22. " Ellenem nem versenyezhet "

Sziasztok!
Hamarabb egy nappal, de meghoztam az új részt! Remélem tetszeni fog mindenkinek!
Kellemes olvasást és várom megjegyzéseiteket!
Ölelés mindenkinek Sofiaa^^
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Hannah Ashwin 

A közönség szinte elvesztette az eszét, amint a fiúk a színpadra értek. Lányok százai skandálták egyszerre Luke nevét, amikor kedvesen köszöntötte őket. Őrület volt az egész stadionban. Végig néztem a tömegen, akik sírtak, nevettek, ugráltak örömükben. Gondolataim egyből a Raven felé terelődtek, azon belül arra, hogy egyszer sikerül- e nekünk is ilyen rajongótábort összeszednünk. Valójából most sem lenne okom panaszra, hiszen több ezer rajongók van, s egy-egy koncert alkalmával a lelátók is szinte megtelnek. Viszont, ahogy elnézem a fiúkat és a táborukat, rossz érzés kerít hatalmába. Nem, nem féltékenység, hanem valami más, amire még én sem tudom a választ. Érzem, hogy még mindig nem fogadtak el teljesen a rajongók Hayden utódjaként, és ez ellen próbálok tenni minden erőmmel. Nem akarom, hogy hozzá hasonlítsanak, azt szeretném, ha teljesen más szögből néznének rám, valamint a bandára. Azt akarom, hogy egy új zenekart lássanak, akik képesek még többet kihozni magukból, mint a múltban.

- Szerintem a lovagod nemigen fog tudni koncentrálni úgy a dobolásra, ha folyton téged bámul – bökött meg nevetve Eva, fejével Ash felé biccentve, aki tényleg engem nézett, miközben ütötte a dobokat.  Nevetve ráztam meg a fejem és pár rosszalló pillantást küldtem a fiú felé, aki vette az adást és a zenére koncentrált. Elhiszem, hogy fél, és azt hiszi, az első adandó alkalommal meggondolom magam és lelépek. De nincs mitől tartani, azt hittem sikerült meggyőznöm, de tévedtem. Nem fogok már elfutni előle. Adtunk magunknak egy újabb esélyt, amibe az is beletartozott, hogy most pihenek egy kicsit és a fiúkkal tartok a maradék két hétre.

--  Srácok hagy halljam mennyire élvezitek a koncertet! – vigyorogva kiabált bele Luke a mikrofonba, míg a színpad szélére állt. A rajongók fülsüketítő sikításba kezdtek, amivel szét lehetett volna robbantani az aréna falait.

-- Ez meggyőző volt nem? - fordult Calum felé, aki nevetve bólintott. – A rajongásotokért cserébe, most először eljátsszuk a színpadon az új számunkat. Mit szóltok? – tartotta a mikrofont a közönség felé. A nép szinte egyszerre kezdte skandálni az igen szót, és az őrület még nagyobb lett. Luke visszasétált a fiúk mellé, kezébe vette ismét a gitárját, majd felcsendült az ismerős dallam, amit a próbák alatt annyira megkedveltem. A fiúk vért izzadva dolgoztak ezen a számon, hogy minél jobb legyen, és őszintén szólva, számomra hatalmas sikert aratott.

She maxed her credit cards and don’t got a job 
She pays the gas with all the change in her car

It’s not the end of the road

Yeah we’ve all been there before

And it goes oh oh oh oh oh oh

He’s walking home cause he can’t pay for the bus

He needs a dollar but he ain’t got enough

It’s not the end of the world

Yeah we’ve all been there before

And it goes oh oh oh oh oh oh

Hey everybody

We don't have to live this way

We can all get some

Yeah we can all get paid

So what you say everybody?

Gotta live it up today

We can all get some

Yeah we can all get paid

Oh oh oh

Oh oh oh

Oh oh oh
 

Don’t have your rent and it’s the first of the month

Your bank account has got insufficient funds

We can’t afford to give up

We gotta make our own luck

And it goes oh oh oh oh oh

Work every weekend just to get out of town

Everyone says that you’ll just turn back around

And what’s ironic to me the ones that don’t ever leave because they know

Hey everybody

We don't have to live this way

We can all get some

Yeah we can all get paid

So what you say everybody?

Gotta live it up today

We can all get some

Yeah we can all get paid

Oh oh oh

Oh oh oh

Oh oh oh

 

Hey everybody

We don't have to live this way

We can all get some

Yeah we can all get paid

So what you say everybody?

