27. "Mi lesz ha elmúlik a varázs?"

Hannah Ashwin

Nehezemre esett Ashtont otthon hagyni egyedül, de a zenekar körüli dolgok teljesen a feje tetejére álltak. Nem akartam hazudni Ashtonnak, de nem tudtam neki elárulni az igazat. Nincs elég bátorságom még mindig, hogy nyíltan megbeszéljem vele a problémákat. A mostani pedig hatalmas. Úgy érzem a körém épített szép kis világ lassan össze fog omlani, ha minden kocka a helyére fog kerülni. Én pedig ezt nem akarom... Van ezzel a fiúval egy csodálatos életem, amit semmi pénzért nem kockáztatnék. Viszont ott van a másik, s az ígéretem. Megesküdtem, hogy minden eszközt és lehetőséget meg fogok ragadni, ha a sors a lábaim elé veti. Most az élet elém dobta ezt, s félek, ezzel sok dolgot és személyt veszíthetek el magam mellől.

A tegnapi telefonbeszélgetésünk hatása alatt vagyok még, amit Jace- szel folytattam. Ha egy szóval kellene jellemeznem, akkor a címeres ökör nevet adnám neki. Nem is értem, hogy jön ő ahhoz, hogy helyettem cselekedjen. Az ereimben a vér szinte forrt, ahogy egyre közelebb kerültem Alison irodájához. Kopogás nélkül vágtam ki az ajtót, és tessékeltem magam beljebb. Ahogy vártam, mindenki ott volt. Szemeimmel máris Jace- t kerestem, aki szinte szétfolyt a kanapén úgy terpeszkedett önelégült vigyorral arcán.

- Mégis hogy volt pofád hozzá, hogy  a beleegyezésem nélkül dönts? - szegeztem neki kérdésem egyből. A többiek kérdően néztek rám, valószínű, ők sem tudták, hogy Jace helyettem egyezett bele ebbe a szerződésbe.

- Minden jogom megvan ahhoz, hogy döntsek. Hayden velem alapította ezt a bandát, ugyanolyan jogom van az ilyen döntésekhez mint neked - rántotta meg vállát hanyagul.

- Azzal semmi baj nincs, de rohadtul nem mondtál nekem semmit! Egy kibaszott emialből kell megtudnom mindent! És mi van, ha én ezt nem akarom? Nem fogadom el ezt a szerződést! - jelentettem ki magabiztosan.

- Álljunk meg egy percre! - szólt közbe Al, s felállt az íróasztalától. - Nekem azt mondtad, hogy Ann is beleegyezett - nézett mérgesen Jace- re.

- Füllentettem - nevetett gúnyosan. - Ez egy remek lehetőség, és nagyon jól tudom, hogy Ann csak habozott volna a kis szerelme miatt.

- Még jó hogy haboztam volna, te ökör! - rivalltam rá. - Nekem itt van az életem, a családom, mindenem. Nem mehetek csak el úgy két évre!

- Egyszer már megtetted, a lelépés nagyon jól megy neked! - állt fel a kanapéról, s elém sétált. - Ahogy engem is kötelezett a szerződés, hogy nem léphetek ki, téged is kötelez arra, hogy kövesd a bandát oda, ahova szólítják.

- Ez a bosszúd, igaz? - löktem meg vállánál fogva. - Ezzel akarod tönkretenni az életem, amiért anno megcsaltalak Luke- kal. De nem fogok elköltözni innen, jobb, ha kerestek akkor valaki mást!

- Ez nem így működik, Hannah - dőlt az asztalának Al. - A Modes kifejezetten érted rajong. Kellesz nekik, a bandával együtt. Rengeteg pénzt ajánlottak Carlnak. Valamint ez egy remek lehetőség, hiszen számtalan zenekart karoltak már fel, és emeltek a hírnév csúcsára. Ezt akartad már az elejétől fogva, nem?

- Ezt - dünnyögtem orrom alatt. - De nem úgy, hogy nekem beleszólásom sem volt a döntésbe - emeltem fel a hangom ismét.

- Hannah! - karolta át vállamat Chris. - Jó lesz, hidd el! Asthon is biztos örülni fog a sikerünknek. London nincs messze, tudtok találkozni időnként.

- Időnként? Szerinted egy kapcsolatnak arra van szüksége, hogy időnként találkozzunk? - söpörtem le kezeit vállamról. Szólásra nyitotta száját, de ő is nagyon jól tudta, hogy igazam van. Ők még egy fél évig turnéznak, így is alig van ideje rám. Most pedig, hogy újabb kiló méterek választanak majd el egymástól, még nehezebb lesz fent tartani ezt a kapcsolatot. Tudom, hogy Ash mit fog szólni ehhez a szerződéshez. Azt fogja mondani, hogy harcoljak érte, és ne engedjem magam az irányításuk alá.

