedig inkább Ann- nel kellett volna foglalkoznom, az Ő fájdalmával és szomorúságával. Tudom én is, hogy pengeélen táncolok minden egyes alkalommal, amikor veszekszem vele,  könnyen abba a helyzetbe sodorhatom magam, hogy kitaszít az életéből. Talán most sikerült is elérnem, hogy ne akarjon az életében tudni engem. Elköltözött... Ha hazamegyek nem fog már otthon várni. Nem az lesz az első, amit meglátok, amint belépek a házba, hogy rám mosolyog. Nem érintheti hatalmas érdes tenyerem az Ő puha apró ujjait. Nem húzhatom magamhoz közel karcsú testét, és nem szippanthatom magamba őrjítő illatát. Nem hallhatom édes ajkain keresztül, hogy fülembe suttogja: Szeretlek Ash!  Elveszteni látszom őt...

Fáradtan dőlök le a kanapéra, amint visszaértünk az idei év utolsó koncertjéről a szállodai szobánkba. A srácok lázasan készülődnek a szilveszteri partira. Már az asztalon be van készítve a pezsgő és egyéb más alkohol. Cal és Mike már az alapozást a koncert helyszínén elkezdték,  míg Luke-ot Eva kissé visszább fogta, miszerint nem szeretné, ha már éjfél előtt kiütné magát. Egyedül én vagyok az, akinek semmi kedve megünnepelni az Új évet. Nincs értelme. Nem itt van a helyem. De gyáva vagyok hazamenni és Ann előtt meghunyászkodni. Pedig térden csúszva kellene másznom előtte és megbocsátásáért esedeznem.

- Miért nem mész haza? Pár óra az út autóval. Igaz az Új évet nem együtt köszöntenétek, de legalább látnád és beszélhetnél vele - foglalt helyet mellettem Eva mosolyogva, bal kezét pedig vállamra csúsztatta.

- Nincs értelem, Eva - kortyoltam bele az ásványvízbe, amit idáig szorongattam. - Elcsesztem mindent, és biztos vagyok benne, hogy látni sem akar, amit meg is értek. Egy orbitális barom vagyok.

- Dehogy vagy! - lökött meg nevetve. - És Ann sem utál. Igaz, nem ismerem olyan régóta, mint például Luke vagy Mike, de annyit mindenképp tudok róla, hogy szeret téged, Ash.

- Beszéltél vele este, igaz? Mit mondott? - néztem rá kölyökkutya szemekkel, hátha válaszol, de csak nevetve megrázta a fejét.

- Nem leszek közvetítő - nevetett a fiúkra pillantva, majd arca elkomorodott. - Hannah nem táplál olyan érzelmeket Luke iránt, amikre te gondolsz. Ő eltemette a múltat és vele együtt azt a szerelmet is. Nem képes újra úgy tekintetni Luke- ra. Számára már tényleg olyan, mintha egy testvér lenne.

- Tudom, hülye voltam. De annyira féltékeny vagyok néha az Ő kapcsolatukra - dőltem hátra a kanapé támlájának szomorúan. - Ők annyi mindent tudnak egymásról, míg én csak tapogatózok a sötétben. Ann azt mondta, nincs több titka előttem, mégis úgy érzem ezer, meg ezer rejtegetni valója van még.

- Talán azért nem mondja el, mert nem akar rájuk emlékezni. Ashton - fordult felém szemeimbe nézve. - Emlékszel, amikor elmondtuk nektek a Braddel történteket? - kérdezte, mire bólintottam. - Te nem tudod, milyen nehéz volt nekem elmesélni nektek azt, mit tett velem Brad. Szó szerint remegtem és féltem minden egyes kiejtett mondat után. Nagyon nehéz volt. Tudom, hogyha van még valami, amit Hannah titkol, azt azért nem mondja el, mert fél újra átélni még csak emlékekben is azokat a perceket. Én megtettem, de Hannah teljesen más, mint én, ezt te is tudod. Erős lánynak mutatkozik, de belül egy apró kis virágszál, amit könnyen le lehet szakítani.

