26. "Tökéletes"

Ashton Irwin    

6 hónappal később    

Izgatottan tekintettem ki a repülő ablakán, és tekintettemmel a felhők sokaságát pásztáztam. Tenyerem izzadt, szívem vad ritmusban vert. Hetek óta nem láttam barátnőm a turné miatt, amit 6 hónappal ezelőtt kezdtünk, minden időnk leköti. Jelenleg Amerikában járunk, így még kevesebb az esélye annak, hogy sűrűben lássam Annt. Neki is folyamatos stúdiózások kötik le idejét, próbák, koncertek. Egyszóval egymásra alig jut időnk, de ez nem tántorított el minket attól, hogy megragadjunk minden alkalmat, hogy együtt lehessünk. A múlthéten sikerült a fiúkkal kikönyörögnünk, kemény egy hét pihenőt két fellépés között. Minden eszközt be kellett vetnünk, zsarolások, némasági fogadalmak, kegyetlen tréfák Matt- tel szemben. Végül belátta, hogy addig úgy sem nyugszunk, míg el nem érjük a célunk. Egyedül indultam haza, a fiúk nem akarták a floridai tengerpartot otthagyni. Magamban vigyorogtam, és ujjongtam, mikor közölték velem a hírt, mert így legalább tényleg kettesben lehetek Ann- nel. Nem töri ránk senki az ajtót, és nem kell egész nap a baromságaikat hallgatnunk, miközben csak kettesben szeretnénk lenne.

Félreértés ne essék, imádom a fiúkat, de férfi vagyok és 4 hét után már igazán szükségem van a barátnőmre, és a közelségére.

Szerettem volna, ha Ann is velünk tart pár állomáson a turné alatt, de amint kitettem a lábam az országból, ismét előtört belőle a munkamánia, és folyamatosan a második lemezükön dolgozik. Pedig a kis csapatunk vele lett volna teljes. Azok után, amin keresztülmentünk fél évvel ezelőtt, a csapat jóval összetartóbb lett. Igaz, heteknek kellett eltelni, mire Calum és Luke feldolgozták, hogy Eva milyen súlyosan elbánt mindkét fiúval. Mikor végre túltették magukat rajta, Szerelmem a segítségével kibékítettük őket egymással. Addig nem nyugodott, amíg nem beszélték meg a dolgokat, és újra nem beszéltek egymással. Persze, semmi sem olyan már köztük, mint régen, de már nem morognak egymás társaságában, és a beszéd sem esik nehezükre. Hosszú folyamat lesz, míg minden olyan lesz, mint régen, de hiszem, hogy helyre tudják hozni a barátságukat. Ha nem is ők, Ann majd megadja nekik a kezdőlökést.

Remegő kezekkel kapcsoltam be az övemet, amint elhangzott az utasítás a hangszóróból. A lassú ereszkedés az idegeimen játszadozott, ha én lettem volna a pilóta, minél gyorsabban raktam volna le a gépet, csak, hogy mihamarabb megpillanthassam barátnőm.

Miután átjutottam minden ellenőrző ponton, a futószalagnál vártam táskámra. Amint megláttam, lekaptam a szalagról, s már is a kijárat felé vettem az irányt. Sapkám a fejemre húztam, s napszemüvegem feltettem. Pár rajongót kiszúrtam, de próbáltam elvegyülni a tömegben. Egyedül vagyok, így talán megúszom a lerohanást. Imádom a rajongóink, de most nem áll szándékomban elfecsérelni egyetlen egy percet sem. Amint kiértem a tömegbe, szemeimmel Ann után kutattam. Először kétségbeestem, hiszen sehol sem láttam, de azonnal mosoly kúszott arcomra, amint az egyik oszlopnál megláttam telefonjával kezében, amit nyomkodott. Látványa egyből felpörgette szívemet. Fehér lenge kis ruha takarta eszméletlen gyönyörű testét. Fején hasonló színű kalap volt, s arcát neki is szemüvege takarta. Vigyorogva indultam felé. Elővettem a telefonom, s megnyitottam az üzenteket.

