20. " Miért nem mész haza? "

Ashton Irwin

Hogy elrontottam- e mindent a felesleges kirohanásommal? Rohadtul el. Luke tegnap esti szavai víz hangoznak még mindig a fejemben. Minden egyes szó, ami elhagyta a száját igaz volt. Egy seggfej vagyok, amiért elmenekültem Hannah elől, és a próbáltam a szőnyeg alá söpörni a problémáinkat. Feldúlt voltam és nem gondolkoztam, csak azt néztem, mi a jó nekem. Csak az én érzéseimmel törődtem. Pedig inkább Ann- nel kellett volna foglalkoznom, az Ő fájdalmával és szomorúságával. Tudom én is, hogy pengeélen táncolok minden egyes alkalommal, amikor veszekszem vele,  könnyen abba a helyzetbe sodorhatom magam, hogy kitaszít az életéből. Talán most sikerült is elérnem, hogy ne akarjon az életében tudni engem. Elköltözött... Ha hazamegyek nem fog már otthon várni. Nem az lesz az első, amit meglátok, amint belépek a házba, hogy rám mosolyog. Nem érintheti hatalmas érdes tenyerem az Ő puha apró ujjait. Nem húzhatom magamhoz közel karcsú testét, és nem szippanthatom magamba őrjítő illatát. Nem hallhatom édes ajkain keresztül, hogy fülembe suttogja: Szeretlek Ash!  Elveszteni látszom őt...

Fáradtan dőlök le a kanapéra, amint visszaértünk az idei év utolsó koncertjéről a szállodai szobánkba. A srácok lázasan készülődnek a szilveszteri partira. Már az asztalon be van készítve a pezsgő és egyéb más alkohol. Cal és Mike már az alapozást a koncert helyszínén elkezdték,  míg Luke-ot Eva kissé visszább fogta, miszerint nem szeretné, ha már éjfél előtt kiütné magát. Egyedül én vagyok az, akinek semmi kedve megünnepelni az Új évet. Nincs értelme. Nem itt van a helyem. De gyáva vagyok hazamenni és Ann előtt meghunyászkodni. Pedig térden csúszva kellene másznom előtte és megbocsátásáért esedeznem.

- Miért nem mész haza? Pár óra az út autóval. Igaz az Új évet nem együtt köszöntenétek, de legalább látnád és beszélhetnél vele - foglalt helyet mellettem Eva mosolyogva, bal kezét pedig vállamra csúsztatta.

- Nincs értelem, Eva - kortyoltam bele az ásványvízbe, amit idáig szorongattam. - Elcsesztem mindent, és biztos vagyok benne, hogy látni sem akar, amit meg is értek. Egy orbitális barom vagyok.

- Dehogy vagy! - lökött meg nevetve. - És Ann sem utál. Igaz, nem ismerem olyan régóta, mint például Luke vagy Mike, de annyit mindenképp tudok róla, hogy szeret téged, Ash.

- Beszéltél vele este, igaz? Mit mondott? - néztem rá kölyökkutya szemekkel, hátha válaszol, de csak nevetve megrázta a fejét.

- Nem leszek közvetítő - nevetett a fiúkra pillantva, majd arca elkomorodott. - Hannah nem táplál olyan érzelmeket Luke iránt, amikre te gondolsz. Ő eltemette a múltat és vele együtt azt a szerelmet is. Nem képes újra úgy tekintetni Luke- ra. Számára már tényleg olyan, mintha egy testvér lenne.

- Tudom, hülye voltam. De annyira féltékeny vagyok néha az Ő kapcsolatukra - dőltem hátra a kanapé támlájának szomorúan. - Ők annyi mindent tudnak egymásról, míg én csak tapogatózok a sötétben. Ann azt mondta, nincs több titka előttem, mégis úgy érzem ezer, meg ezer rejtegetni valója van még.

- Talán azért nem mondja el, mert nem akar rájuk emlékezni. Ashton - fordult felém szemeimbe nézve. - Emlékszel, amikor elmondtuk nektek a Braddel történteket? - kérdezte, mire bólintottam. - Te nem tudod, milyen nehéz volt nekem elmesélni nektek azt, mit tett velem Brad. Szó szerint remegtem és féltem minden egyes kiejtett mondat után. Nagyon nehéz volt. Tudom, hogyha van még valami, amit Hannah titkol, azt azért nem mondja el, mert fél újra átélni még csak emlékekben is azokat a perceket. Én megtettem, de Hannah teljesen más, mint én, ezt te is tudod. Erős lánynak mutatkozik, de belül egy apró kis virágszál, amit könnyen le lehet szakítani.

