31. " Sosem éreztem még magam ilyen tanácstalannak"

Ashton Irwin 

Egy dolog ismétlődött folyamatosan a fejemben, ahogy abba a kórházba tartottunk, ahová Annt szállították. Minden az én hibám! Semmi másra nem tudtam gondolni, csak erre az egy mondatra. 

Hiába próbált mindenki az ellenkezőjéről meggyőzni, hasztalan volt. Hiszen mióta otthagytam Sydneyben, Ann tejesen tönkre ment. Haragudtam rá, megvetettem a döntése miatt, mégis követtem még a távolból is az életet. Nap mint nap láttam a róla szóló cikkeket és képeket, amiken nagyon megviseltnek tűnt. De sértettségem nagyobb volt józan eszemnél. Bármikor is próbáltam magam rávenni arra, hogy felhívjam és megbeszéljem vele a történteket, fejemben egy kis hang szinte üvöltve szólt rám. Így hát elengedtem, megpróbáltam tovább lépni. Azt hittem képes vagyok rá, úgy hittem, egy új nővel képes leszek elfelejteni Annt, de hatalmasat tévedtem. Amikor Brynn értesítette Luke- ot, rá kellett jönnöm, nagyon is törődöm még a lánnyal, sőt még mindig őrülten szeretem. 

Órák teltek el a telefonhívás óta, s félő volt, mire odaérünk, Ann talán nem lesz életben. Valójából semmi konkrét információt nem tudtunk meg arról, hogy mi is történt. Csupán annyit közölt velünk Al, hogy életveszélyes állapotban szállítottak kórházba. Olyan gyorsan értünk oda, amilyen gyorsan csak lehetett. Nem érdekelt mivel és hogyan jutok el Londonba, csak az lebegett előttem, hogy szerelmem mellett legyek. Végeláthatatlan órák teltek el, mikor végre az intézmény bejárat előtt álltam. Nem néztem a többiekre, csakis előre. Rohamos léptekkel közeledtem a recepció, felé ahol két fiatal lány ült. Pillantásaikból láttam, hogy felismertek minket. Öröm játszott arcukon, noha biztos tudták, ki miatt vagyunk most mi itt. 

- Hannah Ashwin szobáját keresem - kifulladva dőltem a pultnál, míg a rám gyönyörködve bámuló lányokra vártam. 

- Nem lenne szabad kiadnunk információt a betegek állapotáról, csak közeli hozzátartozóknak - eszmélt fel a vörös hajú lány, majd szemeit a monitorra szegezte. Egyre gyorsabban épült fel bennem a düh, aminek jelei nagyon is tisztán látszódtak rajtam. 

- Szerinted érdekelnek a szabályok? - csaptam dühösen a pultra, mire mindkét lány összerezzent. - Tudni akarom, hol van a barátnőm! - kissé lehiggadt hangom a végére, mikor Luke bátorítóan megfogta a vállam. Nagyot sóhajtottam, miközben fejem felé fordítottam és szemeibe néztem. 

- Szerintem ti is tudjátok, kik vagyunk és milyen kapcsolatunk van a beteggel. Úgyhogy, ha szépen megkérlek titeket, segítsetek nekünk. Tudjuk, hogy nem szabályos, de számunkra nagyon fontos személy Ann - Luke sec-perc alatt bájolta el a lányokat, akik csillogó szemekkel mutatták meg neki, merre kell menni. 

Együtt siettünk a kórterem fele, amint megtaláltuk a helyes utat. Tenyerem egyre jobban kezdett izzadni, s szívem is vad ritmusban vert minden egyes lépés következtében, amit a szoba irányba tettem meg. Rohadtul féltem! Ezzel tudnám jellemezni a jelenlegi érzéseimet.