Szerelmem! Emeld fel a szépséges kis buksid és tekints előre :P 

Elküldtem az üzenetet, amint megkapta felkapta a fejét, s tekintetünk egyből találkozott. Azonnal táskája mélyére süllyesztette a készüléket, majd hatalmas mosollyal az arcán kezdett el felém futni. Ledobtam kezemből a táskám a földre, kitártam a karjaim, amikbe a lány szinte belefutott. Szorosan fogta közre lábaival derekam, míg fejét nyakamba fúrta. Percekig szorongattuk egymást, eszünk ágában sem volt elengedni a másikat. Arcát felemelte, és könnyes tekintettel nézett zöldes barna íriszeimbe. Letettem a földre, közrefogtam arcát kezeimmel, s telt ajkaira lágy csókot nyomtam. Hosszan ízlelgettem édes ajkait, s próbáltam nem elmélyíteni csókunkat, nem akartam ingyen műsort adni a reptéri vendégeknek. Arcán mosoly játszott, amint elengedtük egymást. Kezeit összefonta tarkómnál, s közelebb húzott magához.

- Hiányoztál - suttogta ajkaimra, és egy újabb csókot lehet rájuk. - Szeretlek!

- Te is hiányoztál, Kicsim - öleltem szorosabban. - Én is szeretlek!

- Gyere menjünk, nincs kedvem arra várni, mikor ismernek fel minket - nevetett, mire elmosolyodtam boldog arcát láttán. Felvettem a földről táskám, összekulcsoltam ujjaink, s követtem szerelmem a kijárat felé. Többször is összenéztünk, s mosolyogtunk, míg el nem értünk az autómhoz. Bedobáltam a cuccom a hátsóülésre, s elkaptam gyönyörűségem derekát, amint be akart szállni a kocsiba.

- Én vezetek - kaptam ki a kezéből a kulcsokat vigyorogva.

- Ne már, Ash! - játszotta a durcit. - Miért nem vezethetek soha, ha veled vagyok?

- Féltem a szerelmem - vontam vállat vigyorogva.

- Most ezt a kocsidra érted, vagy rám?

- Természetesen a kocsimra, borzalmasan vezetsz - nevettem el magam, a tátva maradt ajkain. - Vigyázz, Ashwin, beleszáll a légy - kacsintottam rá, s beszálltam az autóba.

- Ez nem volt szép! - ült be mérgesen mellém. - Kegyetlenül megfogod még ezt bánni!

- Meg fogsz büntetni? - hajoltam át hozzá perverz vigyorommal.

- Meg, Édes, de cseppet sem úgy, ahogy gondolod - csavarta ujjaira egy kilógó tincsem kacéran, mosolyogva. - De most indulj, kíváncsi vagyok már a véleményedre. 

- Kicsim, a neten mindent megnéztem.Valamint az ízlésedben is bízom! - kijelentésemre egy apró csókot nyomott éhes ajkaimra, majd becsatolta az övét, s apró kis kezét combomra simította.

- Sokáig bámulsz még, vagy elindulunk? - kuncogott, megráztam fejem, és elindultam a közös otthonunk felé.

***

- Itt is vagyunk – mondta, amikor leparkoltam egy magas faborítású kapu előtt. Innen semmit nem lehetett látni a házból, s az udvarból. Mindenképp olyan otthont szerettünk volna, ahol nyugodtan elbújhatunk a kíváncsi szemek elől. Ide egyetlen fotós sem tud majd bejutni. Kiszálltam az autóból, és követtem barátnőm a ház felé. Mosolyogva bajlódott a kulcsokkal, míg meg nem találta a megfelelőt. Az udvarra lépve kellemes látvány fogadott. A kert hatalmas volt. Az előkert gyönyörű virágokkal volt tarkítva, valamint helyet kapott egy kisebb tavacska. Összekulcsoltam ujjaink, s a bézsszínű épület felé haladtunk. Semmiképp nem akartunk hatalmas házat, több ezer szobával. Kikötésünk csupán négy szoba volt, ahová a néha hozzánk tévedt barátainkat szállásoljuk el, s esetleg majd gyermekeink háló helyiségei is lehetnek. Tökéletesen megfelelt számomra az egyszintes ház, amit kényünkre kedvünkre alakíthatunk, míg nem érezzük igazán otthonosnak.

