Hannah Ashwin
Döntöttem helyette is, és esélyt sem adva magunknak lépkedtem előre a
célom felé, miközben az Ő érzéseit eltapostam, pedig ő a legfontosabb
számomra.
Nem mondom, hogy szeretem, mert nem mondhatom neki többé. Mindent elrontottam. Elfutottam, elrohantam abban a pillanatban, ahogy megértettem, hogy ez most más volt, mint a többi veszekedésünk. Ez nem amolyan apró vita volt, ami után hamar kibékülnénk, hanem annál több. Darabokra törtség, fájdalom maradt minden érintés, minden apró emlék után. El kellene fogadnom, hogy már nincs mellettem és nem fogom újra átélni azokat a boldog pillanatokat, amiket szerzett nekem, csupán egyetlen mosolyával. Bárkit elveszíthetek, akármi történhet velem, de az, hogy ő többé nem az életem része, nem akarom elfogadni...
Az elmúlt két hónapban elengedtem minden fájó érzelmem, és csak sodródtam az árral. Magam mögött hagytam minden emléket, és gondolataim próbáltam csak a jövőm felé terelgetni, de gyenge volt a szívem, s a lelkem erre a feladatra. Minden egyes nap, amit nélküle töltöttem, felemésztette a bensőmet, úgy éreztem napról napra meghal bennem valami, ami arra ösztökél, hogy tovább éljek. Valaminek a hiányát csak akkor érzed meg, mikor már nem a tied, mikor már nem tudhatod magad mellett és nem tarthatod a karjaid között.
Minden napom egyforma volt. Ébredésem szörnyű volt, mikor kezeimmel minden reggel a mellettem heverő testet kerestem, de rá kellett ébrednem arra, hogy ő már nem fog mellettem feküdni soha többé. Monoton dolgaim felemésztették teljesen a szervezetem. Nem törődtem semmivel és senkivel. Elmentem a próbákra, koncertekre, tettem a dolgom, felálltam a színpadra és minden életkedv nélkül előadtam a dalainkat. Az álmom lassan rémálomba fulladt, sosem gondoltam volna, hogy a zene ennyire nem fog érdekelni, nem fog bennem cseppnyi örömöt sem szerezni.
Nem akartam mást, csak felejteni. Néha úgy éreztem, sikerült, aztán mégis egyre-másra tértek vissza a részletek, arról a napról, az arcáról a fájdalmáról az én fájdalmamról...
- Hannah, kérlek, be kell fejezned az önmarcangolást! - próbálta Brynn lerángatni rólam a takarót, de tartottam magam és harcoltam ellene. Ha már Brynnről beszélünk... Az elmúlt két hónapban ő volt mindig mellettem, és tartotta bennem a megmaradt lelkem darabjait. Egy percre sem hagyott magamra, arra is képes volt, hogy Londonba jöjjön velem. Féltett, hogy őrültséget fogok tenni, s be kell valljam, volt mitől. Sok olyan pillanatom volt, ami arra ösztökélt, hogy végezzek magammal, de Brynn mindig mellettem volt.
- Hagyj, nem érdekel mit akarsz... aludni akarok! - nyafogtam hasamra fordulva, de rossz ötletnek bizonyult, mert ahogy összenyomtam gyomrom, torkomban máris éreztem az el nem fogyasztott vacsorám. Lerúgtam magamról a paplant, majd a fürdőbe rohantam és összegörnyedtem a wc előtt. Semmi étel nem jött ki belőlem, mivel alig eszem, de úgy látszik a szervezetem még mindig talál valamit, amit kiadhatok magamból. Apró kezek simogatták hátam, miközben borzalmas öklendezések közepette adtam ki a megmaradt vizet magamból.
- Aggódom érted, Hannah - segített fel a földről, majd megtartotta súlyomat a mosdókagyló előtt, míg megmostam az arcom és fogat mostam. - Napok óta nem eszel vagy iszol, csodálom, hogy van még mit kihánynod.
- Jól leszek - temettem arcom a törölközőbe. - Ne aggódj miattam.
- Már hogyne aggódnék! - segített be a szobába, majd befektetett az ágyba. - Segíteni akarok neked, miért nem hagyod?
