24. " Végeztem "

Sziasztok! 
Gondolkoztam csajok, mily meglepő xDD
Na, arra gondoltam, hogyha meglesz a 25 feliratkozó a blogon, esetleg 30 ( ohh nincsenek nagy álmaim xD) akkor készítenék egy különkiadást, amelyben benne lenne Hayden is. Akkortájt játszódna amikor még élt, valamint abban az időben amikor Luke és Hannah közelebb került egymáshoz. Mivel feledésbe merült mind a báty és az ők kapcsolatuk is, ezért is gondoltam erre a témára.
Úgyhogy, ha meglesz létszám, akkor hozom is a részt! 
Remélem érdekelne titeket, és véleményeiteket szívesen elfogadom!
Csóközön Sofiaa^^
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------





 Luke Hemmings

Borzalmasan sajgó fejjel ébredtem reggel. Amint megemeltem fejem a párnáról, az agyam szinte szét akarta feszíteni a koponyámat. Visszadőltem a párnák sokaságába, majd kezemmel a mellettem levő személy után kutattam, viszont ujjaim csak a hideg paplant érezhették. Csalódottan ejtettem le kezem az ágyra, fejemet pedig a plafon felé fordítottam. Emlékek kavarogtak szüntelenül a szemeim előtt a tegnap estéről. Az Evával való veszekedés, majd az, ahogy leittam magam a sárgaföldig. Képek ugrottak be hirtelen Brynnről, ahogy elráncigál a táncoslányok mellől, és kirángatta az utcára. Szinte hallom korholó beszédét, amit azért tett, amiért ennyit ittam. Kínomban felnevetek magamban szánalmamon, amiért szinte mindenre emlékszem. Még mindig látom magam előtt Brynn aggódó tekintetét, amint engem fürkész és segíteni akar hazajutnom. Emlékszem minden egyes mondatra, ami elhagyta a számat. A vallomásom, az érintései, az én érintéseim, a csókok. Ujjam automatikusan siklik kissé kicserepesedett ajkaimhoz. Mintha telt, édes, forró ajka még mindig az enyéimen volna, és érezném érzéki, szenvedélyes csókunkat. Morogva fordulok hasamra, és fejemet a párnámba fúrom. Hibát követtem el az éjjel. Annyi év után engedtem a szívemben rég elnyomott vágyaknak, és érzelmeknek. Sosem akartam ismét érezni a lány felé semmit. Nem akartam ismét átölelni, sem megcsókolni, gyenge voltam és részeg. Nem! Hazudok még saját magamnak is... Részeg voltam, de tudtam mit csinálok már akkor. Szerettem őt mindennél jobban, de elrontotta. Mindent elhibázott és megsemmisített, ami kettőnk között volt. Ohh, istenem, miért hazudok még a gondolataimban is? Semmi nem múlt el, csak eltemettem mélyen magamban, hogy ne kelljen ismét csalódnom. Viszont itt van ismét, és ugyan olyan gyönyörű, sőt, talán szebb, mint valaha. Érintése ugyan úgy felforrósítja testem, mint évekkel ezelőtt, s a csókjáról ne is beszéljünk. De nem gondolhatok rá... Olyan sok rossz emlék és érzés is köt hozzá, amiket nem tudok elfelejteni. Nem tudok átlépni rajtuk csak úgy.

Az eddigi nyugodt életem napok alatt az ellenkezőjére fordult. A turné előtt még boldog voltam, magam mellett tudhattam egy csodálatos lányt, akiről azt hittem, mindennél jobban szeret. Aztán, villámcsapásként, úgy változtak meg a dolgok. Ellök magától, mintha sosem szeretett volna és csak egy hiba lennék az életében. Nem tudom, mi változott meg, miért nem kellek Evának. Meg kell vele beszélnem a dolgokat, és talán tényleg az lenne a legjobb, ha külön válnának útjaink. Hiszen ezek szerint Ő nem szeret, és most bennem is megingott minden iránta érzett érzelmem a tegnap este után.