- Erre az esélyre vártatok hónapok óta, és most itt van a lábaitok előtt. Hannah - fordult felém Alison. - Egyetértek veled abban, hogy Jace nem játszott tiszta lapokkal, de ezt a lehetőséget nem hagyhatod ki. Ezért léptél be a bandába. 

- Ezért, és ez is minden álmom, de Alison érts meg, itt van az életem. Nem dobhatok el mindent pár nap alatt - ültem le a kanapéra zavaros arccal. 

Érzelmeim sokasága kavargott bennem. A legnagyobb álmom most teljesülni látszik, de milyen árat kellene érte fizetnem? 

- Nem is kell eldobnod mindent - guggolt le elém Al. - Ne gondolj egyből a legrosszabbra. Menj haza, és mondd el Ashnek, biztos vagyok benne, hogy Ő is örülni fog ennek a hírnek. Meglásd, minden jó lesz - mosolygott rám, mire én is megeresztettem felé egy félénk grimaszt.

Jace- re rá sem tudtam nézni, de beszélni sem akartam vele egy darabig. Kihasználta az érzéseimet, nagyon jól tudta, hogy ezt az ajánlatot nem lehet visszautasítani, és azt is tudta, mennyire vágytam egy ilyen szerződésre. Akarom, minden önző porcikám erre a lehetőségre vágyik, de a szívem minden pontja érzi, hogy Ash nem fogja elfogadni ezt a döntésemet. Sőt, talán még én magam sem vagyok benne biztos, hogy helyesen cselekszem. Nem tudom készen állok e egy ilyen lépésre, és azt sem, hogy a kapcsolatunk készen áll e az újabb távolságokra.

***

Nyugalomra volt szükségem mielőtt hazamegyek, és elmondom Ashnek a történteket. Ezt nem tarthatom előtte titkokban.

Beszélnem kellett valakivel, akinek kiönthetem a lelkem. Segítségre volt szükségem, mert az idegeim majd szét feszültek már a sok gondtól. Egy kávézóba beszéltem meg egy találkát Brynn- nel. Mióta Eva lelépett, senkim nem maradt, kivel jó baráti viszonyt tudtam volna ápolni. Viszont itt volt ez a lány, aki mindent megtesz azért, hogy megbocsássak neki.

Késett, mint általában, de ezért sosem szóltam egy szót sem. Viszont most hatalmas szükségem lett volna rá, ezért siethetne. Idegesen doboltam ujjaimmal a térdemen. Futólag felpillantottam az órára, majd felmordultam. Ha még többet késik, biztos vagyok benne, hogy kikészítem magam idegileg. Kikértem mindkettőnknek a kávéját, és vártam, hogy megérkezzen. Az ablakon bámultam kifelé, teljesen elmerengve a gondoltaim között, mikor a telefonom megszólalt. Carl neve villogott percenként a kijelzőn, de nem akartam vele beszélni. Lelki szemeim előtt láttam az egész beszélgetés lefolyását. Egy percre sem hagyta abba a próbálkozást, amint megszűnt a rezgés, máris követte egy újabb.

- Hagyj békén! - szóltam bele frusztráltan.

- Velem te ne beszélj így, kisasszony! - hurrogott le azonnal. - Mi az, hogy te nem fogadod el az ajánlatot? Ilyet nem tehetsz!

- Egy szóval sem mondtam, hogy nem fogadom el, egyszerűen csak időt kérek! - morogtam dühösen.

- Erről nem te döntesz, hanem én. Nincs időnk! Rengeteg pénzem van ebben a projektben és ha azt mondom mész, akkor menni is fogsz!

- Nem parancsolhatsz nekem! - fakadtam ki mérgesen, s közben a velem szemben helyet foglaló Brynnre néztem. Megszeppenve hallgatta a beszélgetést, majd megfogta remegő kezem. - Hányféleképpen fejezem még ki, hogy át kell gondolnom? Nem fogok fejest ugrani egy ilyen dologba. Nem érdekel, hogy Jace aláírta helyettem is! Nekem esélyt sem adtatok arra, hogy válasszak...

- Jobb, ha átgondolod a tetteid következményeit, Hannah - higgadt le a hangja. - Neked nincs jogod meghátrálni, és ellenkezni ellenem. Azt teszed, amit mondok és akkor mindenki boldogan élhet tovább! - hangja fenyegető volt, amitől még a hideg is végigfutott a hátamon.