- Mert rajtam már senki sem segíthet csak ő, de az sajnos nem fog bekövetkezni. Elvesztettem - suttogtam az utolsó szavakat ismét a sírás szélén állva. - Darabokra tört a szívem Brynn, sohasem fog begyógyulni. Megosztottuk egymással az álmainkat, és rengeteg tervünk volt, szinte tökéletesek voltunk. De mára már úgy érzem mindvégig csak egy álomvilágban éltem... Azt hittem jól vagyok, azt hittem megváltoztam érte, de tévednem kellett. Felforgattam magam körül mindent, pedig ha az elején őszinte vagyok, most talán itt lenne velem.
- Nyugalom. Mindennek eljön a maga ideje. Hidd el nekem, vissza fog hozzád jönni Ann. Annyira szeretitek egymást, ennek nem lehet itt vége! De ha mégis bekövetkezne az, amit kétlek, akkor csak lépj tovább inkább, mint hogy olyan dolgokba kapaszkodj, amiken nem tudsz változtatni - mászott be mellém barátnőm, s szorosan átölelt. Könnyeimet nem tartottam vissza, amióta egyedül maradtam nem tudok uralkodni felettük. Felesleges azon aggódnom, hogy hol vagyunk, ha ki akarnak törni, akkor ki is fognak.
- Tudom, sosem fogod megérteni! Nem hiszed el nekem, hogy képtelen vagyok rá... - zokogtam karjai között.
- Mire vagy képtelen?
- Elfelejteni őt. Nekem az nem menne. Akármennyire is gyűlöl, én nem tudom őt. Nem tudom magam rávenni arra, hogy ne gondoljak rá. Sosem fog menni.
Brynn arcát kémleltem, s már szólásra nyitotta száját, mikor az ajtónkon hangos dörömbölés hallatszott. Ijedten néztem a lányra, aki kiszállt mellőlem és az ajtó felé sietett. Amint kinyitotta az ajtót Carl dühös arca jelent meg előttünk. Felkaptam a köntösöm, amíg beengedte a férfit a szobába, majd leültem a kanapéra. Idegesen járkált fel alá a szobánkban, tudtam éppen próbálja visszatartani kitörni vágyó haragját.
- Hogy képzeled ezt, Hannah? - szegte egyből nekem kérdését felbőszült hangnemben. - Kurvára sok pénzem van bennetek, te pedig csak itt henyélsz és eljátszod a hattyú halálát!
- Nem játszom el - motyogtam ujjaimat tördelve.
- Nem? - hitetlenkedett ritka tincsei közé túrva. - Nem jársz be a próbákra, és a fellépések is szörnyűek. Rohadtul nem végzed a dolgod! Idefigyelj Hannah! - hajolt le arcomhoz. - Kibaszott gyorsan összeszeded magad és teljesíted azt, amit elvárok tőled!
- Nem látja, hogy beteg és nincs abban a lelkiállapotban, hogy dolgozzon? - kelt védelmemre Brynn, de jobban tette volna, ha csendben marad. Carl nem az a fajta ember, aki elviseli, ha visszabeszélnek neki.
- Te nekem ne magyarázz, kislány! - mordult rá a férfi. - Azt csinálja, amit mondok és nem tűrök ellenvetést.
- Teljesen tönkreteszi ezzel! - ordított rá, mire Carl megszeppenve figyelt rá. - Rohadtul nem érzi jól magát, nem egészséges. Bezzeg maga meg hajtja, mint egy állatot! Ebbe belefog rokkanni!
- Nem tűröm ezt a hangnemet! - csattant a lányra. - Ha nem tetszik valami, lehet összepakolni és hazamenni. Itt az van, amit parancsolok! Hannah pedig azt teszi, amit mondok, mert különben rohadt sok következménye lesz az engedetlenségének.
- Menj el - suttogtam. - Elkészülök, és megyek az interjúra - tekintettem fel Carlra, akinek egy önelégült mosoly villant át ajkán.
- Ügyes kislány! - veregette meg vállam. - A kis barátod büszke lenne rád - suttogta fülembe, hogy csak én hallhassam. - Ha még egyszer meghallom, hogy ellenkezel Jace vagy bárki ellen Ashton és Luke karrierje fogja bánni. Ezt mindig tartsd észben - mondta még mindig alig hallhatóan, majd felegyenesedett és elhagyta a lakosztályunkat. Amint csukódott az ajtó kezeimbe vettem az egyik díszpárnát, és fejem beletemettem sírva.