Rettegtem az orvos szavaitól vagy attól, hogy már nem lesz számunkra mondanivalója, ami az életem véget jelentené. Sosem tudnám magamnak megbocsátani, ha Hannah- nak miattam esne komolyabb baja, vagy ami a legszörnyűbb, miattam vesztené életét. Nem tudnék azzal a bűntudattal élni, hogy szerelmemet az én ostoba észjárásom és makacsságom miatt vesztem el örökre. Lennie kell egy jobb, boldogabb útnak, ami csakis számunka van kialakítva azért, hogy minden hibánkat helyrehozzuk.

Szinte elsodortam az utamba kerülő embereket, ahogyan vettem egy éles kanyart. Szemeim egyből megállapodtak az ismerős arcokon, akik idegesen járkáltak Ann szobája előtt. 

Luke elviharzott mellettem, majd egyből szoros ölelésbe vonta a síró Brynn- t. Meglepődtem jelenlétén és egy kicsit dühös is lettem azért, amiért itt találtam. 

- Mi történt Hannah- val? - szegeztem egyből kérdésem az ideges Alisonnak, akit Nathan próbált nyugtatni a hátát simogatva. 

- Már órák óta semmit sem mondtak nekünk - remegett hangja, tisztán kivehető volt, hogy a sírás szélén áll. Idegesen túrtam tincseim közé, majd végigpillantottam a társaságon. Chris és Jace egymás mellett ült, nagyon úgy tűnt, megviselte őket az egész helyzet. De legjobban Jace arcán fedeztem fel az aggódás, s fájdalom jeleit. Cal és Mike leültek a fiúk mellé, míg Matt Alisont hívta félre. 

Vetettem egy hosszú pillantást a Luke - Brynn párosra, majd lehuppantam én is egy székre. 

- Brynn - kicsit mogorván sikerült hozzászólnom, de nem tehettem róla, hogy az, amit meséltek róla, még mindig elevenen él bennem. - Mi a szart csinált Ann? Az igazságot akarom hallani! 

- Túladagolta magát - ez a két szó kellett ahhoz, hogy felrobbanjak. Fejem biztos piroslott, amint a lány elé álltam, akit Luke védelmezően háta mögé utasított. 

- Hogy a faszba történhetett ez meg? Te voltál az, aki ismét drogot adott neki, igaz? Ahh... Ne is próbáld meg tagadni, ismét eljátszottad azt, amit a múltban, csak most könnyebb dolgod volt, mert senki nem volt Ann mellett! - ordítva mondtam ki a szavakat a megszeppent lány felé. Ideges voltam alapból is, és ez az információ nem segített lehiggadni. 

- Ashton... - csitítani próbált Mike, de leráztam kezét vállamról, inkább még közelebb mentem a pároshoz.

- Állj mar le Ashton! - lökte hátrébb Brynn- t Luke, és abban a pillanatban, amint távolabb volt tőlem a lány, megragadta a pólóm anyagát, majd a falnak taszított. - Normális vagy ember? Semmi köze Brynnek ahhoz, amit Ann tett magával! 

- Nem? - vontam fel a szemöldököm. - Egyszer megtette, simán megtehette most is. Szerintem jobb lenne, ha most azonnal elmenne. 

- Még én menjek el? - a lány apró termete ellenére ellökte Luke- ot előlem, majd átvette a helyét. - Te vagy az, akinek mennie kellene! Az elmúlt két hónapban én voltam mellette. Én vigasztaltam őt, mikor minden este sírva riadt fel álmából! Én segítettem neki túlélni azokat a napokat, amikor feladott mindent, amikor minden ember megvetően nézett rá! Akkor is én voltam a támasza, mikor a te hűséges rajongóid zaklatták! Én próbáltam összeszedni a törött szíve darabjait! Én, nem te, hanem én, Ashton! Szóval akinek kibaszottul nincs itt helye, az te vagy! Te miattad fekszik ott barátnőm élet halál között, mert egy rohadék vagy! Szerinted ki miatt adagolta túl magát? Miattad! - ordította arcomba. - Tönkretetted... Megaláztad azzal a ribanccal az oldaladon. Semmiről nem tehetek, csakis te vagy a hibás! Hidd el nekem, ha tudom, hogy Ann ismét drogokhoz nyúl, minden lehetőséget megragadtam volna annak érdekében, hogy segíteni tudjak rajta. De bíztam benne és elhittem, hogy nem tesz ostobaságokat. 