- Igazad van - feleltem halkan, magam elé meredve. Már az elején tudtam, hogy ő különbözik a többi lánytól, akiket eddig ismertem. A bizalmáért, a szerelméért harcolni kell. Azzal is tisztában voltam, hogy vannak sötét foltok a múltjában, amiket el akar felejteni, ezért nem beszél róluk. Mindannyiunknak vannak hibái és ezért nem is vonhatom kérdőre őt, hiszen nekem is vannak rossz tetteim, amikre nem szívesen emlékszem. Bíznom kell benne és várnom, hogy egyszer megnyílik előttem. Tudom, hogy hosszú folyamat lesz és küzdenem kell majd érte, de mindent megteszek majd, ami az erőmből futja, mert szeretem őt, jobban, mint bárkit szerettem ezen földön idáig.

- Basszus - vágódott közénk Calum és felkapta a mellettem levő távirányítót a kanapéról.

- Mi van veled? - ugrottam meg ijedtemben.

- Allison most írt, hogy nézzük- e a koncertet - nyomogatta a gombokat, nekem pedig iszonyatosan kezdett verni a szívem, amint kiejtette a szavakat. Teljesen kiment a fejemből az egész.

- Hogy felejthettük el?  - ült le vihogva Mike, akin már eléggé meglátszott a napi alkohol fogyasztása. - Hercegnő leszedi a fejünket, ha rájön.

Luke is csatlakozott hozzánk, majd ölébe húzta Evát, aki mosolyogva hajtotta fejét a fiú vállának.

Amint a képernyőre szegeztem a tekintetem, szemeim egyből rátaláltak Hannah- ra. A színpad közepén állt és teljes odaadással énekelt. Mosolygós arccal járkált többször is a nézők felé nyújtva kezét. Megőrjítette a népet, amit nem is csodálok. Gyönyörű volt. Természetes szőke haja göndör fürtökben omlott vállaira szépségét pedig kiemelte az enyhe smink, amit viselt. Ruhája valami eszméletlen volt, bár jobban örültem volna neki, ha az a szoknya kissé hosszabb. Ha ott lettem volna, biztos, hogy addig ordibálok a stylisttal amíg nem ad rá valami mást. Megbabonázva figyeltem minden mozdulatát, ahogy a színpadon mozgott. Viszont valami más volt most rajta. A tekintetben láttam, hogy fáradt és a mozdulatai sem olyan kiegyensúlyozottak, mint más koncerteken. Mindez arra engedett következtetni, hogy igaza volt Luke- nak. Annt nagyon megviselte a veszekedésünk, ami meg is látszott rajta. Fájdalom nyílalt a szívembe, amiért mindezt én tettem vele. A mai nap nagyon fontos volt számára és pont miattam nem tud száz százalékot nyújtani. Rettenetes bűntudat kerített hatalmába, miközben fészkelődtem helyemen. Remegtem és izzadtam egyszerre. Ő nem érdemli meg azt, amit vele tettem, nem kellett volna csak úgy lelépnem és magára hagynom. Ha egy kicsit is gondolkozom, és megbeszélem vele a történteket, akkor most egy életvidám lányt látnék a színpadon, nem pedig egy műmosollyal teli lányt. A számnak vége lett, s teljes csend honolt az arénában, csak a rajongók kiabálását lehetett hallani. Hannah Jace mellé állt és láttam az arcán, hogy mérgesen dünnyögnek egymásnak. Értetlenül néztünk egymásra a többiekkel, ilyet nem szoktak csinálni, hogy a koncert közepén megállnak és elkezdenek diskurálni valamiről ők ketten. Végül mind a négyen egy körbe álltak és úgy beszéltek tovább.

- Mi a francot csinálnak? - lepődött meg Calum is mellettem. - Valamit elbasztak volna a szervezők vagy ők?

- Fingom nincs, de látszik Jacen és Hannahn, hogy nem értenek egyet - vont vállat Mike idegesen.

Azt hiszem, mind egyszerre kezdtünk el aggódni miattuk. Fontos rendezvény ez számukra, nem veszekedniük kellene, hanem profin véghezvinniük a koncertet.

Jace megölelte Hannaht, aki egy gyilkos pillantás kíséretében, amit a fiúnak címzett, visszaállt a mikrofon felé.