- Istenem, nem hiszem el ezt az embert. Hogy lehet valaki ilyen kegyetlen? - ült le mellém Brynn, kezeivel pedig hátam simogatta.
- Ő ilyen. Mindig ilyen ha elakar érni valamit - dünnyögtem a párnába.
- Mivel zsarol? - kérdezte, mire ijedten kaptam a tekintetem arcára.
- Semmivel!
- Ne nekem akard ezt beadni. Felelj - szikrázó szemei tele voltak haraggal, ami mind nagyapám felé áramlottak.
- Szó sincs ilyenről - dobtam el kezeimből a párnát, majd az ágyhoz mentem és elterültem rajta. Hallottam Brynn hangos sóhaját, ami azt jelentette, hogy feladta a velem folytatott harcát.
Gondoltaim kavarogtak elmémben. Nyugalomra és egyedüllétre vágytam, ahol senki nem zaklat semmivel, nem kell énekelnem, nem kell megfelelnem senkinek és nem kell vidámnak mutatnom magam.
Kezeim között telefonom forgattam, azon vacilláltam felhívjam-e vagy sem. Végül annyi idő elteltével megnyomtam a zöld gombot, szívem minden egyes csengésre nagyokat dobbant.
- Hannah - hangja letört volt, mire könnyeim ismét folyni kezdtek.
- Sajnálom, amiért nem hívtalak és nem vettem fel akárhányszor kerestél - dadogtam szipogva. Brynn mellém ült, s biztatóan megfogta kezem. - Annyira szükségem lenne rád.
- Valóban? - lekezelő stílusa meglepett. Brynn kivette a kezemből a telefont, majd kihangosította és combomra helyezte a készüléket. - Két hónappal ezelőtt nem volt rám szükséged?
- Luke, kérlek, sajnálom! - zokogtam hangosan, de csak hangos fújtatását hallottam. - Nem mertem felvenni a telefont se neked, se a többieknek.
- Ne Ann, ez már nem hat meg. Annyiszor kértem, hogy ne zárj ki, de újra és újra megteszed. Megint hazudtál nekem és mindenkinek. Újból azt az utat választottad, hogy megszakítasz velünk minden kapcsolatot és ezt most nem az Ashtonnal történő szakítás miatt mondom. Megígérted, hogy nem csapsz be többé, de megint csalódtam. Szerinted hányszor törhetsz össze Hannah? Aggódtam, féltettelek, kerestelek, mert tudtam, milyen nehéz lehet neked. Viszont ismét nélkülem kezdtél új életet. Elegem van Ann - sóhajtott, s el tudtam képzelni, ahogy szőke fürtjei közé túr. Soha nem éreztem még ilyen őszintének hangját, mint most, s már nyilvánvaló volt, hogy mindenkit elveszítettem.
- Nem tudom, erre mit kellene mondanom - fojtottam vissza könnyeim. - Akkor ennek is vége?
- Nem tudom, Ann. Azt sem tudom mi lenne a helyes, mit kellene mondanom neked. Hazudtál Ashnek is, elhagytad, elköltöztél. Ugyan azt tetted vele is, mint velem. Tudod, hogy mi történik, ha egyszer elveszíted a másik bizalmát? Az, hogy soha többé nem hiszel majd annak az embernek! Elérted azt, hogy innentől kezdve, soha többé nem lehetek biztos benned - szavai késként hatoltak szívembe, s minden reményem elszállt.
- Tudom, hogy hibáztam és hidd el, ha tehetném mindent másképp csinálnék, de már nem lehet - fogtam kezembe a mobilt és úgy kiabáltam vele. - Azt hiszed, hogy én nem szenvedek, hogy nekem nem fáj? Nem így akartam! Őrülten hiányzik Ashton és ti is, de akármit fogok tenni vagy mondani, ti ellenem lesztek! Sajnálom, hogy egy gyenge nő vagyok, aki nem képes harcolni az életért! Sajnálom, hogy csalódnod kellett bennem. Sajnálom, hogy élek, Hayden biztos nem okozott volna neked ennyi csalódást! - utolsó mondatom már szinte üvöltöttem, majd amint kaptam levegőt, kinyomtam a telefont és teljes erőmből a velem szemben levő falhoz vágtam.