Besétáltunk a házba, egyenesen a nappaliba. Tágas és modern volt. Hasonlított Ann régi házához, itt is ugyan úgy Amerikai konyhás elrendezés volt, ami egybe nyílt a nappalival. Velünk szemben a fal teljesen üvegezett volt, amire kilátást engedett a hátsókertre.

- A hátsóudvaron található egy elkülönített vendégház, és a medence – magyarázta kedvesem. - Mehetünk tovább? - mosolygott fel rám, én csak bólintottam. Óvatosan húzott magával és körbe sétáltuk a házat. Minden szobát feltérképeztünk, a ház egyszerűen lenyűgözött. Az ingatlanos honlapján minden képet megnéztem, és Ann is küldött párat, amikor megvette, de így, itt állva már a lakásban rájöttem, hogy tényleg a legjobb döntést hoztuk, és nem vacilláltunk többet. A ház tökéletes, a szerelmem töretlen a leggyönyörűbb lány felé, akit valaha is láttam. Egyszerűen ennél boldogabb nem lehetnék.

Miután végignéztünk mindent, a hálónkba mentünk, ahol mindketten elterültünk a hatalmas franciaágyon. Akkora volt az ágy, hogy öten is elfértünk volna rajta. Mosolyogtam a gondoltra, hogy az összes hely sosem lesz felhasználva, mert nem tudnák úgy eladni, hogy ne tartsam karjaim között szerelmem.

- Mit gondolsz? - könyökölt mellettem szépségem. Átfogtam derekát, s magamra rántottam, majd forró csókot hagytam telt ajkain.

- Ez a ház tökéletes - motyogtam elég hangosan, hogy meghallja, mire kacéran elmosolyodott.

- Te is tudod, hogy én csakis a legjobbat választom.

- Ezek szerint, én a legjobb pasi vagyok a világon? - csúsztattam kezeim ruhája alá, s megmarkoltam fenekét.

- Túl nagy az egód, Irwin - harapott bele alsó ajkamba.

- Gyere csak, te szemtelen nőszemély! - fordítottam helyzetünkön, s magam alá gyűrtem. - Hmm, de rég voltunk már ebben a pozícióban - vigyorogtam rá legtökéletesebb perverz mosolyommal.

- És csak nézni fogsz, és ámuldozni ezen a pozíción, vagy teszel is valamit? - emelte fel fejét épp annyira, hogy ajkaink súrolják egymást.

- Ohh, Bébi, ma már nem kelsz ki ebből az ágyból, elhiheted. A maradék szoba lakóit meg kell alkotnunk.

- Hmm, jól hangzik, de azt még majd meglátjuk - futtatta kezeit pólóm alá, s körmeit végighúzta hátamon.

Az arca fölé hajoltam, lassan közeledtem ajkai felé. Éhesen tapasztottam szám az övére, kezemet háta mögé vezettem, s lehúztam ruhája cipzárját. Lassan kibontottam a csodálatos darabból, így már rálátást kaphattam fehérneműbe bújtatott testére.

- Már a reptéren kiszúrtam, hogy nincs rajtad melltartó - suttogtam melleire ajkaimmal, s gyengéden megszívtam mellbimbóját. Halk nyöszörgése csak még jobban beindított. Egyik kezemmel lágyan masszíroztam mellét, néha összemorzsolva bimbóját, míg másikkal lassan közelítettem középpontja felé. Hetek óta nem voltunk együtt, és azt hiszem semmi előjátékot nem akartunk. Minél közelebb akartam tudni magamhoz, s érezni akartam, ahogy benne vagyok. Kis kezeit nadrágomhoz vezette, kigombolta, majd egy rántással lejjebb húzta térdemig. Férfiasságom testéhez csapódott, mire kislányos nevetést hallatott.

- Szóval te is készültél, Drágám? - kuncogott hajamba túrva azon, hogy nem viseltem bokszert. Mosolyogva megráztam fejem, majd megszabadítottam mindkettőnket a testünket fedő anyagoktól, és visszatértem barátnőm ajkaihoz. Végigsimítottam combján, újabb és újabb szenvedélyes csókban forrtunk össze, nyelve tüzes táncot járt az enyémmel. Vággyal teli íriszeit rám emelte, ledöntött maga mellé, majd ő kerekedet felül rajtam. Hajába túrtam, amikor nyakam puha bőrét kezdte csókolgatni, és felnyögtem, ahogy fogát is bevetette a játékba. Kínzóan lassan haladt testemen forró ajkaival, felsőtestem minden pontját édes csókjaival terített be. Alhasamnál játékosan harapdálta bőröm, amire újabb és újabb nyögés szakadt fel torkomból.