Lassan toltam fel magam ülőhelyzetbe, majd talpammal a földet érintettem. Minél előbb megtalálom, annál hamarabb vetek véget a szenvedésemnek, amit a szótlansága okoz. Kezembe vettem a telefonom és lassan körbejártam a házat, hátha a nyomára bukkanok. Az egész épület kihalt és csendes. Minden szobába benyitottam, de senkit nem találtam itthon. A konyhában a pulton egy cetli várt Anntől, miszerint Ő elment próbálni, Ashton és Mike pedig együtt mentek valamerre. Calumről és Eváról szinte semmit nem tudok. Gondterhelten ültem le a kanapéra, majd bekapcsoltam a telefonom, hátha megtudom, merre járnak. Amint bekapcsolt, szinte sorozatosan jönnek az értesítések és a nem fogadott hívások jelzése. Homlok ráncolva nézem a képernyőt, Matt- től 15 hívásom volt, sőt, még Jace is keresett. Nem volt hangulatom hozzájuk, inkább tovább nézelődtem a Twitter üzenetek között. Rengeted hozzászólás és kép fogadott, amint beléptem a fiókomba. Imádkoztam magamban, hogy egyetlen egy paparazzi kép se legyen fent a világhálón a tegnap estémről. Nem is volt.... De másról igen. A szörnyű valóság szinte arcul csapott, amint megnyitottam a képeket, amiken meg lettem jelölve. Ujjaimmal szorosan markoltam a telefont, és készültem visszafojtani a lassan kitörő dühömet. Szememet nem tudtam levenni azokról az átkozott képkockákról, amik miatt egyre tisztábban kezdtem látni a körülöttem zajló dolgokat. Kényszerítettem magamat, hogy összeszorítsam szemeimet, majd kiengedve dühömet teljes erőmből a falhoz vágtam a készüléket. Feltüzelve ugrottam fel a kanapéról, majd a szobámba rohantam és magamra aggattam az első kezembe kerülő ruhadarabokat. Szélvészként rohangáltam a házban, felkaptam a tartóról a slusszkulcsom, és az autóm felé szedtem lábaimat. A harag lángolt egész testemben, izzadtam és remegtem egyszerre. Még mindig magam előtt láttam a képeket és boldog arcokat.

Nem figyeltem semmilyen közlekedési szabályra, nem érdekelt, ki rohanhat belém és ki nem. Egy cél vezérelt, hogy kiderítsem, mi a fene folyik körülöttem és, hogy a rohadt életben tudták ezt eltitkolni előlem.

A ház előtt még próbáltam magamat lenyugtatni, de hiába a sok légzőgyakorlat vagy bármi más, a haragom nem enyhült. Szinte feltéptem az autó ajtaját, majd a bejárat felé vettem az irányt. Előhalásztam a kulcsomat a zsebemből, beleillesztettem a zárba, s belöktem a faszerkezetet. Alig tettem meg pár lépést, és máris találkozhattak a dühös szempárjaim négy meglepettel. Eva a konyhapulton ült, egy alig takaró hálóingeben, míg Calum egy szál boxerben parádézott a lábai között. Agyamat elöntötte a düh, átszeltem a köztünk lévő távolságot, s elrángattam a lány elől barátom. Még mielőtt reagálhatott volna, az öklöm már lendült és már csak Cal orrának reccsenését lehetett hallani, meg Eva sikolyát. Viszont nem hagyta magát, amint leengedtem kezem az övé már lendült is, és bal arccsontom telibe találta. Felüvöltöttem fájdalmamban, de nem gyengültem el. Rávetettem magam a fiúra, és leszorítottam a padlóra, kezemet ismét felemeltem, majd ott ütöttem, ahol értem. Elvesztettem az elmém felett az irányítást, s még Eva hangos sikítása sem tudott visszazökkenteni a valóságba. Calum lábbal rúgott le magáról, így ő kerekedett felülre és most én kaphattam  a sorozatos öklözéseket. Arcom már zsibbadt és éreztem ajkaimon a vér fémes ízét, ami az orromból és kitudja még honnan csordogált ajkaim közé. Behunytam a szemem, s minden erőmet összeszedve behúztam a fiúnak még egyet. Megtántorodott egy kicsit, de még mielőtt ő üthetett volna vagy én, két árnyat láttam véres szemeimen keresztül, majd Calum súlya eltűnt rólam, engem pedig valaki felkapart a földről. Tenyeremmel letöröltem a vért arcomról, és tisztult a látásom is. Nathan erősen tartotta Calumot, hogy ne tudjon a fiú felém indulni ismét. Hátam mögött megismertem Jace hangját, aki valakinek kiabált, de nem engedett szorításából rajtam. Oldalra kaptam a fejem, és Ann rémült arca tárult elém. Jace neki magyarázott, hogy vigye innen Evát, majd ők lerendeznek mindent, de a lány nem mozdult, csak engem nézett könnyes szemekkel, amik tele voltak aggodalommal és sajnálattal.