Luke Hemmings
Fülemben még mindig a beszélgetésünk cseng, amit Ann-el folytattam. Nem vagyok biztos abban, amit akkor éreztem. Különféle érzelmek kavarogtak bennem. Harag, bánat és csalódottság. De ami a legrosszabb... egyáltalán nem sajnáltam, pedig elhiszem, hogy neki is fáj. Viszont ismét nem gondolt rám és a többiekre, főleg Ashre. Érthetetlen, hogy miért tette... Hogy tudta újra eljátszani azt, amit évekkel ezelőtt? Azt hittem, erős és kitart a szerelme mellett. Azt hittem, megváltozott, reménykedtem benne, a jellemében, a makacs természetében. De úgy látszik, mikor nehéz döntéseket kell hozni, mindig a könnyebbet utat választja és menekül a gondok elől. Kiborulok magamtól, amikor újra meg újra észreveszem, hogy még mindig abban reménykedem, én hülye, hogy tiszta lappal akarja kezdeni életét.
Szerencsémre senki sem volt mellettem reggel, amikor ez a beszélgetés zajlott. Calum és Mike minden nap Ash nyomában van, hogy a fiú semmilyen őrültséget ne kövessen el. Bár én nem aggódom... úgy látszik, neki könnyebben megy a felejtés. Talán túlságosan is mély sebet ejtett benne Ann, ami már visszafordíthatatlan károkat okozott. Ashton feladta és Hannah is jobban teszi, ha elfogadja ezt. Már soha többé nem kap vissza semmit, amit ezért a hülye szerződésért dobott el.
Napok múlva a stúdióban ülve kellett rádöbbennem arra, hogy barátom véglegesen feladta ezt a kapcsolatot. Amint betettem lábam a helységbe meglepő kép tárult szemeim elé.
Bryana...
Homlokom ráncba szaladt, amint megláttam őket boldogan nevetgélni, és egymás karját simogatva beszélgetni. Hirtelen gombóc nőtt a torkomba, és nem tudtam másra gondolni, csak Annre. Akármennyire haragszom rá, féltettem attól, hogy mit fog tenni, ha ez a fülébe jut.
- Áhh, szia Luke! - köszöntött fülig érő mosollyal arcán a szőke hajú lány. Fejemmel biccentettem, majd tekintettemmel Calt és Mike- t kerestem. A két fiú feszengve ült a szoba másik végében, és gitárjukat babrálták.
- Mi a fenéről maradtam le? - morogtam orrom alatt, mikor melléjük értem.
- Amint látod, Ashnek elment az esze - vont vállat Mike, miközben a turbékoló párra pillantott fél szemmel.
- Tegnap óta egymáson csüngnek - túrta hátra idegesen szemébe lógó haját Cal. - Azt hiszem ez valami érzelmi pótlás, vagy mi a fasz. Így próbálja elnyomni az Ann iránt érzett szerelmét...
- Nem tudom - ültem le Cal mellé. Kezeimet ölembe ejtettem, majd ujjaimmal játszadoztam. - Annyira bonyolult minden. Ha ezt Ann megtudja...
- Kiborul - fejezte be helyettem Mike. - Sőt, ez enyhe kifejezés. El sem tudom képzelni, mi fog akkor történni. Pedig hamarosan bekövetkezik, mert a Twitter velük van tele. A tegnap esti randijukról. Haragszom Hercegnőre, de nem kívánom ezt az érzést neki, amit majd akkor fog érezni, mikor meglátja Asht meg Bryanat.
És ismét megfordult a véleményünk. Eddig a percig mind Ann ellen voltunk, de már megint eljutottunk arra a pontra, ahol sajnáljuk és együtt érzünk vele. Nem tudom, hogy csinálja, hiszen itt sincs, de még így is hatással van ránk.
Szemeim a párocskánkra vezettem kik éppen egymás nyelvét tolták le torkukon. A gyomrom felfordult, ahogy figyeltem őket. Ash nem ilyen... neki sosem kellett volna egy ilyenfajta nő... Azt hiszem, Calumnak igaza van, de ez egy rohadt szar módszer arra, hogy elfelejtse Annt.
- Na, fiatalok - csapta össze tenyerét Matt, amint belépett a szobába. - A mai koncertre rendesen fel kell készülnünk...