- Bocsi srácok, de tudjátok milyenek a fiúk - nevetett Hannah a mikrofonba. - Szeretnek mindent jobban tudni nálunk, nőknél. Szóval - habozott pár másodpercig leengedett kezekkel, majd egy sóhaj után ismét kezébe vette a mikrofont. - Az utolsó dal, amit ma hallhatok tőlünk, egy teljesen új szerzemény lesz, amit én írtam egy különleges személynek. Az illető nagyon fontos számomra és sajnos az idei évet nem tudjuk együtt elbúcsúztatni, de szeretném, ha tudná mennyire fontos nekem és bárhol is van tudja, hogy szeretem. Remélem megbocsájtasz nekem - halkult el a mondata végére, nekem pedig egy azon módon akart a szívem kiszakadni a helyéről. Minden szempár rám szegeződött, majd vissza Hannahra, aki intett a fiúknak, hogy kezdődhet a szám.

Te vagy az első akit megpillantok 

És te vagy az utolsó gondolatom

Te vagy aki életet 

Te vagy aki nélkül nem élhetek

Te vagy aki nélkül nem élhetek

És soha nem adod fel

Mikor zuhanok

Tárt karokkal vársz hogy elkapj

Rögtön megbocsátasz nekem

Mikor hibázok

Szeretsz újra egy szempillantás alatt

Nem érdemlem meg a szerelmed

De nekem adod mégis

Sohasem elég

Te vagy minden amire szükségem van

És mikor elmegyek

Megállsz és rögtön utánam jössz

Ez az amit teszel 

És én nem érdemellek meg

Te vagy a fény a szememben

Adj egy okot hogy megpróbáljam

Adj többet mint amiről valaha is álmodhattam

És térdre kényszerítesz 

Térdre kényszerítesz

A szíved aranyból van és én vagyok az

Akit választott hogy szeressen

Még mindig nem hiszem el, hogy itt vagy mellettem

Azok után amit tettem

Nem érdemlem meg a szerelmed

Nekem adod mégis

Sohasem elég

Te vagy minden amire szükségem van

És mikor elmegyek

Megállsz és rögtön utánam jössz

Ez az amit teszel 

És én nem érdemellek meg

Te vagy az első akit megpillantok

És te vagy az utolsó gondolatom

Te vagy aki életet 

Te vagy aki nélkül nem élhetek

Te vagy aki nélkül nem élhetek

És sohasem adod fel 

Mikor zuhanok

Tárt karokkal vársz, hogy elkapj

Rögtön megbocsátasz nekem

Mikor hibázok

Szeretsz újra egy szempillantás alatt

Nem érdemlem meg a szerelmed

De nekem adod mégis

Sohasem elég

Te vagy minden amire szükségem van

És mikor elmegyek

Megállsz és rögtön utánam jössz

Ez az amit teszel 

És én nem érdemellek meg

Mekkora egy seggfej vagyok, istenem! Temettem arcom tenyereimbe, s közben küzdöttem könnyeim visszatartásával. Ő kért bocsánatot és vall szerelmet egy fél világ előtt, miközben nekem kellene! Soha nem hittem volna, hogy Ő fogja megtenni az első lépést, főleg így egy élő koncerten előadott számmal. 

- Jobb lenne, ha indulnál - veregette meg a vállam Calum és Mike mindkét oldalról. - Még 9 óra, olyan egy óra fele odaérhetsz. 

- De... - néztem a többiekre, akik egyből szúrós pillantásokkal illettek tiltakozásom miatt. 

- Holnap szabadok vagyunk. A következő koncert csak másodika estéjén lesz, addigra próbálj visszaérni. Matt miatt pedig ne aggódj, majd mi lerendezzük - húzott fel Luke a kanapéról, s kezembe nyomta a kocsikulcsot. Hálásan megöleltem a fiút, majd összekapkodtam a cuccaimat és már indulásra kész is voltam. 

- Ne merészelj úgy visszajönni, hogy nem békültetek ki és nem nyomtatok le egy kiadós békülős szexet - kiáltott utánam Mike, válaszul pedig csak a középső ujjam mutattam neki. 

Rohanva tettem meg az utat az autóig percek alatt. Minél előbb otthon akartam lenni és karjaimba tartani Hannaht. Minden pillanatot meg akarok ragadni, hogy bocsánatot kérjek tőle és elmondjam, mennyire szeretem. 