- Élvezted a barátommal való kefélést a hátam mögött? - szólaltam meg rekedt hangon a rémült Evára nézve.

- Luke, kérlek - zokogott a pultot markolva. - Sajnálom! - gúnyosan felnevettem, majd ránéztem.

- Sajnálhatod is, hogy egy ribanc vagy, mégis mióta fekszel össze vele? - biccentettem a fejemmel Calum felé. Csak bámultam rá, ahogy ott ült, és annak ellenére, hogy tudtam, mennyire szeretem, szét zúzott és  tönkretett mindent.

- Ne beszélj így vele, Luke! - sziszegte a fogai közül Cal.

- Oh, a hős lovag megmenti szerelmét - nevettem fel megint. - Szánalmasak vagytok mindketten. A legjobb barátom voltál, te mégis megfektetted a barátnőmet, Calum - köptem felé a szavakat, majd Eva felé fordultam. -  Rólad meg azt hittem, hogy szeretsz, de úgy látszik neked nem elég egy bandatag, neked kell a többi is. Ki lesz a következő? Ashton? Vagy esetleg mégis szétrakod a lábad Mike- nak is? - mondtam, s a lány szavaimra zokogva zuhant a padlóra. Cal kifeszítette magát Naht karjai közül, s egyből karjaiba vette. Elfordítottam a fejemet róluk, és tekintetem a felém közeledő Annével találkozott. Lefejtette karjaimról Jace kezeit, majd arcát mellkasomba fúrta, s kis kezeivel szorosan körül ölelte derekam.

- Nyugodj meg, kérlek, nem éri meg - suttogta szipogva. - Gyere fel velem a szobámba - nézett fel rám, mire alig láthatóan bólintottam. Egy utolsó pillantást vetettem a párocskára, majd Ann kezébe csúsztattam az enyémet és hagytam, hogy maga után húzzon az emeletre. Szótlanul haladtam az ágya felé, és kérdezés nélkül elterültem a párnák tömkelegébe. Lehunytam szemem, a gondolatok pedig csak száguldoztak elmémben. Nem tudtam kiverni a fejemből a konyhában lezajlott dolgokat. Hirtelen értelmet nyert minden Eva viselkedésével kapcsolatban. Mióta csinálhatták már a hátam mögött? Hónapok? Hetek? Napok? Nyomok után kutatok az emlékeim között, megpróbálom visszaidézni a pillanatot, amikor a dolgok kezdtek elromlani, hogy hol volt az a pont, amikor végleg elszakadt tőlem. Mérhetetlenül bosszantó a dologban, hogy semmi szokatlant nem vettem észre. Nem voltak árulkodó nyomok, nem voltak figyelmeztető jelek. Rohadtul átverve érzem magam ismét. Mindenem odaadtam ennek a lánynak, és mit kaptam cserébe? Kibaszottul megcsalt a legjobb barátommal. És Calum? A barátom, a társam, évek óta jóban vagyunk és ezt kapom a barátságomért cserébe? Rosszul éreztem magam a Brynnel történt csók miatt, meg akartam beszélni Evával a dolgokat, és bevallani neki mindent, de úgy látszik, neki sokkal több dolgot kellett volna elmondania.
Apró kis kezek szorították meg csuklómat, és segítettek ülőhelyzetbe tornázni testem. Felduzzadt szememet nehezen tudtam kinyitni, és a látásom sem volt éppen a tökéletes. Ann kezében fertőtlenítő és egy kis darab géz lap volt, amire a folyadékot öntötte. Hangosan felmorogtam minden érintésére, ahogy a sebeimet próbálta kitisztítani. Nem tudom elképzelni, hogy nézhetett ki az arcom, de őszintén, nem is voltam rá kíváncsi. Semmire sem voltam már kíváncsi, ami velem és azzal a két személlyel kapcsolatos.

- Sajnálom, Luke - szólalt meg halkan Ann és a kezében levő flakont piszkálta ujjaival. - Én nem tudtam erről, nem is értem, hogy történhetett. Minden olyan jónak látszott, nem? Erre fel tessék - tárta szét karjait kínosan nevetve. - Sosem gondoltam volna, hogy Eva ilyet tesz. Mindig azt hittem, ő a legőszintébb ember a világon, és beavatna abba, ha már nem szeretne téged. De tévedtem, istenem. Annyira sajnálom, Luke, én hoztam ide, én hagytam, hogy összegyere vele.