Gotta live it up today

We can all get some

Yeah we can all get paid

Azt hiszem nem okoztak a srácok senkinek csalódást. A közönség már az első akkordoknál esze vesztett tapsolásba és ugrálásba kezdett. Sikerük volt. Pillantásom Ashtonra esett, aki lihegve pihentette kezeit a dobon, míg Luke ismét beszélt a rajongókkal. Mintha megérezte volna, hogy figyelem, mert azonnal rám kapta szemeit és egy csókot küldött felém, amit nevetve elkaptam és tenyerem az ajkaimra simítottam. Abban a pillanatban az emberek felsikítottak, én pedig értetlenkedve fordultam feléjük. Akkor tűnt fel, hogy a kivetítő képei folyamatosan váltakoztak köztem és Ash között. Enyhén megráztam fejemet, és mosolyogva fordultam vissza párom felé, aki egy kacsintás keretében ismét a doboknak szentelte figyelmét. Eva átkarolta a vállamat, én nekidöntöttem fejemet az ő vállának, és folytattuk a koncert hallgatását. Csodálattal tekintettem a már fáradt fiúkra, akik minden erejükkel azon voltak, hogy ez a koncert feledhetetlen legyen az őket istenítő lányok számára. Minden alkalmat megragadtak, hogy a közönséget bevonják az előadásba és ezért rettentő büszke voltam rájuk, mert tudták, mivel és hogyan kell megragadni egy ember figyelmét, és hogyan tegyenek olyan gesztusokat, puszta érintések helyett, amikkel lázba hozhatnak bárkit.

  ***

Az utolsó dal előtt elhagytuk a színpad közelét Evával és a backstage- be foglaltuk el a helyünket. Az emberek még mindig tomboltak odakint, mi pedig az egyik kivetítőn keresztül néztük a tömeget és  fiúkat. Percekkel később befejeződött teljesen a koncert és négy izzadt, és lihegő srác toppant be a helyiségbe. Ashton szinte vetődve ugrott nyakamba, ezzel teljesen beleszorítva a kanapé fogságába. Nevetve csaptam mellkason a fiút, akinek száján pimasz mosoly bujkált. Ajkait csücsörítve mutatta felém, míg kezeit combjaimra simította.

-   Ma nagyon jól teljesítettem, kérem a jutalmam – motyogta csukott szemekkel csókjára várva. 

- Ki mondta, hogy jár ezért bármiféle jutalom? – vontam fel a szemöldököm játékosan, ujjamat végighúzva ajkán. 

- Ne legyél gonosz, Hannah – sutyorogta negédes hangon. – Csak egy icipici csókocskát. 

-  Ma több száz lánnyal flörtöltél, és szerinted ezért jár a csók? – húztam agyát nevetve. 

-  Hmm – hümmögött. – Ez a munkámhoz tartozik. Viszont őket nem cipelem az ágyamba, csak téged. Nekik nem suttogok perverz szavakat a fülükbe, és nem érintem meg őket ott, ahol iszonyat nedvesek tudnak lenni – suttogta a fülembe és az ölébe húzott. 

-  Perverz vagy, Irwin – simítottam tenyerem mellkasára. -  Mióta kibékültünk, többet jár az eszed a dugáson, mint a zenélésen. 

- Nem tehetek róla, hogy olyan csajom van, akire ha csak ránézek merevedésem lesz – csókolt bele nyakamba és kezével erősen belemarkolt csípőmbe. 

-   Már nem azért, srácok, de ezt a saját szobátokban kellene csinálni, nem pedig közönség előtt. Bár, ha  szeretitek, ha néznek titeket, akkor legalább hagyjátok, hogy felvegyem videóra – süppedt be mellettünk a kanapé, és Mike vigyorgó arcára tekintettünk. Az összes vér szinte az arcomba tódult és az sem segített zavaromon, hogy a két fiú vihogott arcomon. Morogva kiszálltam Ash öléből, és a két fiú közé ültem. Ash lazán átdobta karját a vállam felett, így közelebb húzva magához, majd hosszú puszit nyomott homlokomra…