- Miről beszélsz?

- Tudod... - sóhajtott. - A kis barátaidat gyorsan nincstelenné tehetem...

Ujjaim megálltak, amik az asztalon doboltak. Pislogni szinte elfelejtettem, és Brynn aggódó arca sem segített normalizálni a légzésem.

- Erre nem lennél képes! - suttogtam megtörten. - Nem zsarolhatsz  meg!

- De, pont azt teszem! - felelte parancsolóan. - Ha hétfő reggelre nem leszel összepakolva, a kis Ashtonod elbúcsúzhat a bandától. Remélem, érteve vagyok - nyomta rám a telefont.

Megsemmisülve tettem le a telefont az asztalra. Kezeimmel eltakartam az arcom, s hagytam zokogásom feltörni. Kétségbe voltam esve. Nem elég, hogy meg kell hoznom egy ilyen nehéz döntést, még Carl is képes megzsarolni. Eddig sem tudtam eldönteni, hogy mi lenne a legjobb, most pedig aggódhatok azért, amit mondott. Képes lenne Ashtont kirakatni a bandából? Nem lehet ekkora hatalma! 

Nem tudom már, mi a helyes döntés...

- Mi a baj, Ann? - rázott ki a gondolataim közül Brynn.

- Semmi... még - túrtam idegesen tincseim közé. - Brynn, ha lehetőség nyílna rá, hogy olyat csinálj, amit mindig is akartál, de ez azt jelentené, hogy az életedben minden megváltozhat, te megragadnád az alkalmat?

- Hát... attól függ... - fürkészte pillantásom, de nem mertem szemébe nézni. - Milyen jó ez a lehetőség?

- A legjobb - sóhajtottam. - Erre vártam évek óta. De ez azt jelenti, hogy el kell költöznöm Londonba.

- És aggódsz, mi fog történni veled meg Ash- sel, igaz? - fogta közre arcom kezeivel, s szemeimbe nézett.

- Igen - fordítottam el fejem, s letöröltem kibuggyanó könnyem. - Szeretem és boldog vagyok vele, de nem utasíthatom vissza ezt az ajánlatot. Már nem. De ha elköltözök innen, félek, a kapcsolatom megromlik vele.

- Talán nem olyan rossz dolog ez.

- Mit mondtál? - emeltem fel kissé a hangom.

- Hannah, te arra tetted fel a jelenlegi életed, hogy befuttasd ezt a zenekart. Amikor összejöttél a fiúval, te magad mondtad neki hogy az első mindig a karriered lesz számodra. Amíg nem jutsz el oda, ahova szeretnél, nem akarod abbahagyni a zenélést. Ezt Ashtonnak meg kell értenie, és tudom, hogy melletted fog állni, mert szeret téged.

- Igen, de mi van, ha mégse?

- Ha nem marad melletted, akkor nem szeret igazán. Nézd, eddig is kibírtátok ezt a nagy távolságot, ami lassan fél éve körbevesz titeket, ha tényleg annyira szeret, akkor ezután is menni fog.

- Olyan nehéz... - zokogtam fel halkan. - mintha választanom kellene két teljesen különböző élet között. Az egyik, hogy itt maradok és a bandának vége, de Ashton megmarad nekem. A másik a nagyobb hírnév és a hőn áhított siker, amit mindig is akartam.

- Ann, most mondtam el, hogy nem kell választanod. Miért tennéd? Ashnek meg kell értenie, hogy ez a munkádhoz tartozik - rázta a fejet zavarodottabban.

- De választanom kell, mert ha elvállalom ezt a munkát, akkor nem lesz időm senki másra. És ez...

- Csakis a kételyek miatt mondanál le az álmodról? Ha most nem mész el, a végén, amikor majd belátod, hogy mehettél volna és micsoda esélyt szalasztottál el, haragudni fogsz Ashtonra, és őt fogod hibáztatni.

- Nem tudom - ráztam meg a fejem zavartan. - Még azt sem tudom, hogy mihez kezdjek, ha itt maradnék. Ash annyi mindent eltervezett már, házasság, gyerek és a többi, de én még ezekre nem állok készen. És félek attól is, hogy mi lesz, ha elmúlik a varázs? Ha mégsem olyan tökéletes a szerelmünk?