- Nem a te hibád, Baba - öleltem át szorosan. - Én voltam a hülye, hogy nem vettem észre semmit - sóhajtottam, s arcom nyakába fúrtam. - Átverve érzem magam... Újból megfogalmazódik bennem az alapvető kérdés, amit már annak idején is feltettem magamnak, engem miért nem lehet szeretni? 

- Ne is gondolj ilyen hülyeségre, Luke! - motyogta. - Te egy nagyon kedves, és szeretetre méltó srác vagy. Igenis lehet téged szeretni, én is szerettelek! - suttogta. Mélyen belélegeztem illatát, és szorosabban öleltem magamhoz.

- Én is téged, de mégsem volt olyan mindent elsöprő szerelmünk, nem igaz? - nevettem fel kínosan. - Evával azt hittem minden más lesz, hogy szeretni tudom őt úgy, ahogy eddig soha senkit, de ez a tervem is romba dőlt, amint megjelent újra Brynn.

- Miről beszélsz? - tolt el magától és zavarodottan bámult rám. - Ugye nem, Luke?

- Tegnap megcsókoltam - feleltem arcom tenyerembe temetve. - Elmentem egy bárba, hogy kiűzzem Evát a gondolataimból, de megjelent ő, és nem mondom, hogy részeg voltam, mert tudtam, mit csinálok. Megtörtént, nem tudok ellene mit tenni. Egész reggel őrlődtem és el akartam mondani Evának és helyrehozni mindent, de amint megláttam azokat a képeket, amik itt a ház előtt készültek róluk, minden felrobbant körülöttem. Rosszul éreztem magam a csók miatt, de azt hiszem nem kellett volna, mert Ő meg Calummal feküdt össze kitudja már mióta.

Szótlanul tanulmányozta arcom, hol kérdésre nyitotta száját, hol összecsukta. Tudtam, hogy Brynnről akar tartani egy kisebb előadást, viszont nem ez volt a megfelelő pillanat.

- Ne keverd magad nagyobb bajba, Luke - szólalt meg. - Brynn nem jobb, mint Eva, ezt te is tudod. Ami meg Calumot és Evát illeti, nem tudom mi legyen. De el kell valamit mondanom neked  - csuklott el a hangja a visszafojtott sírásól. - Ígérd meg, hogy nem haragszol meg!

- Mondd már! - néztem idegesen a lányra.

- Én sejtettem, hogy Cal érez valamit Eva iránt. Már akkor, amikor leszállt a gépről, láttam a fiú arcán, hogy mennyire is tetszik neki. Ismerem Calt, ahogy te is és biztos vagyok benne, hogy csak azért nem lépett, mert Mike meg volt bolondulva. Utána pedig veled jött össze. Szerintem akkoriban feladta. Viszont most nem tudom, miért lépett - tördelte ujjait, és pillái alól engem kémlelt. - Beszélned kell vele, Luke, tudd meg, mi történt valójában.

- Nem akarok - túrtam tincseim közé feszülten. - Idő kell, amíg rendezem a fejemben a dolgokat, csak kérlek ne erőltess semmit, oké? - pillantottam rá, ő pedig egy megadó sóhaj kíséretében ölembe mászott, s szorosan átölelt. Fejét mellkasomba fúrta, míg pici kezeivel hátamon markolászta a pólóm anyagát. Jól esett a közelsége, senki másra nem volt szükségem, csak rá. Ő az, aki mindig mellettem áll és próbál védeni mindentől, még most is. Megtehetné, hogy legjobb barátnője mellett legyen, de nem teszi, inkább az én ostoba fejemet és lelkemet ápolgatja. Sok ember elárult, és kihasznált már rövid életem során, de Hannah volt az egyetlen, aki mindig is őszintén közeledett felém. Annyi rossz dolgon mentünk keresztül a múltban, de még mindig kitartunk egymást mellett és támaszkodunk a másikra. S ez az érzés sohasem fog elmúlni, mindig Ő lesz a legfontosabb nő az életemben, mert ő a testvérem, a barátom, és társam egyben. 