- Igazad van - feleltem halkan, magam elé meredve. Már az elején tudtam, hogy ő különbözik a többi lánytól, akiket eddig ismertem. A bizalmáért, a szerelméért harcolni kell. Azzal is tisztában voltam, hogy vannak sötét foltok a múltjában, amiket el akar felejteni, ezért nem beszél róluk. Mindannyiunknak vannak hibái és ezért nem is vonhatom kérdőre őt, hiszen nekem is vannak rossz tetteim, amikre nem szívesen emlékszem. Bíznom kell benne és várnom, hogy egyszer megnyílik előttem. Tudom, hogy hosszú folyamat lesz és küzdenem kell majd érte, de mindent megteszek majd, ami az erőmből futja, mert szeretem őt, jobban, mint bárkit szerettem ezen földön idáig.

- Basszus - vágódott közénk Calum és felkapta a mellettem levő távirányítót a kanapéról.

- Mi van veled? - ugrottam meg ijedtemben.

- Allison most írt, hogy nézzük- e a koncertet - nyomogatta a gombokat, nekem pedig iszonyatosan kezdett verni a szívem, amint kiejtette a szavakat. Teljesen kiment a fejemből az egész.

- Hogy felejthettük el?  - ült le vihogva Mike, akin már eléggé meglátszott a napi alkohol fogyasztása. - Hercegnő leszedi a fejünket, ha rájön.

Luke is csatlakozott hozzánk, majd ölébe húzta Evát, aki mosolyogva hajtotta fejét a fiú vállának.

Amint a képernyőre szegeztem a tekintetem, szemeim egyből rátaláltak Hannah- ra. A színpad közepén állt és teljes odaadással énekelt. Mosolygós arccal járkált többször is a nézők felé nyújtva kezét. Megőrjítette a népet, amit nem is csodálok. Gyönyörű volt. Természetes szőke haja göndör fürtökben omlott vállaira szépségét pedig kiemelte az enyhe smink, amit viselt. Ruhája valami eszméletlen volt, bár jobban örültem volna neki, ha az a szoknya kissé hosszabb. Ha ott lettem volna, biztos, hogy addig ordibálok a stylisttal amíg nem ad rá valami mást. Megbabonázva figyeltem minden mozdulatát, ahogy a színpadon mozgott. Viszont valami más volt most rajta. A tekintetben láttam, hogy fáradt és a mozdulatai sem olyan kiegyensúlyozottak, mint más koncerteken. Mindez arra engedett következtetni, hogy igaza volt Luke- nak. Annt nagyon megviselte a veszekedésünk, ami meg is látszott rajta. Fájdalom nyílalt a szívembe, amiért mindezt én tettem vele. A mai nap nagyon fontos volt számára és pont miattam nem tud száz százalékot nyújtani. Rettenetes bűntudat kerített hatalmába, miközben fészkelődtem helyemen. Remegtem és izzadtam egyszerre. Ő nem érdemli meg azt, amit vele tettem, nem kellett volna csak úgy lelépnem és magára hagynom. Ha egy kicsit is gondolkozom, és megbeszélem vele a történteket, akkor most egy életvidám lányt látnék a színpadon, nem pedig egy műmosollyal teli lányt. A számnak vége lett, s teljes csend honolt az arénában, csak a rajongók kiabálását lehetett hallani. Hannah Jace mellé állt és láttam az arcán, hogy mérgesen dünnyögnek egymásnak. Értetlenül néztünk egymásra a többiekkel, ilyet nem szoktak csinálni, hogy a koncert közepén megállnak és elkezdenek diskurálni valamiről ők ketten. Végül mind a négyen egy körbe álltak és úgy beszéltek tovább.

- Mi a francot csinálnak? - lepődött meg Calum is mellettem. - Valamit elbasztak volna a szervezők vagy ők?

- Fingom nincs, de látszik Jacen és Hannahn, hogy nem értenek egyet - vont vállat Mike idegesen.

Azt hiszem, mind egyszerre kezdtünk el aggódni miattuk. Fontos rendezvény ez számukra, nem veszekedniük kellene, hanem profin véghezvinniük a koncertet.

Jace megölelte Hannaht, aki egy gyilkos pillantás kíséretében, amit a fiúnak címzett, visszaállt a mikrofon felé.