Hannah Ashwin. 

Órák teltek el a koncert óta, lassan mindenki készülődik az éjféli tűzijátékhoz. Miután semmi visszajelzést nem kaptam Ashton részéről, semmi kedvem nem volt az afterpartin bohóckodni. Viszont a fiúk biztosak voltak benne, hogy jelentkezni fog, csak adjak még egy kis időt neki. Nehezen, de belementem és maradtam a partin, s próbáltam nem elrontani mások kedvét. A hangulatom kezdett feloldódni, hála a pár pohár Martininak, amit elfogyasztottam. Egy kis eldugott boxba ültünk be a fiúkkal és Allisonnal, közben mindenkiből ömlöttek a régi emlékek és viccek. Chris minden egyes cikis eseményre emlékezett, amit valaha is elkövettem Haydennel. Minden egyes momentumot kifigurázott, amin jót derült mindenki.

A tűzijátékot a fiúkkal karöltve néztem végig és az egyetlen fogadalmunk az volt, hogy ezt az évet teljes erőbedobással csak a bandának szenteljük. Nathant ölelve néztük végig a félórás parádét, majd úgy döntöttük, hogy a kertben folytatjuk tovább a bulinkat.

- Na, Szépség, ne szomorkodj már! - lökte meg a vállam játékosan Chris és egy újabb pohár alkoholt nyomott kezeim közé. - Hidd el, akkor fog jelentkezni, amikor a legkevésbé számítasz rá.

- Milyen bölcs lettél pár pohár whisky után - kacagtam fel együtt Nathel. - Nem szomorkodom, úgy döntöttem. Én megadtam az esélyt neki, ennél többet nem tehetek - vontam meg a vállam, miközben belekortyoltam italomba. - Ha ebből a dalból sem esik le neki, hogy mennyire szeretem, akkor magára vessen.

- Jó, ilyet józanul nem mondanál - forgatta meg a szemeit Nath.  - De várd ki a végét Ann, meglátod nagy meglepetés fog érni.

- Miről beszélsz? - kérdeztem értetlenkedve a sejtelmes mosollyal fürkésző fiút. Hirtelen elkapta rólam a tekintetét ,érdekesebbnek találta a kert végében álló tuját.

- Ohh, jön már Jace barátunk is - kiáltott fel Chris, s a felénk tartó fiúra néztünk.

- Hol voltál? Teljesen eltűntél - faggattam kíváncsian.

- Tudod, hogy tartja a mondás a kíváncsi emberekről - vonta fel a szemöldökét játékosan.

- Ha ráncosodni kezdenék, akkor elmegyek botoxoltatni, ennyi - kuncogtam. - Na, áruld már el! - kérleltem sűrűket pislogva.

- Nem hatnak már rám ezen módszereid, Bébi - hajolt közelebb arcomhoz. - Ashtonnál meg Lukenál még bejön, de nálam már jobban kell teperned.

- Disznó vagy - suttogtam közelebb hajolva mosollyal arcomon, mire Ő felkuncogott.

- Régen szeretted, amikor disznó voltam - kacsintott féloldalas mosollyal ajkain.

- Tudod, már rám sem hatnak a te módszereid. Komolyabb nő lettem, egy szexi mosollyal már nem veszel le a lábamról - néztem mélyen szemeibe kacéran. A bensőm ordított, hogy hagyjam abba ezt a flörtöt, de az elfogyasztott alkohol teljesen átvette az irányítást elmém felett. Végül Jace húzódott el nevetve, majd szoros ölelésbe zárt és fülembe suttogta, hogy csak szórakozott velem.

- Ha ennyire szeretnétek tudni, hogy hol voltam, akkor elárulom - vigyorgott széles mosollyal továbbra karjai közé zárva engem. Maga elé húzott kezeit összekulcsolta mellkasom előtt, állát pedig fejemen pihentette.

- Azzal a csávóval beszélgettem, aki a koncert után odajött hozzánk - sóhajtott nagyokat. - Nagyon érdekes volt az ajánlata.

- Engem is meglepett, hogy ránk gondolt. De kicsit aggaszt ez a titokzatosság - kortyolt bele italába eltűnődve Chris. - Mármint, hatalmas lehetőségnek tűnik, de az rohadtul zavar, hogy csak akkor tudjuk meg kikkel és hova, milyen formátumban kell mennünk, ha aláírjuk a papírokat. Nekem nagyon bűzlik itt valami.