Ashton Irwin

A tegnapi ebéd borzalmasra sikeredett. Nem hittem a saját fülemnek, amikor anya kifakadt Hannah előtt. Eszembe nem jutott volna soha, hogy a nőt, aki mindennél jobban szeretek, egy haszonlesőnek tekinti és, ha szépen akarok fogalmazni, egy utcalánynak. A haragom a családom iránt most hatalmas és egyenlőre nem is akarok újra találkozni velük. A testvéreim bármikor eljöhetnek, de a szüleimre nem vagyok kíváncsi. Tudom, hogy apa is csak azért nem volt otthon, mert egyáltalán nem volt kíváncsi Annre, de legalább elhúzta a csíkot, és nem mutatkozott be Ő is neki. 

A tegnapi háznézésre is rányomta a bélyegét a hangulatom. Én lelkesedtem a legjobban az ötletemért, de mikor ott voltunk szinte mindegyikben csak végig sétáltam és már jöttünk is ki. Nem tudtam elengedni magam és arra koncentrálni, hogy minél előbb megtaláljuk álmaink lakásást.

Jelenleg  Mike- kal ebédelek, és házakról beszélgetünk. Szeretek a srácokkal lakni, de minél hamarabb meg akarom találni a megfelelőt.

-  Mi van azzal, ami a part közelében van? Oda tegnap nem mentetek el, lehet, pont az lenne az igazi – kérdezte Mike.

- Nem tudom - sóhajtottam. - Egy nap alatt úgysem lehet megtalálni az álomlakást, nem?

- Nálatok sosem lehet tudni - nevetett. - De igyekezned kell, ha a következő lépést meg akarod tenni.

- Mike - köptem ki a számban lévő vizet. - Mondtam már, hogy nem teszem meg. Fél év után nem fogom eljegyezni.

- Akkor minek vetted meg a gyűrűt? - vonta fel a szemöldökét, és áthajolt az asztalon, hogy szememet fürkészhesse.

- Véletlen láttam meg és tudtam, hogyha egyszer eljön a pillanat, az lesz a tökéletes - forgattam az asztalon mosolyogva a vizes flakont. - Csak megvettem és nyugi, még nem jött el az ideje, hogy az ujjára húzzam. Mondjuk, szívem szerint már megtettem volna, de tudom, neki nagyon gyors lenne a tempó. Először a költözéstől is tartózkodott. Ha már sikerült találnunk egy lakást, akkor majd rászánom magam a következő lépésre.

- Basszus - röhögött az asztalt püfölve Mike. - Te elterveztél mindent, haver. A hercegnőm rendesen az ujjai köré csavart. Már csak a pici Ashtonok és Hannah- k hiányoznak az álmaidból.

- Annyira előre még én sem terveztem - boxoltam vállába. - Legyen meg a lakás, eljegyzés, esküvő, utána talán jöhet egy baba.

- Ezekről az álmaidról tud Ann is?

- Nemigazán - vontam vállat. - De őrülten szeretem és vele akarom leélni az életem hátralévő részét és tudom, hogy ő is így van vele.

Mike széles vigyorral figyelt és percről percre növelte ajkain a mosolyt. Tudom, hogy bolondnak néz, de nem tehetek róla, ha ezt érzem. Szerelmes és boldog vagyok, senki mást nem akarok Ann- en kívül. Vannak terveim, amiket tudom, hogy véghez fogok vinni.

Fekete hajú barátom telefonja zengte be a kávézó helyiségét, amit röhögve húzott elő. Csodálkozva hallgattam, hogy az én dobszólóm a csengőhangja. Kérdően néztem rá, de leintett, hogy maradjak csendben.

- Hercegnőm! - szólalt meg nyálas hangon. Tudtam, kivel beszél, hiszen egy valakit hív csak így, és az Ann.

Mike arca hirtelen elkomolyodott, majd ijedt tekintetét felém kapta.

- Hannah, nem nem láttuk... basszus... ez igaz, tényleg?... jó, megyünk... - rakta idegesen a telefont a zsebébe, majd felpattant helyéről.

- Mi van? - kérdeztem, miközben utána loholtam.

- Téged is hívott, de nem vagy elérhető - hadarta, mire telefonomra néztem, ami valószínűleg lemerült. - Rohadt nagy gáz van. Luke és Calum összeverte egymást.

- Micsoda? - emeltem fel a hangom hitetlenkedve. - Mi a szarért?

- Eva... - nyögte ki idegesen hajába túrva. - Ash, Eva megcsalta Luke- ot Calummal. Ann szerint az egész net a képükkel van tele, amin csókolóznak.