- Bocsi srácok, de tudjátok milyenek a fiúk - nevetett Hannah a mikrofonba. - Szeretnek mindent jobban tudni nálunk, nőknél. Szóval - habozott pár másodpercig leengedett kezekkel, majd egy sóhaj után ismét kezébe vette a mikrofont. - Az utolsó dal, amit ma hallhatok tőlünk, egy teljesen új szerzemény lesz, amit én írtam egy különleges személynek. Az illető nagyon fontos számomra és sajnos az idei évet nem tudjuk együtt elbúcsúztatni, de szeretném, ha tudná mennyire fontos nekem és bárhol is van tudja, hogy szeretem. Remélem megbocsájtasz nekem - halkult el a mondata végére, nekem pedig egy azon módon akart a szívem kiszakadni a helyéről. Minden szempár rám szegeződött, majd vissza Hannahra, aki intett a fiúknak, hogy kezdődhet a szám.

Te vagy az első akit megpillantok 

És te vagy az utolsó gondolatom

Te vagy aki életet 

Te vagy aki nélkül nem élhetek

Te vagy aki nélkül nem élhetek

És soha nem adod fel

Mikor zuhanok

Tárt karokkal vársz hogy elkapj

Rögtön megbocsátasz nekem

Mikor hibázok

Szeretsz újra egy szempillantás alatt

Nem érdemlem meg a szerelmed

De nekem adod mégis

Sohasem elég

Te vagy minden amire szükségem van

És mikor elmegyek

Megállsz és rögtön utánam jössz

Ez az amit teszel 

És én nem érdemellek meg

Te vagy a fény a szememben

Adj egy okot hogy megpróbáljam

Adj többet mint amiről valaha is álmodhattam

És térdre kényszerítesz 

Térdre kényszerítesz

A szíved aranyból van és én vagyok az

Akit választott hogy szeressen

Még mindig nem hiszem el, hogy itt vagy mellettem

Azok után amit tettem

Nem érdemlem meg a szerelmed

Nekem adod mégis

Sohasem elég

Te vagy minden amire szükségem van

És mikor elmegyek

Megállsz és rögtön utánam jössz

Ez az amit teszel 

És én nem érdemellek meg

Te vagy az első akit megpillantok

És te vagy az utolsó gondolatom

Te vagy aki életet 

Te vagy aki nélkül nem élhetek

Te vagy aki nélkül nem élhetek

És sohasem adod fel 

Mikor zuhanok

Tárt karokkal vársz, hogy elkapj

Rögtön megbocsátasz nekem

Mikor hibázok

Szeretsz újra egy szempillantás alatt

Nem érdemlem meg a szerelmed

De nekem adod mégis

Sohasem elég

Te vagy minden amire szükségem van

És mikor elmegyek

Megállsz és rögtön utánam jössz

Ez az amit teszel 

És én nem érdemellek meg

Mekkora egy seggfej vagyok, istenem! Temettem arcom tenyereimbe, s közben küzdöttem könnyeim visszatartásával. Ő kért bocsánatot és vall szerelmet egy fél világ előtt, miközben nekem kellene! Soha nem hittem volna, hogy Ő fogja megtenni az első lépést, főleg így egy élő koncerten előadott számmal. 

- Jobb lenne, ha indulnál - veregette meg a vállam Calum és Mike mindkét oldalról. - Még 9 óra, olyan egy óra fele odaérhetsz. 

- De... - néztem a többiekre, akik egyből szúrós pillantásokkal illettek tiltakozásom miatt. 

- Holnap szabadok vagyunk. A következő koncert csak másodika estéjén lesz, addigra próbálj visszaérni. Matt miatt pedig ne aggódj, majd mi lerendezzük - húzott fel Luke a kanapéról, s kezembe nyomta a kocsikulcsot. Hálásan megöleltem a fiút, majd összekapkodtam a cuccaimat és már indulásra kész is voltam. 

- Ne merészelj úgy visszajönni, hogy nem békültetek ki és nem nyomtatok le egy kiadós békülős szexet - kiáltott utánam Mike, válaszul pedig csak a középső ujjam mutattam neki. 

Rohanva tettem meg az utat az autóig percek alatt. Minél előbb otthon akartam lenni és karjaimba tartani Hannaht. Minden pillanatot meg akarok ragadni, hogy bocsánatot kérjek tőle és elmondjam, mennyire szeretem. 

Hannah Ashwin. 