Eva Smith

Feszengve álltam a pult mellett az afterpartin. Luke a tiszteletköröket rótta a menedzserek és szervezők között, míg én Hannahval italokat kértünk szomjuk csillapítására. Ann beszédbe elegyedett a pultos lánnyal, aki nagy rajongója, mint kiderült. Szememmel végigpásztáztam a hírességekkel vegyített tömegen addig, amíg össze nem akadt tekintetem egy barna szempárral. Mereven figyeltük egymást és nem tudtuk elengedni a másik tekintetét. Kényszerítettem magam, hogy elfordítsam fejem és a pult felé forduljak, és hallgassam Hannah értelmetlen magyarázását. A koktélomban heverő szívószállal kezdtem el játszani, míg gondolataim repkedtek fejemben. Miért pont nekem kell ilyen helyzetbe kerülnöm? Először ott volt Mike, aki, mint kiderült, csak szórakozott kicsit, de akkor is tetszettem neki. Utána jött Luke, akivel boldog vagyok, bár nem vagyok még mindig szerelmes, de úgy érzem kiegészítjük egymást. Kitaláljuk és tudjuk is, hogy a másik mit szeretne. Szeretek vele lenni és elhallgatni a bohóckodását. Imádom hosszú ujjait, amikkel szinte csodákra képes és minden egyes érintésével lázba hoz. Nem tudok betelni csókjával és ajkaival, amik minden percben vonzzák szemeim. Tökéletes kapcsolatnak látszik, be kell valljam, de nekem hiányzik valami plusz. Hiányzik az a tűz, az a szenvedély, ami szinte elsöpri az embert és a szakadék szélére sodorja. Az az érzés, amikor fojtogat a levegő, amikor közeledben van az a személy, akit mindennél jobban imádsz. Az őrült lepkék a gyomrodban, amik minden érintésre esze veszett száguldásba kezdenek. Ez mind hiányzik belőlem, mind hiányzik abból az érzelemből, amit Luke iránt érzek.

Valamint ott van Calum, aki teljesen meglepett a szilveszteri vallomásával. Szerelmes belém. Először jó poénnak gondoltam, de miután a karjaiba húzott és teljes erővel rám kényszerítette csókját, elhittem minden szavát. A karjaimba omlott össze és mesélte el könnyeivel küzdve, hogy amióta megpillantott a repülőtéren, érez irántam valamit, de sosem mert lépni, mert tudta, hogy esélye sem lehet nálam, mert ő nem olyan menő, mint Luke. Azt mondta tudta és érezte, hogy az, aki megfog szerezni magának Luke lesz, és nem ő, ezért nem is harcolt értem. Teljesen össze voltam zavarodva a vallomása után, és percekig csak csöndben bámultam a fiúra. Egy értelmes mondatot nem tudtam neki kinyögni, ezzel pedig csak mélyebb veszélyekbe sodortam magam, mert ezzel a részeg fiút bizalomra ösztökéltem, ami ahhoz vezetett, hogy újra megcsókolt. A legszörnyűbb az egészben, hogy a másodikat viszonoztam. Úgy tapadtunk egymásra, mintha az életünk múlna ezen a csókon. Olyan tüzet élesztett fel bennem, amit évek óta nem éreztem. A szenvedély szinte elsöpört azokban a percekben és úgy éreztem magam, mint egy tini, akit élete szerelme most csókolt meg először. De a bűntudat és a szégyen gyorsan visszalendített a ló másik oldalára és észhez tértem. Olyan gyorsan ugrottam el a fiútól, mintha ép tűzbe nyúltam volna. Azóta nem szóltunk egymáshoz két szót sem. Kerülünk minden alkalmat, amikor kettesben maradhatnánk és még kellemetlenebbül érezhetnénk magunkat. Egy elcseszett ribancnak érzem magam, amiért ezt tettem Luke- kal, de nem tudom a fiút elengedni. Fontos számomra Luke, bár tudom, hogy semmi jóra nem vezet, ha szerelem nélkül vagyunk valakivel, de hiszem, néha a vonzódás is elég. Persze Cal kihozta belőlem azt a tüzet, amit hiányolok, de nem fogok egy nehezen felépített kapcsolatot eldobni egy járatlan ösvény miatt. Inkább mélyen magamba temettem az akkor történteket és csak a jelenre koncentrálok, megpróbálok még boldogabb lenni Luke- kal és megadni neki azt a szeretetet, amit megérdemel. Ő nem érdemli meg, hogy bántsák, ezért én sem fogom soha.

-   Ki az a ribanc?  - bökte meg idegesen vállam Ann és a fiúk felé mutatott. Elszakadtam a poharamtól és arra tekintettem én is. Pont akkor lépett a srácok körébe Bryana és üdvözölte Ashton és Luke- ot két puszival. Visszanéztem Ann arcára, akinek a düh minden fajtája mutatkozott mimikáján. Féltékenysége szembetűnő volt és valójában volt is rá oka. Amikor először megjelent a turnén ez a lány, szinte ribancként vonaglott Luke előtt, hogy a fiú észrevegye. De amint belátta, hogy nem fog sikerülni, Mike- ot és Asht vette célba. Persze mindegyik fiú váltig állítja, hogy csak barátként tekint a lány rájuk, és nem flörtöl velük. De ezt beszéljék be másnak, én is nő vagyok és tudom, mikor hízeleg és nyomul egy lány a fiúkra. 

- Bryana a neve – tettem le a pultra a poharam, és Ann felé fordultam, aki szikrázó szemekkel figyelte a lány mozdulatait. Őszintén nevetnem kellett Ann reakcióján, amiért ennyire felhúzta magát. Köztudott, hogy Ash rajong a lányért és sosem csalná meg, főleg nem egy Bryana-félével. 