***


Amilyen gyorsan csak tudtunk, Hannah lakása felé vettük az irányt. Aggódtam és ideges is voltam egyben. Ann mindennél jobban védi Luke érzéseit és most, hogy barátom valószínűleg a padlóra került, Evának és Calumnak Ann haragjával kell szembenéznie. Tudom jól, hogyha én ártanék Luke- nak, még akkor engem is eltiporna. Sietve pattantam ki az autóból, és a ház felé siettem. Mike szorosan követett együtt léptünk be a házba.

- Igen Calum, képzeld, tudom milyen a szerelem - hallottam meg Ann dühös hangját az ajtóból. A lány Jace ölelő karjai között állt, a fiú így próbálta meg visszafogni barátnőmet.
- De akkor sem értesz semmit! - ingatta a fejét Cal, mellette pedig zokogó Eva állt. - Pont te papolsz nekem, aki ugyan ezt eljátszotta Jace- szel és Luke- kal - vetette oda a fiú mérgesen a lánynak. A nappaliban a levegő megfagyott. Calum arca percről percre vált bűnbánóbbá, amint felfogta milyen szavak is hagyták el a száját. Jace meglepetten fordította maga felé Annt, aki szótlanul meredt az előtte álló fiúra.
- Már akkor együtt voltál vele, amikor még mi egy pár voltunk? - kérdezte idegesen. Gyors léptekkel szerelmem mellé siettem, lefejtettem Jace kezeit karjairól és ölelésembe vontam a lányt.
- Sajnálom, Jace - suttogta a mellkasomba fúrva arcát. - El akartam mondani, de akkor történt a baleset, utána pedig már nem érdekelt semmi. Hidd el, kérlek, nem akartam rosszat neked!
- Meghiszem, hogy nem akartál rosszat, mert te olyan kibaszott igazságos és jószívű vagy mindig! - ordította többször átszántva fürtjeit között ujjaival.
- Vedd lejjebb a hangerőd, ha hozzá beszélsz! - szúrtam oda a fiúnak. - Nem beszélhetsz vele így!
- Valóban? - nevetett gúnyosan. - Ez az egész társaság - mutatott végig rajtunk - egy rohadt, elcseszett banda. Mind egyformák vagytok! Talán jobb lenne, ha mindenki összefeküdne mindenkivel és akkor nem lenne háborúzás köztetek.
- Te normális vagy? - hökkentem meg.
- Ugyan,  Ashton - nézett lekezelően rám. - Ha velem megtette, veled is simán megfogja. Nem vetted még észre, hogy még mindig milyen közel állnak egymáshoz? Luke- nak csak egy szavába kerülne és Ann már az ágyába lenne - köpte felém a szavakat. Elengedtem Annt Mike karjaiba löktem, majd hirtelen emeltem a kezem ütésre, amire nem számított a fiú. Térdeire rogyott arcát kezébe rejtette, majd támadásba lendült volna, ha Naht és Calum nem áll közénk.
- Végeztem! - üvöltötte. - Felejtsetek el kiléptem a bandából! - lökte hátrébb Nathant és elhagyta a házat.
Hannah ijedten nézett a fiú után, aki becsapta maga mögött az ajtót. Cal elengedett, így Ann háta mögé álltam kezemet összefontam dereka körül.
- Most boldog vagy? - szipogta, Calum felé fordítva fejét.
- Sajnálom Ann...
- Sajnálhatod is! - sziszegte mérgesen. - Nem volt elég Luke életét tönkretenni, még az enyémbe is bele kellett gázolni?
- Azt hittem tudja - mentegetőzött Cal a padlót kémlelve.
- Menjetek el! - mondta halkan. - Most! - kiáltotta rájuk, majd eléjük lépett, megragadta csuklójukat és kifele lökdöste őket a házból. Nem tiltakoztak, összeszedték cuccaikat és csendben elmentek. Mike biccentett a fejével az emelet felé, ahol valószínűleg Luke volt, majd Nathannel együtt elmentek megkeresni a fiút.
Magamhoz húztam szerelmemet, amennyire csak tudtam, óvó ölelésem alá vontam.
- Sosem csalnálak meg, Ash - motyogta félve nézve szemeimbe. - Ugye hiszel nekem?
- Hiszek, Kicsim - suttogtam ajkaira s egy csókot hagytam rajtuk. - Minden rendbe fog jönni. Szeretlek és bízom benned...