- Bassza meg! – nyögtem fel, ahogy végighúzta forró nyelvét férfiasságomon. Lenéztem rá, szemei nyitva voltak, s az arcomat kémlelték. Fejemet hátravetettem egy pillanatra, s ajkamba harapva próbáltam visszafogni magam, miközben ütemesen mozgatta rajtam fejét. Hajába túrtam, ahogy egyre mélyebbre engedte szájába hosszomat. Éreztem, hogy nem fogom sokáig bírni, ha így folytatja, ezért felemeltem fejét és ismét fordítottam helyzetünkön. Számmal melleinek szenteltem minden figyelmem, míg egyik kezem nedves redőihez ért, és csiklóját kezdtem el izgatni. Nem tudtam megálljt parancsolni hangos nyögéseimnek, amint kezeit ismét megéreztem péniszemen. Finoman vállamba harapott, mikor belé mélyesztettem két ujjamat is, s ütemesen mozgatni kezdtem őket. Hangja dallamként csenget füleimnek, s remegő teste is csodálatos látványt nyújtott. Egy jó darabig kínoztam így, amíg már eléggé feltüzelte magát kis játékom miatt, s kezét férfiasságomra helyezve igazította magához. 

Mindketten hangosan felnyögtünk az érzésre, amikor először belé hatoltam. Ösztönösen kezdtem mozgatni csípőmet, tempóm egyre gyorsabb, és gyorsabb lett, ahogy ki-be csúszkáltam benne. Annyira tökéletes volt számomra ez a lány. Látni izzadtságtól gyöngyöző testét, szemeit, amik teljesen összeolvadtak enyéimmel, s ajkait, amit csak én érinthetek meg. Akár szeretkezünk, akár nem, nekem mindig ő marad a legcsodálatosabb nő a világon.

- Istenem! – suttogta akadozva, mindketten kapkodva szedtük a levegőt, csípőnk folyamatosan találkozott a másikéval. Szemeit becsukta, ajkaimmal nyakát, és kulcscsontjára tapadtam, s keményen szívni kezdtem bőrét. Körmeivel hátam markolászta, amint gyorsítottam a tempón. Egyre hevesebb tempót diktáltam, nem tudtam mást csinálni, csak nevét nyögni, és csókokat lehelni selymes bőrére. Nevem minden másodpercben elhalt ajkai között, míg kegyetlenül haladtunk a beteljesülés felé.

Egymás szemébe néztünk. Tudtam, hogy Ann már nagyon közel jár, ahogy én is. Mélyebbre löktem magam benne, s éreztem, ahogy hosszom lassan megremeg benne. Nevem sikoltozva hagyta el ajkait, és teste szintén megremegett. Szorosan körbefontam karjaim teste körül, fejem elrejtettem nyakhajlatában, s utolsó mély lökésem következtében belé élveztem. Nem hagytam abba a tempót egy percre sem, azt akartam, hogy orgazmusa minden pillanata tökéletes legyen. Zihálva szedtük mindketten a levegőt, mikor lecsendesült testünk az eufórikus érzések után. Apró csókokat nyomtam bőrére, amíg megpróbáltuk rendezni légvételünket, ujjaival csupasz hátamat cirógatta, amitől jóleső borzongás futott végig rajtam.

- Mondtam már, hogy mennyire utállak téged? - suttogta pihegve, arcomat az övéhez fordította, s orrunkat összeérintette. Óvatosan kicsúsztam belőle, s mellé feküdtem, kicsiny testét enyémhez húztam, és a takarót felrántottam testünkre.

- Mondtad. De, ha ezzel azt akartad bevallani, hogy mennyire szeretsz, és odavagy értem. Akkor örömmel jelentem ki neked, az érzés kölcsönös - döntöttem homlokom övének, szorosan ölelve derekát.