Brynn összes szava igaz volt. Egy idiótának, egy szánalmas embernek érzetem magam. Könnyebb volt másra fogni az én bűneimet, mint beismerni, hogy a hibás nem lehet más, mint én. Zavarodottan hajtottam le a fejem a padló szorgos figyelése érdekében. Nem mertem senkire nézni, féltem, ha a többiekre nézek, azonnal elsírom magam. 

A csendet ajtó nyitódás zavarta meg, aminek következtében mindenki a zaj forrása felé kapta fejét. 

- Hannah Rebecca Ashwin családja? - csukta be az orvos maga után a kórterem ajtaját, majd lassan elénk sétált.

- Közeli barátai vagyunk - szólalt meg Brynn, míg kezet fogott az orvossal. - Hogy van Hannah? - kérdezte türelmetlenül. 

- Nehány tesztet végeztünk el a kisasszonyon, és nagy mennyiségű erős nyugtatót találtunk a szervezetében. Valamint egy teljes vérkép után kiderült, nem csak nyugtatókat szedett. Valószínű, az elmúlt időszakban több, más szerhez is hozzányúlt, ami a jelenlegi helyzetét egyáltalán nem segíti. Átmostuk a gyomrát, amire jól reagált a szervezete, már nincs életveszélyben. Viszont amint felébred, ajánlanám, hogy vigyék el egy rehabilitációs központba, mert semelyikőjüknek nem tesz jót, ha ezt így folytatja. Könnyen elveszíthetjük mindkettejüket - mondta a doki értelmetlen szavait. Összeráncolt szemöldökkel néztünk mind az orvosra, aki várakozva figyelt minket. Valószínű rájöhetett, hogy nem értjük, mit mondott, ezért nagy levegőt vett, majd újból belekezdett. 

- Ann szervezete nagyon gyenge, és a drogok csak még jobban gyengítik. Ha azt akarja, hogy a baba túlélje ezt a kilenc hónapot, le kell állnia a szerekkel. Ezzel nem csak magát mérgezi, hanem a magzatot is. Könnyen függővé válhat ő is - szavai néma emberekre találtak. A levegő megdermedt körülöttünk.

Ledöbbentem. Hannah terhes, és még csak nem is tudtam. A többiek ugyanolyan bambán bámultak a doktorra, mint én. Felfoghatatlan volt, amiket mondott. Egy baba... De ha terhes és tudta, miért tette? Vagy talán nem is tudott a baba létezéséről? Bár egyvalami jobban érdekelt, mint ezek a kérdések. 

Kié a baba?

- Hannah terhes? - nyögte be elsőnek Brynn, mire a doktor bólintott. - Istenem annyira tudtam, hogy azok a hányingerek és szédülések nem csupán a kialvatlanság miatt vannak! - temette tenyereibe arcát zokogva. 

- A baba jelenleg jól van. Később elvégzünk még pár vizsgálatot, hogy megbizonyosodhassunk arról, nincs e valami komolyabb károsodása. Bár tapasztalatom szerint és ahogy az ultrahangon is láttam, eddig úgy tűnik, hogy egészséges a magzat, valamint normálisan fejlődik. Súlya és méretei is megfelelnek egy átlagos 13 hetes magzatéhoz - magyarázott a doktor Brynn- nek és a többieknek. Próbáltam a szavaira figyelni, de agyam leragadt az utolsó mondatánál. 

13 hetes... 