Órák teltek el a koncert óta, lassan mindenki készülődik az éjféli tűzijátékhoz. Miután semmi visszajelzést nem kaptam Ashton részéről, semmi kedvem nem volt az afterpartin bohóckodni. Viszont a fiúk biztosak voltak benne, hogy jelentkezni fog, csak adjak még egy kis időt neki. Nehezen, de belementem és maradtam a partin, s próbáltam nem elrontani mások kedvét. A hangulatom kezdett feloldódni, hála a pár pohár Martininak, amit elfogyasztottam. Egy kis eldugott boxba ültünk be a fiúkkal és Allisonnal, közben mindenkiből ömlöttek a régi emlékek és viccek. Chris minden egyes cikis eseményre emlékezett, amit valaha is elkövettem Haydennel. Minden egyes momentumot kifigurázott, amin jót derült mindenki.

A tűzijátékot a fiúkkal karöltve néztem végig és az egyetlen fogadalmunk az volt, hogy ezt az évet teljes erőbedobással csak a bandának szenteljük. Nathant ölelve néztük végig a félórás parádét, majd úgy döntöttük, hogy a kertben folytatjuk tovább a bulinkat.

- Na, Szépség, ne szomorkodj már! - lökte meg a vállam játékosan Chris és egy újabb pohár alkoholt nyomott kezeim közé. - Hidd el, akkor fog jelentkezni, amikor a legkevésbé számítasz rá.

- Milyen bölcs lettél pár pohár whisky után - kacagtam fel együtt Nathel. - Nem szomorkodom, úgy döntöttem. Én megadtam az esélyt neki, ennél többet nem tehetek - vontam meg a vállam, miközben belekortyoltam italomba. - Ha ebből a dalból sem esik le neki, hogy mennyire szeretem, akkor magára vessen.

- Jó, ilyet józanul nem mondanál - forgatta meg a szemeit Nath.  - De várd ki a végét Ann, meglátod nagy meglepetés fog érni.

- Miről beszélsz? - kérdeztem értetlenkedve a sejtelmes mosollyal fürkésző fiút. Hirtelen elkapta rólam a tekintetét ,érdekesebbnek találta a kert végében álló tuját.

- Ohh, jön már Jace barátunk is - kiáltott fel Chris, s a felénk tartó fiúra néztünk.

- Hol voltál? Teljesen eltűntél - faggattam kíváncsian.

- Tudod, hogy tartja a mondás a kíváncsi emberekről - vonta fel a szemöldökét játékosan.

- Ha ráncosodni kezdenék, akkor elmegyek botoxoltatni, ennyi - kuncogtam. - Na, áruld már el! - kérleltem sűrűket pislogva.

- Nem hatnak már rám ezen módszereid, Bébi - hajolt közelebb arcomhoz. - Ashtonnál meg Lukenál még bejön, de nálam már jobban kell teperned.

- Disznó vagy - suttogtam közelebb hajolva mosollyal arcomon, mire Ő felkuncogott.

- Régen szeretted, amikor disznó voltam - kacsintott féloldalas mosollyal ajkain.

- Tudod, már rám sem hatnak a te módszereid. Komolyabb nő lettem, egy szexi mosollyal már nem veszel le a lábamról - néztem mélyen szemeibe kacéran. A bensőm ordított, hogy hagyjam abba ezt a flörtöt, de az elfogyasztott alkohol teljesen átvette az irányítást elmém felett. Végül Jace húzódott el nevetve, majd szoros ölelésbe zárt és fülembe suttogta, hogy csak szórakozott velem.

- Ha ennyire szeretnétek tudni, hogy hol voltam, akkor elárulom - vigyorgott széles mosollyal továbbra karjai közé zárva engem. Maga elé húzott kezeit összekulcsolta mellkasom előtt, állát pedig fejemen pihentette.

- Azzal a csávóval beszélgettem, aki a koncert után odajött hozzánk - sóhajtott nagyokat. - Nagyon érdekes volt az ajánlata.

- Engem is meglepett, hogy ránk gondolt. De kicsit aggaszt ez a titokzatosság - kortyolt bele italába eltűnődve Chris. - Mármint, hatalmas lehetőségnek tűnik, de az rohadtul zavar, hogy csak akkor tudjuk meg kikkel és hova, milyen formátumban kell mennünk, ha aláírjuk a papírokat. Nekem nagyon bűzlik itt valami.