- Azt hiszem, ez az ágy minden szempontból megfelel - fűzte össze ujjainkat. - Szeretlek!

- Én is szeretlek, Kicsim - nyomtam csókot homlokára. - Mit gondolsz, lefárasztottalak eléggé ahhoz, hogy aludjunk?

- Uhum - motyogta, és hozzám dörgölőzött, mint egy kiscica. Átöleltem derekát, oldalamra fordultam, s fejem dús hajzuhatagába rejtettem. Fáradt voltam, a hosszú repülőút és az előbbi kis játékunk teljesen kikészített. Ann egyenletes szuszogását hallgattam, miközben az én szemhéjaim is kezdtek elnehezülni. Szorosabbra fogtam ölelésem, s hagytam elmémet ellazulni és az álmok felé terelődni.

***

A hideg végigfutott testemen, amint érzékeltem a körülöttem levő dolgokat. Kezemmel a meleget árasztó testet kerestem, de csalódásomra nem volt mellettem. Lassan felültem az ágyban, és körülnéztem a szobában, de Annt sehol nem láttam. Óvatosan kimásztam az ágyból, felvettem a földről a bokszerem, és magamra rángattam. Barátnőm keresésére indultam. Minden szobába benéztem, még a fürdőbe is, de nem találtam rá sehol. A nappaliban is ugyan az a tény fogadott, de, amint kipillantottam a hatalmas üvegajtón megpillanthattam szívem egyetlen választottját. Az egyik napozóágyon ült fehér selyemköntösében, ölében laptopja kapott helyet, míg fülén telefonja volt, s valakivel eléggé frusztrált beszélgetést végezhetett. Az ajtónak dőltem, és onnan figyeltem a többször is fürtjei közé túró lányt. Akaratlanul is közelebb mentem hozzá, de amint mérgesen megszólalt, megálltam lépteimben.

- Igen, most olvastam - tette maga mellé a laptopot, s hátradőlt a széken. - Nem tudom, Jace, ez olyan hirtelen jött... igen tudom, hogy nincs sok időnk, de szerinted olyan könnyen ellehet egy ilyen dolgot dönteni? Te ne emeld fel a hangod ellenem! Persze, hogy fontos nekem a banda... fejezd be, Jace... Tudod mit, majd, ha lehiggadtál, megbeszéljük és addigra én is eldöntöm, mit akarok... igen, vele vagyok, és nem akarok semmi mással foglalkozni, csak vele... nem érdekel az időpont, megmondhatod Alison- nak is, szia... - nyomta ki idegesen a telefont, majd azzal a lendülettel elhajította a zöld pázsit felé. Mély levegőt vettem, és lassan háta mögé sétáltam, majd kezeimet vállain helyeztem el. Megugrott érintésemre, de amint meglátta mosolygós arcom megnyugvás futott végig arcán.

- Valami baj van? Esküszöm, nem akartam hallgatózni, de eléggé hangosan kiabáltál Jace- szel - raktam lábait ölembe, miközben leültem vele szembe.

- Semmi, csak Jace túlaggódik mindent - hunyta le szemeit. - Túl sok még mindig az ellentét közöttünk, és az album határideje is közeleg. Mindenki ideges egy kicsit - kulcsolta össze ujjainkat, majd rám emelte íriszeit. - Nem kell aggódnod, minden rendben lesz. Csak élvezzük ki ezt a pár napot, amíg együtt lehetünk - bújt ölelésembe.

- Ahogy akarod! - hagytam rá a dolgot, de cseppet sem nyugodtam meg. Láttam az arcán, hogy sokkal többről van szó, mint az album elkészülése. Sokat gondolkodtam rajta, vajon mi lehet a legfontosabb kapocs a mi párkapcsolatunkban, és végül egy dolgot találtam. Ez pedig a bizalom. Az elmúlt hónapok alatt mindig egyre több bizalmat adtunk a másiknak, de most hirtelen úgy érzem, ez a kapocs elszakadt. Érzem, súlyosabb dolog nyomja Ann szívét, mint állítja, s félek az októl, amiért nem nyílik meg nekem. Nem akarok rémképeket kelteni magam körül, de nem akarom, hogy a kapcsolatunk megszenvedje a mostani bizalom hiányát...