Bassza meg, az a baba minden valószínűséggel az enyém. Itt nincs kétely, több mint három hónapos és akkoriban még egy párt alkotunk. Sosem éreztem még magam ilyen tanácstalannak, egy részem örült ennek a babának, hiszen mindig is akartam egyet, sőt azt akartam, gyermekem anyja Ann legyen. Viszont másik felem bizonytalan volt. Hannah függő lett ismét, amivel veszélyezteti maga és a babánk életet is. Félek... Félek, valami történni fog a babával vagy Hannah- val, a zsigereimben érzem a rosszat, ami felénk közeledik, amit minden erőmmel megakarok akadályozni, mert nem tudnám elviselni, ha őket elveszteném. 

Az életünk mostanában maga volt a káosz, sorra bántottuk egymást, nem törődtünk a másik érzéseivel. De most ott van Hannah hasában szerelmünk gyümölcse, akit már most szeretek, már most mindennél jobban várok, hogy megszülessen. A félelem bennem lappang a jövő miatt, de abban biztos vagyok, mindent megfogok annak érdekében tenni, hogy rendben hozzam Annt és közösen várjuk a kisbabánk. 

- Ash, minden rendben? - megugrottam Mike hangjára. Teljesen a gondolataimba merültem, még az sem tűnt fel, hogy a doktor elment. 

- A baba... - dadogtam. - Ő az enyém! 

Nem tudtam tovább tartani magam. Amióta csak beléptem a kórházba, erősnek tetettem magam, de most a félelem, s az aggódás teljesen hatalma alá kerített. 

Figyelmen kívül hagytam mindenkit, nem érdekeltek a kérdő tekintetek. Egyszerű fordulatot vettem, nem kérdeztem semmit, csak besétáltam Ann szobájába, ahol egy nővér sem tartózkodott. Szerelmem az ágyon feküdt, különböző bonyolult csövek lógtak le testéről. Lassan mellé sétáltam, majd óvatosan megcirógattam vékony arcát. Könnyek gyűltek ismét szemembe, ahogy arcát figyeltem. Rettentő sokat fogyott, s még csukott szemei alatt is láttam sötét karikáit. Zokogva húztam ágya mellé egy széket, majd leroskadtam rá. Nagy kezembe szinte elveszett apró vékony kacsója. Mintha csak csontot fogtam volna. Fejemet a matracba nyomtam, s úgy folytattam szenvedő sírásom. Borzalmasan nézett ki, és mindez miattam történt. Az én hibám, hogy függő lett, az én lelkemen fog száradni, ha nem tudja gyermekünket kihordani. Eddigi életem során sosem éreztem még magam ennyire szánalmasnak, nem gondoltam soha magamról, hogy egy aljas féreg lennék. De most, itt fekszik előttem az a lány, aki megváltoztatta életem, aki megmutatta milyen is az őszinte szerelem. És én mit csináltam? Mint egy óvodás gyermek megsértődtem, figyelmen kívül hagytam minden érzelmét és csak a sajátjaimmal törődtem. Pedig ha gondolkozom, mielőtt cselekeszem, most minden másképp lenne. Ő nem feküdne itt, nem vette volna be azokat a gyógyszereket, s a gyermekünk nem lenne veszélyben. Szörnyű ember vagyok, de be fogom bizonyítani mindenkinek, hogy képes vagyok változtatni azokért, akiket szeretek. Képes leszek felkaparni Annt a padlóról, ha akarja, ha nem. Mindent megfogok tenni azért, hogy a baba világra jöhessen, és visszaszerzek mindent, ami egykor enyém volt. 

Hannah őszinte, utánozhatatlan szerelmét... 

- Szeretlek Hannah - csókoltam tenyerébe, majd megsimogattam pocakját. - Sőt, a babát is szeretem, pedig csak pár perce tudok a létezéséről, de már most elvarázsolt. Ha hallasz engem, csak annyit kérek, bocsáss meg nekem, egy idióta barom voltam. De ígérem, mindent megteszek azért, hogy te és a baba boldogok legyetek, ha kell, feláldozok mindent a célom érdekében. Senki és semmi nem lesz fontosabb nálatok...