-   Mit nevetsz? Ez rohadtul nem vicces! Nem látod, hogy simogatja Ash karját? – préselte egy vonallá ajkait és a fiút nézte, akinek a karján pont akkor húzta végig ujjait a ribi. 

- Mit aggódsz? Ashton szeret téged, sosem csalna meg, Hannah – kuncogva próbáltam oldani feszültségét, de még tüzesebb szemekkel meredt rám. – Bocs – emeltem fel kezem védekezően. 

-   Mióta ismerik Miss Ribancot? 

-    Az első koncerthelyszínen találkoztunk vele. Modell, vagy mi a fene. De mindegyik fiúnak csak barátként jön be. Nem nagyon törődnek vele – vontam vállat szívószálamat bekapva, és kortyolva italomból. 

-   És most mit keres itt? - fészkelődött székében idegesen. 

- Nem tudom. Úgy tudtam, nem ebben a városban tartózkodik – tettem a vállára a kezem nyugtatásként, de csak még jobban megfeszült érintésem alatt. – Sosem láttalak még ilyennek. 

-  Mert eddig nem fordultak meg Ash előtt a szemem láttára két lábon járó Barbie babák – morogta miközben felállt. – De most megtudhatja, Ash kihez is tartozik. Ellenem nem versenyezhet holmi picsarázós kis cafka – igazította meg szoknyáját és egy mindent tudó mosollyal arcán indult meg a fiúk felé. Nevetve figyeltem alakját, amint eléri Asht és se szó, se beszéd nélkül körül öleli derekát és lehúzza arcát egy polgárpukkasztó csókra. Bryana értetlenül meredt a szenvedélyesen csókolózó párra és közben próbálta csalódottságát leplezni. Ann mikor elszakadt Ashtől, a fiú fülébe suttogott valamit, ami széles mosolyra késztette a srácot. Amikor leöklözött a fiúkkal, akkor már sejtettem, mit közölt vele Ann. Percekkel később sietősen elhagyták a partit és tudtam, hogy ma este már nem kell a szobájuk felé mennünk. Luke tekintetét kaptam el, amint visszapillantottam a fiúkra és széles mosollyal az arcán közeledett felém. Kinyújtottam kezem mikor elém ért, és lábaim közé húztam a fiút. Egy óvatos csókot lehelt ajkaimra, s kezeivel átölelte derekam. 

- Volt valami oka annak, hogy Ann szinte keresztbe lenyelte Ashtont? – szívta be piercingjét ajkai közé, hogy visszatartsa nevetését. 

- Az okot egyszerűen elnevezte Miss Ribancnak – kuncogtam a kezemet nyaka köré fonva. – Majd felrobbant, látnod és hallanod kellett volna. 

- Azt hiszem azzal, hogy elrángatta Asht, minden kétes gondolatot ki fog űzni az elméjéből – túrt barna tincseim közé. – Pedig nincs oka féltékenykedni. Mindenki tudja, hogy Ash csak érte él. 

- Ezt mondd egy ittas Hannahnak, aki szinte gyilkolni tud a szemeivel, ha valaki megkörnyékezi tulajdonát – nyomtam nevetve csókot szájára, majd mikor elhúzódtam és szemeibe néztem. 

- De téged ugye nem bánt, hogy beszélgetünk vele? – nézett mélyen szemembe. 

- Nem. Tudom, hogy nem kellene neked az a lány, sőt más sem. Plusz nem vagyok féltékeny típus – húzódtam közelebb hozzá és fejem mellkasára hajtottam. Kezei derekamról hátamra siklottak, majd törődést adó mozdulatokkal simogatni kezdte gerincemet. 

- Fáradt vagy? – emelt fel államnál fogva fejem, mire aprót biccentettem. – Gyere, menjünk akkor. Nekem is elég volt mára, szeretnék már végre kettesben lenni a szerelmemmel és kiélvezni minden együtt töltött percet – húzott le a bárszékről, megállt előttem és ismét egy csókot lopott ajkaimról. 

- Menjünk! – öleltem át derekát, elköszöntünk a többiektől és mi is a szobánk felé vettük az irányt. Szorosan bújtam Luke oldalához és kiélveztem minden érintést, amit adhat nekem. Nem tudom megmagyarázni, miért nem érzem azt az őrült szerelmet egy ilyen fiú iránt, aki teljes szívével szeret engem és minden lépésem csodálattal nézi. Viszont elengedni nem tudom, mert ő az életemben egy fény, ami egy kis boldogságra sarkall, és ezt az érzést nem akarom elveszíteni. Az érzéseim nem tiszták felé még teljesen, de amíg jól érzem magam vele, amíg boldog vagyok, és Ő is az, addig nem számít semmi és senki…