- Őszintén, engem nem érdekelnek a részletek. Carl úgysem hagyna egy olyan szerződést jóvá, ami nagyon kockázatos lenne. Sőt, szerintem ez megint valamiféle próba lehet, amit ki kell állnunk. Amíg benne van a pakliban, hogy feljebb törhetünk, addig az én válaszom igen lesz, de ti még gondolkodjatok nyugodtan, hiszen két hónap haladékot adott - mondta Jace, arcát pedig felém billentett szemeivel fürkészve arcom.

- Igaza van Jace- nek - tördeltem ujjaimat zavartan. - Ugyan azon az állásponton vagyok, mint Ő. Komolyan beszélt a fickó, engem meggyőzött. Ti is tudjátok, hogy milyen célokkal vágtam bele ebbe az egészbe és azoktól az elképzelésektől nem tágítok.

- Van két hónapunk, addig eldöntjük, de szerintem már most tudja mindenki a választ - vont vállat Nath, s a kezében lévő poharat felemelte. - Igyunk az idei évre és a sikereinkre, amiket együtt fogunk elérni. Senki és semmi nem tántoríthat el minket a célunktól!

Nevetve koccintottuk össze a poharainkat, közben pedig az előttünk álló időszakról beszélgettünk. Felszabadultnak éreztem magam a fiúk között, szinte minden borús gondolatomat teljesen elűzték a jókedvükkel. Lehetőséget kaptunk egy újabb ugrásra a hírnév felé, ami lehet, hogy áldozatokkal fog járni. Nem ismerjük a részleteket, semmi mást nem tudunk azon kívül, mint hogy egy hatalmas turné résztvevői lennénk. Persze engem is zavar kissé ez a titokzatosság, és félek, Carl keze benne van a dolgokban. Viszont tudom, hogy ha nem is engem, a banda érdekeit mindennél jobban nézné. Nem hagyná, hogy holmi csaló átverjen minket és egy rossz szerződésbe belefussunk. Még mindig hihetetlen, hogy az álmaim küszöbén állok és egy karnyújtásnyira lehetek a Hayden céljától és a többiekétől is.

Nem figyeltük már az idő múlását, csak ittunk, nevettünk és szórakoztunk. Az emberek lassan kezdtek el szállingózni a kertből és a parti helyszínéről is. Rajtam is kezdett meglátszani a napok óta tartó alváshiány, és az utolsó pohár alkohol után kezdtem elbúcsúzni a többiektől.

- Biztos ne kísérjelek haza?  - ölelt át Jace utoljára, majd rám segítette kabátom.

- Megleszek, itt a taxi nemsokára - vettem kezeim közé a táskám és egy utolsó puszit nyomtam arcára.

Elakartam húzódni, de ismét szoros ölésbe vont.

- Meglásd kibékültök - hagyott egy puszit vállamon.

Már ellenkezni akartam miszerint nincs igaza, hiszen eddig nem is keresett, amikor valaki megköszörülte a torkát hátunk mögött.

- Jace Campbell. Köszönöm, hogy eddig itt tartottad a barátnőmet, de most már itt vagyok, elengedhetnéd - hallottam meg Ash rekedt hangját, egyből eltoltam magamtól Jacet, aki mosolyogva fogta meg a vállam és Ash felé fordított.

Döbbentem figyeltem a mosolygó fiút, aki lépésről lépésre közelebb jött hozzám. Jace kezeit elvette vállamról, s csak a cipője halk kopogását hallottam már. Hátrapillantottam, de Ő már látótávolságon kívül volt. Visszakaptam a fejem az időközben elém érő Ashtonra, majd tekintetem félve rá emeltem. Kezeim önálló életre keltek, majd lassan emeltem fel egyiket arcához, s apró ujjaimmal félve érintettem meg. Meg kellett érintem ahhoz, hogy elhiggyem Ő nem káprázat és nem az alkohol játszik elmémmel. Ujjbegyeim égtek, ahogy meleg arcához érintettem őket, szívem őrült tempóban zakatolt minden egyes pillantástó,l amit egymás felé tettünk. Mosolyom egyre szélesebb lett, ahogy az övé is. Itt volt! Előttem! S ebben a perceben már nem érdekelt senki és semmi. Nem érdekelt a lezáratlan vitánk, a fájdalom, amit a hiánya miatt éreztem, csak Ő létezett és az, hogy itt van velem...