- Eddig is a legjobbat nyújtottuk. Nem lazíthatnánk egy kicsit? - dőltem hátra a székben.
- Luke - köszörülte meg a torkát. - Még nem jött el a henyélés ideje. Ha vége a turnénak, annyit pihenhetsz, amennyit akarsz. Most pedig talpra gyakoroljunk.
Mindenki sóhajtva kapta kezei közé felszerelését és a helyünkre sétáltunk. Bryanának nem tetszett, hogy ki kellett másznia Ash szájából, de Matt elráncigálta a fiút és dobjai mögé utasította.
Már hangoltunk, amikor telefonom a zsebembe rezegni kezdett. Egy ideig nem törődtem vele, de amikor már tizedjére éreztem és zsibbadt a combom, nehezen, de előhalásztam a készülékem. Meglepve vettem észre Brynn nevét a kijelzőn. Ő sohasem szokott keresni engem...
Matt türelmetlenül nézett rám, ahogy a többiek is.
- Luke, kapcsold ki! Ráér később is - csattant rám Matt.
- Nem...Valami nem stimmel - legyintettem a férfira, majd arrébb sétáltam a többiektől. - Brynn - szóltam bele, s szinte éreztem a hátamon mindenki pillantását.
- Annyira sajnálom, Luke! - zokogott keservesen. - Nem tudtam megakadályozni, pedig annyira figyeltem rá! Ismét kudarcot vallottam.
Szívem vad ritmusba kezdett, bepánikoltam. Sejtésem sem volt, mi történt, de megtört hangja arról árulkodott, hogy nagy baj van.
- Mi történt, Brynn? Kérlek ne sírj, hanem mondd el, mi a baj! - szóltam bele kissé erélyesen. Megfordultam, hogy a többiekre nézzek. Mindenki engem figyelt, legfőképp Ash. Olyannyira szorította dobverőit, hogy szinte hallottam reccsenni a fadarabot.
- Hallasz, Brynn? Hol vagy? Mit nem tudtál megakadályozni? - hadartam el idegesen kérdéseim, de végtelennek tűnő sírása nem csillapodott.
- Hannah - tört fel belőle még jobban a sírás, nekem pedig ereimben megfagyott a vér. Már értettem, miről lehet szó. Hallottam róla, hogy Annel tartott Londonba, de amíg ki nem ejtette nevét, nem állt össze a kirakós.
- Mi történt Hannahval, Brynn? - emeltem fel a hangom idegesen. Ebben a pillanatban törte el Ash is a kezeiben levő dobverőket.
- Én nem élem túl, ha valami baja lesz - motyogta alig hallhatóan. - Kisasszony velünk kell jönni... fel kell vennünk a hölgy adatait... - ismeretlen hangok szúrták fülem, majd a vonal sípolni kezdett.
Hitetlenkedve bámultam a kijelzőt, többször is megpróbáltam újratárcsázni, de mindig kisípolt. Testem remegett minden gondolatomra, amik a lehetséges verziókat vázolták fel szemeim elé.
- Azonnal hívd fel Alisont! - szinte ordítottam Mattre, aki semmi perc alatt teljesítette kérésem.
- Mi van Hannahval? - szűrte ki idegesen fogai közül Ash, de nem tudtam a fiúra nézni, csakis Mattre koncentráltam.
- Matt vagyok... tudom, hogy nem alkalmas... Brynn hívta Lukeot... Mi történt Hannahval? - nézett körbe Matt, miközben végigvezette mindenkin tekintetét. Hirtelen állt meg minden mozgásában és egyenesen Ash szemeimbe nézett. - Te jó isten...
Ez a három szó kellett ahhoz, hogy megbizonyosodjunk róla, hogy Hannah nincs jól. Sőt valami borzalmas történhetett vele. A levegő feszültté vált, mindenki aggódva nézte menedzserünk. Rávettem testem, hogy Ash felé forduljak kinek arca tűzpiros volt, s valószínű, észre sem vette könnyeit, amik sorozatosan folytak le arcán.
Megmagyarázhatatlanul rám tört a sírás, ahogy néztem az összetört fiút. Aggodalmam minden érzésem elsöpörte, és csak egyvalamire tudtam gondolni.
Mit történt veled, Hannah?