- Tudod, az egész életedben sosem tartott ki egy kapcsolatod sem ilyen sokáig - nézett rám együtt érzően. - De észrevettem valamit, amikor már tényleg komolyak a dolgok, te egyszerűen csak megfutamodsz a folytatástól. Így volt ez Jace- nél, szeretted, de amint komolyabb lett a dolog, Luke karjaiba futottál. És vele is eljátszottad ugyanezt, azt a tesztet már akkor is elvégezhettétek volna. És most itt van Ashton, akiben nem bízol meg, hogy kitartana melletted és máris a rémképeket űzöd, hogy elfog hagyni, meg azt akarod magadnak bebeszélni, hogy nem Ő az igazi neked. Pedig teljes mértékben ő az. Miért futamodsz meg mindig, Ann? Miért kell a nehezebb út?

- Nem futamodok meg. De ez az a munka, amit akarok - néztem barátnőmre.

- Akkor menj, és beszélj vele! Biztos vagyok benne, hogy meg fog érteni - simította meg vállamat.

- Megfog utálni, Brynn.

- Már megint a kibúvót keresed - ingatta a fejét lemondóan. - Menj, és mondd el neki! Én amellett vagyok, hogy veled fog maradni - mosolygott kedvesen. Letöröltem a könnyeim, Brynn- re néztem, majd szorosan átöleltem. Igaz, segítsége hasztalan volt, mert még mindig bizonytalan vagyon Ash- sel kapcsolatban. 

*** 

Szerelmem alvó arcát kémlelem. A nap sugari éppen súrolják álla vonalát, míg én szememmel férfias arcát csodálom. Az elmúlt egy évben teljesen megváltoztatta az életemet ez a fiú. Megtanított újra szeretni, és értékelni az élet csodás dolgait. Újra tudtam tiszta szívvel szeretni, s megnyílni mások felé. De most talán örökre elveszítem. Talán a mondandóm után soha többé nem fogom látni. Erre viszont nem állok készen. Nem bírom elengedni. Tudom, hülyeség, amit most csinálni fogok, de élvezni akarom még a közelségét, mert lehet, soha többet nem lesz esélyem rá.

- Hé, hétalvó! - simítottam el tincseit szeméből. - Hazajöttem, te szexi félisten - suttogtam fülére. 

Halk sikítás hagyta el ajkaim, amint megéreztem kezeit derekamon, majd testem az övé alá gyűrte és mellkasomon pihentette tovább fejét. 

- Tudtam, hogy egy félisten vagyok - kuncogott bőrömbe, közben ajkaival puszit lehelt mellem környékére. 

- Lehet átgondolom inkább ezt a félisten-dolgot - túrtam fürtjei közé. - Egoista kisfiú vagy. 

- Kisfiú? - támaszkodott meg fejem mellett kezeivel, lábával pedig szétfeszítette combjaim, hogy közéjük férkőzhessen. - Megmutassam, milyen nagyfiú vagyok valójában? - szívogatta gyengéden a bőröm nyakamnál. 

- Azt hiszem, elfelejtettem tegnap óta, milyen férfias is vagy, ezért kérlek emlékeztess - suttogtam, majd amilyen szenvedélyesen csak tudtam, megcsókoltam. Egész nap frusztrált voltam és most ki akartam adni magamból, csak vele akartam lenni és felejteni.

- Mielőtt megmutatnám, milyen férfi is vagyok, szeretném, ha válaszolnál egy kérdésemre - húzódott el egy pillanatra ajkaimtól.  - Történt valami bent a stúdióban? - kérdezte aggodalmasan.

Szemei az enyémeket fürkészték és epekedve várta válaszom.

- Semmi, de tényleg -  szélesen elmosolyodtam, ezzel a legjobb álarcom felvettem, majd felhajoltam ajkaihoz, s mélyen megcsókoltam.

- Ha bármi baj lenne, kérlek szólj! Tudod, hogy együtt mindent meg tudunk oldani - ezzel ismét szenvedélyesen tapasztotta be ajkaimat, miközben keze már felfedező útra indult a testemen. A szívem összeszorult minden mozdulatára, amit szenvedélyes szerelemmel tett felém. Lángolt a bőröm kezei nyomán, ajkain tűzben égtek ahányszor elhagyta enyéimet. De legjobban a szívem fájt, ami teljesen megsemmisült a kínok alatt.

Nem is az  fájt annyira, hogy hazudtam, hanem az, hogy kinek hazudtam. A szerelmemnek, a lelki társamnak.

S mindezt miért? Mert egy gyáva nő vagyok, aki inkább elbújik egy átlátszó hazugság mögött ahelyett, hogy szembenézne a valósággal és a problémákkal. 

Ez vagyok én, s mindig is ilyen leszek... Hazudok, hogy ne fájjon annyira a szörnyű igazság. 

Hazudok, hogy csakis nekem legyen könnyebb...