- Őszintén, engem nem érdekelnek a részletek. Carl úgysem hagyna egy olyan szerződést jóvá, ami nagyon kockázatos lenne. Sőt, szerintem ez megint valamiféle próba lehet, amit ki kell állnunk. Amíg benne van a pakliban, hogy feljebb törhetünk, addig az én válaszom igen lesz, de ti még gondolkodjatok nyugodtan, hiszen két hónap haladékot adott - mondta Jace, arcát pedig felém billentett szemeivel fürkészve arcom.

- Igaza van Jace- nek - tördeltem ujjaimat zavartan. - Ugyan azon az állásponton vagyok, mint Ő. Komolyan beszélt a fickó, engem meggyőzött. Ti is tudjátok, hogy milyen célokkal vágtam bele ebbe az egészbe és azoktól az elképzelésektől nem tágítok.

- Van két hónapunk, addig eldöntjük, de szerintem már most tudja mindenki a választ - vont vállat Nath, s a kezében lévő poharat felemelte. - Igyunk az idei évre és a sikereinkre, amiket együtt fogunk elérni. Senki és semmi nem tántoríthat el minket a célunktól!

Nevetve koccintottuk össze a poharainkat, közben pedig az előttünk álló időszakról beszélgettünk. Felszabadultnak éreztem magam a fiúk között, szinte minden borús gondolatomat teljesen elűzték a jókedvükkel. Lehetőséget kaptunk egy újabb ugrásra a hírnév felé, ami lehet, hogy áldozatokkal fog járni. Nem ismerjük a részleteket, semmi mást nem tudunk azon kívül, mint hogy egy hatalmas turné résztvevői lennénk. Persze engem is zavar kissé ez a titokzatosság, és félek, Carl keze benne van a dolgokban. Viszont tudom, hogy ha nem is engem, a banda érdekeit mindennél jobban nézné. Nem hagyná, hogy holmi csaló átverjen minket és egy rossz szerződésbe belefussunk. Még mindig hihetetlen, hogy az álmaim küszöbén állok és egy karnyújtásnyira lehetek a Hayden céljától és a többiekétől is.

Nem figyeltük már az idő múlását, csak ittunk, nevettünk és szórakoztunk. Az emberek lassan kezdtek el szállingózni a kertből és a parti helyszínéről is. Rajtam is kezdett meglátszani a napok óta tartó alváshiány, és az utolsó pohár alkohol után kezdtem elbúcsúzni a többiektől.

- Biztos ne kísérjelek haza?  - ölelt át Jace utoljára, majd rám segítette kabátom.

- Megleszek, itt a taxi nemsokára - vettem kezeim közé a táskám és egy utolsó puszit nyomtam arcára.

Elakartam húzódni, de ismét szoros ölésbe vont.

- Meglásd kibékültök - hagyott egy puszit vállamon.

Már ellenkezni akartam miszerint nincs igaza, hiszen eddig nem is keresett, amikor valaki megköszörülte a torkát hátunk mögött.

- Jace Campbell. Köszönöm, hogy eddig itt tartottad a barátnőmet, de most már itt vagyok, elengedhetnéd - hallottam meg Ash rekedt hangját, egyből eltoltam magamtól Jacet, aki mosolyogva fogta meg a vállam és Ash felé fordított.

Döbbentem figyeltem a mosolygó fiút, aki lépésről lépésre közelebb jött hozzám. Jace kezeit elvette vállamról, s csak a cipője halk kopogását hallottam már. Hátrapillantottam, de Ő már látótávolságon kívül volt. Visszakaptam a fejem az időközben elém érő Ashtonra, majd tekintetem félve rá emeltem. Kezeim önálló életre keltek, majd lassan emeltem fel egyiket arcához, s apró ujjaimmal félve érintettem meg. Meg kellett érintem ahhoz, hogy elhiggyem Ő nem káprázat és nem az alkohol játszik elmémmel. Ujjbegyeim égtek, ahogy meleg arcához érintettem őket, szívem őrült tempóban zakatolt minden egyes pillantástó,l amit egymás felé tettünk. Mosolyom egyre szélesebb lett, ahogy az övé is. Itt volt! Előttem! S ebben a perceben már nem érdekelt senki és semmi. Nem érdekelt a lezáratlan vitánk, a fájdalom, amit a hiánya miatt éreztem, csak Ő létezett és az, hogy itt van velem...